Álom, édes álom

Ma éjjel 4 órát sikerült aludnom egyhuzamban! Totális siker. Most annyira kipihent vagyok, hogy a Csomolungmát is meg tudnám mászni egy levegővétellel.

Álom, édes álom:

Fáj a pocakom és a derekam. Szólok Krisznek, hogy menni kéne, mert itt az idő. Krisz válaszol: "majd ha felkel a nap" - ő éjjel biztos nem megy sehova sem, nem fog látni a sötétben és nagyon fog fázni, meg Maja ugatását sem hallja majd oda, ahova megyünk. Nem értem. Megvárjuk a reggelt, felkel a nap. irány a kórház gyalog. Nagyon hosszú és fájdalmas utat kellett megtenni az épületig, de Krisz kitartó volt, a végén már ő vitt a kezében és közben noszogatott, hogy szedjem össze magam, mert kell az erőm. Az út során néha inni ad, mert kiszáradok nagyon. Megérkezés után felvesznek a szülészetre. Bea jön, segít. Beöntést ad, megborotvál, beszélgetünk két fájás között, mit hogy szeretenék. Elmondom, hogy szülni akarok és odaadom a homeós bogyókat. Krisz közben végig fogja a kezem és mondogatja, hogy már nincs sok hátra. Közben a dokim is megérkezik, aki egy hosszú, fekete göndör hajú nő és megvizsgál. Nem tágulok, viszont a fájások nagyon erősek, egyre nehezebben viselem. Krisz feje és válla is fáj nagyon már. Mondja, hogy valamit csináljanak már velem, mert nem bírja ezt a kínlódást, valami miatt egyre nehezebben kap levegőt, s a nyakán lévő sálat hiába cibálja nem tudja levenni. A doktornő a császár mellett dönt. Nem kapok epidurális érzéstelenítőt, csak altatni akarnak, mégsem sikerül Bármennyi gázt szívok, nem álmosodom. Krisz egyre rosszabbul van. Kapok a vállamba egy szurit, melytől elbódulok, de érzem a hideg szike élét a hasam alján és a fenekem fölötti csíkban. Vágnak. Mégsem fáj, csak hűvös, szinte nyikorog a kés a hátamban és a bőrömön. Krisz arca az utolsó kép, amire emlékszem, majd keltegetnek és én követelem a babámat. Azt mondják 2000 g és 50 cm Dorka, nagyon pici, nem adhatják oda, Krisz vele van, ne aggódjak. Áttolnak egy nagyon szép fehér szobába, gépekkel és csövekkel vagyok körülvéve. Hasra fektetnek, semmit sem érzek, csak pisilnem kell ... nagyon. Mondják, hogy adjam oda a kórházi csomagom, mert felöltöztetnek és Tena Lady-t is rakjam ki magamnak a bugyikkal együtt. Mondom, nekem se kórházi cuccom, se Tena Lady-m, se bugyim. Csak egy tangám van, egy fehér zoknim és a ruhám, amiben jöttem. Kriszt próbálom hívni, nem veszi fel. Jó lenne valakit elérni, hogy segítsen, mert itt vagyok bent, szültem és nincs semmim. Egyedül maradtam és egyre jobban fázom. Közbe-közbe egy nővér bejön és rám néz. Nagyon vérzem. Egy lepedő van betömködve a lában közé. Nem értem a helyzetet és nem tudom miért érzem ezt a baromi nagy nyugtalanságot, hisz a babával van az apja, akkor nem lehet baja. Biztosan elmúlt Krisz fejfájása is már, de miért nem jön senki sem segíteni? Megpróbálok felállni, hogy lemenjek és vásároljak magamnak valami ruhát, bugyit és betétet, majd egy körrel megkeresem Dorkát is. 
Elindulok .... és csörög az ébresztő óra.

Félelmetes álom volt és hatása alatt vagyok most is. Megálmodtam a szülést újra. Az előző természetes úton való jókedélyű, problémamentes születés volt. Ez egy nagyon nagyomasztó császár. Az biztos, hogy Dorka kínlódása Kriszre vetült ki és ő közvetítette az üzeneteit - a nyakára tekert sál a köldökzsinór volt, ebben biztos vagyok s ezért kapott nehezen levegőt is -. Először arra gondoltam, hogy megfejtem az álmot, utána nézek a könyvemben, mi ennek az egésznek a jelentése. Aztán rájöttem, hogy hülyeség. egrészt nem akarom bevonzzani a császárt sem és ebből a képből semmit sem, másrészt még ezerszer fogok szüléssel álmodni s nyilván a félelmeimet vetítem ki íly módon. A császártól félek nagyon és attól, hogy Dorkának nehogy valami baja legyen.
De nem lesz s minden rendben fog lezajlani a természetes szülésünk során!!!