A javuló tendenciáról

Úgy néz ki, hogy Dorkának ennyit számított az újbóli állandóság, a kicsit keményebb szabályozás, az időben alvás és egyáltalán, hogy együtt vagyunk és tisztában van vele hányas kabátot hord.

Azt nem állítanám, hogy minden ment elsőre és flottul, de visszarázódtunk mindketten. Nyilván próbálkozik, feszegeti a határait, ha úgy van eltörik a mécses, tud buta is lenni ... de újra a régi Dorka.

Megviselte a sok változás így egyben, amin nem csodálkozom, kinek ne lett volna sok/sokk.

Reggelente okosan utazunk a helyijáratokkal. Kettő között pogácsát vásárolunk, azt a következő buszon megeszi. Már nem követel, nem toporzékol, tudja, semmit sem ér el vele. Mindenesetre azt a hétfő reggeli menetet kihagytam volna szívem szerint.

Letye-petye megy folyamatosan. Az óvodának egyik hozadékának tudom be, hogy mindig beszél!!! Folyamatosan van mondandója. Nem halandzsázik, hanem közöl valamit. Még mese nézés közben is van mit kommentálnia. 

Most értem el arra a pontra - egész eddig szerettem hallgatni a csiripelését -, rászólok, hogy csak egy percre legyen csendben, mert nem bírom. Erre visszakérdez egy ezredmásodperc alatt: "de miért?" ... és ennyit a csendről, megy tovább a duma. Persze mosolygok rajta, hiszen jól esik hallgatni  például főzés közben a hangját és az eszmefuttatásait, de néha szeretnék egy filmet végighallgatni és nem csak következtetni a látottak alapján. A múltkor azon kaptam magam, hogy néztem a filmet, közben Dorka 'sztendápol' és a filmbe beleszőtte az agyam Dorka hangját és a szereplők már azt mondták, amit Dorka nyomatott. Nagyon mosolyogtam rajta.

A nem ismét nem lett; és nem talán! ... mert hogy pár napig a kisasszony a saját univerzumának elképzeléseivel volt csak megelégedve és ami ellentmondott annak, végtelen hisztiben tudott robbanni. Ennek a következményei: búsuló sarok (kibasztam magammal majdnem: a festés hozadékaként lekerült a garázsba a kis széke - amin szokott búsulni -, úgyhogy nagyon következetesen bezavartam szégyelleni magát és a nagy hiszti megtört egyből a szék-hiány miatt). Ez úgy működött, hogy szóltam valamiért egyszer, szóltam kétszer, harmadszor már nem szóltam, hanem mehetett búsulóba vagy muszáj volt megcsinálnia akármennyire is folyt egybe taknya-nyála, ilyen pl. a bocsánatkérés.

Volt, hogy beígértem neki, kilógatom az ablakon, mert ismét durván kezdte köszönteni Maját reggelente. Kvázi úgy baszta fejbe a pici takarójával, hogy nyekkent a kutya. Volt, hogy lábon rúgta. Milliószor elmagyaráztam neki, hogy a lábát nem bántjuk, mert alapból nagyon rosszak Maja ízületei; csak abba, hogy feláll, kiugrik a csípőízülete, mindig vissza kell raknom, most más sokszor akkor is, amikor hazaérünk. Tud menni így, csak lóg az egyik oldala. Szóval a tizedik belerúgásnál belerúgtam egyet Dorka lábába - visszaadtam neki -, azóta nem bántja Maját. 

Háromig számolok: az egynél már totál pánikban pakol mondjuk össze és könyörög, hogy legyen kettő és fél, mert csak akkor fog végezni. Ő még nem jött rá, milyen istentelen dolog következik a három után :) ... egyébként ezt abszolút annak tudom be, hogy ő tisztában van vele, hogy amit beígérek, azt be is tartom. Ha nem pakolja össze pl. a filctollait második felszólításra sem fél napon keresztül úgy dobom ki a kukába, csak úgy zörög és nem kaphatja vissza.

Ugyanez vonatkozik mindenre. Megy még a próbálkozás, sokszor beficcen a hiszti is, de ez most szűnni látszik.

A hallása továbbra is rohadtul szelektíve! 

Óvodába vidáman jár már be, sietünk, hogy mielőbb játszhasson - ő kéri így -. A gyerekekkel nem verekszik már, viszont amivel gond van, az az alvás. Neki nagyon kevés ez a 2 óra.  Amikor felkeltik, sír. Tegnap pl. 3 után mentem érte, akkor kelt fel. Aludt úgy, hogy a többi gyerek ott zsibongott körülötte. Ez tök okos döntés volt az óvó néniktől, felesleges kelteni, majd felkel magától.

Szépen beszél. Persze most is pösze, de már tisztul a beszéde. Az énekhangja is javulóban van. Már csak minden második trillánál ráz ki a hideg. Többszörösen összetett mondatokban beszél. Aminek sokszor elfelejti az elejét, mire a végére ér, de annyiszor fut neki, ahányszor elrontja.

Szépen ragoz. Igeidőket tökéletesen használja. Az órát gyakoroljuk egy ideje, 90%-ban eltalálja. A perceket nem tudja, de mondja, hogy negyed, fél háromnegyed ... lesz, múlt, van.

A kézügyessége egyre jobb. Házikót készítettek az óvodában, festettek, persze mindent hatalmas büszkeséggel mesélt el és mindig hozzáteszi, hogy "persze azért segített az óvó néni!" - ám én így is nagyon-nagyon büszke vagyok! Elrakok mindent, az utolsó ceruzavonásig. 

Sokat mesél az óvodában történtekről. Főleg amikor kijövünk és megyünk a buszra. Elmeséli kivel játszott, hogy van barátnője és barátja, amit szerencsére tapasztalok én is. Örömmel megy tényleg, jól érzi magát!
A szabályokat be kell tartani! Mindet! Mindig azt mondja:"anya, én most elgondolkozom itt a fejemben, hogy mi a szabály, és akkor nem fogok bután viselkedni! Jó?" illetve új mondata a "nagyon szégyenlem magam!"
A kötelességtudata is erősödött ebben a 2-3 hétben. Szeret kisebbek társaságában lenni, vigyázni rájuk, terelgetni őket, babusgatja, a múltkor Bencét még a játék babakocsiba is belepréselte.
Egyedül marad fent a lakásban, amíg Maját leviszem délutáni eü körre. Addig egy helyben kell lennie, nem mászkálhat, nem ehet, csak ül. Nézhet ilyenkor mesét. Bár a múltkor kirakózhatott ... azt megengedtem neki ... 1 méteres sugarú körben mozogva :)
Amit kérek tőle, megoldja. Tudja, hogy meg kell mindent próbálnia, ha meg sem próbálja, nem segítek neki.
Nagy előrelépést jelentett számára és azt hiszem ezzel nyugodott meg a kis lelkivilága: sikerélménye van a nagyok között is.
Emellett azt a pár negatívumot most nem sorolom fel; regényt tudnék írni róla sokszor, de most ennek nincs itt a helye. Most erősíteni kell őt és a hitben, hogy ő okos-ügyes megerősíteni. Sokat okosodott, nagyon sokat.
Minden nap megkérdezi tőlem, hogy "ugye féltesz anya?"
Tudod, hogy én mindig féltelek!
"Anya, ha buta vagyok, te akkor is szeretsz, csak akkor kicsit mérges vagy rám!"
Ennyit számít az újbóli anya-Dorka lét.