Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok

Kedden reggel indultunk útnak Dorka kis barátnőjével, annak édesanyjával és öccsével a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtokra. Ovis kirándulás keretei között töltöttük a keddi napot. Nem a közös busszal mentünk, hanem külön autóval, mivel egy 4 hónapos tüneményes, hihetetlen jó kis pasi is jött velünk - vagy inkább mi mentünk vele.

Odafele eltévedtünk, így nagy mosolygások közepette sok-sok embert ismertünk meg - persze azokat, akiknél a "melyik út megyen" Bábolnára kezdetű mondattal kezdtük. Mi nagyon jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk Szofi anyukájával, nagyon intelligens, értelmes, nyitott csajszi. Örültem, hogy ezt az oldalát is megismerhettem. Hihetetlen hogy koordinál két gyereket és milyen nyugalommal viseltetik irántuk. Ezt fogom a továbbiakban tanulni én is, sokkal több türelmet Dorka irányában. Totálisan különbözőek vagyunk, mégis jól kiegészítettük egymást egész nap. Náluk voltunk egyébként egy hete szombaton szülőismerkedős, gyerek együtt játszós programon, ami félelmeim ellenére szuper volt és abszolút nem kellett tartanom a felmerülő kérdésektől.

Többszöri kitérővel, de odaértünk az "oooovjektumba". Gondolom a többiek ennek annyira nem örültek, mert ránk kellett várni.

Először a Múzeum részét néztük meg, ami engem nagyon érdekelt volna, Dorkát annyira nem mozgatta meg ez a dolog ... volt egy idegenvezető, aki nem tudott lemenni gyerekszintre minimálisan sem. Biztosan nagy tudással és tapasztalattal rendelkezik és felnőtteket vagy nagyobbakat profi módon vezethet, de a kicsiket nem sikerült. 

A múzeumban csak úgy koppantak a fejek a vitrinbe, vicces volt hallani, mint a visszhang, úgy ment végig a termen.  

Jött a ménesudvar! Egy csoda! A parkosítása, az elrendezése, a 305 éves fa, ami valóban bizsergeti az embert, annyi energia van benne, ahogy beleláthattunk a mindennapi dolgokba: patkolásba, mosásba, istállótakarításba, hogy bánnak a lovakkal. Megnézhettünk egy hintókkal teli termet, ahol Dorka szerint volt egy hercegnős lovaskocsi - mint a mesében, valóban úgy nézett ki -. Voltak tanulók is, épp nyergelték a lovakat. Fantasztikus hely! Mi a hintós részt gyorsan kivégeztünk, utána sokat vártunk, mire mindenki végigért - de ugye ők meg ránk vártak az elején -.

Ebéd következett. Nagyon finom volt, bőséges, Dorka mindent megevett, megivott, majd játszottak a lányok.

Elmentünk fagyizni, majd a nap fénypontjához értünk, a lovaskocsizáshoz! 

Ez volt az a momentum, amivel a szülők simán bezsarolhatják a gyereket, így egész napra garantált volt a jó cselekedet, a helyes magatartás: "csak akkor megyünk lovas kocsikázni, ha megetted/megittad/jól viselkedsz/nem dumálsz vissza/pisilsz/kakilsz/észnél leszel".

Nagyon rendes volt az óvoda vezetője, lerendezte, hogy mi mehessünk első körben, hogy a 4 hónapos baba okán vissza tudjunk indulni időben. Dorkának elakadt a lélegzete. Mosolygott, vigyorgott, mindent alaposan megnézett és mélyen elraktározta magában. Imádta. Az arborétum hihetetlenül energikus és romantikus hely. Tóval, pagodával, állatokkal, sütödével, kavicsokkal kikövezett úttal. Gyönyörű! Még fotózni sem volt kedvem, annyi magával ragadott.

Az arborétum után egyből indultunk vissza a sokkal rövidebb és kevésbé bonyolult úton - az oda vezetőhöz képest - kicsit maradtunk még Szofiéknál, majd hazaindultunk.

Dorkát láttam a többiekkel együtt. Én azt látom, hogy a nagyobbak szeretik, terelgetik őket. 3-an Dorka, Szofi és Bogi nagyon együtt voltak. Dorka Szofin érvényesíti az akaratát, de ha Szofi bedurcázik, Dorka egyből simulékony lesz. Képesek voltak azon összeveszni, hogy melyikük ül fel a fehér - deres - lóra, amiről egyébként szó sem volt. Dorka meglökte Szofit, aki egyből elsírta magát, én persze egyből arra ösztönöztem a gyerekem, hogy kérjen bocsánatot, amit csak nagy sokára tett meg kb. 10 másodperc, mert mikor indultunk el attól a lótól - amire nem lehetett felülni, hiszen patkolták - már kézen fogva mentek. Dorka a lobbanékony, Szofi a nyugodt. 

A "nem, de igen, nem, de igen" harcnál Szofi előbb elsírja magát, erre Dorka mondja, hogy "akkor nem leszek a barátod" és csípőre rakja a kezét, miközben hátat fordítanak egymásnak, majd így állnak nem egészen 30 másodpercig és Dorka mondja, hogy "na jóóóóóvan, akkor leszek a barátod mégis. Megbocsáttasz?" Érdekes volt látni, hogy Dorka nem ment bele neccesebb helyzetekbe, megállt és végiggondolta. 3-an fogócskáztak az udvaron, megbeszéltük, hogy a sövényen túl tiltott terület van. Szofi és Bogi a sövényen túl futottak, Dorka megállt, gondolkozott és szólt nekik, hogy jöjjenek vissza. Nem tudom, ha nem vagyok ott átlépi-e a határt, most nem tette. 

Én sokkal bátrabb voltam gyerekként, vagy inkább vakmerőbb, ami ugye sokszor hülyeséggel is párosult. Dorka nem ilyen, sőt sokszor megtorpan egy-egy helyzetben, azt még nem tudom, hogy mérlegel vagy csak megijed ... ki fog derülni. Nem tudom hogyan viselkedik, amikor nem vagyok ott, mindenesetre az biztos, hogy Dorka nagyon zsivány.