Dorka "szünetelt" kedden. Hatalmas lelkesedéssel és ehetetlen szőlővel tért haza.
Mosolyogva mesélte, hogy "nagyon jó volt a szünet, de nagyon fálasztó!"
"Képzeld el ... " kezdte a mondatait, amit én olyan nagy örömmel és büszkeséggel hallgattam. Mesélt, mesélt, csak mesélt, még a buszon is, a buszról leszállva, hazafele menet és egyszer csak hazaértünk.
Végig hozta a vödröt és tartalmát, közben próbál csipegetni belőle, mégiscsak ő szedte, saját keze munkája, de annyira savanyú volt a szőlő, hogy képtelenség volt megenni.
Így elkezdte osztogatni .... azokat a pofákat kellett volna lefotózni, amikor az édes-aranyos kislány kínálásának megörülve elveszik a gyümölcsöt és minden mosoly hirtelen lefagy az arcról kóstolás közvetlen másodpercében. Jaaaaj de nagyon nevettem, persze Dorka is kapcsolt egyből és hangosan kacagott ő is két élménybeszámolós mondat között.
Azt hiszem az idén meggazdagodnak a cukorgyárak, annyit kell pótolni, hogy normális cukorfoka legyen a bornak. A Somlón nálunk is nagyon rossz a helyzet: max. 15 fokos.
Ez van, nem mintha engem érintene bármilyen szempontból is.
A szőlő a kukában végezte, mikor Dorka nem figyelt.
Bocs édes lányom, tudom, hogy azt mondtam, megettem!
(még most is ott rohadna és muslincásodna)
Nagyon cuki történet, Dorka jól fog mulatni évek múlva ezen, ha elolvassa!! :)
VálaszTörlés:)))))))))))))))))) Édes kis csillag (nem úgy mint a szőlő)
VálaszTörlésDóri
Köszi lányok!
VálaszTörlésJajj, de jót nevettem!!!! :)))))
VálaszTörlésÖrülök, hogy nevetsz, mostanában, ahogy olvaslak, sokat szomorkodsz :(
Törlés