Dokinál

Tegnap voltam dokinál. 10-en voltak előttem, fél 4-re értem oda, fél 6-kor került ránk a sor. Most nagyon izgatott voltam, pedig sosem szoktam izgulni a nőgyógyászati vizsgálatok előtt. Dorkával minden rendben van ... ezt tudtam már a váróban is, hiszen ismét bemutatkozott felettébb híres akrobatikus mutatványaival a nénik bácsik előtt. Nagy szem és szájtátás - és jön a következő általam nagyon szeretett momentum - szájról fülbe terjed a hír a várakozók között, hogy nézd azt a sárga fölsős csajt, hogy hullámzik a pocakja ... és ott egy láb ... a lányom mindenhol megmutatja magát. Kissé exhibicionista, ami nem gond, csak most már ezen látványosságok alatt leszakad a vesém, a lépem, a gyomrom és minden olyan belső szervem, amit a 3 kilójával és ötvenakárhány centijével elér. 

Szóval bementem, 'felpattantam' a vizsgálószékre, ami azt takarja most már, hogy nagy segítségek közepette felevickéltem valahogy ... szeretek ebben a félig fekvő, félig ülőalkalmatosságban lábaimmal a nyakamban héderezni vizsgálat közben, mert baromi kényelmes. Dorka szívhangját nézik először mindig. 147-et vert. Tökéletes! Majd jön az általam nagyon nem díjazott könyékig eltűnök vizsgálat. Hát mit mondjak ... az, hogy alaposan megnézett, az nem kifejezés. Fájt nagyon. Még hazafele is görcsölt a hasam alja és valami nagyon szorította a popsiizmom és azóta is tart... kicsit rásegített a dolgokra. Nem nyílt tovább a méhszáj, maradt a 2 ujjnyi nyitottság, a baba feje lejjebb került, de még mindig nem annyira, hogy ebből szülés legyen a héten. Na, most már tudom miért izgultam. Ezt nem akartam hallani. Olyan jó lett volna, ha azt mondja, hogy na anyuka, akár pakolhat is és mehetünk is kart karba öltve a szülészetre ... a múltkori beijesztés után ezt vártam, ez esett volna a legjobban. Talán túlságosan is rákészültem erre. Beszélgettünk szülésmegindításról, de az eszem győzött és tudom, hogy Dorkára ráfér még 1-2 hét odabent. A szívem nem ezt súgja, mégsem lehetek önző, hisz már rég nem rólam szól a történet. Olyan javaslatokat kaptam, hogy a homeós bogyókat szedjem most már, pihenjek nagyon sokat, és kezdjük el szegni Dorka fülét szorgalmasan. Krisszel azon mosolyogtunk, hogy jókor javasolja a hegesztést a dokim ... amikor bezzeg 55 kiló voltam és még élveztem is volna a dolgot, mozgásban sem gátol senki és semmi, akkor nem lehetett szex-szelni. Most, hogy közelebb vagyok a 80-hoz, mint a 70-hez, a pocakom akkora, hogy 3 párnával is nehézkes a kitámasztás, mocorog bent folyamatosan a lánykám, Krisz azt se tudja hol fogjon meg, ráadásul kényelmes póz sem létezik ... na ilyenkor élj meghitt szexuális életet. Hát valljuk be őszintén ... én a 3-as szex-szet nem így képzeltem el ... 

Mindenesetre rendes volt az orvos, ellátott jó tanácsokkal, megbeszéltük, hogy magánrendelésre nem kell többet mennem szülésig. NST-re szeptember 14-én reggel fél 8-kor vár, ami a kórházban van az UH mellett. Ha végeztünk, fel kell mennünk a szülészetre, kielemzi Dorka eredményét és megbeszéljük a továbbiakat. 

Már nem ringatom magam vágyálmokba és nem reménykedek. Nem hallgatok senkire, mert anyámon kívül mindenki azzal áltat és én is magamat, hogy hamarosan itt lesz Dorka. Anya szerint 25.-e előtt nem lesz meg ... csak nem lesz igaza most az egyszer ... Jön, ha jönni akar, ezek szerint még jól érzi magát odabent.