Kontrázz Dorka, kontrázz!

Már csak panaszkodni járok a blogra ... most is a változatosság kedvéért ezt fogom tenni. S természetesen hozzáteszem a végén, mi akartuk, mi vártunk rá és milyen happy minden ... tök jó a terhesség ... mindenki vállalja csak be nyugodtan ... a napi bölcselet és pozitív gondolat sem fog elmaradni.

1. Panasz:

Tegnap egész nap jöttünk-mentünk, bevásárlás, anyósék, nyaraló, délután nagymosás, takarítás, este egy epres frappé az Astro-ban, beszélgetés ismerősökkel, fincsi vacsi kettesben Krisszel, éjfél utáni lefekvés, szóval totális fáradtság, hogy biztosan jól menjen az alvás végre napok óta újra. Természetesen nem sikerült. Dorka egész nap alig mozgott - ami az elmúlt hét jellemző változása - lefekvés után percekkel kinyílt a csipája s jó leány módjára nem hagyott aludni. Egy órájára jött a pisiroham fél óránként, és ezeket minden alkalommal erős görcsök követtek. Szem kipattan, hátha itt az idő, víz lever ... térdnaci és pulcsi fel, ajtó kinyit, Krisz bezár és reggel fél 6-ig róttam a lépcsőket a lépcsőházban, közben egy-egy fájás során kapaszkodtam minden erőmmel a korlátban. Természetesen semmi ... nincs itt az idő, viszont a hasam keménységi rekordokat döntött a görcsök számával egyetemben az éjszaka folyamán, a víz kiment a szervezetemből teljesen, újra van bokám, csuklóm s külön-külön tudom mozgatni újra az ujjaimat. Másrészt látom végre a reggeli Matinében ismét a korai Hupikék törpikéket, illetve megismerhetem Győr bulizó közönségét a reggeli hazamenetel közben. Katasztrofális állapotok uralkodhattak egy-egy ember fejecskéjében és megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a lányok ezért a hajnali szakadt kurva kinézetért készülődnek órákon keresztül este?!

Esti konzekvencia: nem is olyan rossz ez a terhességes dolog, főleg az utolsó hét! Reggel 8:20 van és kész az egész vasárnapi ebéd húslevesestől, krumplipüréstől, húsostól, savanyúságig s a blogot írom kérem szépen! Tanulság: lehet két darab 3 perces fájás között krumplit pucolni, majd egy következőnél felrakni főni, egy másiknál Maját pisilni vinni a ház elé. 

Krisz még alszik. Nem akartam éjjel zavarni, inkább bezártam a hálószobába, mert minden rezdülésemre felriad és a szokásos mondatát elmotyogja félálomban: "Úr Isten, menni kell???!!!!" 

Fáradt már Ő is, rólam nem is beszélve. Tegnap éjjel eljutottam odáig, hogy ez a gyerek engem már most utál, mert nem hagy normális életet élni így a terhesség végére ... és én is utálom ... természetesen imádom, meg pityergés, meg minden, hogy gondolhatok ilyet az én drága kis babámról ... majd egy story jutott eszembe. Nagy Anikóval - akiről egyszer írtam már, hogy csigaszeműnek csúfoltam és a tanár néni meghallotta, büntiből ezerszer leíratta velem, hogy nem csúfolom Anikót csigaszeműnek ... és én baromira haragudtam Anira, hogy miért van csigaszeme s eszembe se jutott, hogy milyen görény vagyok, hogy így szekálom ... - szóval bicajoztunk a csajjal. Ő ült elöl és a csomagtartón háttal, hogy minden irányban rendben legyen a látási szög. Annyira belemerültünk 10 évesen a 12 éves tuti helyes pasikba, hogy nem vettük észre a 10 méter hosszú sövényt a falu közepén, így végigszántottuk mindenki szeme láttára. Anikó csak azt üvöltötte, hogy kontrázz Liz, kontrázz! Az egész falu rajtunk röhögött, a pasikról nem is beszélve. A bicajunk totálkáros lett és elég sokáig emlegették a történetet. 

Tegnap este egy-egy fájás után, hogy felülkerekedjek Dorkán és az egész szánalmas helyzeten, magamban motyorogtam és egy -egy mosoly is kísérte, már amikor kedvem és erőm volt hozzá: Kontrázz Dorka, kontrázz!