A hétvégi meleg-kataszrtófa és az összeomlás szélén állva úgy döntöttünk Krisszel, hogy kimegyünk a nyaralóba pihenni a 33 fokos tetőtéri lakásból, feltöltődni és kicsit végre egymásra odafigyelve kettesben lenni. Az uram naplemente nézést tervezett, de egyéb szabadidős program, mint az órákon át tartó nagy pancsi az új és 'occsó' medencében elvette az energiánk mellett a kedvünket is. Így maradtunk az uszinál, a végtelen poénoknál és a nagy beszélgetéseknél. Ami valljuk be őszintén, már ránk fért.
Szóval a 33 fokból kimenekültünk a 36 fokba, tűző napra, 2 óra alatt 26 fokra felmelegedett vízben, amit folymatosan cserélni kellett, nehogy Dorka felforrjon a pocakban. Végre szép tiszta víz ... én ... és benne vagyok. Bűnöztem. Krisz által csak "Pepsi Coca-Colá'-nak nevezettt üdítőt ittam, jéghideget, amitől azóta nincs hangom. Szóval medence, amiben kényelmesen elférünk, tiszta, kellemesen langyos víz, Pepsi Coca-Cola, szalmakalap, napszemcsi, apró fürdőruci - ami azért apró, mert a méreteim miatt minden 8 hónappal ezelőtti ruháim aprók a mostani méreteimhez képest és nem volt kedvem új fürdőruhát venni az idei 2 havi nyárra-, sárgabarack és tiszta Riviéra!
Hozzá kell tenni, mielőtt kimentünk volna anyósom tele akart tukmálni minket mindenféle nasival - ropi, nápolyi - viszont semmit sem fogadtunk el mondván, hogy most voltunk teszkóban és megvettünk mindent. Csak haza kell ugrani a kutyáért, mert a 80 fokos kocsiban nem hurcolásszuk életveszélytől és feljelentéstől félve. Hazamegyünk, mintha csak nagybevásárlás után lennénk, minden táskát felviszünk a lakásba, kipakolunk belőlük és mint aki jól végezte dolgát összeszedjük Maját és elindultunk a nyaralóhoz. Mikor kiértünk, akkor jöttünk rá, hogy mindent hoztunk a legfontosabb nasi kivételével. Nem baj, kibírjuk zsírnövelés nélkül egy este, nem gond. Jelentem : nem bírtuk ki. Még jó, hogy volt túrórudink.
Folyt köv.: sárgabarck és tiszta Riviéra ...
27 hete és 1 napja hiányzik a hasonfekvés ... és itt volt a víz, a felhajtóerő és Liz hasonfekve élvezkedett és visította, hogy "hason, végre hason!" Olyan jó érzés volt! Baromi hiányzott már! Igen, kis apróságok, de fontos dolgok, mint a reggeli első felkelés, ami szintén nagyon nehezen, nekirugaszkodásból és 8 pontos támasztással megy csak. Apropó felkelés! A délutáni fürdőzés után nem volt kedvünk hazamenni, így kint aludtunk a nyaralóban. Tomtól kapott Califorgya c. maratonsorozat után hajnali 3 órakor sikeresen elaludtunk. Jobban elaludtunk volna, ha lett volna hol. Én kb. egy éve nem voltam kint, így a galéria rész nem lett takarítva. Tiszta pókháló és por volt. Ott nem aludhatunk. Maradt a Krisz által gondosan kilejmolt alsó rész, ahol nincs ágy. Viszont van matrac! Leraktuk ... a fáradtságtól elájultunk takaró és minden komfort nélkül 3 másodperc alatt úgy, hogy ajtó, ablak nyitva maradt. A levegő baromi friss volt, viszont táska, pénztárca, kamera, fényképezőgép, kutya stb. minden szana szét. Tulajdonképpen elviheték volna a fejünk fölül a házat mindenestül és észre sem vettük volna. A lényeg, hogy a matracot hagyják ott velünk együtt. Mindenesetre nagyon jó volt nomád körülmények között pihenni, még talán élveztem is az elején. De amikor nekiállt itt szúrni, ott bökni és a hasam hol jobb, hol bal oldalon keményedni és Maja sem találta a elyét, jött-ment természetesen rajtam kereszül, úgy döntöttem, akkor most sem lesz alvás. Egy darabig nézegettem a plafont, Majával játszottam, végül reggel 7-kor bóbiskoltam el. Fél 9-ig sikerült aludnom és amikor kinyitottam a szemem, azt láttam, hogy Maja a teraszon belül, egy fekete kistermetű utcagyőztes kutya a teraszon kívül van és nagyon pusziszkodnak. Annyira helyesek voltak. Mintha két kisgyerek első próbálkozását láttam volna. Azóta a kutyánk depis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése