Akartam én a hűvöset és a rossz időt ... megjött ... 37 fokról lehűlt ... pillanat, mindjárt nézem 19-re. Most éjjel 2:30 perc van. A lakás 3 óra alatt 33 fokosról 23 fokos lett.
Jelentem nem tudok aludni. Ha nem Dorka rúgja szét a vesém és a hólygom, akkor görcsöl és keméynedik a hasam. Délután, érezve szerintem a frontot 6-szor volt jósló fájásom, ami fáj ... nem kicsit, nagyon. Úgy terveztem, ha eljönnek a jóslók, akkor sétálgatok meg ilyenek, hogy ne legyen annyira rossz. Na ez működött az első megtapasztalásáig. Nincs 'séta meg ilyenek', viszont megtanultam kurvára kapaszkodni bármibe, ami kézzel fogható. Ha autóban jön meg, akkor ott, ahol vagyunk megállunk és leszarom a forgalmat. Ha itthon ér el, akkor dobok mindent, ami a kezemben van. Ma pl. több adag mosott ruhát passzoltam át Krisznek egy laza mozdulattal, de volt már forró leveses fazék, vagy 2 literes fagyasztott innivaló. Az uram meg jön és próbálja sikeresen végrehajtani az elvégezendő feladatot, nehogy letolást kapjon ... :-) A dokimnak csak popsiösszehúzó, egész terjedelemben haskeményedő fájdalomként írtam le azt a kellemes érzést, amikor ilyenkor rám tör. Erre csak mosolyogva annyit mondott, hogy ez így rendben is lenne akkor, lesz ez még így sem. Ha sűrűsödnek a görcsök, hívjam és menjek be a kórházba s hozzátette, hogy ő ugye 2 hetet mondott még túinvan álapotra?!
Erre nagy felbátorodásomban összepakoltam a vajúdós cuccos mellé a kórházi csomagot is. Krisszel végigbeszéltünk mindent, mikor mi kell. Megbeszéltük a mellbimbóvédő és a cumisüveg-gumi közötti különbséget is. Végigmutogattam neki a dolgokat, hogy mit hol talál a babaszobában és a kórházi utazóban. Nagy örömmel konstatálta, hogy mennyire jófej, mennyi mindent meg tud jegyezni ... kíváncsi leszek, itthoni vajúdás közbeni pánikban kit rak be az autóba szülésre készen, kórházba indulás előtt ... engem vagy a kutyát?!
Mindenesetre megnyugodott, hogy minden össze van készítve és nagy büszkén kedden berakta a szürke szülős táskát a kocsi fő helyére. Az már ott van és büszkén mondja mindenkinek, aki nem venné észre, hogy na, kérdezzen már rá, hogy mi az a táska ... s amikor megkérdezik nagy unszolások közepette, akkor nagyon büszkén tudja mondani, hogy ezzel megyünk SZÜLNI!
Szeretem ...
Krisztiánnak üzenem, ha eljön az idő és túl van az első izgalmakon, kérek egy sms-t "szülünk" jeligével+ :)))))))
VálaszTörlésSzegénykém,ez a kapaszkodós fájdalom nagyon a szemem előtt van, nemrég még csak írtál róla, hogy szegény nő a kórházban, most meg lassan Te is átéled azokat a fájdalmakat... de aztán jön Dorka a mosolygós angyalka, aki minden fájdalmat és kínt feledtetni fog veled! Így lesz hidd el! (Mondom én a nagy tapasztalt)
Mondd csak Dóri! Nemsokára a Te blogodban is hasonló kapaszkodós történetek lesznek! A babakocsi fogókája nagyon jó alkalmatosság erre, áldom az eszem, hogy előbb megvettük a kocsit. :)
VálaszTörlés