Poccjelentés

Poccátmérő 113 cm. 
Növögetünk, növögetünk. Pocak alja egyre lejjebb kerül, ami nekünk jó hír, így Dorkánk is helyezkedik lejjebb. A búzacsíra olajnak köszönhetően nem repedezett ki a bőröm a hasamon, remélhetőleg nem is fog már. Bogi barátosnémtól kaptam a tippet!

Mínusz 2 kiló plusz homeo

Nagyon nehezen keltem ki az ágyból ma reggel. Túlpihentem magam. Az éjszaka folyamán aludtam 3 órát egybe, pisilés, forgolódás, haskeményedés nélkül. Megcsináltam a teácskámat, Krisznek a kakaóját, Majának enni adtam, levittem a szokásos egészségügyi sétára. 8-kor szépen átslattyogtam a védőmhöz, Mártához. Jobban mondva slattyogtam volna, ha félúton nem kezd el szakadni az eső, úgyhogy gyors iramban szedtem a lábaim. Ennek a következménye az lett, hogy úgy bekeményedett a pocakom mire odaértem, hogy csak szuszogni tudtam. Vizeletteszt eredménye: szép tiszta. Vérnyomás 110/60 Hgmm. Súly: -2,5 kiló = 75,4. Meg vagyok döbbenve. Én is megnéztem az eredményt, a védőnő is. Egy hét alatt két kilót fogytam. Igaz, hogy mostanában alig eszem, ismét visszajött az émelygés és a hányinger, de azért ez nem túl jó. Én arra gondolok, hogy a víz elkezdett távozni a szervezetemből. Talán emiatt lehet a súlycsökkenés. A sót teljesen kiiktattam az étrendemből ... nyilván, amit készen vásárolok, abból nem tudom kivonni a 'mérget' ... s Dórinál is tegnap ropit ettem, viszont már az ásványvíznél is megnézem az összetevőket a vizesedés miatt. A lábam napok óta nem nőtt óriási méretűre leszámítva a tegnap estét ... bedagadt egy kicsit ... eltűnt a bokám konkrétan ... ez jó hír, ugyanis sokszor az ogre kifejezés nem volt egyenes arányban a látvánnyal. A tökmagfüggőségem legyőztem és chipset sem eszem régóta. Egy szó, mint száz: a mínusz 2 kiló nem túl jó, viszont a közérzetem javult az elmúlt napokban a pisilési ingerszámom az egeket veri. A Guiness-rekordok könyvében nyugodtan elférnék az óra/WC-re járás arányát tekintve.

Elkezdtem inni a málnalevél teát. Állítólag segíti a méhnyak puhulását és segít a tágulásban ezáltal. A 36. héttől szabad fogyasztani. Én egy kanál teát forrázok le 3 dl vízben és ezt iszom reggel s este. Sokat nem szabad belőle inni, ugyanis lecsökkenti a vércukorszintet. 

Azt is hallottam hogy terhesség tervezésekor is lehet inni, ugyanis nagyon jó méregtelenítő hatása van. Többségében jó tapasztalatokkal rendelkeznek a kismamák a teát illetően és nagyon dicsérik a homeós bogyókkal való együtt fogyasztást is. A homeós bogyókat szombaton kezdem el szedni. Hétköznap a Cimicifugát (méhnyakizom-tágító) napi 1x5 golyót, Vasárnap az Arnicát (Vérzésmegelőző) napi 1x5 golyót. Következő héten hétköznap Caulophyllumot (méhnyakizom-tágító hatása miatt lerövidíti és megkönnyíti a vajúdás időszakát) napi 1x5 golyót, vasárnap Arnicát napi 1x5 golyót. 

Még jó, hogy ezek fel vannak írva és nem kell külön megjegyeznem akkor, amikor már a nevem és a születési dátumom is problémát okoz.

NST

Non-stressz teszt

Az NST mozaikszó a non-stress test kifejezés rövidítéseként adódik. Ez egy olyan vizsgálat, amely során a magzat mozgásait, a méh reakcióit papírszalagra rögzítjük. A terhesség 36. hetétől minden héten egy alkalommal végeznek NST vizsgálatot. A vizsgálat során (mely kb 20 percet vesz igénye) a kismama vagy az oldalán fekszik, vagy egy széken ül. 2 gumipántot rögzítenek a hasára, melyek 1-1 tappancskával van ellátva. Az egyik tappancsot a méhcsúcshoz közel rögzítik a gumipánt segítségével, ez a méhösszehúzódásokat jelzi, illetve a fájástevékenységeket vizsgálja, a másik tappancsot a baba szívéhez közel teszik, ezzel figyelik a baba aktivitását, és a szívritmusát.

A műszer az idő függvényében a méhösszehúzódásokat figyeli. Konkrétan pedig azt, hogy a magzat mozgásának hatására a méh milyen mértékben húzódik össze, illetve emiatt a baba szívverése mennyire gyorsul föl. 

Az eredmény háromféle lehet:

Reaktív : a görbe jó, a magzat aktív és a magzatmozgásokra a görbe rövid ideig tartó emelkedéseket mutat.

Suspect :  azaz gyanús. Kisebb eltérések láthatók a görbén, melyek nem egyértelműen kórosak. 

Néha csak az a magyarázat, hogy a magzat alszik, inaktív.  Ilyenkor 30-60 perc múlva ismétlés szükséges.

Nem reaktív :  a görbe kóros jeleket mutat (120/perc alatti tartós szívfrekvencia, beszűkült görbe, süllyedések). További vizsgálat szükséges, mivel oxigénhiányos állapot fenyeget.

Hidegfront

Éjjel megérkezett nem kicsi lehűléssel és nagy szélviharral a hidegfront. Bíztam ebben is, de a tegnapi orvoslátogatás eredménye után minden bizodalmamat elfújta a szél. Az éjszaka nagyon lassan telt legfőképp a nemalvás miatt, majd jöttek fél 2 körül a görcsök és a szúró fájdalmak a hasam aljában és a tegnapi vizsgálat helyén tetézve a szokásos haskeményedésekkel. Kellett egy kis idő, mire megtaláltam azt a pozíciót, amiben a legkevésbé volt kellemetlen létezni, ám ez sem tartott túl sokáig, hiszen mint tudjuk, a pisilési ingerencia mindenek felett áll ... ha jön, nincs mese, menni kell. S mint tudjuk, az ágyból kikelés már művészeti-technikai kifejlesztést igényel. Mint egy gnóm vagy mint egy hullámzó nagyra nőtt giliszta, aki igyekszik kievickélni a sáros dagonyából próbálom magam kiszabadítani a takaró, a terhespárna és a további  85 darab kispárna fogságából. Nagyon vicces, főleg Krisz röhög nagyokat segítségnyújtás közepette, miközben tehetetlenül karmolássza össze a karom a sötétben, mert még véletlenül sem találja el a helyes fogás technikáját ... de nem szólok neki, mert legalább megpróbálja. S amikor már úgy érzem, végre sikerül, még figyelni kell Majára is, aki az ágy mellett pihen, hogy rá ne lépjek habtestemmel, mert szerencsétlen kutyából menten matrica lenne, álmában ölném halálra szegénykémet. Szóval jó kis éjszaka volt, Dorkát nem hozta meg, engem megcsinált teljesen és a fejem is fáj most nagyon, olyan vagyok, mint a mosott szar. Nem baj, betudjuk a hisztinek és a már nagyon elég életérzésnek ... mégis mindemellett azt mondhatom, hogy megnyugodtam kicsit. Ma, hogy felhívtam az NST-s nővérkét a biztos időpont miatt, van egy újabb kitűzött célom, célunk Dorkával. Itt is jól kell szerepelni, jó eredményeket kell elérni s próbálom pozitívan felfogni a történéseket. Nem véletlenül nem akar még a babánk kibújni, jól érzi magát. Az NST egy új dolog lesz, ahol még nem voltunk és nem azzal vagyok most elfoglalva, hogy hű mikor érkezik már ez a gyerek, hanem új célunk az NST-n való részvétel. Azt mondják tök jó élmény ... alig várom. Úgyhogy Dorkának jövő hét szerdáig maradnia kell pocakban.

Dokinál

Tegnap voltam dokinál. 10-en voltak előttem, fél 4-re értem oda, fél 6-kor került ránk a sor. Most nagyon izgatott voltam, pedig sosem szoktam izgulni a nőgyógyászati vizsgálatok előtt. Dorkával minden rendben van ... ezt tudtam már a váróban is, hiszen ismét bemutatkozott felettébb híres akrobatikus mutatványaival a nénik bácsik előtt. Nagy szem és szájtátás - és jön a következő általam nagyon szeretett momentum - szájról fülbe terjed a hír a várakozók között, hogy nézd azt a sárga fölsős csajt, hogy hullámzik a pocakja ... és ott egy láb ... a lányom mindenhol megmutatja magát. Kissé exhibicionista, ami nem gond, csak most már ezen látványosságok alatt leszakad a vesém, a lépem, a gyomrom és minden olyan belső szervem, amit a 3 kilójával és ötvenakárhány centijével elér. 

Szóval bementem, 'felpattantam' a vizsgálószékre, ami azt takarja most már, hogy nagy segítségek közepette felevickéltem valahogy ... szeretek ebben a félig fekvő, félig ülőalkalmatosságban lábaimmal a nyakamban héderezni vizsgálat közben, mert baromi kényelmes. Dorka szívhangját nézik először mindig. 147-et vert. Tökéletes! Majd jön az általam nagyon nem díjazott könyékig eltűnök vizsgálat. Hát mit mondjak ... az, hogy alaposan megnézett, az nem kifejezés. Fájt nagyon. Még hazafele is görcsölt a hasam alja és valami nagyon szorította a popsiizmom és azóta is tart... kicsit rásegített a dolgokra. Nem nyílt tovább a méhszáj, maradt a 2 ujjnyi nyitottság, a baba feje lejjebb került, de még mindig nem annyira, hogy ebből szülés legyen a héten. Na, most már tudom miért izgultam. Ezt nem akartam hallani. Olyan jó lett volna, ha azt mondja, hogy na anyuka, akár pakolhat is és mehetünk is kart karba öltve a szülészetre ... a múltkori beijesztés után ezt vártam, ez esett volna a legjobban. Talán túlságosan is rákészültem erre. Beszélgettünk szülésmegindításról, de az eszem győzött és tudom, hogy Dorkára ráfér még 1-2 hét odabent. A szívem nem ezt súgja, mégsem lehetek önző, hisz már rég nem rólam szól a történet. Olyan javaslatokat kaptam, hogy a homeós bogyókat szedjem most már, pihenjek nagyon sokat, és kezdjük el szegni Dorka fülét szorgalmasan. Krisszel azon mosolyogtunk, hogy jókor javasolja a hegesztést a dokim ... amikor bezzeg 55 kiló voltam és még élveztem is volna a dolgot, mozgásban sem gátol senki és semmi, akkor nem lehetett szex-szelni. Most, hogy közelebb vagyok a 80-hoz, mint a 70-hez, a pocakom akkora, hogy 3 párnával is nehézkes a kitámasztás, mocorog bent folyamatosan a lánykám, Krisz azt se tudja hol fogjon meg, ráadásul kényelmes póz sem létezik ... na ilyenkor élj meghitt szexuális életet. Hát valljuk be őszintén ... én a 3-as szex-szet nem így képzeltem el ... 

Mindenesetre rendes volt az orvos, ellátott jó tanácsokkal, megbeszéltük, hogy magánrendelésre nem kell többet mennem szülésig. NST-re szeptember 14-én reggel fél 8-kor vár, ami a kórházban van az UH mellett. Ha végeztünk, fel kell mennünk a szülészetre, kielemzi Dorka eredményét és megbeszéljük a továbbiakat. 

Már nem ringatom magam vágyálmokba és nem reménykedek. Nem hallgatok senkire, mert anyámon kívül mindenki azzal áltat és én is magamat, hogy hamarosan itt lesz Dorka. Anya szerint 25.-e előtt nem lesz meg ... csak nem lesz igaza most az egyszer ... Jön, ha jönni akar, ezek szerint még jól érzi magát odabent.

BogiAnyunak!

Drága BogiAnyu!

Nem is tudom hirtelen mit írjak neked lányos zavaromban - na jó, nem túlzok, ilyenem sosem volt - inkább a meghatottságtól nem jutok szóhoz. 

A postás délben egyszer csengetett. Maja már rohant is, mert ilyenkor olyan extázisba kerül és alig várja a vendéget, aki majd eldobja neki a kötelet és pár órácskát játszik vele. Hát a vendég most bármilyen fura is, nem hozzá igyekezett, amit már kaputelefonon keresztül tudomásomra is adott:

" Jó napot kívánok! Edvy Dorkának hoztam csomagot!" - mondta mosolygós hanggal.

Nagyot vigyorogtam és olyan jól esett a lelkemnek, amit hallottam, hogy már itt nekiálltam pityeregni és elcsukló hangon közöltem vele, hogy második emelet lesz. 

... csomag Edvy Dorkának ... köszönöm Bogi! 

Most valahogy realitást nyert a pocakomban mozgolódó kis valami. Most értettem meg, hogy nemsokára meglesz a babánk, neve lesz, egy kis élőlény, lesz lakhelye, levelet, csomagot kaphat. Persze eddig is neki vásároltunk, de ahogy egy idegentől hallottam a nevét értelmét nyerte a várakozás, a nehézségek, az, hogy szarcsimbóknak és ördögnek nevezem, hogy nem alszom miatta és rájöttem miért követelem, hogy kibújjon már végre ... köszönöm Bogi!

Nagyon szépséges dolgokat kaptunk tőletek és a legmeghatóbb, hogy emlékeket, belőletek, az életetekből. Ez vagy Te!  Tőled nem esett volna jól, ha vásárolsz vadi új cuccost és feladod ... köszönöm Bogi!

A rucit, a kis cipőt, a kis zoknit és a sapkát eszem ágában sincs kimosni ... olyan 'Ti-szagotok' van ... jól esik a lelkemnek ... az UH-os képet és a mellé írt útravalót kiraktam Dorka feje fölé, hogy lássa, milyen jó emberek vették körül pocaklakó ideje alatt. A pelust és a cicibetétet el fogom használni és idővel, ha megtelik, kuka lesz a sorsa, remélem nem haragszol miatta ... 

Mégegyszer köszönöm Bogi! Köszönöm, hogy mellettem állsz és jó tanácsokkal, jó 'csomagokkal', jó útravalóval látsz el engem és a lányomat!

Köszönöm!

A postás egyszer csenget

A postás egyszer csenget.

Ezt nézzétek mit kaptam Tóthéktól:

 Dorka baba első hivatalos csomagja.

Babaszoba, ahogy mi látjuk II.

Vannak hibák, de nekünk a legszebb szoba. Mi csináltuk barátok segítségével!
Valószínű nincs kész, mert soha sem lehet kész végleg semmi.
Köszönjük mindenkinek, aki részt vett benne:
Dóri Bandijának, Katának, Tomnak, Krisznek, Katinak, a családnak és természetesen magamnak.
Már csak a kis szobatulajdonos hiányzik belőle.

Babaszoba, ahogy mi látjuk

Elég ...

ELÉG, mind nagy betűvel. Ez az egy szó jár a fejemben tegnap este óta. Most lett elegem ebből az eddig baromi vicces terhességes dologból. Éjjel számolgattam össze - mert természetesen volt időm ismét - hogy múlt hét vasárnap óta 4 órát aludtam összesen. Kivagyok és sajnos eljutottam odáig, hogy már az sem vigasztal, hogy alig van hátra idő. Akárki akármit mondhat: a kedvencem most az, hogy ha majd úgyis a kezemben tartom a babát, megváltozik minden ... hát kurvára nem. Akkor sem tudok majd pihenni, mert lesz dolgom, most sem tudok, hogy miért nem tudom ... maximum annyi változik, hogy nem fogok kinézni úgy, mint egy elbaszott nonfiguratív grafiti - ami a mostani állapotomat takarja - és kakiszag fog terjengeni a frissen festett gyerekszobában. Igen, ott lesz a karomban ez a kis szarcsimbók, akire már 4 éve várunk és tök igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy egyem meg, amit főztem ... meg erre várunk régóta, meg a picsának panaszkodom, mégis ELÉG volt!! Biztosan a kóros vashiányom - amin már mindenki megrökönyödik - hozzájárul ahhoz, hogy az ágyból is sokszor alig bírok kikelni, miközben még a konyhát ki kellene takarítanom és csak tengek-lengek egész nap, semmihez sincs kedvem és kurva melegem van. Csak telnek a napok ... kicsit gyorsabban is telhetnének ... 

Éjjel beszélgettem Dorkámmal és könyörögtem neki, ha mellesleg ráér mostanában, akkor tolja ki magát marha sürgősen. Egy rossz szavam nem lesz, soha nem fogom lebaszni azért, mert a megbeszélt időpont helyett órákkal később ér haza a discóból vagy naponta más pasit hoz fel a lakásra, és sátánista irományokkal rakja tele a háztömbünk oldalát ... nem érdekel ... csak jöjjön ki!!!! Követelem!!!!

Nyilván ez nem így működik és baromi önzőségnek tűnhet az én ... én ... én. Soha életemben nem voltam olyan, aki csak magával van elfoglalva, de most miért nem érdemlek meg 8 óra alvást egyhuzamban pisilés, forgolódás, görcsök és magzatmozgások nélkül?!

Tegnap óta úgy tudok csak közlekedni, hogy fogom a pocakom alját, mert úgy érzem, hogy ki akarok esni magamból. Ülni nem tudok, mert nagyon fáj. Feküdni szintén nem tudok, mert keményedik a hasam. Minden másnap éjjel 1 óra és 3 óra között Krisz sropperórával a kezében virraszt mellettem, fogja a kezem és rutinosan nyomkodja a fekete gombokat. 3 perc egy nagy görcs elejétől egy következőig. Ezek a szorítások eltartanak 60-70 másodpercig. Az uram sem alszik ... most ez a legkevesebb, mondja ... azt játsszuk, hogy ezek a 3 percek mindig valami más sportág világrekordjai. Így könnyebb elképzelni a popsiösszehúzó fájdalmak helyett egy hideg vizes medence hosszú távját, vagy egy gátfutás időmérőjét ... s ilyenkor Krisz is fantáziál ... nem arra gondol, hogy az asszony oldalt fekve lilásfeketére szorongatja a kezét. Maja nagyon aranyos, oltalmazóan fekszik mellettem ilyenkor, nyalogatja a kezem vagy a pocakom és nagyon szurkol. 

Viszont a pisilést olyan szintre fejlesztettem, hogy Győr teljes vízállományát el tudnám látni hetekre előre.

Dorka minden rezdülését érzem, ami baromi jó, de emellett már nagyon kényelmetlen és kellemetlen is. Most a kézmorzsolgatásra és a tappancsaival való lépegetésre szokott rá. Ami eleinte nagyon tetszett, most már annyira nem.

Asszem sok volt ez a fél lakásfelújítás is így a végére: a soha véget nem érő festés, tapétázás, rajzolás, fúrás-faragás, takarítás, szarvakarás ... mindenesetre az uram egy másik, eddig előttem teljesen ismeretlen oldala látott napvilágot. Eddig mindenhez szakembert kellett hívni; az egyszerű konnektor becsavarásától kezdve. Most ő barkácsolt, festett, csiszolt, tapétázott, kilincset szerelt, ragasztott, kiegészítőket illesztgetett és mért ki. A kislányának csinálja ... hogy elmondhassa, ő készítette, neki. 

Krisz is nagyon várja már a babát. Imádott csajával akar most már lenni testközeleben. Nem úgy, hogy én 'közöttük állok'. Másrészt látja rajtam, hogy most lett elegem ... 

37. hét. Próbáltam eddig pozitívan hozzáállni a terhességemhez, ami egész eddig ment is, de most megfordult valami és sajnos nem látom sem a történet végét, sem a következő időszak elejét. Próbálom magam nyugtatni ... hogy mivel? Nem is tudom. Igaza lett Zsunak ismét: "a vége ... na, az a legszarabb!"