Dorka két hete - chips, kóla kézben, panaszáradat indul:

Nem nagyon szoktam ilyen jellegű bejegyzést írni, de ez most asszem nagyon panaszosra sikeredett ...
Az előző bejegyzésben írtak Dorka első óvodás hetére estek.

Lelkiismeret-furdalásom volt, hogy elkezdi épp csak óvodát, majd másnaptól egy olyan helyen kell aludni este, ahol még nem tette. Új helyzet, új minden és nem tudok mellette lenni, hogy segítsem, támogassam és közösen csináljuk végig ezt a hajcihőt.

Mentegetem magam, amikor azt mondom, hogy nem lett volna hol aludnia, hol ennie, hol játszania a lakásban és nem tudtam volna érte menni, hazavinni, reggel elhozni az óvodába.
Mentegetem magam, mégis biztos meg lehetett volna csinálni, én nem tudtam egyedül.
Meg is lett a következménye, aminek a levét isszuk nyomokban.
Talán szerda reggelre visszaálltunk a régi szabályokra, menetrendre és tudja merre, hány méter Dorka őnagysága annak ellenére, sajnálom nagyon, hiszen ő alkalmazkodott, ám egyszer csak kibukott.

A menetrend a következő volt:

Hétfőn én vittem, én mentem érte, minden oké volt. A fiúkat beültette a babaházba, az egyiknek tejet kellett inni, a másiknak kakaót, a harmadiknak a babával kellett foglalkoznia, mondta az óvó néni. 

Kedden én vittem, anyósom ment érte, minden oké volt - mondták telefonon.
Ekkor aludt ott először a győri nagyszülőknél éjszaka, amivel nem is volt gond, újdonság volt mindenkinek. Úgy nézett ki, jól sül el a dolog annak ellenére, hogy anyósom 10 percenként hívott 23 percre, hogy mit hogyan kell csinálni. Had ne mondjak semmit ... nevettem ... még ekkor!

Szerdán reggel csokoládéval vitte apósom a gyereket óvodába, majd hozták haza.
Megkértem őket a csoki legyen hanyagolva, mert kurvára nem tetszik. 

Szerdán volt a szülői értekezlet fél 5-kor, ahova apósom vitt el autóval gyorsabb. A festők 4-kor mentek el. Megbeszéltük, hogy sietnem kell haza, még falat akarok szárítani, pogácsát akarok sütni, de Dorkához ugorjak be egy puszira, majd hazavisz autóval. Rossz érzésem volt, igazából nem is akartam bemenni, na de mégis milyen már, hogy ott a gyerekem egy köpésre és szarok rá.
Szülői szerintem nagyon elhúzódott, a semmiről beszélgettünk, arról viszont sokat és arról is, hogy "úgy lesz, ahogy tavaly volt" ezt a csoportpénzig még elhallgattam, aztán a pénzes résznél már rákérdeztem, "és mégis hogy volt tavaly? ... mert mi ugye 2 napja járunk ide", leges-legnormálisabb hangot és stílust elővéve. Kicsinap tudja tanúsítani, megismertem őt is menet közben.

A gyerek-látogatásból az lett, hogy apósom ivott egy pálinkát, ő így már nem vezet, Dorka a nyakamon csüng és nem akar hazaengedni, a szívem szakad meg, a fájós fogammal együtt. Haza akar velem jönni, de nem tudom elrakni sehova. Ha tudom, hogy iszik apósom, nem megyek be, a soron következő busszal hazamegyek és nem fél 9-re érek haza, ami után még nekiállok pogit sütni másnapra. A legfontosabb: nem bolygatom meg Dorkát. Egész addig jól érezte magát.
Megbeszéltük Dorkával, sírás nélkül jöttem el, ez volt a lényeg, de másfél órába telt.

Csütörtök: Edvy Dorka ismét csokival megy az óvodába, "hogy ne legyen sírás". Aznap nagypapa megjegyzést tesz az óvó nőnek, hogy miért nincs megfésülve a gyerek 3/4 3-kor, amit az óvó nénik a lelkükre vettek és azóta is emlegetnek. Emiatt szóltam tegnap, hogy már ideje lenne leakadni a témáról. Oké, hogy nem volt idejük megfésülni, mert millióan vannak. De ki nem szarja le? Engem nem zavar! Mással meg nem foglalkozni.

Délután megkérdezik nagypapát, hogy Dorka a bölcsődében verekedős volt-e? Ami papa úgy üt el, hogy "hát itthon csak a macskákkal tud verekedni" - poénra vette, én is otthon (később erről a lényeg)

Pénteken Dorkát nagypapa viszi, hozza az oviból, ekkor már hazajön. 

Minden nap, minden rendben, a gyerekkel is semmi gond! Tényleg minden rendben!!!!! - mondták telefonban.

Szombaton Cirkuszban voltunk. VIP hely, nagyon szuper, Dorka ámulattal bámult mindent és visítottam és részese lehettem az év szenzációjának:

Szerintem az előadás legfiatalabb és legidősebb résztvevője egy elefánton elefántol - vagy mit csinál?? -. Karcsi papa egy hős, Dorkával együtt.

Vasárnap tényői búcsúban voltunk.

Mi Zsófival és Saccal nagyon élveztük, Dorka a kis vonatot "büszkén" vezette, miközben még hátra is nézett, hogy az utasok megvannak-e. Emellett behajolt a kanyarba és levegőt is alig mert venni. A ringlisen, mint az utálatos gyerek, úgy ült - nem tetszett neki -, a dodgemet élvezte nézőkén, mi a csajokkal nyomattuk a búcsúi hutyutyura.
Ezen a héten vagyunk már:
Hétfő: Dorka reggel vidáman kel, megyünk oviba, epret - plüss figura - hoz magával, lépünk ki az ajtón, nekiáll "!KÖVETELNI!" a csokit!
A szövegén úgy megdöbbentem, azon, hogy ő "követeli" ... legszívesebben úgy picsán rúgtam volna seggbe billentettem volna, hogy elkapja a napot, ám mégsem neki illett volna a fenék billegetés, hanem annak, aki adta a csokit.
A 14-es helyi járatot végigüvölti, miközben azt kiabálja, hogy nem szeret, mert én nem adok neki csokit és különben is a "csokiért mentem csak az óvodába."
Had ne komenteljem! Olvastok egy ideje, nagyjából sejthetitek, hogy most hány sor kurvaanyázás következik a fejemben, de le nem írom, tudnék nagyon cifrát.
Elmondtam neki kétszer, hogy a csokit kurva gyorsan elfelejtheti, főleg reggel nincs, fél 7-kor pláne nincs, nem ezért megyünk oviba. Ha tud emberhez méltóan viselkedni és megnyugszik, délután kaphat egyet, persze miután bocsánatot kért és kicsit elgondolkozott a dolgokon. Átszállásnál nem volt már gond, megnyugodott, majd az óvodába belépve elkezdett éktelenül ordítani. Ő nem akar óvodába járni, velem akar maradni, soha többet nem megy be, csimpaszkodott a nyakamba, elmagyaráztam neki, simogattam, semmi. Nem tudtam rá hatni.
Így kikapták a kezeim közül, bevitték, becsukták az ajtót, engem kitessékeltek a folyosóra és pont.
Hát én azt hittem menten meghalok, csak pilláztam. Soha sehol nem hagytam még ott úgy, hogy ne köszöntünk volna el, ne mondtam volna neki, hogy pontosan mikor jövök és nem hagytam még ott sehol, ahol nem akart ott maradni.
Hallgattam a folyosón, ahogy ordít, ahogy üvölt, ahogy sír, ahogy hüppög és már hallottam is Ildi óvó néni énekhangját, aki eddig is énekelt, csak Dorka hangosabb volt. 2 perc alatt nyugodott meg. Egyébként minden rendben volt vele.
Kedd: nyűgösen kelt Dorka, már gyomorgörcsöm volt, hogy ma is megy a csokikövetelés , a hiszti már előre láttam magam előtt a szenvedést. Ehelyett Dorka megkérdezte, hogy "anya, van valami a táskádban?" - persze nem volt tele a táskám édességgel, magamnak, majd tudomásul véve okosan mentünk. Nem sírt, nem volt hiszti, bement reggel a csoportba. Minden rendben volt vele.
Minden nap full retkesen hozom haza. Dorka amúgy is szutyok Panka.
Szerdán minden oké volt. Fésűt kértek be, mert nem raktam a csomagjába. Amit bevittem, azzal ők nem tudják megfésülni, így egy felnőtt hajkefét találva újra vittem fésűt.
A héten sarokba állítottak Dorka "fiú püfölését" illetően. Mivel papa válaszát nem tartották kielégítőnek, megkérdeztek engem is.
Persze elmondtam mi van: ha pejoratív értelemben is, de egyedül nevelem a gyereket, mert ha verekedős, akkor oda kell rá figyelni, van gyermekvédelmi csoport és még sorolták.
Már előre gyűlölöm azt, ha a legkisebb tökéletlenséget látják a gyereken ráfogják arra, hogy mivel egyedül nevelem, tuti baj van????? Nem értem és háborog a lelkem miatta nagyon!
Ám a fiú püfölős dolog múlni látszik Dorkánál óvó néni jelezte. Minden reggel elmondtam neki, hogy nem szabad bántani a fiúkat, ha nem akarnak babázni, lehet mást szeretnének játszani, kérdezze meg őket, vagy álljon be melléjük, de könyörgöm ne verekedjen!
Napok óta úgy jön ki a teremből: "Anya, büszke lehetsz rám, nem verekedtem ma sem! A fiúk legózhattak! Megengedtem!" - még az a szerencse.
Nem az óvodát, a nevelőket szidom ezzel, nem is a nagyszülőket, nem is magam.
Mégis mindegyikőnknek megvan a felelőssége ebbe a buta helyzetben.
Nekem, hogy így alakult. Festés, betegség, beszoktatás? Maja-betegség.
Volt egy telefonbeszélgetésem a héten, miszerint Dorkával közösen eltöltött idő rovására megy sok minden, mert kevés az a másfél-2 óra - a mondat első felével egyet értek, a másodikkal nem -. Ez most így sikeredett és a könnyebb megoldást választottam a lepasszolást. Dorka kvázi tényleg keveset van otthon. Reggel elmegyünk fél 7-kor, délután 5-kor hazaérünk - helyi járattal másfél óra -, hétvégén programot csinálok. Valószínűleg túl sokat, mert Dorka fáradt, de mégis mit csináljunk a 4 fal között 2 napig? Pónit mégsem rajzolhatok 0-24-ben! Remélem 16 évesen nem vágja a fejemhez a lakásfelújítási ramazurit a saját gyerekem! Valahogy állítanom kell, de nekem meg lételemem a pörgés! Tudom, hogy egy gyerek lemondással jár, de én nem akarok mindenről lemondani, ennél többről már nem! Rohadt nehéz, hiszen a saját dolgaimmal nem haladok, ezen kívül a család tagjainak ügyei pakkra készen.
Nagyszülők: csoki és a szituációkezelés; mert én akkor vagyok nyugodt, ha tudok mindent a gyerekről és nem az elhallgatás és körbekerítés okán, ilyenkor átverve érzem magam. Mert amikor minden rendben volt szerintük, kurvára nem volt rendben!
Az óvoda: Szóltam előre, hogy fog a beszoktatás menni, ha bármi gond van, nekem szóljanak! Nem tették szülőin sem, pedig odamentem, rákérdeztem, minden rendben van-e Dorkával? A válasz igen volt. Ezt követően kiderült, hogy az infó nem jutott el egyik nevelőtől a másikig.
Nagyjából ennyi!
A végére a tényői búcsús képek:

Szeretet

Itt még nagyon fel akart ülni a ringlisre

A kisvasút volt az istencsászárság

Az első kört még lenyomattam vele.

Lozi mamával

Gyönyörűséges DTK-mal

Hát nem ez a kép lesz a ringlisre csalogató :)

Őrület

Királylányos integetés félrecsúszott szemüvegben :)