Bejegyzés arról, hogy nem sikerült elkapnom a rókát ... csak erős gyomrúaknak

Többünknek ismerős a helyzet. 

Busz, utazás, Devecser-Győr táv, anya külső ülésen, gyerek ölében, kutya belső ülésen békésen alszik, óriás táska, nagy táska, kis táska, pici takaró.

Reggel szokásos tej ébredés után, Pápán Dorka ivott egy joghurtot - máskor komplett reggelit szokott enni -, majd elaludt az ölemben. Gyarmatnál felsírt, itt már gondoltam, hogy hányás lesz másodperceken belül ... hogy is fogalmazzak? Bejött? Az nem kifejezés ...

Sugárban. Belső ülést, ablakot, függönyt, padlót, kis táskába bele és le, nagy táskát csak le, Maját telibe, az én jobb oldalamat félig és a leges-legnagyobb tragédia, hogy a pici takarót tele.

Persze nyúltam én a zacskóért - ami mindig mellettem van, még sosem kellett - de késő volt, illetve a mennyiséget hasonlítva a zacskó méreteihez képest ... zacskó vesztett. Olyan erővel hányt Dorka, hogy a zacskó kiesett a kezemből. 

Két részletben ismétlődött ez meg, a másodiknál Maja megébredt és megérezve a helyzet súlyosságát, elrohant. Futott szegény a saját - Dorka által produkált - szaga elől az emberek lába között.

Dorkát gyorsan lenyugtattam, elmeséltem neki, hogy anya olyan volt gyerekkorában, hogy beült az autóba, 15 métert sem mentünk, már rókáztam. Elmúlt iskolás koromra. 

A pici takaróval egy adagot fel tudtam fogni, azt bevágtam abba a kis táskába, amibe amúgy is belehányt, bele tettem a ruhákat, amiket levettem Dorkáról - az a szerencse, hogy mindig 3 garnitúra cuccal jövünk vissza - és amikkel feltöröltem a padlót ... igen ... az összehányt ruhákkal, nem találtam hirtelen mást. Előre mentem a sofőrhöz, mondtam, hogy mi a helyzet, kérek vizet és törlőt. Az előbbiből volt 2 deci, utóbbiból 2 darab. Tök rendes és kedves volt, de a kínálaton azért kihűltem. A padlót leöntöttem, onnan már feltöröltem a nagyját, az ülés-függöny és társait szintén letakarítottam vízzel, elosztva a 2 decit gondosan. Mikor már mindenki rendben colt és kellőképpen hányásszag volt, eszembe jutott a kutya, aki keringett a járművön folyamatosan és nem volt hajlandó megállnia z ülésnél. Odajött, mikor szólítottam, de megérezve a szagot újra menekült. Megfogtam, letettem az ülésre, nem volt választása, velünk kellett utazni. Innen még 25 km volt hátra. Kevergett a gyomrom rosszul voltam én is, miközben azon gondolkoztam, hogy a tökömbe hánynak ügyesen, cseppmentesen zacskóba? Valaki tud erre technikát?

Nem akarom azt gondolni, bár egyre jobban benne van a lehetőség, hogy innentől kezdve az utazások ezzel fognak telni. Ha otthon taccsol a gyerek mindig tálba, tök ügyesen megy neki, nekem, kettőnknek.

Nem szeretnék állandóan buszt takarítani, hányásban utazni gyerekkel, kutyával, cuccokkal ... és akármennyire nem érdekel az utazóközönség ... mégiscsak szar lehetett nekik (is) ilyen szagban ücsörögni a poshadt meleg buszon.

Az már egyértelmű, ha hányás jön, előtte a felsírás is megérkezik, ezzel előrébb vagyok, de a többi nem ment, pedig kezem ügyében volt minden célszerszám.

Apósom kijött elénk autóval a Szentlélek templomhoz. Hazaérkezve lefürdettem a gyereket, elvittem az oviba, elmondtam, hogy nincs alvókája a gyereknek, viszont cserében a kocsi csomagtartója tele van a reggelivel. Nagyon aranyosak voltak, azt mondta Dorka gondoskodtak mindenről, cserébe cseresznyét vittünk be. Aztán kimostam Maját a ragacsból, aki iszonyatosan hálás volt, azért már kevésbé, hogy még oltásra is elvittem később. Kipakoltam az udvaron a táskákat, letörölgettem mindent, amit nem lehetett mosni, anyósom kimosta a cuccainkat, majd mikor minden lecsendesedett, le tudtam zuhanyozni én is ...