Eljött újra az idő, amikor sehogy sem jó. Se állni, se ülni, se feküdni, se dolgozni, se pihenni, se egyedül, se kettesben ... szóval sehogysem.
Mindig erre a "túinvan" állapotra vágytam, de most olyan jó lenne egyedül lenni ... szó szerint. Nagyon jó érzés, amikor mocorog bennem a kislányom, s ha véletlenül nem érzem 1 órán keresztül, már pánikolok, de sokszor, sőt egyre többször vágyom már az egyedüllétre. Lehet gonosz dög vagyok ... fura érzés, mert közben már a hasam sem érem át, pedig mint egy földgömböt, átölelném vele a világot.
Hétfőtől nem dolgozom ... csak néha bemegyek segíteni. Nem tudok elszakadni. Ez a nélkülözhetetlenség átka. Rossz dolog egy olyan valamit feladni, amit évek óta csinálsz, a kezed alatt válik valamivé és alakítasz ki olyan kapcsolatokat, ismersz meg olyan embereket, akik az életed részévé válnak. Nap, mint nap belefolynak a mindennapjaidba. Olyan, mintha egy gyereket nevelgettem volna. Most mégis vége egy időre s nemsokára a sajátbejáratú gyerekemmel teszem ugyanezt.
Még mindig nem tudom magam anyaként elképzelni. Azzal tisztában vagyok, hogy pelenkázni, fürdetni, szoptatni, sétáltatni, orvoshoz vinni stb ... kell. De fogom-e szeretni, tudok-e teljes önzetlenséggel rákoncentrálni, hogyan nevelem fel és milyen ANYA leszek. Ki tudja ezekre a kérdésekre a választ. Mindenki ... rajtam kívül. Azt mondogatják, hogy tuti jó leszek, Krisz szerint a legjobb ... s tényleg én is azt kívánom a gyerekemnek, hogy jó anyja legyek. Nem akarok a legjobb lenni. Neki akarok a legjobb tudásom szerint mindent megadni. Szeretni, félteni, védeni, óvni akarom. Nyilván sok pofontól nem tudom megvédeni az életben, de átsegítem a nehéz időszakokon.
Nehéz feladat előtt állok, de van aki segítesen. Lesz egy apukája ... akinek amellett, hogy nagy káosz van a fejében, már most a nevelési elveken vitatkozik velem. Lesznek nagyszülei, lesznek rokonai és itt lesznek nekem a barátaim.
Ez a 'sehogysem' állapot is csak elmúlik egyszer. Majd szülés után - ahogy mondani szokás.
Már nincs bokám sem és a narancsbőr csak úgy világít a hatalmasra nőtt fenekemen és combomom. Ez sem jó ... de ez is elmúlik ... remélhetőleg ...
Újra fáradékony lettem. Tudnék aludni egész nap. Görcsöl a vádlim - már ami maradt belőle - és a kezem is. Éjjelente fél óránként járok pisilni. A pocakom nő és nő és nő ... ügyetlenebb lettem. Csetlek-botlok. Azt olvastam, hogy a súlypont változás miatt hátrébb kerül a fej s más szemszögből látom a világot. S tényleg!
A fürdés is egyre nehezebben megy. Ezzel szemben jövő hétre nagytakarítást tervezek. Beindult a fészekrakó ösztön. Érdekes. Már nehezen mozdulok, mégis pakolnék és rendeznék folyamatosan. Röhej, erre van energia.
Már nem sok van vissza és nemsokára újra be tudod kötni a cipődet. :) Nem akarom most én is azt sulykolni, hogy biztos jó anya leszel, mert ezek a félelmek kétségek úgyis akkor fognak elmúlni majd amikor már csinálod, és kilépsz a tuinván :) szerepből. Ott lesz Dorka,aki majd rád mosolyog, hozzád bújik, elalszik az öledben, és nélküled majd nem is akar és nem is tud majd létezni.
VálaszTörlésA gyerekneveléssel kapcsolatban jót mosolyogtam. Mi ma egy ilyen kérdésen kaptunk össze. :D
Megy majd minden mint a karikacsapás - hidd el!
Aliz, tényleg nem sok van vissza! És ezeken a dolgokon minden kismama agyal és akkor lenne baj, ha nem így lenne, mert akkor az azt jelentené, hogy nem érdekel a babád. De téged érdekel, szereted már most és emlékezz, hogy mennyire vágytatok rá. Most itt van, már tényleg a finishben és nemsokára igazi család lesztek! És tuti, hogy lesz, amikor nem úgy reagálsz le dolgokat vele, ahogy azt szeretnéd, vagy épp nem lesz turelmed, de tuti, hogy szépen tanítgatjátok majd egymást Dorkával. Ha szereted, márpedig szereted nagyon, akkor jon majd minden magától. Tudod, ez ugyanolyan mondás, mint hogy a terhesség után elmúlnak dolgok. Na, ezek meg szépen kialakulnak. És imádni fogsz Anyának lenni, mert annyi oromod lesz abban a kislányban, hogy most még csak elképzelni sem tudod. Majd megy minden, mint a karikacsapás, ahogy Dóri is írta ;o) Nekem egy kevésbé szalonképes verzió jutott eszembe, de maradtam az általa emlegetett karikacsapósnál ;P
VálaszTörlésSzóval, nyugodtan parázz, úgyis elmúlik ;) Puszillak :)