A visszaszámlálás megindult: 4

Röviden

Kakigond elmúlt egy hete. Gyakorlatilag ugyanennyi ideig is tartott. 

Nem volt szorulása, csak visszatartotta. Hogy miért? Nem tudom! (lelki eredetű vagy csak egy fájdalmas élmény ... nem tudom).

Amit elképzeltem, hogy a hashajtó meghajtja ... nem tette. Képes volt fél deci Ricinus-olajjal magában létezni még egy napot. Viszont amikor kipottyant szinte belőle a kaksi - szennyes kosár tetejére; kádból wc-re ívelés/áthelyezés közben -, rájött, hogy ez nem is fáj! Ezt ő mondta, úgyhogy konfettieső, tűzijáték, tánc, zene és örömujjongás után napi 10-szer megy kakilni :)

Persze hallgatózni- ezt had ne írjam le hogyan és hol, el tudjátok képzelni :) - és halálra kell dicsérni. Már az óvodában is megy a dolog. Ott is nagyon ügyeske!

Emellett készülünk  gőzerővel a naaaaaaaagy szülinapra!

A "szünetről"

Dorka "szünetelt" kedden. Hatalmas lelkesedéssel és ehetetlen szőlővel tért haza.

Mosolyogva mesélte, hogy "nagyon jó volt a szünet, de nagyon fálasztó!"

"Képzeld el ... " kezdte a mondatait, amit én olyan nagy örömmel és büszkeséggel hallgattam. Mesélt, mesélt, csak mesélt, még a buszon is, a buszról leszállva, hazafele menet és egyszer csak hazaértünk. 

Végig hozta a vödröt és tartalmát, közben próbál csipegetni belőle, mégiscsak ő szedte, saját keze munkája, de annyira savanyú volt a szőlő, hogy képtelenség volt megenni. 

Így elkezdte osztogatni .... azokat a pofákat kellett volna lefotózni, amikor az édes-aranyos kislány kínálásának megörülve elveszik a gyümölcsöt és minden mosoly hirtelen lefagy az arcról kóstolás közvetlen másodpercében. Jaaaaj de nagyon nevettem, persze Dorka is kapcsolt egyből és hangosan kacagott ő is két élménybeszámolós mondat között. 

Azt hiszem az idén meggazdagodnak a cukorgyárak, annyit kell pótolni, hogy normális cukorfoka legyen a bornak. A Somlón nálunk is nagyon rossz a helyzet: max. 15 fokos.

Ez van, nem mintha engem érintene bármilyen szempontból is.

A szőlő a kukában végezte, mikor Dorka nem figyelt.

Bocs édes lányom, tudom, hogy azt mondtam, megettem!

 (még most is ott rohadna és muslincásodna)

Minden jó után valami "szar" történik?

Tudtam ... ha megírom az előző hosszabb lélegzetvételű bejegyzést, nem jön a szar. 

Szó szerint és pejoratívan is.

A heti események a bejegyzést követően:

Az, hogy apánk nincs velünk, azt hiszem elég gánya dolog alapból ... hogy kevesebbet tudunk telefonálni e héttől kezdve, még gányább.

Az, hogy a (pót)nagyink elmegy Egyiptomba nyaralni és tesz egy kis kitérőt Lisszabonban - csoportos nyaralás -, mert csodaszép emlékek kötik oda és fullra kirabolják egy fél millás úton úgy, hogy csak konzulátusi segítséggel tud csak hazajönni egy szál üres táskával szar dolog. Az, hogy a biztosító ebből csak minimális kártérítést vállal fel, a "nem nyaralást" természetesen nem térítik vissza neki, hiszen elindult a csoporttal, bár (pót)nagyi egy percet sem töltött a lefoglalt szállodában még szarabb dolog. 

Az, hogy meghalt egy közeli ismerősünk szintén szar dolog, a körítése még szarabb.

Hogy lehessen még tetézni a szarkupacot, Dorka újra "szar-problémával" küzd, amitől nekem már előre gyomoridegem van, nagyon sajnálom a gyereket mindezt a kavalkád kellős közepén.

Tegnap Dóriék voltak nálunk. Már akkor sem akart elmenni kakilni. Toporzékol, markolássza a fenekét, nyűglődik, nyekeg, amitől én ugrok egyből és ha a másfél évvel ezelőtti szobatisztulós, szoba közepén lefogós, a hisztibe beleizzadós, pikkelysömörös, parkettára szarós, üvöltve ordítós történetre gondolok és vetítem előre ... bőghetnékem van, pedig nem vagyok sírós. 

Ilyenkor olyan düh, harag és tehetetlenség van bennem Dorkával szemben, emellett annyira nagyon sajnálom és annyira nagyon segíteni szeretnék neki, de nem tudok.

Szóval már tegnap toporzékolt, hasra dobta magát, ha nem engedtem leülni sírt. Ráraktam a wc-re így, úgy, amúgy. A végén beígértem neki, ha nem produkál a klotyóba valamit, addig ott ül, amíg nem lesz siker. Persze nem használt, sírt.

Eljött az esti fürdetés. Meleg víz, vízben toporzékolás, majd kakilt. Aztán újra jött az inger, de visszatartotta, majd fürdés után gyorsan elaludt.

Ma délelőtt hívnak az óvodából, hogy mit csináljanak? A fent említett dolgokat műveli Dorka, 8-szor ültették rá a wc-re, de semmi. Minden megpróbáltak. Elindultam érte, de Ildikó óvó néni rám csörgött, hogy volt egy nagy hisztije a kisasszonynak, de már evett, mossa a fogát, kaki nincs, megy aludni, ne menjek. Épp az óvoda bejáratánál álltam. Igaza volt, ne váljon szokássá, igyekeznek megoldani a dolgot, csak nem ismerik a gyereket, nem tudják mindig belőni a helyes utat ... khm ... khm ...

Fél 3-ra megyek érte. Hazaérünk, megtolatom hashajtóval, azt csak nem tudja visszatartani. Kiürül egy kicsit, holnap nyugis napja lesz és bízom benne, hogy visszaáll a régi rend.

Azt hittem rendeződött a gyerek lelkileg, nagyon úgy nézett ki, hogy Dorka nyugodt, kiegyensúlyozott. Beszélgetünk minden délután, este. Nem mond semmi olyat, ami gond lenne. Sőt, szeret oviba járni, szeretik a többiek is, ahogy néztem őket az udvaron. 

Az apás dologba belejöttünk, elfogadta a helyzetet látszólag, nem hiszem, hogy ez lenne a gond.

DE! Nem tudom akkor mi!

Nem akarom még egyszer azt a kört megfutni!

Óvodai alkotás és büszkeségemDorka szépen elmondta hol lakik

Dorka elmondta szépen hol lakik és megalkotta a házikónkat :)

Tulipán a jele és kint volt tegnapelőtt a büszkeség-ajtón :)

Mindent gyűjtök ... nyilván ... :)

A javuló tendenciáról

Úgy néz ki, hogy Dorkának ennyit számított az újbóli állandóság, a kicsit keményebb szabályozás, az időben alvás és egyáltalán, hogy együtt vagyunk és tisztában van vele hányas kabátot hord.

Azt nem állítanám, hogy minden ment elsőre és flottul, de visszarázódtunk mindketten. Nyilván próbálkozik, feszegeti a határait, ha úgy van eltörik a mécses, tud buta is lenni ... de újra a régi Dorka.

Megviselte a sok változás így egyben, amin nem csodálkozom, kinek ne lett volna sok/sokk.

Reggelente okosan utazunk a helyijáratokkal. Kettő között pogácsát vásárolunk, azt a következő buszon megeszi. Már nem követel, nem toporzékol, tudja, semmit sem ér el vele. Mindenesetre azt a hétfő reggeli menetet kihagytam volna szívem szerint.

Letye-petye megy folyamatosan. Az óvodának egyik hozadékának tudom be, hogy mindig beszél!!! Folyamatosan van mondandója. Nem halandzsázik, hanem közöl valamit. Még mese nézés közben is van mit kommentálnia. 

Most értem el arra a pontra - egész eddig szerettem hallgatni a csiripelését -, rászólok, hogy csak egy percre legyen csendben, mert nem bírom. Erre visszakérdez egy ezredmásodperc alatt: "de miért?" ... és ennyit a csendről, megy tovább a duma. Persze mosolygok rajta, hiszen jól esik hallgatni  például főzés közben a hangját és az eszmefuttatásait, de néha szeretnék egy filmet végighallgatni és nem csak következtetni a látottak alapján. A múltkor azon kaptam magam, hogy néztem a filmet, közben Dorka 'sztendápol' és a filmbe beleszőtte az agyam Dorka hangját és a szereplők már azt mondták, amit Dorka nyomatott. Nagyon mosolyogtam rajta.

A nem ismét nem lett; és nem talán! ... mert hogy pár napig a kisasszony a saját univerzumának elképzeléseivel volt csak megelégedve és ami ellentmondott annak, végtelen hisztiben tudott robbanni. Ennek a következményei: búsuló sarok (kibasztam magammal majdnem: a festés hozadékaként lekerült a garázsba a kis széke - amin szokott búsulni -, úgyhogy nagyon következetesen bezavartam szégyelleni magát és a nagy hiszti megtört egyből a szék-hiány miatt). Ez úgy működött, hogy szóltam valamiért egyszer, szóltam kétszer, harmadszor már nem szóltam, hanem mehetett búsulóba vagy muszáj volt megcsinálnia akármennyire is folyt egybe taknya-nyála, ilyen pl. a bocsánatkérés.

Volt, hogy beígértem neki, kilógatom az ablakon, mert ismét durván kezdte köszönteni Maját reggelente. Kvázi úgy baszta fejbe a pici takarójával, hogy nyekkent a kutya. Volt, hogy lábon rúgta. Milliószor elmagyaráztam neki, hogy a lábát nem bántjuk, mert alapból nagyon rosszak Maja ízületei; csak abba, hogy feláll, kiugrik a csípőízülete, mindig vissza kell raknom, most más sokszor akkor is, amikor hazaérünk. Tud menni így, csak lóg az egyik oldala. Szóval a tizedik belerúgásnál belerúgtam egyet Dorka lábába - visszaadtam neki -, azóta nem bántja Maját. 

Háromig számolok: az egynél már totál pánikban pakol mondjuk össze és könyörög, hogy legyen kettő és fél, mert csak akkor fog végezni. Ő még nem jött rá, milyen istentelen dolog következik a három után :) ... egyébként ezt abszolút annak tudom be, hogy ő tisztában van vele, hogy amit beígérek, azt be is tartom. Ha nem pakolja össze pl. a filctollait második felszólításra sem fél napon keresztül úgy dobom ki a kukába, csak úgy zörög és nem kaphatja vissza.

Ugyanez vonatkozik mindenre. Megy még a próbálkozás, sokszor beficcen a hiszti is, de ez most szűnni látszik.

A hallása továbbra is rohadtul szelektíve! 

Óvodába vidáman jár már be, sietünk, hogy mielőbb játszhasson - ő kéri így -. A gyerekekkel nem verekszik már, viszont amivel gond van, az az alvás. Neki nagyon kevés ez a 2 óra.  Amikor felkeltik, sír. Tegnap pl. 3 után mentem érte, akkor kelt fel. Aludt úgy, hogy a többi gyerek ott zsibongott körülötte. Ez tök okos döntés volt az óvó néniktől, felesleges kelteni, majd felkel magától.

Szépen beszél. Persze most is pösze, de már tisztul a beszéde. Az énekhangja is javulóban van. Már csak minden második trillánál ráz ki a hideg. Többszörösen összetett mondatokban beszél. Aminek sokszor elfelejti az elejét, mire a végére ér, de annyiszor fut neki, ahányszor elrontja.

Szépen ragoz. Igeidőket tökéletesen használja. Az órát gyakoroljuk egy ideje, 90%-ban eltalálja. A perceket nem tudja, de mondja, hogy negyed, fél háromnegyed ... lesz, múlt, van.

A kézügyessége egyre jobb. Házikót készítettek az óvodában, festettek, persze mindent hatalmas büszkeséggel mesélt el és mindig hozzáteszi, hogy "persze azért segített az óvó néni!" - ám én így is nagyon-nagyon büszke vagyok! Elrakok mindent, az utolsó ceruzavonásig. 

Sokat mesél az óvodában történtekről. Főleg amikor kijövünk és megyünk a buszra. Elmeséli kivel játszott, hogy van barátnője és barátja, amit szerencsére tapasztalok én is. Örömmel megy tényleg, jól érzi magát!
A szabályokat be kell tartani! Mindet! Mindig azt mondja:"anya, én most elgondolkozom itt a fejemben, hogy mi a szabály, és akkor nem fogok bután viselkedni! Jó?" illetve új mondata a "nagyon szégyenlem magam!"
A kötelességtudata is erősödött ebben a 2-3 hétben. Szeret kisebbek társaságában lenni, vigyázni rájuk, terelgetni őket, babusgatja, a múltkor Bencét még a játék babakocsiba is belepréselte.
Egyedül marad fent a lakásban, amíg Maját leviszem délutáni eü körre. Addig egy helyben kell lennie, nem mászkálhat, nem ehet, csak ül. Nézhet ilyenkor mesét. Bár a múltkor kirakózhatott ... azt megengedtem neki ... 1 méteres sugarú körben mozogva :)
Amit kérek tőle, megoldja. Tudja, hogy meg kell mindent próbálnia, ha meg sem próbálja, nem segítek neki.
Nagy előrelépést jelentett számára és azt hiszem ezzel nyugodott meg a kis lelkivilága: sikerélménye van a nagyok között is.
Emellett azt a pár negatívumot most nem sorolom fel; regényt tudnék írni róla sokszor, de most ennek nincs itt a helye. Most erősíteni kell őt és a hitben, hogy ő okos-ügyes megerősíteni. Sokat okosodott, nagyon sokat.
Minden nap megkérdezi tőlem, hogy "ugye féltesz anya?"
Tudod, hogy én mindig féltelek!
"Anya, ha buta vagyok, te akkor is szeretsz, csak akkor kicsit mérges vagy rám!"
Ennyit számít az újbóli anya-Dorka lét.

Csináltuk a semmit!

A cím elmond mindent a hétvégénkről ... és jó volt! Csináltuk a semmit!

Szombaton sütöttem-főztem, keresztlányom jött vendégségbe, délután ment haza. Jó volt, hogy itt volt! Tudtunk beszélgetni, hülyülni, Dorkával is játszott sokat.

Vasárnap, bundás-nap. Reggelire bundás kiflit sütöttem, ebédre a szokásos rántott hús, hasábbal, savanyúsággal és húslevessel, sütöttem sütit. Tényleg gyors kaja, másfél óra alatt egyben megvolt minden, ebéd után Dorka aludt 4 órát. 

Előtte, utána, közben játszottunk. A pónistól a rajzoláson át a nyakba cipelésig mindent: birkóztunk, festettünk, meséltünk, mondókáztunk, építettünk legóból és fakockából. Készítettünk alagutat, várat, hercegnős kastélyt, autópályát; mindegyikkel játszottunk, mindegyikkel bajlódtunk, hogy "tökéletes legyen".

Hajtogattunk, kifestőztünk, mesét néztünk, beszélgettünk, tornáztunk, régi képeket nézegettünk és a legjobb, hogy mesét rajzoltunk, bújtunk és imádtuk egymást!!!

Szakadt az eső egész nap. Kimenni nem tudtunk. Ám így is "gyorsan elment a napunk" - mondta Dorka.

Annyira, de annyira elfáradtam, hogy Dorkástul elájultunk :)

Dorka két hete - chips, kóla kézben, panaszáradat indul:

Nem nagyon szoktam ilyen jellegű bejegyzést írni, de ez most asszem nagyon panaszosra sikeredett ...
Az előző bejegyzésben írtak Dorka első óvodás hetére estek.

Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy elkezdi épp csak óvodát, majd másnaptól egy olyan helyen kell aludni este, ahol még nem tette. Új helyzet, új minden és nem tudok mellette lenni, hogy segítsem, támogassam és közösen csináljuk végig ezt a hajcihőt.

Mentegetem magam, amikor azt mondom, hogy nem lett volna hol aludnia, hol ennie, hol játszania a lakásban és nem tudtam volna érte menni, hazavinni, reggel elhozni az óvodába.
Mentegetem magam, mégis biztos meg lehetett volna csinálni, én nem tudtam egyedül.
Meg is lett a következménye, aminek a levét isszuk nyomokban.
Talán szerda reggelre visszaálltunk a régi szabályokra, menetrendre és tudja merre, hány méter Dorka őnagysága annak ellenére, sajnálom nagyon, hiszen ő alkalmazkodott, ám egyszer csak kibukott.

A menetrend a következő volt:

Hétfőn én vittem, én mentem érte, minden oké volt. A fiúkat beültette a babaházba, az egyiknek tejet kellett inni, a másiknak kakaót, a harmadiknak a babával kellett foglalkoznia, mondta az óvó néni. 

Kedden én vittem, anyósom ment érte, minden oké volt - mondták telefonon.
Ekkor aludt ott először a győri nagyszülőknél éjszaka, amivel nem is volt gond, újdonság volt mindenkinek. Úgy nézett ki, jól sül el a dolog annak ellenére, hogy anyósom 10 percenként hívott 23 percre, hogy mit hogyan kell csinálni. Had ne mondjak semmit ... nevettem ... még ekkor!

Szerdán reggel csokoládéval vitte apósom a gyereket óvodába, majd hozták haza.
Megkértem őket a csoki legyen hanyagolva, mert kurvára nem tetszik. 

Szerdán volt a szülői értekezlet fél 5-kor, ahova apósom vitt el autóval gyorsabb. A festők 4-kor mentek el. Megbeszéltük, hogy sietnem kell haza, még falat akarok szárítani, pogácsát akarok sütni, de Dorkához ugorjak be egy puszira, majd hazavisz autóval. Rossz érzésem volt, igazából nem is akartam bemenni, na de mégis milyen már, hogy ott a gyerekem egy köpésre és szarok rá.
Szülői szerintem nagyon elhúzódott, a semmiről beszélgettünk, arról viszont sokat és arról is, hogy "úgy lesz, ahogy tavaly volt" ezt a csoportpénzig még elhallgattam, aztán a pénzes résznél már rákérdeztem, "és mégis hogy volt tavaly? ... mert mi ugye 2 napja járunk ide", leges-legnormálisabb hangot és stílust elővéve. Kicsinap tudja tanúsítani, megismertem őt is menet közben.

A gyerek-látogatásból az lett, hogy apósom ivott egy pálinkát, ő így már nem vezet, Dorka a nyakamon csüng és nem akar hazaengedni, a szívem szakad meg, a fájós fogammal együtt. Haza akar velem jönni, de nem tudom elrakni sehova. Ha tudom, hogy iszik apósom, nem megyek be, a soron következő busszal hazamegyek és nem fél 9-re érek haza, ami után még nekiállok pogit sütni másnapra. A legfontosabb: nem bolygatom meg Dorkát. Egész addig jól érezte magát.
Megbeszéltük Dorkával, sírás nélkül jöttem el, ez volt a lényeg, de másfél órába telt.

Csütörtök: Edvy Dorka ismét csokival megy az óvodába, "hogy ne legyen sírás". Aznap nagypapa megjegyzést tesz az óvó nőnek, hogy miért nincs megfésülve a gyerek 3/4 3-kor, amit az óvó nénik a lelkükre vettek és azóta is emlegetnek. Emiatt szóltam tegnap, hogy már ideje lenne leakadni a témáról. Oké, hogy nem volt idejük megfésülni, mert millióan vannak. De ki nem szarja le? Engem nem zavar! Mással meg nem foglalkozni.

Délután megkérdezik nagypapát, hogy Dorka a bölcsődében verekedős volt-e? Ami papa úgy üt el, hogy "hát itthon csak a macskákkal tud verekedni" - poénra vette, én is otthon (később erről a lényeg)

Pénteken Dorkát nagypapa viszi, hozza az oviból, ekkor már hazajön. 

Minden nap, minden rendben, a gyerekkel is semmi gond! Tényleg minden rendben!!!!! - mondták telefonban.

Szombaton Cirkuszban voltunk. VIP hely, nagyon szuper, Dorka ámulattal bámult mindent és visítottam és részese lehettem az év szenzációjának:

Szerintem az előadás legfiatalabb és legidősebb résztvevője egy elefánton elefántol - vagy mit csinál?? -. Karcsi papa egy hős, Dorkával együtt.

Vasárnap tényői búcsúban voltunk.

Mi Zsófival és Saccal nagyon élveztük, Dorka a kis vonatot "büszkén" vezette, miközben még hátra is nézett, hogy az utasok megvannak-e. Emellett behajolt a kanyarba és levegőt is alig mert venni. A ringlisen, mint az utálatos gyerek, úgy ült - nem tetszett neki -, a dodgemet élvezte nézőkén, mi a csajokkal nyomattuk a búcsúi hutyutyura.
Ezen a héten vagyunk már:
Hétfő: Dorka reggel vidáman kel, megyünk oviba, epret - plüss figura - hoz magával, lépünk ki az ajtón, nekiáll "!KÖVETELNI!" a csokit!
A szövegén úgy megdöbbentem, azon, hogy ő "követeli" ... legszívesebben úgy picsán rúgtam volna seggbe billentettem volna, hogy elkapja a napot, ám mégsem neki illett volna a fenék billegetés, hanem annak, aki adta a csokit.
A 14-es helyi járatot végigüvölti, miközben azt kiabálja, hogy nem szeret, mert én nem adok neki csokit és különben is a "csokiért mentem csak az óvodába."
Had ne komenteljem! Olvastok egy ideje, nagyjából sejthetitek, hogy most hány sor kurvaanyázás következik a fejemben, de le nem írom, tudnék nagyon cifrát.
Elmondtam neki kétszer, hogy a csokit kurva gyorsan elfelejtheti, főleg reggel nincs, fél 7-kor pláne nincs, nem ezért megyünk oviba. Ha tud emberhez méltóan viselkedni és megnyugszik, délután kaphat egyet, persze miután bocsánatot kért és kicsit elgondolkozott a dolgokon. Átszállásnál nem volt már gond, megnyugodott, majd az óvodába belépve elkezdett éktelenül ordítani. Ő nem akar óvodába járni, velem akar maradni, soha többet nem megy be, csimpaszkodott a nyakamba, elmagyaráztam neki, simogattam, semmi. Nem tudtam rá hatni.
Így kikapták a kezeim közül, bevitték, becsukták az ajtót, engem kitessékeltek a folyosóra és pont.
Hát én azt hittem menten meghalok, csak pilláztam. Soha sehol nem hagytam még ott úgy, hogy ne köszöntünk volna el, ne mondtam volna neki, hogy pontosan mikor jövök és nem hagytam még ott sehol, ahol nem akart ott maradni.
Hallgattam a folyosón, ahogy ordít, ahogy üvölt, ahogy sír, ahogy hüppög és már hallottam is Ildi óvó néni énekhangját, aki eddig is énekelt, csak Dorka hangosabb volt. 2 perc alatt nyugodott meg. Egyébként minden rendben volt vele.
Kedd: nyűgösen kelt Dorka, már gyomorgörcsöm volt, hogy ma is megy a csokikövetelés , a hiszti már előre láttam magam előtt a szenvedést. Ehelyett Dorka megkérdezte, hogy "anya, van valami a táskádban?" - persze nem volt tele a táskám édességgel, magamnak, majd tudomásul véve okosan mentünk. Nem sírt, nem volt hiszti, bement reggel a csoportba. Minden rendben volt vele.
Minden nap full retkesen hozom haza. Dorka amúgy is szutyok Panka.
Szerdán minden oké volt. Fésűt kértek be, mert nem raktam a csomagjába. Amit bevittem, azzal ők nem tudják megfésülni, így egy felnőtt hajkefét találva újra vittem fésűt.
A héten sarokba állítottak Dorka "fiú püfölését" illetően. Mivel papa válaszát nem tartották kielégítőnek, megkérdeztek engem is.
Persze elmondtam mi van: ha pejoratív értelemben is, de egyedül nevelem a gyereket, mert ha verekedős, akkor oda kell rá figyelni, van gyermekvédelmi csoport és még sorolták.
Már előre gyűlölöm azt, ha a legkisebb tökéletlenséget látják a gyereken ráfogják arra, hogy mivel egyedül nevelem, tuti baj van????? Nem értem és háborog a lelkem miatta nagyon!
Ám a fiú püfölős dolog múlni látszik Dorkánál óvó néni jelezte. Minden reggel elmondtam neki, hogy nem szabad bántani a fiúkat, ha nem akarnak babázni, lehet mást szeretnének játszani, kérdezze meg őket, vagy álljon be melléjük, de könyörgöm ne verekedjen!
Napok óta úgy jön ki a teremből: "Anya, büszke lehetsz rám, nem verekedtem ma sem! A fiúk legózhattak! Megengedtem!" - még az a szerencse.
Nem az óvodát, a nevelőket szidom ezzel, nem is a nagyszülőket, nem is magam.
Mégis mindegyikőnknek megvan a felelőssége ebbe a buta helyzetben.
Nekem, hogy így alakult. Festés, betegség, beszoktatás? Maja-betegség.
Volt egy telefonbeszélgetésem a héten, miszerint Dorkával közösen eltöltött idő rovására megy sok minden, mert kevés az a másfél-2 óra - a mondat első felével egyet értek, a másodikkal nem -. Ez most így sikeredett és a könnyebb megoldást választottam a lepasszolást. Dorka kvázi tényleg keveset van otthon. Reggel elmegyünk fél 7-kor, délután 5-kor hazaérünk - helyi járattal másfél óra -, hétvégén programot csinálok. Valószínűleg túl sokat, mert Dorka fáradt, de mégis mit csináljunk a 4 fal között 2 napig? Pónit mégsem rajzolhatok 0-24-ben! Remélem 16 évesen nem vágja a fejemhez a lakásfelújítási ramazurit a saját gyerekem! Valahogy állítanom kell, de nekem meg lételemem a pörgés! Tudom, hogy egy gyerek lemondással jár, de én nem akarok mindenről lemondani, ennél többről már nem! Rohadt nehéz, hiszen a saját dolgaimmal nem haladok, ezen kívül a család tagjainak ügyei pakkra készen.
Nagyszülők: csoki és a szituációkezelés; mert én akkor vagyok nyugodt, ha tudok mindent a gyerekről és nem az elhallgatás és körbekerítés okán, ilyenkor átverve érzem magam. Mert amikor minden rendben volt szerintük, kurvára nem volt rendben!
Az óvoda: Szóltam előre, hogy fog a beszoktatás menni, ha bármi gond van, nekem szóljanak! Nem tették szülőin sem, pedig odamentem, rákérdeztem, minden rendben van-e Dorkával? A válasz igen volt. Ezt követően kiderült, hogy az infó nem jutott el egyik nevelőtől a másikig.
Nagyjából ennyi!
A végére a tényői búcsús képek:

Szeretet

Itt még nagyon fel akart ülni a ringlisre

A kisvasút volt az istencsászárság

Az első kört még lenyomattam vele.

Lozi mamával

Gyönyörűséges DTK-mal

Hát nem ez a kép lesz a ringlisre csalogató :)

Őrület

Királylányos integetés félrecsúszott szemüvegben :)

Ilyen volt, ilyen lett

Szerda, amikor már egy napja dolgoztak és kvázi nem látszott meg, ilyen volt

Ilyen lett:

Nappali egy része és a hálószoba egy része

Dorka büszkesége a képkerettel ellátott Csingiling :)

Nappali

Ez a napi bölcselet mára.

Gyermekét egyedül nevelő nő ebbe soha a büdös életbe ne vágjon bele esős időben, óvodakezdéssel, szülői értekezlettel, kutya betegséggel egybekötve fog/arc/fej/fülgyulladással!!!

Kiegészítem pár sorral, bár azt hiszem a bölcseletben minden benne van.

Úgy indult a festés, hogy szakadt az eső 2,5 napig. Folyamatosan! Úgy, hogy az ablakot sem lehetett kinyitni, mert ömlött, bevert, vizes volt a szigetelés, ami fel lett rakva.

Szerdán már nagyon untuk a malmozást és az egymás vérszívását, miután az alapozás, javítás megtörtént, úgyhogy nekiálltunk szárítani a másfél napja "csak úgy álló falakat".

Egyik kezemben ipari hajszárító, a másikban a saját hajszárítóm, hátam mögött a mobil klíma és 3 ventilátor nyomatta, aminek az lett az eredménye, hogy csütörtökre totális szárazság és egy gnómok gnómja fogadta a festőket reggel fél 7-kor. A szülői értekezleten már nagyon fájt a fogam és a fejem, estére már nem hallottam, nem éreztem szagokat. Bevettem egy Panadolt, ami kiütött egy az egyben, ennyit megért, gondoltam, legalább tudnak haladni a festők. 

Csütörtökön reggel muszáj volt elmennem fogorvoshoz, mert azt hittem leszakad az egész állkapcsom a fájdalomtól. Begyulladt a bölcsességfogam a huzattól, szedjek gyulladáscsökkentőt. Nem szedek gyógyszert - kivéve az esti - 4 festő vár otthon. . Leszarom mit, valamit csináljon vele, Nekiesett ideg-kezelni a begyulladt fogat, aztán rádobott egy gyógytömést. Egy mondat hagyta el a számat: "Inkább szülök még 3 gyereket, ugyanúgy, mint Dorkát ... mint még egyszer ez" 

Csak ennyire fájt, de egy hangom nem volt. 

Hazaérve nekiestem a szanálásnak, pakolásnak a garázsban. 12 óriás zsákot szedtem ki a gardróbból. Tudom most már, hogy még egy nő és egy pasi lakik velünk, mert hogy nekünk Krisszel nincs ennyi ruhánk, az tuti. Csak jó lenne, ha az egyik besegítene a háztartásba, a másik a nem létező nemi életemben.

Ebből csináltam 5 zsákot, a többit félreraktam. Amennyiben nem nyúlok hozzá 1 évig, megy a rászorulóknak. Letakarítottam a használati tárgyainkat a kiegészítőkkel együtt. 

Minden este sütöttem-főztem másnapra a festőknek. Nem igazán akartak elmenni. Jókat kajáltak, jól érezték magukat nálunk, végre élet volt a lakásban.

Maját megviselte helyének kirakása a lépcsőházba, így mindig ott aludt, ahol épp összeesett lakáson belül. Ebből aztán az lett, hogy első nap rózsaszínű volt a kutya után a víz a kádban, másnap sárga, harmadik nap lila és negyedikre érkeztünk meg a normál Maja-színhez. Maja az ekcémás bőrére kapott szurit, lemosót, krémet és cseppentőt. Ezt felváltva meghatározott sorrendben kellett adagolni, mosni stb ... kedden már nem tudtam hol tartok.

Soha többet nem ragasztok semmit a falra! A faltetoválást elfelejtettem egy életre. Csiszolni kellett a falat utána, mert nem fogta meg a festék a falat ott, ahol a faltetkó volt. Emellett megemlíteném, hogy a zsírkrétával falra rajzolt Dorka remekműveket is csiszolni kellett, mert szintén festékellenes a zsírkréta.

Mindeközben hatalmas nagy őrült szerencsém van, hogy van egy ilyen Dorkánk, aki ilyen okosan-ügyesen, nagylányhoz méltóan viselte ezt a hülye helyzetet és okosan alkalmazkodott mindenhez. Aki nélkül nem tudtam volna így megcsináltatni a múlt hetet.

Egyébként 4 napig Dorka ágyának kisebbik felén aludtam, magzatpózban, mert csak így fértem el, Dorka győri nagyszülőknél, Maja mellettem. 3-4 órás alvásokkal húztam ki per nap. Szombaton visszapakolás. A festők megcsinálták volna, de nem engedtem, az úgy sem lett volna jó, úgyhogy egyedül nekiestem. Visszahurcoltam mindent a garázsból, a bútorokat visszatoltam, ablakot pucoltam, takarítottam, portalanítottam és még sorolhatnám. Végem van konkrétan és a ruhák egy része még nincs visszarakva a gardróbba.
Még hátra van felrakni az ablakra a fényzárót és hővédőt. Ezek már megjöttek, most a szakit várom, hogy szigetelje le az ablakokat, mert ezt a szerkezetet csak ezután érdemes felrakni.
Haladok, igyekszem, szerintem szép lett!

2014.09.01. Első nap az óvodában

Jaaaaj, de nagyon nehéz első nap ez ... számomra ... de nem rólam szól ... vagy mégis?

3/4 1 van. Még nem hívtak, Dorka talán elaludt az első napján az óvodában.

Kezdem az elején:

Pénteken megtörtént a bölcsődei búcsúzkodás. Volt olyan rész, ahol szívem szerint fejbe rúgtam volna egy-egy szülőtársamat, hogy egy kurva köszönöm-öt vagy valamit nem tudtak mondani annak az embernek, aki vigyázott a kölkére éven/éveken át. Ne vegyen semmit ... de mégis egy rajzot vagy valamit nem tudtak volna otthon megereszteni? Ne már!! ... háborogtam.

Dorka így búcsúzik

Bölcsis útravaló

A bölcsődéből egyből óvodába akart menni, így nehezen emésztette meg, hogy még aludni kell 3-at a nagy napig.
Vasárnap éjjel alig aludtam, annyira izgultam az óvodakezdés miatt. Ugye milyen hülyeség? De tényleg! Nem féltem, nem paráztam. Izgultam! Az a szerencse, hogy én izgultam és nem Dorka. 2-kor aztán elnyomott a fáradtság, 5-kor keltem.
Öltöztettem Dorkát reggel és folyt a könnyem közben. Büszkeség, féltés, fáradtság ... úgy minden előjött egyszerre. Mire magam felé fordítottam Dorkát, letöröltem az arcom.

Akkor lett volna csini, ha gumicsizma helyett szép cipő lehet rajta

 

Dorka olyan könnyedséggel jött mellettem, haladtunk az egy átszállásos buszozás után az óvoda udvarán. Ekkor mondta Dorka, hogy "anya, nekem izgalmam van, de jó lesz ugye?"

Hát persze, hogy jó lesz! 

Csöpp kezével fogta a kezem és ezt a csöpp kezet átadtam Ildi óvó néninek, aki puszival köszöntötte Dorkát. Megmutatta, hol lesz a kis szekrénye és mi lesz a jele.

Ha egy perccel korábban érkezünk, a kis virágot sikerül megkapni (én jelem, húgom jele, anyám jele), de így is tökéletes lett, hiszen kis tulipán a jele mostantól Dorkának a cica csoportban.

Istenem! Olyan picike a többiek között. Úgy csillogott a szeme, ahogy felnézett az óvó nénire, ahogy nyújtotta felé a kis kezét ... olyan drága volt. 

Amit vittünk:

- váltóruha

- váltócipő

- pizsama

- fogmosó pohár/fogkefe/fogkrém

- ágynemű alá alátét (nem pisil be, de biztonság kedvéért ... )

Nem kell, de vittünk:

- textilpelus

- egy kis tusfürdő

- wc papír

- papírzsepi

Ovis zsák nem kellett, kis szekrény van, kis hellyel, éppen hogy csak el lehet férni, nem lehet becsukni a kis szekrényt, nyitott, ami nekem nagyon fura.

Dorka bement a szobába, én készültem átvenni a zoknim, mégiscsak beszoktatás van vagy mifene, majd szólt Ildi néni, hogy mielőtt nekiállok készülődni nézzek be. Látom Dorka már csoportot alakít, mosolyog a szeme, mosolyog az arca, majd fél vállról hátraszól, hogy "anya, puszi, nyugodtan hazamehetsz!". Ennyi volt a beszoktatás.

Öltöztem és kijöttem. Az óvoda bejáratánál megálltam és elsírtam magam. Most született, aztán hirtelen bölcsődés lett, most meg túl vagyunk az óvoda első reggelén és most mi lesz? Mindjárt eljön az első hajnal, amikor mehet az apja érte buliból hazahozni? Sokszor csak lődözzük, a "de gyorsan szalad az idő" klisét. Lószart klisé! Tényleg gyorsan szalad az idő és sokszor olyan jó lenne pici babaként tartani a karomban. 

Őt! Nem új, másik babát, csakis őt!

Facen reggel nagyot mosolyogtam. Minden kisgyerekes ismerősöm rakta fel fél 9-ig bezárólag az első bölcsődés, az első óvodás, az első iskolás napról készült fényképet. 

Olyan boldog napnak kellene lennie a mainak, mégis összeszorult gyomorral és szívvel ülök az irodában az asztalomnál. 

Valahogy mégsem jó ez így, hogy ilyen gyorsan felnő. Azzal úgy megnyugodna a lelkivilágom, ha lenne egy varázspálcám és amikor akarnám, amennyi ideig, visszaváltoztathatnám babává, hogy beszívjam még egyszer azt a jó babaillatot, ami csak Dorkának volt, hogy még egyszer a mellkasomon szuszogjon, hogy lássam, ahogy Krisszel alszik reggel a nagy ágyban. 

Egész nap az órát bámultam ... olyan lassan ment az idő, aztán egyszer csak felgyorsult és egy óra múlva indulok a csajomért végre. Annyira azt szeretném, ha jól érezné magát, ha jó élményekkel jönne haza. Szeretném, ha csodaszép óvodás évei lennének!

Ezt kívánom neked Édes Kincsem ... ezt kívánjuk neked apával együtt!

Jövök a folytatással valamikor ... a festést előrébb hozták, így van most nagy lótás-futás pakolás annak ellenére, hogy tényleg már tegnap azt mondtam, hogy jöhetnek bármikor. Volt egy megérzésem, hogy kedden kezdenek, ezért igyekeztem beosztani úgy az időt, hogy készen legyek mindennel.

Ez a hét a nagy változások hete! Győri nagyszülőknél alvást -éjszaka- is most abszolválja Dorka 3 év alatt először. A lakásunk is új és szép lesz remélhetőleg. Óvodakezdés :)

Miközben Maját holnap dokihoz kell vinnem, mert - valószínűleg - anyósoméktól bolhát hozott haza, ami agyon csipkedte az amúgy is ekcémás bőrét és már nem használnak a krémek neki. Úgyhogy holnap reggel 7-re jönnek a festők. Dorkát eldobbantom óvodába, Maját dokihoz és vissza a lakásba. 

Kicsinap! Neked külön köszönöm az infókat! Nagyon hasznosak és valóságosak voltak! :)

Jaaaa! Szerdán szülői értekezlet! Egy bajom van, hogy az összes ruhánk zsákokba becsomagolva a garázsban pihen. Kvázi fogalmam sincs mi hol ... 

Arra is rájöttem, hogy a lakásunkban még egy házaspár lakik rajtunk kívül. Mert hogy nekünk ennyi cuccunk nincs ... az tuti!