Lázas Pünkösd ünnepén

Mondhatnám, hogy lázasan készültünk a Pünkösd hétvégére, sőt írhatnám, hogy az esős idő, a hosszú hétvége is nekünk kedvezett.

Pénteken reggel Dorka 39,1 fokos lázzal indította a napot. 7,5 ml Nurofen be a gyerekbe, egy óra múlva csak hőemelkedése volt. Közben hívtam a gyerekorvost - ahol elmondták, hogy lázcsillapítás, sok folyadék, valami vírus -, óvodát, munkahelyet, elmondtam mi a helyzet, mi ma otthon maradunk.

Nem evett Dorka, fájlalta a hasát és volt hígabb széklete is kétszer. Direkt nem írok hasmenést, mert nem az.

Leraktam délben aludni, majd egy óra múlva sírásra rohantam be. Először azt hittem hányni fog, mert nála minden hányást felsírás előz meg; éjjel a legmélyebb álmából kelve is.  

Szerencsére nem volt gond a hányással, viszont 40 fokos lázat mértem hónaljban. Gyorsan Nurofen, hűtőfürdő, ahonnan 10 perc után ki akart jönni, mert a - sírástól hisztitől - már nem látott, nem hallott. Bevittem a szobánkba, leraktam az ágyra, elmondtam neki, hogy csak úgy tudok segíteni, ha ezt befejezi, mert így nem jutunk egyről a kettőre, csak egyre lázasabb lesz. Kiindultam a nappaliba, még a küszöböt sem léptem át, már szólt "anya, megnyugodtam" és helyreállt a világbéke. Hihetetlen gyorsasággal visszaaludt, nem engedtem betakarózni, próbáltam hűvösen tartani, miközben patakokban folyt róla a víz. 

Nagyon sokat aludt, alig evett, viszont napi 1,5-2 liter teát, vizet megivott. Ez a 39,5-40 fokoz láz tartotta magát vasárnap délutánig és bármit csináltam képtelen voltam lejjebb vinni. Az orvossal közben tartottuk a kapcsolatot. 

Úgy alakult a program 3 héttel ezelőtt, hogy szombatra kaptam lehetőséget Krisszel találkozni. Ezt visszamondani, módosítani nem lehet. Itt két lehetőség van: vagy elmész, vagy nem. Sokat gondolkoztam rajta mi legyen. Nem akartam semmi betegséget átadni neki, miközben a nagyon lázas gyereket sem akartam másra hagyni. Nagyon szerettem volna Krisszel találkozni, mert így kettesben év elején volt utoljára lehetőségünk. Másfél órás vasalás közbeni 'sírás-rívás' után úgy döntöttem, mivel nem tudtam melyik kezem harapjam, elmegyek Kriszhez. Ha nem megyek, abba belehal, velem együtt, abba meg én, hogy a beteg gyereket itthon hagyom. Péntek este lefekvés előtt apósom jött Dorkáért, elvitte hozzájuk, ott már csak pizsi, esti mese olvasás és irány aludni. Szóba jött, hogy otthon marad a gyerek és apósom jön vigyázni rá, de reggel 4-re kellett volna odaérnie. Közben ha Dorka felkel és látja, hogy csinibe, sminkelve indulásra készen állok, rájött volna hova megyek és abba meg ő pusztul bele - hogy nem jöhet -. 

Reggel összekaptam magam, elmentem Kriszhez. nagyon jó volt újra ölelni, csókolni, incselkedni, szeretni, beszélgetni kettesben! Imádtam minden másodpercét, miközben húzott haza a szívem.

Az kevésbé volt szívemnek "kedves'b", hogy vízszintesben szakadó esőben, erős széllel miniszoknyában, csizmában az intézmény előtt várakoztam 1 órát, miközben az egész bal oldalam szarrá ázott, hiába volt nagy méretű, erős esernyőm ... mint halottnak a csók. Visszafele ugyanez a helyzet, csak akkor 5 perces várakozással áztam bőrig - nem szakadt az eső, hanem ömlött ugyanolyan erejű széllel - a jobb oldalamon. A vonaton viszont ment a fűtés ezerrel, így Győrig megszáradt a kabátom. Bármennyit várnék bármilyen körülmények között. Hazaérkezvén gyors átöltözés, smink-lemosás és hozták is Dorkát vissza.

Lázas mesenézéssel, meseolvasással, színezéssel telt a délután.. Este szokásos rituálé után alvás, majd éjjel 11 órától ismét 39,8, 40 fok újra, úgyhogy hajnali 3-ig hűtőfürdőben ücsörögtünk, amit Dorka teljesen jól viselt révén, hogy aludt az ölemben, miközben hűtöttem a vizet. Én iszonyatosan fáztam benne, délelőtt az elázás okán, most a fürdőben ... 38,8-ig lement, én ezt már óriási sikernek könyveltem el. Vasárnap egész nap láz, majd hétfőn délelőtt többször rá kellett szólnom, így gyógyultnak nyilvánítottam délutánra. 

Alig evett Dorka. Éhes volt és látszott rajta, hogy kívánja az ételt. Bele-bele kóstolt mindenbe, de egy-egy falatot. Hétfőn délben apósom nálunk ebédelt, úszni volt, visszafele beugrott és ott maradt.

Vele beszélgettük, hogy az esős, hideg időjárás abszolút nekünk kedvezett, a hosszú hétvégével együtt. Amikor Dorka mondta, hogy fáj a hasa, egyből fertőtlenítőért kaptam, mindent gyorsan áttöröltem, ágyneműt húztam, onnantól kezdve őt is többször lemostam, ölelni megöleltem, de nem puszilgattam. Az utolsó kórházas élményünk óta az első hasfájásra ugrok. Minden étkészletét, poharát lefertőtlenítettem, miközben gyomorvédőt nekiálltam szedni, ha gond van, legalább el tudjam látni.

Ezzel szemben anyósom totálisan lerobbant hasmenős, hányós ... talán mára kezd helyrejönni.

Dorka a kakilással újra elkezdett kínlódni, fájt neki, hiába néztük a bacilusokat, vírusokat hogy jönnek ki, kicsípte a fenekét a hígabb kaki - és 2 alkalom után nem mert wc-re menni - ezért is gondolom, hogy nem hasmenésről van szó, mert azt nem lehet visszatartani -, de is rendeződött.

Nem akartam elhinni, de ahogy jött a láz, olyan hirtelen el is múlt. 

Igen ... az orvos is azt mondta 3 napos láz valószínűleg egy kis gyomorbántalommal.

Megpróbáltuk, 40 foknál nem hatott. Krumplit szeleteltem fel, azt raktam lapjával a talpára fél órára, de valahol hiba csúszhatott, mert a krumplinak át kellett volna vennie a hőt, de azt jéghidegen vettem le a gyerek lábáról. Lehet nem jól raktam fel.

Nagybeteg

Mivel Dorka szobanövény-kategóriába leledzett, így sütöttem: fahéjas almarózsa. Nagyon finom!