“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.”
Goethe
együtt megyünk tovább,
az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz,
s hogy hiszel nekem,
hogy megosztod az életed velem.”
Vörösmarty Mihály
2008. augusztus 16.
Örökkön-örökké Édes!
Köszönöm, hogy vagy nekem ... köszönöm neked Édeskénket, aki a pocakomban jelzi, hogy most is itt van.
Életem fő művének tartalak mindkettőtöket! Még ha sokszor nagy viharokat is élünk át és nehezen éljük túl, a csónakunk egy cél felé vezet: a másikat boldoggá tenni és szeretni. S amíg esténkét úgy alszunk el, hogy fogjuk egymás kezét, addig nem lesz baj, nem lehet baj. Szeretlek s míg élek hálás leszek neked Dorkánkért!
By: Liz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése