Elég ...

ELÉG, mind nagy betűvel. Ez az egy szó jár a fejemben tegnap este óta. Most lett elegem ebből az eddig baromi vicces terhességes dologból. Éjjel számolgattam össze - mert természetesen volt időm ismét - hogy múlt hét vasárnap óta 4 órát aludtam összesen. Kivagyok és sajnos eljutottam odáig, hogy már az sem vigasztal, hogy alig van hátra idő. Akárki akármit mondhat: a kedvencem most az, hogy ha majd úgyis a kezemben tartom a babát, megváltozik minden ... hát kurvára nem. Akkor sem tudok majd pihenni, mert lesz dolgom, most sem tudok, hogy miért nem tudom ... maximum annyi változik, hogy nem fogok kinézni úgy, mint egy elbaszott nonfiguratív grafiti - ami a mostani állapotomat takarja - és kakiszag fog terjengeni a frissen festett gyerekszobában. Igen, ott lesz a karomban ez a kis szarcsimbók, akire már 4 éve várunk és tök igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy egyem meg, amit főztem ... meg erre várunk régóta, meg a picsának panaszkodom, mégis ELÉG volt!! Biztosan a kóros vashiányom - amin már mindenki megrökönyödik - hozzájárul ahhoz, hogy az ágyból is sokszor alig bírok kikelni, miközben még a konyhát ki kellene takarítanom és csak tengek-lengek egész nap, semmihez sincs kedvem és kurva melegem van. Csak telnek a napok ... kicsit gyorsabban is telhetnének ... 

Éjjel beszélgettem Dorkámmal és könyörögtem neki, ha mellesleg ráér mostanában, akkor tolja ki magát marha sürgősen. Egy rossz szavam nem lesz, soha nem fogom lebaszni azért, mert a megbeszélt időpont helyett órákkal később ér haza a discóból vagy naponta más pasit hoz fel a lakásra, és sátánista irományokkal rakja tele a háztömbünk oldalát ... nem érdekel ... csak jöjjön ki!!!! Követelem!!!!

Nyilván ez nem így működik és baromi önzőségnek tűnhet az én ... én ... én. Soha életemben nem voltam olyan, aki csak magával van elfoglalva, de most miért nem érdemlek meg 8 óra alvást egyhuzamban pisilés, forgolódás, görcsök és magzatmozgások nélkül?!

Tegnap óta úgy tudok csak közlekedni, hogy fogom a pocakom alját, mert úgy érzem, hogy ki akarok esni magamból. Ülni nem tudok, mert nagyon fáj. Feküdni szintén nem tudok, mert keményedik a hasam. Minden másnap éjjel 1 óra és 3 óra között Krisz sropperórával a kezében virraszt mellettem, fogja a kezem és rutinosan nyomkodja a fekete gombokat. 3 perc egy nagy görcs elejétől egy következőig. Ezek a szorítások eltartanak 60-70 másodpercig. Az uram sem alszik ... most ez a legkevesebb, mondja ... azt játsszuk, hogy ezek a 3 percek mindig valami más sportág világrekordjai. Így könnyebb elképzelni a popsiösszehúzó fájdalmak helyett egy hideg vizes medence hosszú távját, vagy egy gátfutás időmérőjét ... s ilyenkor Krisz is fantáziál ... nem arra gondol, hogy az asszony oldalt fekve lilásfeketére szorongatja a kezét. Maja nagyon aranyos, oltalmazóan fekszik mellettem ilyenkor, nyalogatja a kezem vagy a pocakom és nagyon szurkol. 

Viszont a pisilést olyan szintre fejlesztettem, hogy Győr teljes vízállományát el tudnám látni hetekre előre.

Dorka minden rezdülését érzem, ami baromi jó, de emellett már nagyon kényelmetlen és kellemetlen is. Most a kézmorzsolgatásra és a tappancsaival való lépegetésre szokott rá. Ami eleinte nagyon tetszett, most már annyira nem.

Asszem sok volt ez a fél lakásfelújítás is így a végére: a soha véget nem érő festés, tapétázás, rajzolás, fúrás-faragás, takarítás, szarvakarás ... mindenesetre az uram egy másik, eddig előttem teljesen ismeretlen oldala látott napvilágot. Eddig mindenhez szakembert kellett hívni; az egyszerű konnektor becsavarásától kezdve. Most ő barkácsolt, festett, csiszolt, tapétázott, kilincset szerelt, ragasztott, kiegészítőket illesztgetett és mért ki. A kislányának csinálja ... hogy elmondhassa, ő készítette, neki. 

Krisz is nagyon várja már a babát. Imádott csajával akar most már lenni testközeleben. Nem úgy, hogy én 'közöttük állok'. Másrészt látja rajtam, hogy most lett elegem ... 

37. hét. Próbáltam eddig pozitívan hozzáállni a terhességemhez, ami egész eddig ment is, de most megfordult valami és sajnos nem látom sem a történet végét, sem a következő időszak elejét. Próbálom magam nyugtatni ... hogy mivel? Nem is tudom. Igaza lett Zsunak ismét: "a vége ... na, az a legszarabb!"