Fogas kérdések

Azt hittem a múltkori katasztrófa-nap bejegyzésemmel véget ér a kínlódás a fogsorom körül. Őrült nagyot tévedtem! Még csak most kezdődött a tusa...

Hétfőn elmentem fogorvoshoz, hogy nézzük át az összes fogam és cseréljük az amalgám-töméseimet, illetve fogkőtelenítsünk és fehérítsünk egy árnyalatot. Okos kis fejemmel kiszámoltam, maximum 2 alkalommal meglátogatom, hisz' nincs rossz fogam a múltkori műtétet követően. Az állapotfelmérés után jött a hidegzuhany: 8 rossz foggal zártam a napot és az esztétikai-fehérítés gondolata  messzeszállt ... a 8-ból 3 töméscsere, 2 húzás, 3 tömés, ebből 2 idegkezeléssel. Ezt meghallva kifutottam volna szívem szerint a világból, de máris landolt mindenféle kérdezés nélkül az érzéstelenítő injekció az ínyemben és a szájpadlásomban. Rájöttem: baromira belassultam a terhesség alatt. Máskor egy ilyen akciót megelőztem volna két ninjarúgással és egy 'erszdelahajam' üvöltéssel, de annyira felpörögtek az események, hogy kettőt nem tudtam szólni az "áú"-n kívül. Illetve volt még egy mondatom: "Azt nem kellett volna megkérdezni, hogy most neki akarok-e állni megcsináltatni a fogaim? Ugyanis melóból léptem le s vissza kell mennem." 10 perc alatt hatott az érzéstelenítő, ekkor már úgy folyt a nyálam, mint egy kiéhezett hiénának, természetesen semmit nem érzékeltem ebből. A doki diszkréten papírzsepit adott, én illedelmesen elutasítottam, mire közölte ellentmondást nem tűrő hangon, higgyem el, kell az és szólt, hogy a nyakláncomon csöpögök ... A kis kitérő után megvitattuk, hogy ismerem a lányát s mi újság vele stb. köröket megfutottuk, gondoltam jól bevágódok nála és kíméletesebb lesz, mint egyébként. Ekkor előjött a szó a terhességről is, mondtam, hogy 28 hetes vagyok, nem gond-e a szuri, de biztosított róla, hogy a rossz fog sokkal nagyobb gáz. Első alkalommal egy alig menthető fogat tömött, nem idegkezelte, így nagyon féltem, hogy ne fájjon utána, mert egyszer már jártam így s az nagyon rossz. Semmi különös, másfél óra alatt végzett. Így melózni már nem mentem vissza. Nem fájt... amíg haza nem értem. Akkor elkezdődött a lüktetés, a szúrkálás, a hasogatás és minden egyéb módja a fájdalomnak. Pár órát kínlódtam, majd bevettem egy Algopyrint. Ez segített és el is nyomott az álom.

Másnap kihagytam a megbeszélt időpontot, de jó fej voltam, szóltam előre. Átraktuk csütörtökre a következő találkozót. Ha ezt tudtam volna... Feladat: amalgán tömés-csere. Gondoltam ez semmiség. Nem is féltem. Szuri, tömés, majd szól, hogy van egy nagyon pici lyuk az egy másik fogamon megcsinálja azt is. Mondom ok. Át a másik oldalra, oda már nem engedtem a szurit, nem fájt, negyed óra alatt végzett. Az előző másfél órához képest ez pillanatok alatt ment pikk-pakk. Gondoltam így vissza tudok menni melózni. Előtte hazaugrottam egy gyors mosakodásra, mert izzasztó volt a helyzet. Fájdalomcsillapító hatása kiment 10 perc alatt, visítani tudtam volna a fájdalomtól ... meg sem tudtam mondani hol és mi fáj, csak potyogtak a könnyeim és szakadt rólam a víz kínomban. Így uzsgyi vissza a dokihoz. Ezt nem bírom. Újra fogorvosi szék, szájtátás, reflektor fény és kiderült, hogy az egy óra 45 perc alatt, amíg a pofámban volt a nyálszívó és a fúró hűtője, begyulladt tőlük az amúgy is kezelésre szoruló fogam. Szuri, várakozás, újra szék, fény a sötétségre, majd tanakodás, hogy idegkezeléssel vagy nélküle... muszáj kezelni, úgyhogy újabb romantikus másfél óra a dokival, ami azt jelentette, hogy reggel fél 9 óta ültem ott egy negyed órás megszakítással s ekkor már a delet harangozták és 3 fogammal végzett. Ismét haza egy gyors zuhanyra és gondoltam visszamegyek melózni, majd fél 3-ra fodrász Judithoz megyek festetni. Fürdés közben elmúlt minden munkakedvem, lefeküdtem az ágyra, felpócoltam a buksim és patakokban ömlött rólam az izzadság a fájdalomtól. Annyira nem tudtam megemelni magam, hogy egy bogyóért kimenjek. Krisz is hazaért, szóltam, hogy hozzon be egy újabb adag Algopyrint, mert ha nem, most kiugrom az ablakon. Erre a drágám visszakiabált, hogy új a redőnyünk és a szúnyoghálónk a hálószobában, inkább a nappaliból próbálkozzak. Amúgy is, ha kiugrom, attól még a fogam fájni fog, ehhez hozzájön a törött boka, térd és kéz. Átgondoltam és igaza volt. Nem ugrok, de hol van már az a rohadt tabi?! - mint egy rossz drogos követeltem a napi adagom. Próbáltam aludni, de nem ment. Kínlódtam negyed 3-ig. Úgy gondoltam bassza meg, akkor is elmegyek Judithoz. Majd leszakadt a fejem út közben, de odaértünk. Judit egyből vágta mi van, gyorsan terelte a gondolatom, majd mivel ők sokkal nagyobb szarban vannak egy szerencsétlen betörés miatt én próbáltam meg lelket önteni belé, úgyhogy a nagy oda-vissza léleknyugtatásnak egyre csökkenő fájdalom lett az eredménye. Mire hazaértem, már semmi bajom nem volt. Másnap és most harmadnap érzékenyek a javított fogaim, de elviselhető.

Mindeközben Dorka baba nagyon jól érzi magát a pocakomban, most is mocorog, jelezve, hogy neki aztán semmi gondja nincs, csak a mami tápos és kataszrófálisan alacsony lett a fájdalomküszöbe.

Amíg a fodoki velem foglalkozott, addig Dorka a saját kis játékát játszotta odabent. Izgett-mozgott, közben egyszer bukfencezett is, amitől félrenyeltem. Jó érzés, hogy legalább vele minden rendben van és a napi 1 Algopyrin és a kapott érzéstelenítők sem viselik meg.

Fogászatra kedden megyek ismét. Eddig nem féltem. Most sem magától a beavatkozástól tartok, hanem az utána következő dolgoktól. Viszont okosabb lettem. Aznapra szabadnapot veszek ki.

Sajnos senkire és semmire nem jutott időm. A kezelések leszívnak teljesen fizikálisan s másnap muszáj regenerálódnom. Igyekszem pótolni a hiányosságaim...