Jaaaaaj, de jó volt...

... otthon lenni hétvégén!!!! Elmondani nem lehet!!!

Semmit sem csinálni, de abban nagyon elfáradni. Szülőkkel, testvérrel együtt lenni, hatalmasakat aludni, barátokkal találkozni és csak annyit mozogni, hogy lássa a környezetem, hogy élek.

Dorkát olyan jó látni falusi környezetben egy szál bugyiban, trikóban, ahol annyira durván maszatos és koszos nap végére, hogy sikálással sem jön le róla a kosz napokkal később sem. Játszik, tesz-vesz, beszélget, ügyintéz, fűrészporban hempereg szép szoknyában, olyanban, amit én itt ünneplősnek használnék, nem kinti játszósként. Macskák anyukája lesz 3 napra - a macskákat nem szeretem, de megsajnáltam őket a végére -, csak úgy beülnek Sanyi papával a piros zsigába és elmennek "bocinézőbe", ám mivel az úton lát Dorka egy fagyis táblát, a "bocinézőbe" már nem jutnak el és kap KÉT gombócot! Azt az örömet, csillogó szemet, boldogságot ... természetesen csak egy gombóc csúszott le, a másikat nagy kegyesen nekem adta.

Olyan jó medencében Dorkával játszani - így ennyi is volt a közös tevékenységünk szombat reggeltől hétfő hajnalig -, csak ellenni, "időhöz nem kötve lenni". Látni, hogy minden változik, mégis minden marad ugyanúgy. Komoly lelki törést okoz és túl kell lépni azon, ha az egyik mezőgazdasági gépnek megváltozik az addig megszokott színe ... vagy világvége lenne, ha a Stihl fűrész nem sárga alapszínű lenne ... és persze azon túllépni ... lehetetlen vállalkozás lenne. Veszprém-megyében nincs az a pszichológusi team, aki ezt felvállalná ... majd ebből fakadóan napokkal később, írás közben jelenleg is mosolyogni, helyben hangosan falu végéig érő zajjal, torkom szakadtából röhögni. 

Olyan jó volt rántott husit, húslevest, csörögefánkot enni rosszullétig és még egy kicsit azon túl, 20 fokos szobában dögleni - klíma nélkül, mert a parasztházak még jól megépítettek, miközben kint 32 fok tombol.

Csend van! Aki nem jár haza tipikus faluba - ahol utoljára boltba menni szombat délben tudsz - az nem tudja mi az a csönd és mit jelent!

Nem húzza le senki 2 másodpercenként a wc-t, nem kopognak, fúrnak, faragnak, üvöltöznek. Nem pattog az a rohadt labda a ház falának, amitől kong az egész társasház és persze az udvar. Nem üvölt senki sem reggel, Este csak a tücsökciripelést és a madárhangokat hallani ... igaz reggel 5-kor az a kibaszott kakas kukorékol óramű pontossággal pont annyi ideig, hogy már ne tudj mélyen visszaaludni, de ez legyen a legkevesebb! Jó levegő, gondtalanság, vasárnap kirakodó vásár, ahol annyira vicc összegekért lehet vásárolni, de így is el lehet tapsolni a pénzt.

Dorka kint játszhat egész nap. Igaz, hogy közel s távol, de vele kell lenni, mert a veszélyforrás megszámlálhatatlan: 2 méter magas farakással kezdődik a sor ... de mégis sokkal szabadabb, mert amíg ő az első udvarban homokozik, addig mi a hátsó udvarban tudunk beszélgetni, ha kell szemmel tartani. kvázi egyedül játszhat ... mégis felügyelet mellett és a "kirakod a gyereket és légy ami akarsz" mégis érvényesül.

Lehet ragozni, fokozni, a helyzet pihentető voltát fényezni, de képtelenség, mert azt, amit otthon kapunk, lehetetlenség leírni ...