Dorka száj a betegségem kapcsán

Hétvégén 39,2 lázzal "feküdtem" - sütöttem-főztem-takarítottam-vasaltam-gyereket neveltem, garázst kitakarítottam, az 5 személyes bőr ülőgarnitúrát felpakoltuk az utánfutóra, elvittük a telepre, ott lepakoltuk, családi kötelező mustrán vettünk részt, fagyizni vittem a gyereket, boltban voltunk, Krisz ügyét intéztem, Pannon-Vízzel volt némi nézeteltérésünk, azt rendeztem le és még sorolhatnám ... - otthon, miközben Dorka mondogatta, hogy "anya, te csak pihenj, majd én mindent megcsinálok!" - és valóban neki is állt mindennek. Vizet hozott nekem, pudingot vett a ki hűtőből és "megettem saját magamat!", megterítette az asztalt, mert hogy ő nagyon szeret napos lenni, "naaaaagy napos, nem kis napos ám!" 

Hétfőre már kellőképpen ramatyul éreztem magam ahhoz, hogy meglátogassam a háziorvost, aki kellőképpen meg tudott ijeszteni, így ugyan ráhatásra, de az antibiotikumot is úgy dobáltam, mint a kis angyal. Arcüreg gyulladást és valamilyen vírust sikerült összeszednem, aminek következtében totálisan megsüketültem. Holnap kell visszahívnom a dokit, aki mutatott arcon egy pontot, aminek nyomásra nem szabad, hogy érzékeny legyen holnapra. Ha nem változik a helyzet, beutal a kórházba, amit nagyon nem szeretnék! A siketség múlni fog, ma már egy fokkal jobb a hallásom, bár a teljes csendnél bármi jobb. Hihetetlen, hogy meg tudja nehezíteni az életet, ha nem hallom a hangokat. A biciklizést is abba kellett hagynom, mert nem volt biztonságos; oldalazva megyek, mert nem érzem a teljes egyensúlyomat, szájról olvasok és csak akkor értek mindent, ha velem szemben állnak és konkrétan nekem mondják. A telefonhasználat teljes hangerőn kihangosítással történik; van egy olyan funkcióm, ami kiírja a képernyőre, ki mit mond (pl. tegnap, amikor Krisszel telefonáltam, ezt használtam) és még így is visszakérdezek mindenre. Emellett nem volt hangom, fájt a torkom, éjszakákat nem aludtam, mert taknyom-nyálam egybefolyt, fulladtam. Szóval szarul voltam na.

Hétfőn Dorkát hoztam haza az oviból, toltam a biciklit majdnem 8 km-en keresztül, mert csak itt-ott tudtam/mertem felülni. 

Anyámmal 'beszélgettem' telefonon, aki - és Dorka állítása - szerint - is - üvöltöttem ... nem hallottam a saját hangerőm és igazából nagyon azt sem, amit anyám mondott, csak olvastam a képernyőt.

Azt érzékeltem, hogy mindenki megfordul utánam, és bámul ... mondtam anyámnak, hogy most vagy ilyen jól nézek ki, vagy komplett idiótának néznek.

Majd Dorka megszólalt "te anya, az, amit az előbb a mamának mondtál, na abból az utóbbi szerintem, de hidd el, én azért szeretlek téged, nem szégyellek, itt maradok melletted a biciklin!"

Miután hazaértünk, elért a vég. El kellett feküdnöm, beütöttek a bogyók.
Azt feleltem ma az orvosnak, mikor rákérdezett, hogy éreztem magam a gyógyszerek összhatásától, hogy életemben nem voltam ennyire segg készen semmitől sem, mint ettől az 5 félétől, amiből igazán az orrspray volt a legkeményebb, attól még hallucinálni is képes voltam.
Dorka nagyon édes volt, hozta az orvosos táskáját, az olló, a szike egyből 1,5 centi mélyen landolt a kezemben ezzel előrevetítve a gyors gyógyulás lehetőségét, "anya, ne hisztizz, a szuri nem fáj, de gyorsan gyógyít" - mondta, mikor felszisszentem a lyuggatás okán. Erre beletolta Zsuzsi babába is mélyen - gyakorlatilag az aljzatbetont karcolta az ülőgarnitúráról - a "szurit" és teljes komolysággal közölte, "látod, Zsuzsi baba sem hisztizik, pedig sokkal kisebb, mint te és nem is üvöltözik!"
Este következett a végszó.
Mondtam neki - valószínűleg - kellő hangerővel még mindig a süketségem okán: "Jó éjszakát, nagyon szeretlek, álmodj szépeket" - 
"Anya, én is szeretlek, meg apát is, meg Maját is, meg magamat is. De ha nem üvöltöznél, akkor lehet el tudnék aludni! Mit szólsz hozzá? Különben is, te mindig azt mondod, hogy csak a bolondok kiabálnak!"

Képek:

Ő Will, sógornőm párja. Neki köszönhetem, hogy Dorka elismerte végre az apja és köztem lévő házasságot.
Megengedi, hogy már apa felesége legyek, mert neki Will lesz a vőlegénye, amíg apa haza nem ér! Elég komoly harcot vívtunk ki kinek a menyasszonya ... és ő miért nem lehet apa felesége ... és akkor én miért ... szóval voltak gondok. Mindenesetre Will megoldott mindent. Igen, készítettem Dorkát. Kellett? Nem kellett? Bőrszín, más nyelv, más kultúra? Kellett készíteni. Nem szerettem volna kellemetlen helyzetben kerülni. Épp elég kellemetlen, hogy nagyváros révén többen bámulták, mint amennyien kellett volna akár diszkréten.
Annál jobban sült el az egész találkozás. Dorkában olyan be- és elfogadás volt a férfit -46 éves- illetően, olyan aranyosan elszégyellte magát, mikor Will bókolt neki. Felkéredzkedett az ölében, ahonnan olyan kilátás nyílt, mint eddig sehonnan. Iszonyatosan magas! Nagyon szimpatikus volt, hogy érdekelte mit beszélünk, csak nem értette, viszont a sógornőm fordított neki mindent, nagyon kedves volt tőle, hogy megtanult magyarul köszönni és még jó pár mondatot.
Arra ismét rácsodálkoztam, hogy két különböző nyelvet beszélő ember, akiből az egyik csak 3,5 éves mennyire tökéletesen megértik egymást.