Utolsó foglalkozás

Szülésfelkészítő utolsó helyszíne szerda fél 5 kórház III. emelet, szülészet. Közelező volt magunkkal vinni egy köpenyt és hozzá cipővédőt, csak ezzel lehet bemenni a szülőszobai látogatásra. Első helyszín egy gyermekágyas szoba, ami nagyon szép, tiszta, rendezett 3 fekvőhelyes helység volt. Itt Bea, aki a csoportvezetőnk volt, elmondta mire lehet számítani a gyermekágyi időszakban, hogy általában 3 napot kell bent maradi hüvelyi szülés, császár esetén 5-öt, hogy miket kell a kórházi csomagba összekészíteni, hogy bababarát kórház lévén nem lehet cumiztatni és cumisüvegből etetni. Szoptatni kell és kész. Nincs apelláta. Majd a soha be nem tartot látogatási rendről és az alapvető higiéniai normákról - véres betétet az arra kijelölt helyre tesszük és többször cseréljük illetve nem szarunk a wc mellé - beszélgettünk. Megdöbbentő, de el kell mondani. A látogatási rend betarthatatlanságát nem értem. Miért nem lehet betartatni azt, hogy délelőtt van 2 óra, amikor láthatja a család és a barátok a gyereket és az anyát, illetve délután is van erre lehetőség kint a folyosón... nem bent a szobában. Ez az intézkedés maximálisan a bent lévők nyugalmát szolgála. Én sem szeretném, hogy amikor a fél belem kilóg még egy 6-10 órás vajúdás és 2 órás szülés után, a szobatársam épp amerikából hazalátogatott 12. uncsitesója ott sertepeljen mind a 11-gyel együtt a szobában. Nyilván erre van a 10.000,- Ft/éjért a VIP szoba, ami egy lyuk, igaz nagyon szépen berendezett lyuk ... Szóval már most elkezdtem gondolkozni azon, hogy melyek lesznek azok a dolgok, melyek bekövetkezésük esetén szólni fogok és leszarom, hogy ki mit mond. Persze 1-1 rokonlátogatás még a világ vége, de mindennek van határa.
Mialatt kiértetlenkedtem magam, eljutottunk az előkészítőig, ahol megvizsgál első körben az ügyeletes orvos, ahol borotválni szoktak, ahol a beöntést lehet kapni. Elmondták mindennek az előnyét, hátrányát, majd átvágtattunk a szülőszobára. Tök jól néz ki s engem annyira megnyugtatott a látvány, a berendezés, a szülésznő, hogy elszállt minden félelmem. Van szülőágy, szülőszék, labda, kötél - Krisz szerint ez végszükség esetén van ott - gáz, egyéb fájdalomcsillapítási és vajúdási lehetőség. Nem tudom mi fog történni, nem tudok rá felkészülni, nem tudom, hogy fogom viselni, nem tudok semmit sem, mégis megnyugodtam. Fontos volt látni, hogy hova fogok menni és hol fognak zajlani az események. Eddig a bizonytalanság miatt paráztam, most ez tölt el békével. Már ott tartok, hogy tudom mit szeretnék és tudatosítottam magamban, hogy muszáj ezen végigmenni ahhoz, hogy Dorkát a kezembe foghassam és babázhassak. Elmúlt az a gondolat is, hogy nem érdekel hogyan jön ki a gyerek, de hogy én nem szülök, az biztos. Most már várom. Izgalommal tölt el a félelem. Tudom, ez most hülyén hangzik, de a legegyszerűbb megfogalmazás ez. Mint amikor edzőtáborba mentünk suliból. Nem tudtuk kivel kerülünk össze, milyen sorsolást kapunk, milyen lesz maga a tábor, csak azt volt biztos, hogy felkészülés lesz. Pozitív izgalom volt bennem, s most is hasonló gondolatok forognak a fejemben.
A fakkos szülőszoba olyan, mint a mészárszék, igaz nagyon higiénikus mészárszék. Nem értem... Át lehet látni egyik helyről a másikra és semmi intimitása sincs a történetnek. Krisz megállapította egyetlen előnye van a dolognak. A kispapák testközelből szoríthatnak egymásnak, akár egymás vállát is megveregethetik, ha kinyújták a kezüket. Azt hallottam szóbeszédből, hogy már többen is túlélték a 'fakkos szülést' előttem, mindenesetre én nem akarok itt szülni. A másik, amit nem szeretnék: a szülés előtti napokkal bekerülni a kórházba. Annyira sresszes lehet annak, aki úgy készül, hogy bemegy szülni és 3 nap múlva kijön. Nyilván, minden normális ember így képzeli el... de az, amikor már a 10. kismama megy ki mellőled a kórteremből és pár óra múlva hallod, hogy felkerült a szülészetre, mert világra jött a gyermeke ... s te még mindig 'túinvan' vagy ... na, aki ilyenkor aki azt mondja magában, hogy húúú de jó neki, remélem a másik szobatársam is hamarosan túl lesz a dolgon és én majd csak 3 hét múlva jövök, milyen szerencsés ember vagyok ... - nincs ilyen. Én tiszta szívből utálnám a már megszült szobatársaimat utánfutóstul, mindenestül ... s nagyon utálnám magam, hogy egy kisgyerekkel undokoskodom, szimplán csak gondolatban s a sajátomat hülyegyereknek tartanám, mert nem tud kijönni ...
Szóval a konklúzió: úgy tervezetm, hogy szombat este bemegyek szülni, éjjel megérkezik Dorka épen, egyben, egészségesen és harmadnap kijövünk gyerekestül, anyástul, apástul a kórházból, ahol minden szép és jó lesz s kipihenjük a nagy út utáni fáradalmakat, elkezdünk a babával egy hullámhosszra kerülni.
Álom, édes álom ... máshogy nem lehet.