Péntek este igyekeztem Dorkát korán lerakni aludni, természetesen nem ment. Hogy is mehetett volna, amikor percenként hagyta el a száját "anya én úgy izgulok és alig várom, hogy lássam apát" mondat". Emellett bennem is van egy drukk és nehezen alszom én is, ennek ellenére én 2 másodpercen belül elájultam.
Szombaton 4-kor keltünk - jóval óracsörgés előtt -. Összekészülődtünk, 6-kor indult a busz, majd a vonat, később a taxi és fél 9-re apa munkahelye előtt várakoztunk. 9-kor beszedték a papírokat, fél 10-kor beléptettek minket, majd 25 perces várakozás következett, amit én felettébb kurva rosszul viseltem. Alig vártam, hogy megöleljem, megcsókoljam, hiányzott nagyon. Dorka lefoglalta magát pár percre a játékokkal, majd hozzám hasonló türelmetlen várakozásba kezdett ő is. Jött a személyzet, akik kvázi felváltva szórakoztatták a gyereket.
25 perc múlva megérkezett apa, akit végre megölelhettem, megcsókolhattam volna, de Dorkától nem tudtam. Agyon-vissza csókolta, ölelte, becézgette, szeretgette, simogatta, kezével-lábával kulcsolta, ahol érte. Majdnem elsírtam magam a látványtól, annyira szépek voltak így együtt. Gondoltam, akkor jövök én, mikor is egy szem gyermekünk levette apjáról a kezemet és - tűnés innen, enyém - nézéssel tudtomra adta, hogy örüljek, hogy itt lehetek, kvázi csak kísérő szerepét tölthetem be.
Játszottak, táncoltak, beszélgettek, Krisz mesét olvasott. Dorka szomorúan elmondta apjának, hogy Rikárdó sajnos már nem akar a szerelme lenni és még sok más dologról beszámolt úgy, hogy egy asztalnál ültünk hárman, de én nem hallhattam, azok titkok voltak.
Persze nekünk is jutott egy kis puszi, lopott csók, simi és egyebek ... de igazából tartva a gyerek féltékenységétől csak óvatosan ment a tapogatás. Megyek egyedül jövő hónapban, majd akkor le tudjuk ellenőrizni egymás legfontosabb dolgainak működési mechanizmusát.
Ilyenkor ez csak róluk szól! Én a világ legboldogabb embere vagyok, hogy részese lehetek, hogy láthatom őket súgni-búgni, szeretni. Hihetetlen, hogy Krisznek csak "úgy" kell a gyerekre néznie és Dorka haptákba vágja magát, ugyanazért nekem 1-szer szólnom kell - legalább -.
Szóval jó volt, nagyon jó volt! Szavak nincsenek rá!
Visszafele a taxit hajtottuk, mint a lovat, félő volt, hogy lekéssük a vonatot, akkor 2 órát várhattunk volna. Mivel mindig Ferivel utazunk, a világ legdrágább taxisával, így nincs lehetetlen küldetés.
Este Dorka elmesélte, mit csinált az apjával, mintha ott sem lettem volna,
Jó lenne, egy ugyanilyen helyzetet, a lakásunkban, a nappali közepén átélni.
Eljon az is. Tudom a turelem az nehez dolog (nekem sem erossegem), de elobb - utobb eljon ez a pillanat is. En drukkolok hogy inkabb elobb:)
VálaszTörlésLesz ilyen is Aliz, bár tudom, ezt könnyű mondani. Nagyon kívánom, hogy mihamarabb újra együtt legyen a kis családotok. Elképzeltem amit írtál, Dorka-Apa kapcsolatát, nagyon meghatott!
VálaszTörlésEz ugye tudod, hogy lehetne másképp is, az hogy ilyen nagy a szerelem, Neked is köszönöhető, hogy a hétköznapok részévé próbálod varázsolni az Apát, hogy mindig beszéltek róla, hogy "jelen" van a mindennapi életetekben. Reméljük mihamarabb fizikálisan is!
El fog jönni Liz, el fog jönni. Szalad az idő, szalad nagyon!
VálaszTörlésNem okoskodni akarok, de Viki barátnőm sulykolja nekem is az agyamba, hogy "türelem, nyugalom"...Ezt persze marha könnyű mondani, megtenni még kevésbé...de igyekszem megfogadni... Ölellek
VálaszTörlés