Minden jó után valami "szar" történik?

Tudtam ... ha megírom az előző hosszabb lélegzetvételű bejegyzést, nem jön a szar. 

Szó szerint és pejoratívan is.

A heti események a bejegyzést követően:

Az, hogy apánk nincs velünk, azt hiszem elég gánya dolog alapból ... hogy kevesebbet tudunk telefonálni e héttől kezdve, még gányább.

Az, hogy a (pót)nagyink elmegy Egyiptomba nyaralni és tesz egy kis kitérőt Lisszabonban - csoportos nyaralás -, mert csodaszép emlékek kötik oda és fullra kirabolják egy fél millás úton úgy, hogy csak konzulátusi segítséggel tud csak hazajönni egy szál üres táskával szar dolog. Az, hogy a biztosító ebből csak minimális kártérítést vállal fel, a "nem nyaralást" természetesen nem térítik vissza neki, hiszen elindult a csoporttal, bár (pót)nagyi egy percet sem töltött a lefoglalt szállodában még szarabb dolog. 

Az, hogy meghalt egy közeli ismerősünk szintén szar dolog, a körítése még szarabb.

Hogy lehessen még tetézni a szarkupacot, Dorka újra "szar-problémával" küzd, amitől nekem már előre gyomoridegem van, nagyon sajnálom a gyereket mindezt a kavalkád kellős közepén.

Tegnap Dóriék voltak nálunk. Már akkor sem akart elmenni kakilni. Toporzékol, markolássza a fenekét, nyűglődik, nyekeg, amitől én ugrok egyből és ha a másfél évvel ezelőtti szobatisztulós, szoba közepén lefogós, a hisztibe beleizzadós, pikkelysömörös, parkettára szarós, üvöltve ordítós történetre gondolok és vetítem előre ... bőghetnékem van, pedig nem vagyok sírós. 

Ilyenkor olyan düh, harag és tehetetlenség van bennem Dorkával szemben, emellett annyira nagyon sajnálom és annyira nagyon segíteni szeretnék neki, de nem tudok.

Szóval már tegnap toporzékolt, hasra dobta magát, ha nem engedtem leülni sírt. Ráraktam a wc-re így, úgy, amúgy. A végén beígértem neki, ha nem produkál a klotyóba valamit, addig ott ül, amíg nem lesz siker. Persze nem használt, sírt.

Eljött az esti fürdetés. Meleg víz, vízben toporzékolás, majd kakilt. Aztán újra jött az inger, de visszatartotta, majd fürdés után gyorsan elaludt.

Ma délelőtt hívnak az óvodából, hogy mit csináljanak? A fent említett dolgokat műveli Dorka, 8-szor ültették rá a wc-re, de semmi. Minden megpróbáltak. Elindultam érte, de Ildikó óvó néni rám csörgött, hogy volt egy nagy hisztije a kisasszonynak, de már evett, mossa a fogát, kaki nincs, megy aludni, ne menjek. Épp az óvoda bejáratánál álltam. Igaza volt, ne váljon szokássá, igyekeznek megoldani a dolgot, csak nem ismerik a gyereket, nem tudják mindig belőni a helyes utat ... khm ... khm ...

Fél 3-ra megyek érte. Hazaérünk, megtolatom hashajtóval, azt csak nem tudja visszatartani. Kiürül egy kicsit, holnap nyugis napja lesz és bízom benne, hogy visszaáll a régi rend.

Azt hittem rendeződött a gyerek lelkileg, nagyon úgy nézett ki, hogy Dorka nyugodt, kiegyensúlyozott. Beszélgetünk minden délután, este. Nem mond semmi olyat, ami gond lenne. Sőt, szeret oviba járni, szeretik a többiek is, ahogy néztem őket az udvaron. 

Az apás dologba belejöttünk, elfogadta a helyzetet látszólag, nem hiszem, hogy ez lenne a gond.

DE! Nem tudom akkor mi!

Nem akarom még egyszer azt a kört megfutni!