Összes oldalmegjelenítés

2011. szeptember 6., kedd

Hidegfront

Éjjel megérkezett nem kicsi lehűléssel és nagy szélviharral a hidegfront. Bíztam ebben is, de a tegnapi orvoslátogatás eredménye után minden bizodalmamat elfújta a szél. Az éjszaka nagyon lassan telt legfőképp a nemalvás miatt, majd jöttek fél 2 körül a görcsök és a szúró fájdalmak a hasam aljában és a tegnapi vizsgálat helyén tetézve a szokásos haskeményedésekkel. Kellett egy kis idő, mire megtaláltam azt a pozíciót, amiben a legkevésbé volt kellemetlen létezni, ám ez sem tartott túl sokáig, hiszen mint tudjuk, a pisilési ingerencia mindenek felett áll ... ha jön, nincs mese, menni kell. S mint tudjuk, az ágyból kikelés már művészeti-technikai kifejlesztést igényel. Mint egy gnóm vagy mint egy hullámzó nagyra nőtt giliszta, aki igyekszik kievickélni a sáros dagonyából próbálom magam kiszabadítani a takaró, a terhespárna és a további  85 darab kispárna fogságából. Nagyon vicces, főleg Krisz röhög nagyokat segítségnyújtás közepette, miközben tehetetlenül karmolássza össze a karom a sötétben, mert még véletlenül sem találja el a helyes fogás technikáját ... de nem szólok neki, mert legalább megpróbálja. S amikor már úgy érzem, végre sikerül, még figyelni kell Majára is, aki az ágy mellett pihen, hogy rá ne lépjek habtestemmel, mert szerencsétlen kutyából menten matrica lenne, álmában ölném halálra szegénykémet. Szóval jó kis éjszaka volt, Dorkát nem hozta meg, engem megcsinált teljesen és a fejem is fáj most nagyon, olyan vagyok, mint a mosott szar. Nem baj, betudjuk a hisztinek és a már nagyon elég életérzésnek ... mégis mindemellett azt mondhatom, hogy megnyugodtam kicsit. Ma, hogy felhívtam az NST-s nővérkét a biztos időpont miatt, van egy újabb kitűzött célom, célunk Dorkával. Itt is jól kell szerepelni, jó eredményeket kell elérni s próbálom pozitívan felfogni a történéseket. Nem véletlenül nem akar még a babánk kibújni, jól érzi magát. Az NST egy új dolog lesz, ahol még nem voltunk és nem azzal vagyok most elfoglalva, hogy hű mikor érkezik már ez a gyerek, hanem új célunk az NST-n való részvétel. Azt mondják tök jó élmény ... alig várom. Úgyhogy Dorkának jövő hét szerdáig maradnia kell pocakban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése