Borostyánlánc

A fogzás nagyon kellemetlen a babának de annál is rosszabb tud lenni nekünk kismamáknak, hiszen az addig nyugodt, kiegyensúlyozott, egészen jól alvó baba egyszer csak elromlik. Fogzás ellen nincs recept, a fogzás tüneteit, a nyűgösséget csökkenthetjük azonban természetgyógyászati módszerekkel.

A borostyán megkönnyíti a fogzást és csökkenti a fogzási fájdalmat, kiegyensúlyozottabbá teszi a babát. Sokan szkeptikusak ezzel kapcsolatban, de akik kipróbálták általában elégedettek az eredménnyel. Ausztriában és Svájcban a patikában kaphatóak ezek a láncok, és Németországban is támogatják az orvosok a viselését. A borostyán nemcsak jó fájdalomcsillapító, de ellenállóbbá is teszi a kicsiket a betegségekkel szemben, így a gyengébb immunrendszerű, gyakran megbetegedő gyerekeknek is ajánlott. Emellett számos bőrbetegség és az allergia ellen is véd a borostyán.

A borostyánkő gyógyító hatását már az ókorban ismerték: fájdalomcsillapító hatása miatt amulettként viselték, de olajat is készítettek belőle. A borostyán a helyi fájdalmak kiváló gyógyítója és a nyugtalanságra, szorongásra is jó hatással van, ezért ajánlják szívesen a természetgyógyászok már csecsemőkorban is.

Sokan azt hiszik, hogy a borostyánt rágni kell és ezáltal csillapítja a fájdalmat, de ez nem igaz: egyszerűen csak a baba nyakába kell tenni a láncot és kész.

Nem fogja elszakítani és lenyelni a láncot a baba, ha kifejezetten csecsemők számára fűzött láncot veszünk, aminek minden szeme közé egy csomót tesznek, így egy esetleges szakadáskor nem tudnak szétguruni a gyöngyök, valamint a lánc két végét tekerős kapcsolóval látják el, hogy a baba ne tudja kikapcsolni a láncot. A babának olyan láncot válasszunk, ami nem túl hosszú, így nem tudja rátekerni a nyakára. (Optimális méret 32-34cm )

Sajnos manapság a borostyánt is hamisítják, ezért lehet, hogy vásárolsz borsos áron egy láncot és borostyán helyett műanyag van rajta, így aztán nem is lesz semmilyen hatással a babára. A valódi borostyán tapintása meleg és puha 

A másik ok, ami miatt nem használ a borostyánlánc, hogy nem jól teszed fel. Ahhoz, hogy a hatását kifejtse, egész nap a babán kell lennie és a nyakába tedd. Sokan nem merik a baba nyakába tenni a láncot, a csuklójára vagy lábra helyezve, vagy az ágy fölé lógatva azonban nem tud segíteni.

Így meglett Dorka első nyaklánca, apa vette számára, hogy megkönnyítse a mindennapjait. Igaz, mi még messze vagyunk az igazi fogzástól, de nagyon rossz, amikor aranyosan gügyög a Kincsünk, nagy játékban van fülig érő mosollyal és egyik pillanatról a másikra keserves sírásban tör ki, alig vigasztalható állapotba kerülve és eszement módon dörzsöli a nyelvével az ínyét. Mi ezt egyértelmű jelnek vettük a fogíny fájdalmára utalva. Megelőzve a nagyobb gondokat, előrelátóak voltunk és ügyesek. 

Győr, Baross út eleje, Ásványbolt. 1950,- Ft.

Nagy utazás ... holnap

Holnap hazamegyünk 'nyaralni' a vásárhelyi mamiékhoz. Nagy a készülődés, még nagyobb az izgalom. Ez lesz Dorka első olyan hete, amikor nem a saját ágyában tölti az estét és nem csak pár óráról szóló látogatásról szól a történet. Nyilván ő ebből a készülődésből még nem fog fel semmit sem, nekem a szívem majdnem kiesik a helyéről, annyira kalimpál. Krisznek megfőztem, tele a hűtő ennivalóval, sütöttem neki sütit is, így tuti nem hal éhen. A lakást kiglancoltam, takarítania nem kell, bár hozzátettem elég világosan, hogy ugyanilyen rendet és tisztaságot szeretnék, mire hazajövünk, mert nem pakolással akarom tölteni az első itthoni napunkat.

A saját cuccaimat már elpakoltam, nem volt nehéz, hiszen ha melegítőnadrág és póló van, akkor rendben van minden. Na egy kis túlzás és önirónia van a dologban, de hellyel-közzel igaz a megállapítás.
Ám rengeteg Dorka motyó van. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent használunk nap, mint nap. Minden olyan dolgot el szeretnék vinni magammal, ami biztosítja őt arról, hogy a saját kis környezete is vele van. Már észrevettem többször, az esti altatásnál, hogy minden alkalommal végig sasolja Dorka a kis szobáját és ha minden a helyén van, akkor jöhet az alvás. Most Sacc osztozik velünk a szobáján, ő volt az első, akit felhívtam, hogy hazalátogatnánk és befurakodhatunk-e az életterébe ... hát kíváncsi leszek nem akar-e kivágni minket a második éjszaka után?! Valahogy csak megleszünk.
Beszereztünk Dorkának egy utazóágyat, amit viszünk anyáékhoz, ez az övék lesz és innentől kezdve bármikor hazamegyünk, alvós helye már van. Nyilván 2 összetolt fotelban is elfért volna, de a légzésfigyelőt abba nem tudtam volna elrakni rendesen és mégiscsak kell egy ágy, ahogy kényelmesen elvan, ahova be tudom tenni neki a dolgait. Másrészt a rácsvédőt is viszem, hiszen annak megvan az itthoni jelentősége és szaga. Dorka ahhoz bújik hozzá minden elalvásnál, tulajdonképpen befordul a rácsvédőhöz és a színes formák nézegetésével alszik el. Lehet hülyeséget csinálok, hogy ennyi mindent elviszek, mégis szeretném megteremteni otthon is azt a biztonságot számára, amit itthon érez és ezt a saját életterének egy részével tudom biztosítani számára egy relatíve idegen helyen. Észrevettem Dorkámon, hogyha az alvással minden rendben van, akkor a napja is jól alakul általában. Bekészítettem még ezen kívül a szokásos játékait, a kegyszer-vegyszereit, ruháit, úgyhogy minden kész, nagy koffer tele, indul a mandula!
Nagyon kíváncsi vagyok hogy fog alakulni Dorka és hogy alkalmazkodik az új helyzethez, mindenesetre én be vagyok szarva ... úgy rendesen. Attól függetlenül, hogy már tapasztaltam többször is, hogy amitől én tartottam, ahhoz Dorka nagyon rugalmasan és könnyedén állt hozzá, lépett túl dolgokon és helyzeteken.
Abban biztos vagyok, hogy a nagyszülők nagyon fogják várni és Dorkám is nagyon szereti őket.
Holnap indulunk, pénteken jövünk vissza s érkezem a beszámolóval.

Parrot's diary! Köszönöm!

Kedves Miss Parrot's diary!


A receptje fantasztikus volt! Hatalmas sikert aratott. Dorkámmal megsütöttük a két szingapúri csodánknak és Krisz szüleinek. Annyi változtatást eszközöltünk a recepten, hogy egész kömény,- és szezámmagot raktunk még a tetejére. Másrészt hagytunk ki a tésztából, s a 'feleslegből' készítettünk zöldséges batyut és sajtos-virslis bucit. A lábtörlő mellé franciasalátát kínáltunk.
Íme az eredmény:

 Lábtörlő nyersen

... és sütve: 

Zöldséges batyuk és sajtos-virslis bucik

Nagyon szépen köszönöm a receptet! Egy az egyben úgy kell elkészíteni, ahogy a blogíró ajánlja. Érdemes nézegetni a blogot, én már több ételt is elkészítettem innen!

http://elsoreceptjeim.blogspot.com/2011/12/labtorlo.html

Mini manónk újratöltve

Mini manónk újratöltve:

Boldog szülinapot Bori!

Drága Borika!
Első születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk, jó egészséget, kitartást az élet kisebb-nagyobb nehézségeihez. 
Kívánjuk, hogy legyén nagyon-nagyon boldog, hogy nőj nagyra, apa és anya lelje benned örömöd!
Kívánunk neked emellett még sok szerencsét illetve jó pasikat!


Sokszor ölel és puszil téged: Dorka, Liz és Krisz


Fogadd tőlünk sok szeretettel a következőket:
http://www.youtube.com/watch?v=Eg27RyD4U3Y&feature=related

Egy Éves

Egy éves lettél.
Kicsi gödrös kezed arcomra teszed
kedvesen, ha hozzád beszélek,
tündérmosollyal porcelánarcodon
megpihensz egy percet.
Egyetlen gyertyádat még elfújni nem,
csak csodálni tudod,
de apró kezeddel örömöd győztesen
a tortába tapsolod...

Dorka első buszozása

Ma Dorkával a szép időjárás miatt délre időzítettük a napi sétánkat. Egyébként minden nap ilyen tájt szoktunk lemenni kicsit levegőzni. A kicsit; másfél-két órát takar. Felöltöztettem a vastag nacijába, a kabátkájába és a pom-pomos sisakot ráadtam, majd anya is felöltözött és irány a levegő. Elindultunk a szokásos körre, majd útközben eszembe jutott, hogy nálam készpénz, menjünk el az automatához. Innen már nincs messze a város sem, akkor sétáljunk el Brigihez is. Onnan már a Match is egy köpés, akkor vásároljuk meg a holnapi hidegtálas uzsonnához a hozzávalókat, ugyanis Krisz rokonsága jön hozzánk látogatóba. A húgáék is hazajöttek Szingapúrból, így teljes a galeri. Egy nagyon frankó blogról ellesett Lábtörlő nevezetű ételt fogok készíteni franciasalival. Ezzel meg is ragadom az alkalmat és megkérdezem az illetékes kisasszonyt, hogy szabad-e népszerűsíteni a blogját? Csak úgy önkényesen nem akarom kiadni! Szóval várom a választ!

Vissza kanyar: a körút vége az lett, hogy a lakásunkhoz inkább messzebb,  mint közelebb jártunk már, amikor elkezdett szakadni az eső, nem volt értelme visszafordulni, hiszen ekkor már a belváros szélén voltunk. Aki ismeri Győrt: mi Szigetben lakunk, a város nincs annyira vészesen messze kb. 5 km, de babakocsival, még mindig nagyon fájó combbal megterhelő. Felhúztam a csuklyám, viszont közben leesett, hogy Dorka utazó alkalmatossága nem épp vízálló. Mindenesetre bíztam benne, hogy oda-vissza csak nem fogunk szarrá ázni. Meglátogattuk Brigit, majd bevásároltam ... volna, ha lett volna alap, de nem volt, így nápolyit, tejszínhabot, túró rudit és chipset vettem. Mind-mind csupa fontos kellék a holnapi naphoz. Csak zárójelben: egyik sem kell, nekem jó lesz esti bűnözésre a vásárfia. Hazafele még jobban leszakadt az ég, így kihagytam a Rossmant és az antikváriumot is, inkább hazafele vettem az utam. Elhaladtam a 14-es helyijárat mellett és láttam, hogy 1 perc múlva érkezik a következő busz. Megvártam, s tényleg annyi időm maradt csak, hogy elővettem a jegypénzt. 400,- Ft/jegy! Azt hittem a pofám leszakad. A tavalyi 305,-Ft-hoz képest komoly emelés. Jegyet váltottam, majd szólt a sofőr, hogy a harmadik ajtón toljam fel a babakocsit. Gondoltam az jó, legalább nem lesz lépcsős. De az volt, méghozzá 3 lépcsős. Mindenesetre a sofőrnek kellett volna segíteni felrakni a 10 kilós kocsit, Bubussal együtt 17 kilós hodályt, hiszen ez a dolga a vezetés és a jegy-, bérletkezelés mellett, nem tette. Egy fiatal srácnak szóltam, hogy legyen szíves kapja meg a kocsi elejét és rántsa már fel a buszra. Nagyon rendes volt, ugrott egyből. Elindultunk ... teljesen megértem Dórit, miért nem akar kijönni busszal hozzánk ... nekem fel sem tűnt terhesen az utak katasztrofális állapota, talán azért, mert én szülés előtt 2 nappal is buszoztam még és hozzá voltam szokva. Most hogy 3 hónapja buszt csak messziről láttam, így meglepő volt tapasztalni az összerázás fogalmának legmagasabb szintjét. Közben azt néztem, hogy Dorka ki ne huppanjon a kocsiból bundazsákostul, mindenestül ... hiába volt lerögzítve a kocsi, a zötykölődés miatt ez nem használt semmit sem ... nagyon durva. Végállomáshoz érve nem volt segítségem, így nekem kellett leevickélnem a járműről, aminek az lett a vége, hogy gyakorlatilag ledobtam a babakocsit a buszról. Mindenesetre tanulságos volt a történet. Ha esőre áll az idő, nem indulunk neki több kilométeres gyalogtúrának, illetve ha legközelebb a városba akarok menni és látom, hogy hamarosan zuhi lesz, inkább kézben vagy magamra kötözve cuccolom Dorkámat, így a közlekedés is gyorsabb. 

Túlestünk ezen is, már régóta szemezgettem a buszozással így kettesben, most megtörtént. Tanulságos volt és Dorka első buszozása kipipálva. 

Megálmodni és újra megélni!

2011. JÚLIUS 26., KEDD
Álom, édes álom: Fáj a pocakom és a derekam. Szólok Krisznek, hogy menni kéne, mert itt az idő. Krisz válaszol: "majd ha felkel a nap" - ő éjjel biztos nem megy sehova sem, nem fog látni a sötétben és nagyon fog fázni, meg Maja ugatását sem hallja majd oda, ahova megyünk. Nem értem. Megvárjuk a reggelt, felkel a nap. irány a kórház gyalog. Nagyon hosszú és fájdalmas utat kellett megtenni az épületig, de Krisz kitartó volt, a végén már ő vitt a kezében és közben noszogatott, hogy szedjem össze magam, mert kell az erőm. Az út során néha inni ad, mert kiszáradok nagyon. Megérkezés után felvesznek a szülészetre. Bea jön, segít. Beöntést ad, megborotvál, beszélgetünk két fájás között, mit hogy szeretnék. Elmondom, hogy szülni akarok és odaadom a homeós bogyókat. Krisz közben végig fogja a kezem és mondogatja, hogy már nincs sok hátra. Közben a dokim is megérkezik, aki egy hosszú, fekete göndör hajú nő és megvizsgál. Nem tágulok, viszont a fájások nagyon erősek, egyre nehezebben viselem. Krisz feje és válla is fáj nagyon már. Mondja, hogy valamit csináljanak már velem, mert nem bírja ezt a kínlódást, valami miatt egyre nehezebben kap levegőt, s a nyakán lévő sálat hiába cibálja nem tudja levenni. A doktornő a császár mellett dönt. Nem kapok epidurális érzéstelenítőt, csak altatni akarnak, mégsem sikerül Bármennyi gázt szívok, nem álmosodom. Krisz egyre rosszabbul van. Kapok a vállamba egy szurit, melytől elbódulok, de érzem a hideg szike élét a hasam alján és a fenekem fölötti csíkban. Vágnak. Mégsem fáj, csak hűvös, szinte nyikorog a kés a hátamban és a bőrömön. Krisz arca az utolsó kép, amire emlékszem, majd keltegetnek és én követelem a babámat. Azt mondják 2000 g és 50 cm Dorka, nagyon pici, nem adhatják oda, Krisz vele van, ne aggódjak. Áttolnak egy nagyon szép fehér szobába, gépekkel és csövekkel vagyok körülvéve. Hasra fektetnek, semmit sem érzek, csak pisilnem kell ... nagyon. Mondják, hogy adjam oda a kórházi csomagom, mert felöltöztetnek és Tena Lady-t is rakjam ki magamnak a bugyikkal együtt. Mondom, nekem se kórházi cuccom, se Tena Lady-m, se bugyim. Csak egy tangám van, egy fehér zoknim és a ruhám, amiben jöttem. Kriszt próbálom hívni, nem veszi fel. Jó lenne valakit elérni, hogy segítsen, mert itt vagyok bent, szültem és nincs semmim. Egyedül maradtam és egyre jobban fázom. Közbe-közbe egy nővér bejön és rám néz. Nagyon vérzem. Egy lepedő van betömködve a lában közé. Nem értem a helyzetet és nem tudom miért érzem ezt a baromi nagy nyugtalanságot, hisz a babával van az apja, akkor nem lehet baja. Biztosan elmúlt Krisz fejfájása is már, de miért nem jön senki sem segíteni? Megpróbálok felállni, hogy lemenjek és vásároljak magamnak valami ruhát, bugyit és betétet, majd egy körrel megkeresem Dorkát is. Elindulok .... és csörög az ébresztő óra.

Tegnap volt egy kis időm és visszaolvastam a blogom az elejétől kezdve és kirázott a hideg, amikor a fent olvasható bejegyzésem olvastam. Tulajdonképpen egy az egyben megálmodtam Dorka születését úgy, ahogy aztán történt a császármetszést leszámítva. Vagy inkább máshogy fogalmazok: az érzések, az érzetek azok, amiket Dorka átélhetett ténylegesen. Írtam akkor is, hogy álmomban Kriszre vetítődött ki Dorka pocakomban lévő kínlódása. A nyakán lévő sál fojtogatása, az hogy nem kap levegőt, ezt mind-mind Bubus élte át a szülőcsatornán kifele haladva. A sál a köldökzsinór volt, kétszer nyakra rátekeredve. Krisz feje és válla is azért fájt, mert Bea Dorkát ezen testrészek fogásával rántotta ki belőlem. Az álmomban is követeltem a babámat a valósággal megegyezően, s nem kaptam meg egyből sem a leírtakban sem élőben. Ráadásul hiába voltak már előtte éjjel komoly jósló fájások, nem indultunk el a kórházba szülni, csak reggel, amikor felkelt a nap, s ténylegesen Kriszre kellett várni a borotválkozási mizériája miatt, mint ahogy álmomban is. Mint ahogy igaz az is, hogy nagyon hosszú utat - szombat délelőttől hétfő 21:57-ig - tettünk meg a gyerekemmel együtt ahhoz, hogy végre kint legyen, azzal együtt, hogy a valóságban sem tágultam rendesen csak a fájások voltak meg.

Félelmetes most visszaolvasni a bejegyzésem, félelmetes végiggondolni és újra megélni a történéseket, remeg a kezem a billentyűzeten, üdv kicsi lány a nagyvilágban! 

Túl a harmadik oltáson (2012.1.3.)

Na, kész! Túl vagyunk a harmadik oltáson is és a 3 hónapos kötelező vizsgálaton. Fél 1-re volt időpontunk, gyorsan be is kerültünk, de okos 3 gyereke anyuka ismét osztotta az igét szerencsétlen 6 hetes anyukának arról, hogy miért kell mindig minden körülmények között cumit használni. Nem szóltam, mert megfogadtam új évkor, hogy sokkal türelmesebb leszek a kismama társaimmal és én leszek az utolsó, aki vitába belefolyik. Most megálltam. Szóval bementünk a rendelőbe, Dorkát meztelenre vetkőztettem, súlymérés következett: 6610 gramm, majd a magasságát mérték meg: 63 cm. Hatalmas baba a kortársaihoz képest - állapították meg. Ezt követte a 3 hónapos státuszvizsgálat. Nem részletezem írásban, a fotón látszik minden, mit kell tudni egy 12 hetes bébinek:

A dokumentáció hozzáfűznivalója:

Dorka nem csak emeli a fejét 45 fokos szögben, hanem gyakorolja a kitolást is, még nem megy neki teljesen, de igyekszik erősíteni magát. Belekapaszkodik az ujjamba és a segítségemmel felhúzza magát ülő helyzetbe és pár másodpercig ül egyedül. Ám mivel felfedezte a lábát is, így előrebukik minden alkalommal, mert mihelyst észreveszi a tappancsait, hangos szuszogással igyekszik elérni, aminek rendszerint egy fél bukfenc a vége. A gőgicséléssel kapcsolatos kérdésnél elmondtuk, hogy veszekedni és velünk vitatkozni nagyon tud, néha Maját is megrendszabályozza a gyerek. Sikogat és szabályosan nevetőrohamot kap a szilveszteri általunk csak TOMITROMBI-nak hívott eszköztől. Tomitól kapott trombita - lefordítva. Annyi mindent megtanult már Dorka, jobban mondva annyi mindent megmutatott már magából ez a kislány ... s hol van még a vége. Napról napra ügyesebb lesz s minden áldott nap rácsodálkozok valami újra, valami másra.

Szerencsére a szájpenésze is elmúlt, a sérve is visszahúzódott majdnem teljesen annak ellenére, hogy sokkal későbbre jósolták.

Dorka nagyon jól viselte a magpróbáltatásokat, mosolygott mindenkire, nagyon bájos kislány volt. Aztán jött a szuri. Mint mindig, Krisz most is velünk volt, mert én a lefogást nem vállalom be, egyszerűen nem visz rá a lélek arra, hogy erőszakot alkalmazzak Dorkán. Sajnos én ezt máshogy nem tudom értelmezni. Tudom én, hogy kell az oltás ahhoz, hogy ne legyen beteg stb ... nem is az oltással van a gondom, hanem magával a lefogással. Úgyhogy ez ismét apa reszortja lett. Kicsi pityergés, majd egyből felvettem az ölembe és magamhoz öleltem, elmúlt minden gond és bánat. Azt sajnálom, hogy futószalagon mennek a gyerekek. Ugyanis ha még lett volna időm arra, hogy Dorkát kicsit tovább magamhoz szorítsam s ne kelljen egyből öltöztetni és kivonulni, akkor nem kezdett volna eszeveszett üvöltésbe, amikor leraktam ismét a vetkőztetőre, hogy felöltöztessem s nem visított volna hazáig. Az fogalmazódott meg bennem, hogy ez az ölelés olyan volt, hogy jól van nyugodj már meg, mit sírsz és nem olyan, hogy jól van na, nincs semmi baj, anya, apa itt van, gyorsan felöltözünk és kész, el is felejtjük az egészet. Van különbség a kettő között az én olvasatomban.

Mindenesetre előjött az ugye csak szoptatok kérdéskör is és amikor feleltem, hogy Dorka 6 hetes korától kapja a gyümölcsöket egyből az volt a védőnő kérdése, hogy ezt megbeszéltük, kinek a tanácsára csinálom? Mondtam, hogy anyám javasolta, én is így nőttem fel, a húgom is, mégis élünk. Erre már nem volt semmi reakció. Most valahogy úgy láttam, hogy nem az a 'szaranyavagy' nézés volt, hanem már beletörődtek abba, ahogy én Dorkával viseltetek. Írattam fel Vigantolt, mert lassan elfogy. Ezt kell napi egy cseppel adagolni a babáknak egy éves korig, majd utána megbeszéljük az adagolását. Nekem még egy cseppet sosem sikerült kisajtolni az üvegből, mindig több lesz (azért nem kell félni, hogy túladagolom a gyereknek, de 2-3 csepp az alap nálam).

Bubus lába kezdett bedagadni, úgyhogy hideg vizes borogatással igyekszem enyhíteni. Germicid C kúpot már a múltkor írattam fel, ugyanis belázasodott Dorka az oltás után. Most is mérem a hőjét folyamatosan, ha elkezd felkúszni, akkor egyből kapja a kúpot. Most alszik, szegénykémet lefárasztotta a doktor nénis história. Olyan kis helyes volt, amikor jöttünk ki és öltöztettem a meleg ruhájába, olyan kis szépek voltak a szemecskéi, ahogy könnytől áztatva rám nézett ... hálás a vigaszért, az ölelésért és egy hős a kislányom! 

Éjféli csoda

Tegnap éjjel lefekvéshez készülődve megigazítottam az ágyam, Krisz elrakta Maját a helyére, közben még elpakoltam a mosogatóból, lezuhanyoztam, fogat mostam, majd Krisz nyugovóra tért. Csend lett a lakásban, csak a Hold világított be a tetőablakon és érdekes fényt vetett a karácsonyfán keresztül a virágaimra. Néztem egy darabig, mert nagyon érdekes formák keletkeztek ezáltal, majd észrevettem egy szívecskét az egyik nagy levelű virágomon. Ebből az inditatásból benéztem Dorka szobájába. Elfelejtettem lehúzni a rolót a tetőablakán és pontosan a csemetémet világította meg a Holdsugár; pont olyan szélességben és hosszban, ahogy Dorka feküdt. Olyan édes és békés volt, olyan nyugalom volt rajta. Lehajoltam hozzá a kiságyba és elmondtam neki, mennyire szeretem, az életem értelme, hogy mennyire vártam és mennyire nagyon örülök, hogy megérkezett hozzánk. Majd felemelkedtem és egy angyali mosoly ült ki a babám pofijára. Olyan tündéri volt a lányom és amikor kiléptem a kisszobából 0:00 mutatott az óra. Kirázott a hideg.

Dorka első szilveszteri bulija. Helló 2012!

Dorkának nagyon jó sora van. Nincs még 3 hónapos sem, de máris túl vagyunk az első szilveszteri partyn. Hát hiába, a név kötelez alapon jobb minél előbb belecsapni a lecsóba. Zsuék babaZSUrt szerveztek s ide voltunk hivatalosak. Nagyon vártam már, hiszen a csemetémnek ez volt az első olyan közösségi bemutatkozása, ahol anya-apa-és Áron szerint DO is jelen volt. Fél 5-kor kelt Dorka, szépen összekészítettem. Tomi kedvéért szép szoknyát adtam rá sárga csillogós harisnyával, majd Krisz is elkészült velem együtt és elindultunk. 5 után értünk oda. Készültünk mindenkinek egy kis új évi szerencsehozó sütivel, aminek a csomagolására egy dísz és egy jókívánság került, illetve mivel Zsuékkal még nem találkoztunk karácsony óta, így a Jézuska ajándékát is közvetítettük feléjük. Összesen 4 család volt jelen. Nagyon jól éreztük magunkat, Zsuék nagyon kitettek magukért. Külön pohár családonként, finom ennivalók a kukitól a szarvas pörköltig - csak zárójelben, asszem' szarvas volt, de nem mernék megesküdni -, felcicomázva a lakás, szólt a zene, ráadásul Do-nak külön játszószőnyeg volt kikészítve kérem szépen. Áron DO-nak hívja Dorkát. Tündér kis pasi! Nagyon figyelmesek voltak a házigazdák, körbeugráltak minket. Dorkának is nagyon tetszett a lakás, új volt neki, mégis nagy biztonságban érezte magát. Mosolygott, hahotázott, sikogatott, a pasiknak fülig érő szájjal mosolygott, szóval érezte, hogy szeretik és ő ezt így hálálta meg. Annyira nyugalomban volt, hogy Krisz ölében bealudt a konyhai beszélgetés közepette, majd tovább folytatta a hömbölgőn eme nemes tevékenységet. Majd beszélgetett Petivel, Tomival, Zsuval és Zsófival is röviden, aztán fél 7-kor eltört a mécses. Aranyom éhes volt, 6-kor ennie kellett volna, de sajnáltam felkelteni az alvásból, így összekészülődtünk és elindultunk hazafele. Nagyon aranyosak voltak Zsuék, még figyeltek arra is, hogy ha megakarom szoptatni Dorkát, akkor abban is maximálisan támogattak volna. Inkább az otthon etetést választottam, hiszen a gyerekek olyan édesen játszottak Áron szobájában, sajnáltam volna kitoloncolni onnan őket, Dorka meg kibír 10 percet cici nélkül. A bulin a gyerekek táncoltak, játszottak, tulajdonképpen egy egész mesebirodalom játékországgal összekötve épült ki 1 óra alatt a lakásban s olyan jó érzés volt, olyan szívmelengető! Okosan, szépen játszott egymással Anna, Zsófi és Áron. Mindenesetre mondtam Tominak, hogy jól beszervezték Árinak a csajokat! Alsó hangon 1 Árira 3 csaj jutott s magamat, Áron legnagyobb rajongóját még bele sem számoltam. Mi - 'felnőttek' - jókat beszélgettünk, Kriszt még nem láttam így nem itthoni környezetben apaszerepben tetszelegni, de tetszett, amit láttam. Áronnal már régóta jóban vannak, így nem voltak idegenek egymásnak. Krisz nagyon közvetlen volt a gyerekekkel, nem félt tőlük, Dorkával is foglalkozott és mosolygott folyamatosan, ő is nagyon jól érezte magát. Annával és anyukájával egyszer találkoztunk, Zsófiékat nem ismertük, mégis nagyon oldott és feszengésmentes volt a kapcsolat. Ilyen jó babaZSUrban még nem voltunk! Köszönjük szépen még egyszer a meghívást!

Pár kép:

Hozzáteszem a kaptunk party sisakot és trombitát is a házigazdáktól! Örökbe! :)

Úgy gondolom mini manónk mini méretéhez képest jól viselte a 'megpróbáltatást'. S annyira egyértelmű volt: jó helyen volt s nem volt semmi gondja, tényleg biztonságban érezte magát, mindenki nagyon nagy szeretettel viseltetett irányába. Ő ezt nagy mosolyokkal hálálta meg. Mellesleg a jó társaság miatt én is sokkal jobban el tudtam engedni magam, nem feszengtem, nem szóltak le nagy slunggal és néztek totálisan idiótának, mert már kap a gyerek gyümölcsöt például. Olyan közvetlen volt az egész, s jó emberek gyűltek össze, akiktől tényleg tanulni lehet és tapasztalat szerzésre tökéletes volt az este.