A mai nap pihenése: délután fél 5 van. Reggel fél 7-kor keltem. Tea nekem, Krisznek "kakajó", Dórinak egy integetés a zebrán és indult a nap.
Vérvétel. Fél órát vártunk természetesen a cukorterhelésesek miatt, akiket már annyira nem is utálok ... csak egyet, de azt le tudtam volna lökni a mellettem lévő székről. Akkora hatalmas pocakja volt, mint nekem 12 hetes kismamaként. Alig bír menni, jajong és a táskáját szorongatva rózsaszín szoknyájában tellegeti magát, hogy neki milyen szar, mert nem evett s nem ivott hajnali 3 óra óta. Hozzáteszem 3 kismamát leszámítva mindenki cukorterhelésre jött, voltak vagy ezren. Mondtam nekik, hogy úgy hallottam, már más is túlélte a cukorterhelést. Igaz, tényleg ritkaszámba megy a megmaradás esélye, de próbálja meg ... hátha sikerül ... majd szorítok nagyon. A másik, ami nagyon a számon volt, de végül nem voltam szemét ... az jutott eszembe, hogy szólok neki, nem fogják megcsinálni a vérvételt, mert éjféltől - sőt szúrás előtt 8 órával - nem lehet enni-inni, menjen szépen haza, majd holnap jöjjön vissza. Az a jó szívem ... az visz a sírba ...
Szóval fél 9-re végeztünk, majd bementem egy órát dolgozni, amiből fél 1 lett, mire hazaértem. Volt mit csinálni, gyorsan telt az idő. Majd itthon Maját fürdettem, mostam, vasaltam, Krisznek szenyót csináltam, porszívóztam, felmostam, elmosogattam és most ültem le a laptop elé írni pár sort. Szóval ennyit a mai napi pihiről ... majd holnap ... folytatom ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése