Fészekrakó-ösztön

Személy szerint nem hittem ebben a fészekrakó-ösztönnek nevezett zagyvaságban, mint ahogy az utolsó hetek fáradságát is kizártnak tartottam ez eddigi 'pörgés' után. S láss csodát, tényleg működő és létező dologról beszélünk. Engem is elért a takarítás, gyerekszoba készítés utáni csillapíthatatlan vágy annak ellenére, hogy a fáradságtól lassan alig látok, a pocakomtól alig tudok megfogni bármit, a lábam újra úgy dagad, hogy egy megtermett dinótappancshoz lehetne leginkább hasonlítani és a lehajolás már csak kósza gondolataimban szerepel.

Mindenesetre mikor kell nekiállni a gyerekszoba kifestésének, tapétázásának a fürdő renoválásnak, ablakpucolásnak, függönymosásnak, portalanításnak és extra fertőtlenítésnek? Hát naná, hogy most, a 36. héten. Vasárnap festettünk. Dóri Bandija elkezdte, ám mivel gyorsan rájöttünk, hogy az úgy baromira nem oké, hogy a tetőtéri részről tenyérnyi, a fürdő plafonjáról 2 tenyérnyi részben málik az előző festék, abbahagytuk. Elrohantunk csiszolópapírért, csiszolóeszközért és leendő apa nekiesett délután a csiszolásnak, amivel estére végzett s a töke tele lett az egésszel, másnap fejezte be a festést ... s nagyon megtisztelő feladatot kaptam: rám bízta a sarkok igazítását ... azt sem tudtam hova legyek 'örömömben' ... majd vártunk egy napot a száradásra. Kedden tapétáztunk Tom segítségével, akinek itt is örök hála, mert ha nem jött volna, most a szoba közepén pityeregnék a kétségbeeséstől, hogy a gyerek buksija félig kint van és még nem látom a munkálatok végét. Közben Tomnak is le kellett lépnie pár órára, így a tapétázást az urammal együtt fejeztük be. A színe a narancssárga egyik árnyalata lett s macis bordűt raktunk fel hozzá. A nehezebb dolgok visszakerültek a helyükre s nekieshettem a fürdő takarításának. Azt mondták, hogy a víz alapú festéket le lehet mosni enyhén vizes ruhával.. csak egy törlés és kész is. Én erre felbuzdulva a legfontosabb dolgokat kipakoltam a fürdőből és szóltam nagy slunggal Dóri Bandijának, hogy nekieshet a helyiségnek, úgyis könnyen lejön a festék a sötétbordó csempéről, a rattan szekrényről, a fa WC ülőkéről, a radiátorról és a tükörről ...   minek itt bármit is letakarni. Na, aki ezt állítja, annak azt kívánom, hogy jöjjön és próbálja le meg levakarni ezt a szar cuccost a csaptelepről. Fél napot takarítottam, mire mindenhonnan fel-, leszedtem a szemetet. A végeredmény: a fürdőszoba szebb, mint újkorában. Tökéletesen kifertőtlenített és csilli-villi minden benne. Mivel Krisz látta, hogy mit küzdöttem, rám parancsolt, hogy ma csak és kizárólag pihenéssel tölthetem a napot. Hozzáteszem, hogy minden 3. másodpercben megkérdezte, hogy mit segíthet, annak ellenére, hogy Ő tapétázott közben. Nagyon sokan felajánlották, hogy eljönnek, beszállnak ... de azt nem én csinálom és az úgy nem lett volna jó úgysem. Én meg kétszer nem fogok takarítani.

Szóval Krisz örök pihenésre ítéltetett ma. Reggel elment Pestre 6-kor áruért, s én mint egy kisgyerek, aki  karácsonykor alig várja az ajándékos dobozok felnyitását, úgy epekedtem már a tisztítószeres szekrény feltörése után. S 6 óra 1 perckor megtörtént a csoda ... nekiállhattam újra takarítani. Amit el lehet képzelni a lakásban, mindent elhúztam, felporszívóztam, felmostam, letöröltem és alkoholos kendővel még átmentem mindenen újra. Az ablakokat megpucoltam, a függönyöket, a textíliákat és a rongyszőnyegeket kimostam. Zene volt füleimnek a mosógép hangja. Összeraktam a gyerekszobát, bútort szereltem össze és szét, ugyanis amit anyáéktól kaptunk polc-szerűséget akartam befogni tárolós pelenkázónak, de túl magas nekem, így nem lett jó. Jött vissza a régi, pelenkázónak vásárolt csoda. A kiságy a tartalmával együtt - légzésfigyelő, matrac csomagolás nélkül, nedvszívó kendő, sárga lepedő, takaró és textilpelenka, fejvédő a zsebes tárolóval - és a textilek is a helyükre kerültek. Mikor ezzel végeztem, tulajdonképpen a konyha kivételével kész voltam. Ezt holnapra tervezem, egy nagyobb lélegzetvételű történet lesz. Majd azon kezdtem el gondolkozni, átmegyek a szomszédba, megkérdezem, ott nem kell-e valamit takarítani. Miközben ezt kigondoltam délután 4 óta lett s arra eszméltem, hogy ezt a bejegyzést 2-kor kezdtem el írni, amikor a munka végeztével pihenni készültem. Elaludtam 2 órára. Hozzáteszem vasárnap óta ezt a 2 órácskát sikerült alvással és aktív pihenéssel töltenem. Lassan lemerülnek megint a tartalékaim és alig várom azt az ájulásos állapotot, amikor 8-10 órát tudok aludni egyhuzamban.  

Jópofa dolog ez a fészekrakó-ösztön ... de miért a teljes kimerültség legvégső fázisában tör rám/ránk, nem értem. :-)