2011.09.27.

Reggel 7:30-ra mentünk NST-re, ám kivételesen időben felkeltünk, megreggeliztünk és 7 óra után pár perccel a kórházban voltunk. Be is hívtak, nagyon örültem, végre hamar végzünk, doki megvizsgál és mehetünk haza ... a kényelmes bőrülőgarnitúrába huppantam, felkötöztek és indulhatott a móka. Azaz indulhatott volna, ha Dorka nem makacsolja meg magát. Jobban mondva nem aludt volna annyira mélyen, mint amennyire ... 100-at vert a kis szíve, "ez elég kevés" - mondták, majd tovább folytatták a vizsgálatot. Fél óra alatt 23-at mozgott és ez nem tetszett az orvosomnak. Megnézte a korábbi papírjaimat, ahol 20 perc alatt mozgott akár 40-et is s azt javasolta egy gyenge 9-es érték után, hogy menjünk le egy UH, biztos ami biztos alapon nézzük meg a babát, nyomjunk késő terhességi UH gombot, ott kevesen vannak, mondjuk, hogy sürgős lenne a vizsgálat. Lementünk, gomb megnyom, 503-as sorszám, 18 várakozóval magunk előtt. Másfél órás várakozás után megjelenik a kijelzőn a számunk, nagy örömködés, berobogunk a 2-es vetkőzőbe, behívnak a kis szobába, majd szólnak, hogy nem jó gombot nyomtunk. Mondtuk, hogy ezt mondta a doki. Na jó, adjuk oda a kis könyvet, soron kívül megnéznek, látja, hogy sürgős ... - másfél óra várakozás után - várjunk pár percet. A pár percből 1 óra lett. A tököm tele volt már, éhes és szomjas is voltam, mellette végig keményedett a pocakom és fájt a derekam is, kurva kényelmetlen volt a baromi hideg, 50 kilós lányokra tervezett szocreál székben várakozni. Kijön egy kismama, szól, hogy XY-né - ez vagyok én - 1-es vetkőző. Visszakérdeztem, biztos 1-es vetkőző, az előbb onnan zavartak el. Azt mondja a csaj, tuti. Bemegyünk, ajtó kinyit, szonográfus szól, hogy mehetünk ... majd lebaszarint, hogy megmondta már egyszer, hogy nem ide kell jönnünk. Szóltam neki, hogy az imént távozó kishölgy 2-szeri visszakérdezés után is váltig állította, hogy az 1-es vetkőző. Mindegy, túllépünk rajta, már röhögök, hogy ilyen szar napot! Nem igaz, hogy sürgős vizsgálatra jöttem és 2,5 órája itt baszom a gyöpöt, közben mi van a gyerekkel ... Behívnak, 3-as vetkőző. Újra találkozom a hosszú ujjú, francia kinézetű UH-os dokival, aki egyszer már vizsgált, a 18. heti UH-ról nem adott fotót, mert nem volt nála épp csekk. Most eszünkbe sem jutott fotózkodni, a lényeg az volt, hogy a babával minden rendben legyen. Szegény Dorkánk úgy nyomorog bent a pocakomban, hogy nem lehetett megkülönböztetni a kezét a lábától, a pocakját a fejétől. Semmit sem lehetett látni, nem Kyncs Kft.-s UH gépről beszélünk és nem 3D-ről. Lehet hűházni, lehet megszólni, hogy nem a látvány a lényeg, hanem hogy a gyerek jól van. Nekem fontos volt, hogy egyben láthassam a babám ... láthassam a pofiját, a kis combiját, az ujjacskáit ... és mindenét. Lássam az arcát, hogy minden rendben van-e vele s ÉN lássam az arcán, hogy minden rendben van ... úgy egyben. Ezt egy 2D-s UH nem adja vissza, akárki akármit mond. Nem vagyunk gazdagok, mégis azt mondom, utólag tök megérte eljárni kórházon kívüli leskelődésre. Nekem az nem volt kielégítő, hogy egy fekete foltot látok a monitoron, mert nem győződhettem meg arról, hogy minden OK ... jártunk mi Dorkával úgy, hogy tökmindegy volt mit mond az orvos, mi tudtuk, hogy az nem úgy van ... és nekünk lett igazunk ... konkrétan arról van szó, hogy Dorka a pocakomban van-e vagy sem ... csak a francia stílre hajazó doki motyorgása törte meg néha a csendet, amit nem nekünk mondott, hanem az asszisztensnek. Mintha ott sem lettünk volna: egy élő magzat, fejvégű fekvésben, teljesen bent van a feje a V alakban. A lepény a bal oldalon tapad, jó helyen, III. fokban érett. A magzatvíz mennyisége átlagos. Súlybecslés 3367 g. ... éééééssss ennyi. 2 perc.

Most figyeljetek! Itt jön a poén: a terhességi kor 38 hét 2 nap - UHT alapján. 

Kész, infarktust kaptam, egymás után 2-szer. Mondom, ez lehetetlen, hogy számolják?! Kikarikáztuk, kiszámoltuk, Kyncs Kft. hiper-ultramodern gép szerint is 39 hét 3 napnak kell lennie. Nem lehetek egy héttel elcsúszva. Jön a dokim méhszájvizsgálatra, mondom neki van, olvassa ő is, elő a karika, elő az ujjacska, számol oda-vissza 39 hét 3 nap. Átadja a stafétát - a karikát, az ujj marad - ... Gabónak, aki az NST-t végzi, hogy számolja már ki ő is, mert itt valami nem oké. Ismét nézegetés, számolás: 39 hét 3 nap. Akkor ennyi. Maradhat ... mint a húsboltban. Szülés várható dátuma: október 1., szombat. Be is rendelt NST-re szombatra 9:30-ra, majd NST után magzatvíz vizsgálatra, amnioszkópiára, amit nem az orvosom, hanem hétvége és meccs lévén egy hölgyemény fog megcsinálni. 

A méhszájvizsgálaton egyébként minden rendben volt, nem nyílt tovább, amit furcsállott is a dokim, mert vizsgálat közben volt egy erős jóslófájásom és tapasztalta ő is, hogy ez már az a jó fájás, amelyik érleli a méhszájat ... majd alakul. Megbeszéltük, ha nem jön Dorka vasárnapig, akkor onnantól 2 naponta kell NST-re menni reggel fél 8-ra, majd naponta és ha még mindig nem akar világra jönni magától, akkor október 12-én lesz megindítva a szülés. Ha ki kell várnom, akkor abba beleőszülök és lelkileg olyan rottyon leszek addigra, hogy elmondani nem lehet. Bízom az amnioszkópiában. Eddig mindenkitől azt hallottam, Zsu is ezzel nyugtatott ma ... ezután a vizsgálat után 24 órán belül megindult a szülés. 

Lassan be kellene költöznöm a kórházba, vagy legalábbis le kellene sátoroznom elé, annyit kell odajárnom. Tök jó volt, amíg nem zaklatták a gyerekem a pocakomban. Aranyomat ma is kétszer sokkolták természetesen tök fölöslegesen. A terhesség elején alig vártam, hogy vizsgálatra keljen menni és szerettem  kórházba járni, a vérvétel is élmény volt, most viszont baromira unom az állandó egrecíroztatást. "Mozog ő, ha akar ... csak most mélyen elaludt"- vonta le a konzekvenciát az orvosom a nagy riadalom és a 4 órás kórházban tartózkodás után.

Ma értettem meg, miért jó magánorvoshoz járni és miért volt értelme minden egyes UH-ért 10.000,- Ft-ot kifizetni. Ennyi kellett a jó ellátáshoz, ahhoz, hogy élvezhessem Dorka látványát, hogy én láthassam a babámon, hogy minden rendben van vele ... hogy normális körülmények között időpontra érkezve és egyből behívva emberséges körülmények között lehessen !megbeszélni! s nem az asszisztensnek elmotyorogni a dolgokat, szarni bele abba, hogy én ott fekszem az asztalon, Krisz ül a széken pánikban s kérdeznénk, kérdezünk, de majd a papíron minden rajta van válasz jön ... másrészt ne egy szőke piccs oktasson ki, hogy hányas szarrágó vetkőzőbe kelljen mennem, miközben oda úgy küldenek, a gombot úgy nyomatják velünk ... a szívem majdnem kiugrik az izgalomtól, a 2,5 órás várakozástól, attól, hogy nyelem a könnyeim és Krisznek mondogatom csak, hogy ugye nincs baja a babának. A múltkori egyik megjegyzésre itt a válasz ismét. Sajnos itthon ennyit számít ... legalább is az én 9 hónapos csodámban ennyit számított, hogy fizettem-e vagy sem. Minden pénzt megér, hogy a lányom rendben legyen.
Most értettem meg azokat a leendő édesanyákat is, akik internetről nézegetik a leleten található értékeket, számokat, mértékegységeket s teszik fel az ostobábbnál butább kérdéseket a fórumokon, hogy ez meg az a szám jó értékhatáron belül mozog-e?! Ilyen motyorgós médecin - franciául orvos - mellett nem csodálkozom, hogy ennyi félretájékoztatott anyuka van. Pedig mindenki megérdemelné, hogy a legjobb ellátást kapja, hiszen mindenkinek a sajátja a legfontosabb, a legszebb és a No.1.