Dorka értelmezésében Dorka

Most annyit írtam visszamenőleg ... ez a kép viszont külön bejegyzést érdemel!

Dorka szerint a nevét a következőképpen kell egyedül leírni:

Kis káD, karikaO, vessző pocakkal pici lábbalR, Kati betű és a végén a sátras Apa betű.

(ha ezt az ATTP-s tanárom olvassa, tuti szívinfarktust kap az írástanítás módszert illetően a kis kád és társai gyanánt) Nem tanítottam neki, egyszer kérte, hogy írjam le, ő átmásolta párszor, majd leírta egy tiszta lapra tök egyedül. Annyit mondtam neki, hogy a betűk korrendje fontos, anélkül nem megy és a sort a kis kád kezdetű mondattal jegyezte meg! :D

Heti eseményekről és a kételyekről, amik foglalkoztatnak

Minden napra jutott valami. Ma pl. reggel fél 8-kor megműtötték Maját, mert annyira szerencsétlenül lépett tegnap, hogy leszakadt a körme, amit el kellett távolítani és varrni is kellett.

Tegnap óvodai évzárón vettünk részt! Nagyon édesek, okosak, szépek voltak a gyerekek. Igényes, bájos műsorral készültek. Most láttam először hosszabb ideig Dorkát közösségi szinten és konstatáltam magamban, hogy ugyanolyan tűzről pattant, mint én. Szeret szerepelni és ahogy láttam, nagyon jól érzi magát itt. Irtó büszke vagyok rá!!!!! A ballagókat összeszámolva kevesen maradnak a csoportban, jönnek a kicsik a nagyok helyett. 

Szerdán megérkezett az új telefonom. LG G3s. Erre datálódik annak az időszaknak a kezdete, amióta nem tudok telefonálni, mert a számok a régi telefonomba lettek lementve, mivel a SIM gyorsan megtelt. Nem tudják átmenteni az adatokat régiről az újra. 2 Vodafone-os bolt is széttárta a kezét, nem csak ezzel kapcsolatban, hanem a tokvásárlással is. Győrben találtam egy boltot, ahol sikerült végre kapnom tokot, miközben két iszonyatosan jó pasi ugrált körbe, akik közül az egyik épp most hívott vissza, hogy meg tudják oldani a telefon adatainak az átmentését hétfőn délután.

Hihetetlen, hogy telefon nélkül meghal az ember ... idáig jutottunk. Nem tudok leadni megrendelést, nem tudok embereket elérni ... mindenki mobilt használ.

Múlt héten volt egy kisebb incidens, ami a hétre elrendeződött. Az egyik partnercégünk konkurencia folyosói beszélgetésében megkérdezték attól a férfitő Krisz hollétét, aki a raktárunk egy részét bérli és aki mit sem tudott a dologról. Persze első útja ide vezetett, bekérdezett, elmondtam, nem titkolom, de nem is reklámozom. Rá következő nap egy másik ember jött ugyanettől a cégtől, ugyanezzel a kérdéssel annyi különbséggel, hogy ő tudott a helyzetről, csak szólt, hogy ez így nem oké ... mármint, hogy erről beszélnek ilyen hátulról jövős formában.

Kaptam magam, telefonáltam érintett cégnek. Elmondtam, nagyon szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, csak nekem tegye fel és ne így, mert gyűlölöm az ilyet főleg úgy, hogy van egyéb kapcsolat is. Dorka egyik kis barátnőjének anyukája a meg nem nevezett cégben érdekelt és semmit nem tudott. 

A telefonálás elsődleges apropója ez volt egyébként, tisztáztam a helyzetet Dorka védelmében. Nehogy az legyen, hogy mástól előbb tud meg fél/rossz/vagy épp jó infót az apjáról. Anyuka nagyon normálisan, emberségesen állt a dologhoz, jót beszélgettünk erről az egészről. érdekes volt.

Számítottam rá, hogy lesz ilyen, egy dolgot megfogadtam, hogy magyarázkodni nem fogok Krisz dolga miatt. Nyilván nem fogok mindenkit végigtelefonálni, ha helyzet van, de ezt most szükségesnek éreztem. 

Hétvégén megyünk Dorka legjobb barátnőjének a szüleihez játszani délelőttre. Nem akarok hazugsággal indítani egy amúgy felületes, de jónak mondható kapcsolatot, nem tudok hazudni, egyből lerí rólam ... viszont az igazsággal sem sokkolnám őket, mert nem tudom hogy fogadnák. Nem ismerem őket azt meg nagyon nem szeretném, ha Dorka és a kislány között emiatt a viszony más lenne/megromlana. Jaaaaaj ... sokszor bonyolódik a helyzet. Többször, mint kellene. 

Krisz miatt nem akarom a kapcsolatokat 'nem építeni', ez butaság lenne. Az az anyuka, akivel beszéltem telón annyira kellemes meglepetést okozott a hozzáállásával, azokkal a szavakkal, amiket mondott, hogy valahol még sincs félsz bennem ... de ugye tudjuk, hogy nem mindenki ugyanolyan. Ha kiadod magad, védtelen leszel, ha titkolózol és borul a bili ... nem tudom melyik a jobb. 

Lehet ebben a helyzetben aranyközépút? 

Jövő héten kedden kirándulni megyünk az óvodával Bábolnára . Nagyon jó lesz! Mi nem busszal megyünk, Szofi anyukája visz autóval, Dorka már nagyon várja, hiszen lóőrületben szenved a sok egyéb kényszeressége mellett.

Szerdán rendőrségre kell mennem meghallgatásra az ajtórongálás/betörési kísérlet okán. Az ügyet  a bűnügyi osztályról áttették a szabálysértési osztályra. Nem tudom, hogy időhúzás-e vagy tényleg ennyi ideig tart kivizsgálni egy ügyet. A biztosító közben üti a fejem, hogy hol van már a jegyzőkönyv, ami a kifizetéshez kell ... arról nem beszélve, hogy addig, amíg le nem zárul az ügy, nem tudom megcsináltatni az ajtót, hiszen kérhetnek még be fotókat - ami egyszer már elkészült, csak elveszett, de pótoltam -.

Közben megműtötték a barátnőmet, eltávolították a méhét és én nagyon ott akartam lenni mellette, de nem tudtam Dorka betegsége miatt. Ma engedik haza, most Maja miatt nem tudok menni. 

Így állunk.

Lázas Pünkösd ünnepén

Mondhatnám, hogy lázasan készültünk a Pünkösd hétvégére, sőt írhatnám, hogy az esős idő, a hosszú hétvége is nekünk kedvezett.

Pénteken reggel Dorka 39,1 fokos lázzal indította a napot. 7,5 ml Nurofen be a gyerekbe, egy óra múlva csak hőemelkedése volt. Közben hívtam a gyerekorvost - ahol elmondták, hogy lázcsillapítás, sok folyadék, valami vírus -, óvodát, munkahelyet, elmondtam mi a helyzet, mi ma otthon maradunk.

Nem evett Dorka, fájlalta a hasát és volt hígabb széklete is kétszer. Direkt nem írok hasmenést, mert nem az.

Leraktam délben aludni, majd egy óra múlva sírásra rohantam be. Először azt hittem hányni fog, mert nála minden hányást felsírás előz meg; éjjel a legmélyebb álmából kelve is.  

Szerencsére nem volt gond a hányással, viszont 40 fokos lázat mértem hónaljban. Gyorsan Nurofen, hűtőfürdő, ahonnan 10 perc után ki akart jönni, mert a - sírástól hisztitől - már nem látott, nem hallott. Bevittem a szobánkba, leraktam az ágyra, elmondtam neki, hogy csak úgy tudok segíteni, ha ezt befejezi, mert így nem jutunk egyről a kettőre, csak egyre lázasabb lesz. Kiindultam a nappaliba, még a küszöböt sem léptem át, már szólt "anya, megnyugodtam" és helyreállt a világbéke. Hihetetlen gyorsasággal visszaaludt, nem engedtem betakarózni, próbáltam hűvösen tartani, miközben patakokban folyt róla a víz. 

Nagyon sokat aludt, alig evett, viszont napi 1,5-2 liter teát, vizet megivott. Ez a 39,5-40 fokoz láz tartotta magát vasárnap délutánig és bármit csináltam képtelen voltam lejjebb vinni. Az orvossal közben tartottuk a kapcsolatot. 

Úgy alakult a program 3 héttel ezelőtt, hogy szombatra kaptam lehetőséget Krisszel találkozni. Ezt visszamondani, módosítani nem lehet. Itt két lehetőség van: vagy elmész, vagy nem. Sokat gondolkoztam rajta mi legyen. Nem akartam semmi betegséget átadni neki, miközben a nagyon lázas gyereket sem akartam másra hagyni. Nagyon szerettem volna Krisszel találkozni, mert így kettesben év elején volt utoljára lehetőségünk. Másfél órás vasalás közbeni 'sírás-rívás' után úgy döntöttem, mivel nem tudtam melyik kezem harapjam, elmegyek Kriszhez. Ha nem megyek, abba belehal, velem együtt, abba meg én, hogy a beteg gyereket itthon hagyom. Péntek este lefekvés előtt apósom jött Dorkáért, elvitte hozzájuk, ott már csak pizsi, esti mese olvasás és irány aludni. Szóba jött, hogy otthon marad a gyerek és apósom jön vigyázni rá, de reggel 4-re kellett volna odaérnie. Közben ha Dorka felkel és látja, hogy csinibe, sminkelve indulásra készen állok, rájött volna hova megyek és abba meg ő pusztul bele - hogy nem jöhet -. 

Reggel összekaptam magam, elmentem Kriszhez. nagyon jó volt újra ölelni, csókolni, incselkedni, szeretni, beszélgetni kettesben! Imádtam minden másodpercét, miközben húzott haza a szívem.

Az kevésbé volt szívemnek "kedves'b", hogy vízszintesben szakadó esőben, erős széllel miniszoknyában, csizmában az intézmény előtt várakoztam 1 órát, miközben az egész bal oldalam szarrá ázott, hiába volt nagy méretű, erős esernyőm ... mint halottnak a csók. Visszafele ugyanez a helyzet, csak akkor 5 perces várakozással áztam bőrig - nem szakadt az eső, hanem ömlött ugyanolyan erejű széllel - a jobb oldalamon. A vonaton viszont ment a fűtés ezerrel, így Győrig megszáradt a kabátom. Bármennyit várnék bármilyen körülmények között. Hazaérkezvén gyors átöltözés, smink-lemosás és hozták is Dorkát vissza.

Lázas mesenézéssel, meseolvasással, színezéssel telt a délután.. Este szokásos rituálé után alvás, majd éjjel 11 órától ismét 39,8, 40 fok újra, úgyhogy hajnali 3-ig hűtőfürdőben ücsörögtünk, amit Dorka teljesen jól viselt révén, hogy aludt az ölemben, miközben hűtöttem a vizet. Én iszonyatosan fáztam benne, délelőtt az elázás okán, most a fürdőben ... 38,8-ig lement, én ezt már óriási sikernek könyveltem el. Vasárnap egész nap láz, majd hétfőn délelőtt többször rá kellett szólnom, így gyógyultnak nyilvánítottam délutánra. 

Alig evett Dorka. Éhes volt és látszott rajta, hogy kívánja az ételt. Bele-bele kóstolt mindenbe, de egy-egy falatot. Hétfőn délben apósom nálunk ebédelt, úszni volt, visszafele beugrott és ott maradt.

Vele beszélgettük, hogy az esős, hideg időjárás abszolút nekünk kedvezett, a hosszú hétvégével együtt. Amikor Dorka mondta, hogy fáj a hasa, egyből fertőtlenítőért kaptam, mindent gyorsan áttöröltem, ágyneműt húztam, onnantól kezdve őt is többször lemostam, ölelni megöleltem, de nem puszilgattam. Az utolsó kórházas élményünk óta az első hasfájásra ugrok. Minden étkészletét, poharát lefertőtlenítettem, miközben gyomorvédőt nekiálltam szedni, ha gond van, legalább el tudjam látni.

Ezzel szemben anyósom totálisan lerobbant hasmenős, hányós ... talán mára kezd helyrejönni.

Dorka a kakilással újra elkezdett kínlódni, fájt neki, hiába néztük a bacilusokat, vírusokat hogy jönnek ki, kicsípte a fenekét a hígabb kaki - és 2 alkalom után nem mert wc-re menni - ezért is gondolom, hogy nem hasmenésről van szó, mert azt nem lehet visszatartani -, de is rendeződött.

Nem akartam elhinni, de ahogy jött a láz, olyan hirtelen el is múlt. 

Igen ... az orvos is azt mondta 3 napos láz valószínűleg egy kis gyomorbántalommal.

Megpróbáltuk, 40 foknál nem hatott. Krumplit szeleteltem fel, azt raktam lapjával a talpára fél órára, de valahol hiba csúszhatott, mert a krumplinak át kellett volna vennie a hőt, de azt jéghidegen vettem le a gyerek lábáról. Lehet nem jól raktam fel.

Nagybeteg

Mivel Dorka szobanövény-kategóriába leledzett, így sütöttem: fahéjas almarózsa. Nagyon finom!

Dorka hallása ... a felvigyázó néni meg bekaphatja!

Reggel 9:30-ra volt időpontunk győri kórház, A épületének 26-os szobájába hallásvizsgálatra.

Teljesen időben bekerültünk, Dorka megmakacsolta magát és nem engedte, hogy megvizsgálja a néni, pedig ő tényleg mindent elkövetett. Még azt is felajánlotta, hogy bemehetünk a következő kisfiú hallásvizsgálatára, Dorka megnézheti és utána ő következik. Nem hatott semmi.

Én is ludas vagyok a dologban, mivel úgy készítettem fel, fülest fog kapni és meg kell mondania, melyik fülében hallja a sípoló hangot. Ezzel szemben egy lézerkardra hasonlító szerkezetet tartott a nő a kezében, amit bele akart helyezni Dorka fülébe. Mihelyst Dorka érzékelte, hogy valami a fülében van, egyből bezárt és onnantól kezdve nem volt hajlandó az együttműködésre. Befogta a fülét, felállt és kiment.

A sikertelen kísérletek sorozata okán felküldtek újra a gyerek fül-orr-gégészetre, hiszen ezt a hallás vizsgálatot valahogy meg kell csinálni.

Nagyon haragudtam Dorkára a hülyesége miatt. Persze megértem, sőt át is érzem miért van rossz élménye azzal kapcsolatban, ha a fülébe kotorászik valami, de felkészítettem, hogy nem fog fájni, itt nem fogják lefogni. Csalódtam mindkettőnkben. Nem hitt nekem a gyerekem.

A földszinti néni felszólt az emeletinek, hogy megyünk.

Útközben Dorka mondogatta, hogy jó lesz neki ott, már nem fél és sírni sem fog. 5567-en álltak előttünk, beadtuk a papírt és elkönyveltem 2 óra várakozást ... hoztuk a papírformát. 

3-szor menünk el pisilni. Mindegyik alkalommal szóltam a gyerekfelvigyázó nőnek, ha hallja az Edvy Dorka nevet - visszakérdezett, hogy tisztában legyen a névvel -, kérem szóljon. Kijöttünk a mosdóból, mindhárom alkalommal megkérdeztem, hogy nem szólítottak minket? Az volt a válasza, hogy NEM! 

Oké, vártunk tovább, majd szólították a csajom.

Berongyoltunk, a főorvos asszony nevetve üdvözli Dorkát, hogy végre megjött az elveszett gyerek és elhozta az anyukáját is! Nem értettem, mivel látták, hogy tényleg nem vágom mi van, elmagyarázták, hogy 3-szor szólították már az "Edvydorkát", mindhárom alkalommal beslattyogott a felvigyázó nénike és közölte, hogy "azedvydorka a wcn van" és kislattyogott. 

Kínomban nevettem, mikor elmesélték, hogy papír beadást követően 2 perccel szólítottak minket - megérkezés utáni első pisi -, hiszen lentől telefonáltak nekik, hogy megyünk, ne kelljen várni, mert Dorka nyűgös.

Elmondtam bent, hogy háromból egyszer sem hallottuk "az edvydorkát", tényleg 3-szor voltunk mosdóban és láttuk a nénikét visszafele sétálni a folyosón, mert minden alkalommal ott kaptam el, hogy nem mondták-e a gyerek nevét?!

A felvigyázó néni bekaphatja!

Dorka fülét megvizsgálták mikroszkóppal, természetesen végigsírta a semmit. Nem hisztizett szerencsére. Annyira beleizzadt az ölembe, abban a 1,5 perc alatt - de még lehet annyi sem volt - hogy a nadrágom belső felén folyt az izzadtsága felállásnál. Nagyon stresszelt Dorka. valószínűsítem azt is, ha nem fogják le, nem lett volna sírás sem. Értem, miért kell lefogni. A fülével minden rendben van. A főorvos asszony haláli tüneményes nő! Nagy hatással volt Dorkára. Amikor bementünk és Dorka meglátta a széket, egyből ki akart vonulni, már jött a nem szeretném, nem akarom én hazamegyek stb ... de az orvos simán visszaédesgette és teljesen lenyugtatta 2 mondattal. A gyerek vizsgálatnál sírt, utána nem fogadott el sem matricát, sem papírt, semmit. Majd kifele jövet megkönyörült a dokin és elvette tőle a törpös dominót, amit egyébként utána hozott és mondta, hogy tőle gyerek nem mehet el ajándék nélkül. "Na jóóóvan"- mondta Dorka 

Megbeszéltük, hogy kap egy színezőt, ha egy hang nélkül végigcsinálja az egészet, de ez megint nem jött össze. 

9-től délig ismét a kórház vendégszeretetét élvezhettük. 

Nem szeretnék mostanában újra menni!

A felvigyázó néni meg bekaphatja! - tudom, hogy már írtam, de a nyomatékosítás végett ... még egyszer.

Hétvége

Szombat, "Nívija-nap", 9-kor már a Barátság-parkban tobzódtunk. Katus Attila tartott aerobik edzést. Volt ugrálóvár, játszótér, ügyességi feladatok, promós ajándékok, játszóház. Ebből Dorkát egyedül a játszótér érdekelte igazán. Amíg el nem értük a célt, nem volt kedve semmihez, nem akart semmit, majd a játszi után megtört a jég. 

    

11 óra után elindultunk ebédezni az Adyvárosi tóparti Pizzériába. Mindenkinek meleg szívvel ajánlom. Óriási adag, nagyon finom pizzák.Amíg sült az étel - legalábbis remélem, hogy így volt és nem újra melegítették -, addig a tavon lévő flórát és faunát elemeztük Dorkával, Katival. Nagyon nagy élmény volt mindhármónknak. Olyan közelségből, közvetlenül láthattuk a tó állatvilágát, hogy örök emléket nyújtott (ahogy a kacsa mama hívogatta a gyerekeit és azok nagy ívben tojtak rá, majd anya ezt megelégelve rendet tett a gyerekek között; hogy a béka 2 mellső lábával az arcát simogatja)

 

    

Dorka mellett ülő kislányt Rékának hívják. Most találkoztunk vele először. Gyanítom, hogy a nagymamájával volt lent a tónál ugyanabból az okból, amiért mi. Az eset már ebéd után történt: a kislánynak adtunk pizza-tésztát, miután leült mellénk a lépcsőkre, hogy dobáljon ő is az állatoknak, akik egymás elől kapkodták el az eleséget. Réka nagymamája fent - 8 lépcsővel feljebb - beszélgetett A lány kezében volt egy gömb, aminek a belsejében lufi volt. Kiesett Réka kezéből, bele a vízbe és a kislány gondolkozás nélkül megindult utána. Nagymama csak azt vette észre, hogy ráüvöltöttem Rékára, hogy meg ne próbálja és megfogtam a gyerek felkarját, hogy visszarántsam. A gyereket visszaültettem a lépcsőre, nyomatékosítva, ha feláll nem tudom mit csinálok vele, közben fogtam Dorkát is, mielőtt még neki is eszébe jutna ... kihalásztam a gömböt a vízből és visszaadtam a kislánynak. Nagymama ekkor ért le és egy szó nélkül kézen fogva elmentek. Se kösz, se szia, se semmi. Én lehet jobban meg voltam döbbenve ezen a helyzeten, mint amikor Réka érzékelte, hogy a gömb belesett a tóba. Ha én nem vagyok ott, a kislány utánamegy a játékának és mama a nagy beszélgetésben 8 lépcsővel feljebb nem ért volna oda, úgy elsüllyedt volna a csaj, mint a huzat.

Én Dorkát le nem engednem egyedül víz közelébe még véletlenül sem.

Ebéd után visszamentünk Katihoz, Dorka kidőlt nagy nehezen, bár irtó mérgesek voltunk egymásra. Ő rám azért, mert elfelejtettem a pici takaróját eltenni én azért, hogy miért nem tud anélkül a rohadt takaró nélkül elaludni, amikor hulla fáradt, végül is egy óra nyűglődés után elájult és 2 órát aludt. Akkor már úgy keltettük fel.  

Ébredés után fagyiztunk, Dorka kisautózhatott:

Még otthon pózoltunk párat:

 

Majd 2 másodperces alvás következett. Ennyi idő alatt aludt el este Dorka.

Másnap délelőtt nem éppen nekünk kedvezett.

Megígértem Dorkának, hogy elmegyünk a Dunára kacsát etetni. Sárkányhajó verseny lévén egy árva kacsa sem volt kilométeres körzetben, így megcéloztuk a Rábát. Rába part felújítás és lezárás alatt, akkor Radó-sziget. Ott üvegszilánk szőnyeg várt minket, illetve a Zenepavilon megrongált látványa. Valakiknek nagyon jól sikerülhetett a szombat estéjük ... a vandálkodásra nem találok szavakat. Győr egyik nevezetessége ... én nem is értem valaki hogy lehet ilyen gyökér.

Úgyhogy fogtuk magunkat és hazamentünk. Délután pótlólag elmentünk fagyizni és felültünk a városnéző kisvonatra. Nagyon jó volt! Dorka annyit jegyzett meg az 50 perces útból, hogy anya itt tanult és anya itt kezdett el tanítani, illetve hogy a kakas kukorékolása mentette meg a várost a török veszedelemtől, meg hogy a németek egyszer felrobbantották a Révfalusi hidat. Mit neki szobor, egyetem, látványosság. Emellett a turisták simán bagóztak a vonaton. Amúgy nem is tudom, hogy tiltott-e?! Nincs kiírva. Engem nagyon zavart a dohány füst; én is bagós vagyok, de eszembe nem jutott volna rágyújtani. Az meg pláne nagyon zavart, hogy az arcunkba fújják. Szóvá tettem és volt foganatja. Nagyon tetszett a túra, sok érdekességet tudtam meg Győrről. 800 Ft/fő eyg kör. Érdemes egyszer elmenni.

Anya-lánya

Ballagásról

Egyetlen DTK-m elballagott. 

Most született és hirtelen 18 lett. A múlt héten túlesett az írásbeli érettségiken sikeresen, egy hónap múlva lesz kb a szóbelije, majd lehet aggódni a felvételin.

Zsófi meghívott barátai a házi pálinkának köszönhetően nagyon készségesek voltak Dorkával, aki eleinte egy kiscsoportos színezős foglalkozásra invitálta őket ...

majd komplett divatbemutatót vezényelt le. A fiúk csak öltöztek, öltöztek és öltöztek ... 

még akkor is, amikor Dorka már Zsófi ölében pihent és képtelen volt irányítani a fáradtságtól. Felmerültek bennünk – akik részesei lehettünk eme fantasztikus látványnak - kérdések a fiúk identitását és épelméjűségét illetően, de meggyőztük magunkat, hogy mindez csak Dorka kedvéért történt. A pálinkától a társaság 95%-a úgy becsókolt, hogy nem emlékszik semmire. Gyuri – Zsófi apja – keresztanyámat a kinti pottyantós wc mögött itatta 2 literes műanyag flakonból ... hogy miért, ne kérdezzétek, szerintem ők sem tudják. 

Nagyon jól sikerült a buli, mi így töltöttük az egészet:

Dorka egy igazi kis hercegnő volt:

Ezt az ajándékot készítettük Dorka-Sacc-Liz kalákában:

Mire beleimádkoztuk a pénzt, a konfettit ... nagyon jól szórakoztunk közben. A pénzt megkötöttük szalaggal is, hogy ne legyen olyan egyszerű megtölteni a lufit, aztán tölcséren keresztül beletuszkoltuk egy nagy zacskó konfetti kíséretében, hogy szívás legyen kibontani ... lehetőleg minél nagyobb. :D

Dorkával mi is gratuláltunk és kitartást kívántunk Zsófinak. Megajándékoztuk, ami Dorkának annyira tetszett, hogy összeszedte az udvaron fellelhető összes cserepes virágot és mindenkit megköszöntött valamilyen oknál fogva. Másnap nagynéném telefonált, a virágok megvannak, de mindegyik máshol.

Csak annyit kívánok neked drága DTK-m, amit a saját lányomnak kívánnék!

"Dugókáról"

Április elején kezdődött a kálváriánk, aminek jövő hét szerdán pontot tehetünk a végére.

Azt vettem észre - mondjuk rajtam kívül senki -, hogy Dorka nem hall rendesen.
Először az jutott eszembe, hogy anyám testvére siket-néma ... gyorsan elhessegettem a gondolatot magamtól.

Sokszor visszakérdezett: "mit mondtál?" 

Tudom, hogy sokszor (mindig) gyorsan beszélek, hangosan, figyelnem kell magamra, de Dorkának ez a természetes. 

Gyorsan leteszteltem figyelemzavarra, bár tudtam, hogy ezzel nem lehet baj.

Eleinte még arra is gondoltam, hogy szelektív a hallása, mint a többségnek ennyi idősen. Aztán észrevettem, hogy nem csak az intésekre nem reagál, hanem a dicséreteknél sincs az az édes félmosoly.

Elkezdtem figyelni.
Jobb oldalánál álltam a háta mögött, nem volt gond. 

Átmentem a bal oldalához és a fülébe súgtam valamit egyáltalán nem reagált. Normál hangerős beszélgetésnél visszakérdezett, háttérzajnál normál hangerőnél nem reagált.

Másnap összekaptuk magunkat, mert ugye ha az ember a gyerekénél problémát észlel, könnyebben megy orvoshoz és rugalmasabban, mint ha saját magáról van szó.

Gyerekambulancia, I. emelet, folyosó végén fül-orr-gégészet.
Se beutalónk, se semmink. 9-től volt rendelés, mi 7-kor ott álltunk és vártuk a sorszámot. Természetesen elsők lettünk, mondtam kik vagyunk, miért jöttünk, beengedtek.

Első alkalommal Dorka nagyon ügyesen viselte a vizsgálatokat. A második és azt követőknél már volt némi nemű ellenkezés, az utolsónál már a dupla pónis színező ellenére is majdnem összehányta magát a hisztitől "fájdalomtól".

Első alkalommal egy kismama doktornő nézte meg Dorka fülét. Elmondta, hogy van egy füldugó fülzsírból Dorka fülében és valóban nagyon rosszul hall. Ezt el kell távolítani, valószínűleg ezért nem reagál hangokra.
Kaptunk csepegtetőt, napi 3-szor, 3 npő múlva kontroll. Megtettük, amit megkövetelt a haza, csakhogy "Dugóka" - Dorka nevezte le - jól érezte magát eredeti helyén és esze ágában nem állt elhagyni lakhelyét (megszemélyesítettük, gondoltuk könnyebb lesz).

A következő látogatások - 6 alkalom - a következőképp zajlottak: ambulanciára be, Dorka játszóház, én sorban állok sorszámért, elsőt megkapjuk, várakozunk - volt, hogy másfél órát -, doktornénihez be, székbe beleülök, ölembe veszem Dorkát, aki a látogatások számát növelve egyre kevésbé viselte jól az állandó kotorászást, egyszer arra is megkértek, hogy fogjam le ... én erre alkalmatlan vagyok, viszont megegyeztünk, hogy Dorka nem rúgkapál, nehogy a doki pocaklakójának miattunk legyen baja. Minden alkalommal kiporszívózták, kitisztították, de Dugóka csak nem akart távozni.
Az utolsó alkalom is menetrend-szerűen ment. Onnan változott egy kicsit az állandóság, hogy az orvos megállapította, annyira szűk Dorka hallójárata, hogy ezt így nem tudja kiszedni, inkább megpróbálják kimosni Dorka fülét. Nekem vannak erről emlékeim ... nem túl mosolygósak, én nagyon fülfájós voltam, sokszor mindig be volt gyulladva a fülem, Krisztián dettó.
Az asszisztens beszólásainak hangneme egyáltalán nem tetszett ("Minek bőgsz már? Ez nem fáj!" stb ...) mint ahogy a nagyon durván bagószagú női kéz sem, aki az orrom előtt fogta le Dorka fejét. Nem tudom mi fájt Dorkának ebben az egészben. Nincs begyulladva a fül, fájdalommentesnek kellene lennie szerintem. Nem tudom, hogy a durva lefogás fájt-e neki vagy valóban "forró volt a víz" - ezt mondta, nem értem, de elkezdte rosszul venni a levegőt, lefehéredett, lilult a szája, ökölődött. Ezt másodpercek alatt. Szóltam a csapatnak, hogy akkor ezt itt most befejezzük, mi kimentünk.
Dorkának pisilnie kellett, megnyugtattam, megölelgettem, beígértem neki minden lehetséges élő-mozgó kedvenc dolgot, csak egy kicsit tartson ki. Rendeződött a légzése, nem sírt már, visszamentünk. Mikor beültünk a székbe, kezdődött újra, de szerencsére egy öblítéssel kicsúszott Dugóka. Dorka megnézhette, tanulmányozták a doktornénivel, matricát választott és igazából világbéke volt.
Ezért él bennem a gyanú a hisztire és nem a fájdalomra.
A kórházból már mosolyogva jöttünk. Felsorolta sorrendben a beígért dolgokat, de azt is mellé tette, hogy tudja, hogy nem jár jutalom a sírásért. Annyira édes volt!!!!! Megsajnáltam és majdnem az elvem ellen mentem azzal, hogy na jó, nem baj, ha visítottál és az sem gond, hogy hárman nem tudtak lefogni, el is felejtettem már, hogy megegyeztünk valamiben, felrúgom, persze, megkaphatsz mindent. Nem, nem kapta meg az ezredik csillámtetkós pónis színezőt filctollal és pörgős szoknyát sem kapott lakkcipővel meg házaspár Barbit sem hintóval, menyasszonyi ruhával.
Következetes voltam ... próbáltam magam ezzel nyugtatni, de most nem esett jól a lelkemnek.
Sétáltunk a buszig jó nagyot, közben beszélgettünk, mikor Dorka közölte: "anya, én azon töprengek, hogy most túl hangos a világ számomra!"
A buszmegálló mögött volt egy kis élelmiszerbolt, 100 Ft-ot bedobós, karmeghúzós, 'ajándékot' kiejtős akármi volt a bejáratnál. Dorka énekelt és táncolt, mint mindig. A taxisoknak annyira megtetszett, hogy dobtak be pénzt és mondták, hogy Dorka vegyen ki valamit a műsorért. A kiguruló 'játéknak' kerek 3 másodpercig örülhettünk, ugyanis kipottyant Dorka kezéből a szörnyecske, be a kisbolt mellett álló családi ház kerítése mögé, ahova nem tudtunk benyúlni. Viszont a fáról hulló gyönyörű rózsaszínű szirmokat összegyűjtöttük és beletettük a szörnytartó gömbbe, amit Szofinak adott az oviban.
Ez nem Dorka napja volt.
Május 20-án fél 10-re megyünk hallásvizsgálatra az A épület fsz. 26-os ajtóhoz.
Hall a gyerek újra, nem félek a vizsgálattól, hogy rossz eredményt kapnánk. Biztos vagyok benne, hogy Dugóka okozta a süketséget!

Légy tökéletes nő, ha beledöglesz, akkor is!

Forrás: Hír 24; Hódos Hajni írása frenetikus!
Minden szavával abszolút egyetértek!

Most harmincas csajok savanyítanak, kevernek lekvárt, beleznek, pucolnak, darabolnak. Mert mindez követelmény lett. Egy sohasevolt Tökéletes Világban.

Még a nyolcvanas évek közepén is tartotta magát a Kékharisnya-szindróma, pedig sok diplomás értelmiségi férfi örült volna inkább, ha a feleségének nem három diplomája van, hanem meg tud sütni két tojásból egy rántottát. Ők voltak a marshmallow puhaságú diktatúra úriasszonyai, akik az Aranypókból vásároltak, mert ízlésük nem volt, Grazba meg nem ruhákért jártunk, ugye. A decens műszálas selyemblúz- alábélelt szoknya - fekete nejlonharisnya – körömcipő dámák, dauerral és kék szemhéjfestékkel.

Az értelmiségi nő mélységesen lenézte a kapáló-saraboló falusi asszonyt, aki ’duncolt’, befőzött, savanyított, télen kötött néhány pulóvert a Ferikének, és vágtak is. Volt, hogy kettőt. A névnapjára kapott hímzett terítőt pedig gúnyos mosollyal mutatta a férjének, „most nézd meg, Béla, ezeknek fogalmuk sincs az enteriőrről, ki rak manapság ilyet az asztalra?!”, de a rétest meg a disznósajtot úgy ette, majd megfulladt.

Persze túl vagyunk egy jó évtizedes rejkikettőn és kicsit kevesebb auralátón, mint ahány Messiás Jézus idejében járta a Szent Földet, ebbe a társadalmi rétegbe sorolom a Jimmy-vallásúakat is, mert volt egy igen érdekes közös halmaz, amelyet jelen pillanatban nem áll módomban kifejteni, ám biztos vagyok abban, hogy pontosan tudják, mire gondolok. És azt is, az idő minden emléket megszépít. Szóval, úgy tűnt, hogy minden halad a normális kerékvágásban, a nők továbbra is szereztek diplomákat, aztán nadrágkosztümbe bújtak, menedzserek lettek és elkezdtek úgy viselkedni, mint a férfiak, közben óbégattak valamit az egyenlő fizetésekről meg az elnőiesedett férfiakról, de nem hallottuk mit, mert elég vastag az üvegplafon. Most sem halljuk, pedig azóta is óbégatnak, csak most már van gerenda is a szemükben. És ma harmincas csajok savanyítanak, főznek be, gyúrnak és nyisszantják el öreg tyúkok nyakát, beleznek és darabolnak, de nem muszájból vagy háziasszonyi kötelességből, hanem mert mindez alapkövetelmény lett Perfect Landen.

Én még mindig reménykedem benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki néha dühös, néha elkeseredett, néha frusztrált attól, hogy tippek, tanácsok, gyakorlati kézikönyvek, előadások formájában megmondják nekem a tutit. Hogy csak én dühöngök a fél információk miatt, és ha kérdezek, engem néznek hülyének, mert kérdezek.

Remélem, hogy nem csak nekem van elegem abból, hogy az anyaság életünk szegmenséből Az Élet Legfőbb Értelmévé és Céljává lépett elő. Hogy mindenhol a szülésről olvasok, hallok, arról, hogy mi van a születéssel, már kevésbé. Hogy az érdemi információkat elfedi az acsarkodó veszekedés a császárról, a szoptatásról, hogy a császáros köpköd az otthonszülőre, megint másik az orvosra, közben alapvető fogalmak nincsenek tisztázva, így lesz a háborítatlan szülésből a beépített loggia padlóján, puszta hóbortból végzett bohóckodás és azt sem magyarázta még el senki, mitől lesz természetes az a szülés, amit hanyatt fekve, begyógyszerezve, gátmetszéssel és a gyerek kikönyöklésével megy végbe. H a nem lennék elég fáradt, kialvatlan és nem gyötörne elég kétség amúgy is attól, jól csinálom-e, és mi lesz, ha éjszaka kimarad a gyerek légzése, én meg nem ébredek fel rá, mert hulla vagyok, még rám is ijesztenek: csak akkor kötődik a gyerekem, ha napi három órát hurcolom magamra kötözve. Persze az sem mindegy miben, mert erre ugyanolyan iparág kezd ráépülni, mint a cumisüvegekre, csak utóbbiról már kimondták, hogy Belzebub keze van a dologban, előbbivel kapcsolatban még megy a képmutatás. Az éjszakák se egyszerűbbek, pihentető másfél óra alvásokról szó nincs, mert azzal biztosítom leginkább a pihenését, ha visszatuszkolom magamba, reggelenként meg újra megszülöm, mert ez is erősíti a köztünk levő kapcsolatot. Amelyik anya egyáltalán mer aludni, az rohadt önző, úgy általában.

Figyelmeztetnek is erre, ha kérem, ha nem: már az első hetekben kezdjem magam újra formába hozni, dobjam fel magam egy új, könnyen kezelhető, mégis tökéletes frizurával, üssek össze egy salátát a számban levő fakanállal, mert rajtam a gyerek, a két kezemben pedig egy önismereti könyv a bennszülött törzsek gyereknevelési szokásairól, a másikban pedig súlyzó, kezdjek naponta 15 percet sétálni, mielőbb vegyem fel a kapcsolatot a baráti társasággal, nehogy elmenjen mellettem az élet, és mivel a férjnek még mindig csak annyi a dolga, hogy fürdetésre hazaérjen, meg hogy hazahordja a lóvét, amiből telik az önismereti könyvekre, rá mosolyogjak, hogy ne egy félőrült hisztérika fogadja, mert még a végén félredug és annak is én leszek az oka. Arról, hogy a gyermekágyas nő dolga az lenne, hogy a gyermekágyban dögöljön és vigyázzon magára meg összeszokjon a kölkével, pihenjen, a rokonok majd úgyis hozzák a babinát (komatálat) szó nincs, hogy lenne, nincs idő a fájdalomra se!

Csábítanunk kell, őrjítően kényeztetnünk a férfit, feltétlenül el kell látogatnunk az állatpiacra és szert tenni egy jerkére, ő segít minket az empirikus tapasztalatszerzésben, mivel szopnunk is úgy kell, mint egy kisbárány. Persze előtte vállalnunk kell még valami melót, (ha nincs melónk, akkor verjük magunkat adósságba, az Carrie óta úgyis menő) hogy a csábító fehérneműt, ami pont két és félszer kerül annyiba, mint a havi fizunk, meg tudjuk venni. Csak úgy simán dugni a konyhaasztalon, vagy ráérősen egy esős szombat délelőttön nem ér, és ha csak egy orgazmusunk van, nem sorozatos és spriccelős, akkor a világ legeslegfapicsái vagyunk.

Miért aggódna, hisz így fest egy napja:  reggel üdén és huszonötévesen ébred, kicsit aggódik a tükör előtt a bőre öregedése miatt, de ráken minden szart, mert megérdemli. Kicsit évődik a férjével felöltözés előtt, egy szál bugyiban majd bevesz 2,3 kilogram vitamint, ásványi anyagot, felhelyez egy tampont, biztos ami hótziher alapon betétet is, aztán felöltözik vigyázva arra, hogy legalább 340 ezer forintnyi gönc legyen rajta. Kilép az ajtón a családi házból az üres utcára, ahol mindig süt a nap és csak a virágbolt van nyitva. Beszáll az autójába, bemegy a munkahelyére, ami mindig üvegfalú iroda és ahol a nő mindig vezető beosztásban van. Bolti eladó még csak-csak feltűnik a szemünk előtt, de egyetlen hullamosót nem láttunk még hónalj deót reklámozni, az is biztos. Délben átruccan valamelyik európai városba, hogy lássa, tart-e még a haja. Eszik két morzsát, aztán másfél kiló rágót bont, kicsit izgul mert pont most fáj a feje, de bevesz egy fájdalomcsillapítót. Mivel folyamatosan menstruál, stresszes a napja, ráadásul ma duplán, mert hazafelé jön rá, hogy benn felejtette az irodában a flakon Perwollt, ezért nem tudja a patikában előkapni, mikor megkérdezi a hosszan felszívódó C-vitaminról a gyógyszerészét. Beugrik vásárolni néhány saját márkás terméket, hátha összefut Nórival is. Este hosszan ápolja a körömgombáját, miután a férjének adott egy szem akármilyen meghűlés elleni gyógyszert és az örömében kipattant az ágyból. Két gyerek van, mindig, kettő és fél év korkülönbséggel, és a szekrényben lakik egy gitározó sün, akit gondolom, hetente többször pszichoterápiára kell hordani, mert kényszerbetegsége folytán elad mindent.

Sőt, épp ellenkezőleg! Akárhova nézünk, bátorítanak, pont abban, hogy ne legyünk tökéletesek! De azért adnak pár tippet, hogy fessem tökéletesre a szemem. Hogy legyen tökéletes szemöldököm. Napi öt perc kell csak a tökéletesen feszes fenékért. És ha van húsz percem, akkor összeüthetek egy isteni, tökéletes kuglófot, nem nagy ügy.

Kertészkedjek, a belvárosban is, hisz az ablakpárkányon is lehet palántát nevelni, legyen valami kétkezi hobbim, és mellé legyek egy nagyon kicsit a természet embere is, persze tokától bokáig softshellben. Ha a büdös belvárosban lakom, legyen házam egy eldugott kis faluban, ahová a madár se jár. Ott nevelgessek a virágoskert mellett néhány csak aukción kapható orchideát is, és a kerti úthoz saját kezűleg, egyenként válogassak kavicsokat. Mindezt persze mellékesen, elbagatellizálva, mintha nem lenne fontos. Mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy érezzem közben jól magam, mert a boldogság kisül. Kisüt. Kisugárzik.

Lakás- és egyéb hitelnek nyoma sincs, a ház egy kis ékszerdoboz, a terasszal együtt alig 230 m2, magunk terveztük, igen, a kertet is, és a tetőre Öcsi és Hugi csavarozták fel a napelem paneljeit. Hétvégén kenyeret dagasztunk, közösen a barátnőkkel, közben laza borozás és néha úszunk egyet a medencében, amit az Én Drágám csinált nekünk, a két kezével. Aztán gondolok egyet és összesubázok egy új szőnyeget a nappaliba a maradék fonalakból. Miután megjöttünk a Kákettőről, a gyerekek nagyon élvezték tavaly is. Aztán elszaladok és futok egyet, nem ügy a félmaratoni táv, aztán összeütök egy gyors vacsit, homár thermidorra gondoltam, csak semmi pompa. Mindezt persze dokumentálom a facebook falamon, elég részletesen ahhoz, hogy mindenki megpukkadjon. Ám mindeközben rohadt laza vagyok, megengedem magamnak a lazítást és letörök egy jó nagy darabot abból a dűlőszelektált kakaóbabból készült csokiból, amit rejtegetek a nagymama öreg tálalójában. Milyen szerencse, hogy sikerült tökéletesen műkopottra lecsiszolni. Ennyi bűnözés belefér az Én Tökéletes Életembe.

Ha a Vekerdy kicsit hangosabban mondaná és jó sokszor, hogy a gyerek leszívja a csontvelőt is a szülőről és a gyerek fárasztó dolog, tessék néha megszabadulni tőle. Hogy nem kell tökéletes testű vérbő dögnek lennem és ezzel a testtel kiszolgálnom az alfahímet, hanem csak úgy, az én pohos emberemmel dugni jóízűeket a saját és a közös örömünkre, még csak nem is gyerekcsinálás céljából. Szeretném, ha a magam ritmusában megöregedhetnék és ezt mások is tudomásul vennék és ennek érdekében Hernádi Judit szóvá tenné, ha huszonéves ropilábú viaszmúmiává photoshopolják annak a lapnak a címlapján, ami állítólag évtizedek óta értünk, nekünk íródik.  

Szeretném, ha szakember és átlagpolgár egyaránt elfogadná végre, hogy Magyarországon minden második házasság válással végződik, és ezért, valamint mert a család rég nem a férfi-nő-gyerekek kombót jelenti, leszoknának a csonkacsalád és az elvált szülők gyereke kifejezések használatáról, ellenben rugalmasan kezelnék az új családmodelleket. Szeretném, ha Feldmáron kívül más is kimondaná, hogy nem bűn egy szar kapcsolatból kilépni. Szeretném, ha nem kéne csököttnek éreznem magam amiatt, mert nem ’alkotok’, mert nincs kedvem felmosni, mert smink nélkül mentem bevásárolni  és utálok sütni. És emiatt nem néznének le, nem tartanának tökéletlennek. Sem egy újság, sem egy tévéműsor, de még a szomszédasszony sem. Szeretném, ha nemcsak facebook megosztások születnének arról, milyen fontos, hogy ne ítélkezzünk és elfogadjuk egymást. Szeretném, ha senki nem úgy ápolgatná az önbecsülését, hogy megbánt, megsért, megaláz valaki mást. Szeretném, ha nem viselkednénk úgy, mintha az országban nem lennének mélyszegénységben élők, hajléktalanok, túlsúlyosak, idősek, kopaszok, kétbalkezesek, leszbikusok, cigányok és olyanok, akik turkálóból öltözködnek. Szeretném, ha természetes lenne tökéletlennek lenni és nem kevernénk össze a görcsös megfelelést a maximalizmussal és az átlagos nem azt jelentené, hogy unalmas, hanem azt, egy közülünk.

Nyugi, akkor is megvesszük a hetvenedik szájfényt, az újabb pink körömlakkot és a leértékelt farmert, amit most ugyan még nem tudunk hordani, de majd belefogyunk. Elolvassuk a magazinokat. Nem azért, mert életérzést akarunk vásárolni, hanem mert nőből vagyunk.

Telt-múlt az idő, a mű kékharisnyák nyugdíjba mentek, felnőtt egy új generáció és most sikk az, ami régen ciki volt.

Egy nőt könnyű megtalálni, ha az öncélú cseszegetés a cél, elég az anyaságára (annak hiányára) és a külsejére lőni, még a legtökösebbje is úgy hullik szét tőle, mint a kártyavár. Ha célzott, akkor is. Idő kérdése.

Mindamellett, hogy igény szerint szoptatok, a sajátomon kívül két másik gyereket is, mert egy igazi anyának legalább ennyi teje van, nemcsak arra kell figyelnem, hogy Anyaistennő legyek, de sima Istennőnek is kell lennem.

Ha véletlenül nincs gyerekünk, akkor az időnk nagy részét az tölti ki, hogy Szexistennővé váljunk. Ha van gyermekünk, akkor a szülés utáni hetedik héten lesz ez a feladatunk.

A XXI. századi magyar nő nem amiatt aggódik, mikor lesz melója, amiből éhen tud halni, miből fogja befizetni a villanyszámlát és miből vesz szandált a gyerek(ek)nek tavaszra, hanem amiatt, nemsokára itt a bikiniszezon. Persze az sem baj, ha nőies az alakunk. Az csontokat jelent egyébként, némi bőrrel.

Persze mindezt csak gonoszkodásból írtam le, hiszen a XXI. századi Magyar Nőt hidegen hagyja, ha éppen az agyát akarják átmosni. Nem hagyja, hogy gyermetegnek, félhülyének és félanalfabétának nézzék, akinek még ahhoz is segítségre van szüksége, hogy megtalálja a tökéletes szalvétát.

Mindezekhez legyen egy rohadt jól fizető melóm, mert a tökéletes nő anyagilag is sikeres.  Meg dobjam ki az összes órát a lakásból, mert a sokszor öt és húsz perc negyvenhárom órát tesz ki naponta és az sehogy nem jön ki.

De én tökéletlen szeretnék lenni. Vagyis valóságos. Szeretném, ha nemcsak az lenne kötelezően ajánlott, hogy ’egy nő lehet fáradt, egy anya sohasem’, de az is, ha azt gondolom, amennyiben a gyerek még egyszer megnyekken, akkor fogom magam, elindulok világgá és vissza se nézek!

Nőből vagyunk, hölgyeim. Máshogy mondva: bárány vagy birka ne legyél. Na, ezt lehet a párnára nyomtatni.

Válaszlevél - így megy ez nálunk

Apa levele a lányának (Krisz-Dorka)

Szívszorító olvasni a kettősség miatt! 

Egyrészt csodálatos, hogy egy apa levelet ír a lányának ... a másik oldala hogy miért kell írnia és milyen körülmények között ahelyett, hogy napi rutinból elmondhatná neki személyesen.

Mi ezt úgy fogjuk fel, hogy Dorka egy különleges kislány - akinek az apukája levelet ír, hiszen nem minden kislánynak küld az apukája levelet -, egy különleges apuka különleges levelével.

Anyák napja 2015, Apa üzenete

Az idei anyák napja az oviban kezdődött múlt héten szerdán. Egy fotelba ültem bele, elém állt Dorka Ildikó nénivel, csodaszépen elszavalta egy versikét. Kaptam árvácskát, egy rajzot, majd készíthettünk a nagymamáknak egy szívecskés lógót és egy virágot. Nagyon ötletesen szervezték meg.

"Anyukámat meglepem, 

de kicsi a tenyerem.

Nem fér bele annyi virág, 

amennyire szeretem.

Kis kezemmel mit adhatok?

Csak az egész világot!

Vagy tán, ami ennél is több, 

néhány szál virágot!"

Dorka otthon elmondta párszor a verset, de amikor beleültem a fotelba és kimondta az első szót, elkezdtek potyogni a könnyeim. Büszke voltam, meghatott egyrészt, hogy ovis gyerekem van már, másrészt hogy milyen pici, de közben milyen nagy ... agyon puszilgattam, ölelgettem ... nagyon édes volt!

Amikor én voltam ovis komplett anyák napi műsorral készültünk. Közös fotókat készítettek a szülővel, utána matiné volt, finom sütikkel ... érdekes, hogy megmaradt ez az élmény, talán 4 éves lehettem, ami így konkrétan megmaradt ... közös képünk alig van anyámmal. Ezt pótolnunk kell!

Vasárnap délelőtt hívott Krisz telefonon, sok boldogságot kívánt. Ezelőtt pár nappal a postás ezt hozta az uramtól:

Vasárnap délután Gabcsika jött át hozzánk. Hozott magával otthon bepácolt húst, én köretet készítettem, kisütöttük közösen a húst, "megebédeltünk" - mi már ettünk fél 12-kor Dorkával, úgyhogy újra ebédeltünk. Megköszöntött Gabcsi anyák napja alkalmából szép virággal. 

Nem vagyok sírós, de most megint eltört a mécses. Kriszre gondoltam. Ilyenkor ő szokott gondoskodni a virágról, rólam, már akkor elkezdte, amikor Dorka a pocakomban volt - akkor Majával köszöntöttek meg :) -. Hiányzott Krisz, nagyon hiányzott!

Gabcsi nagyon figyelmes volt.

Hétfőn megköszöntöttem anyósomat is, anyámat már csütörtökön, amikor hazamentünk ballagásra.

Nem tudom kinél hogy van, én minden évben kaptam eddig virágot apósomtól és apámtól is, az idén ez elmaradt.

Én ezt szavaltam a nagymamámnak mindig:

Donászy Magda: Anyák napján Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!

Anyák napja van ma.

Olyan jó, hogy anyukámnak

Is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem,

Az jutott eszembe:

Anyák napján legyen virág

Mind a két kezemben!

Egyik csokrot Neked szedtem

Odakünn a réten.

Te is sokat fáradoztál

Évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,

Fésülted a hajamat.

Jóságodat felsorolni

Kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat

Fáradoztál értem,

És hogy az én jó anyámat

Felnevelted nékem.