NST II.

Ma ismét NST-n jártunk. Éjjel megint nem aludt egyikőnk sem, úgyhogy reggel frissen, üdén állítottunk be a tett helyszínére. Éjjel riogattam Dorkát, ha nem alszik legalább 2-3 órát, reggel úgy megsokkolják, hogy baromira nem fog neki tetszeni, de tök mindegy volt, mit mondok, mert party volt ismét. Hajnali fél 8-kor pontosan be is hívtak, ruha fel, madzag és korong rám köt majd ismét hallgathattam Dorka kicsi szívének dobogását. Nagyon el tudok merülni benne . Közben simogatom, kényeztetem, magamban beszélgetek vele. Ő ilyenkor ficánkol, mocorog és mutatja a papíron a nagyobbnál nagyobb görbéket. 128 és 182 között vert a szív. 20 perc alatt 40 mozgást rögzítettem. A dokim majdnem infarktust kapott, amikor meglátta a szalagot, közben jót mosolyogtunk azon, ha délután fél 3 és fél 5 között mennénk, akkor mennyi felfele jelző nyíl mutatná Dorka hiperaktivitását. Ugyanis KicsiKincsünk akkor éli a legaktívabb időszakát. Most vizsgálat előtt reggeliztem parizert kiflivel és banánnal, megittam a szokásos teácskámat, még a kóla is kimaradt s lám, milyen ügyes volt a pindúr pandúrunk. 10< értékelést kapott, amit a magyarázatból kivettem az az volt, nem kellett ébreszteni - sokkolni -, a görbék tökéletesek és baromi sokat mozog, ezért a < jel. A doki viccesen megjegyezte, hogy túlértékeli, s mivel piros tolla nincs a piros ponthoz, ezért kapja a < jelet. Majd következett a méhszáj vizsgálat. Hát mit mondjak ... az agyamig hatolt a fájdalom, még a lapockám is szúrt. "Kicsit" rásegítünk a dolgokra" - mondta. Nem változott a tágulás mértéke az előzőekhez képest, viszont azóta zárt lábbal ülök, bármennyire is görcsöl a hasam tőle, mert úgy érzem, hogy beszarok, annyira fáj azóta mindenem ... még a combom is sajog a 'kisebb' vizsgálattól. 

Mindenesetre ma is tanulsággal hagytam el a kórház épületét és ismét tanultam valami újat. Nálam a jósló fájás  azt jelenti, hogy baromi erősséggel görcsöl a hasam, csak kapaszkodva és segítséggel tudok megállni két lábon ... ma szóltak, hogy az is 'jóslásnak' minősül, ha a pocak teljes terjedelemben bekeményedik - alul, felül - és alhasi tájékon görcsöl. Erre a dokim hívta fel a figyelmet, ugyanis mikor felfeküdtem a vizsgálóasztalra, megnézte a hasam és kérdezte, hogy mit érzek. Mondtam neki, hogy ez az állapot, amit ő is tapasztal, két hete állandósulni látszik, úgyhogy ehhez már hozzászoktam. Egy kicsit kellemetlen, de majd elmúlik. S ekkor szólt, hogy ez is a fent említett történethez tartozik. Beával beszéltem, mondtam neki, mit mondott az orvos, s mondta, hogy az tök jó, hiszen ezek csökkentik a vajúdás és a szülés idejét. Poénosan megjegyeztem, hogy ha összeadom ezen fájások mennyiségét és idejét, akkor lassan Dorkának kell engem megszülnie. Bea nagy vigyorral az arcán hozzátette, hogy csak mókázzak, majd meglátom ezek a jósló fájások mennyit fognak segíteni élesben, na akkor majd nem leszek ennyire vicces kedvemben. Mindenesetre ma és holnap nem szülhetek, mert az orvosom nem lesz itthon, ezt megbeszéltük vele, s ő is megdumálta Dorkával. 

Anya ma ismét elmondta, hogy hétvégi gyerek lesz anyósommal kánonban ... pedig össze sem beszéltek. Anya nagyon aranyos volt, úgy érzi, hogy nagyot fog csalódni és egy világ omlik össze benne, ha nem 25.-én fog megszületni az unokája, mert ő annyira azt érzi. Megkérdeztem tőle, ha véletlenül nem 25.-én lát napvilágot a gyerek, akkor már látatlanban utálni fogja, mert keresztülhúzta a számításait?! - természetesen jót vigyorogtunk rajta. Krisz egyre türelmetlenebb s minden nap százszor megkérdezi, hogy mikor megyünk már szülni ... mintha rajtam múlna.  Beszélje meg a kislányával, hogy bújjon ki. Én örülnék neki a legjobban, ha már nem lennénk 2:1-ben. Tegnap este beszélgettünk apajelölttel, hogy ki miért várja a babát. Én dadajgatni, szeretgetni szeretném, és őszintén szólva már kurvára unom ezt az állapotot. Krisz azt várja, hogy megfoghassa, hogy szeretgethesse és már várja, amikor lehet neki magyarázni, amikor felfedezi a dolgokat, hogy pl. van keze. Lehessen vinni sétálni, Majával hogy fognak összeszokni ... Szóval magára erre a kis lényre vagyunk kíváncsiak, aki örökre megváltoztatja az életünket és beteszi a kaput ... a személyiségére, a mozdulataira, a sírására, az ásítására, a szagára, illatára és mindenre, ami vele kapcsolatos. Nagyon akarjuk Őt!