Vérnyomás: 60/70. Örülhetek, hogy élek!
Súly: 73 kiló. Plusz 1,5 kiló az elmúlt 4 hétben. Tök normális azt mondják.
Vizelet rendben. Bár a múltkor is rendben volt, amikor baromi nagy gyulladás volt a szervezetemben. Nem fura?
A vas fele annyi, mint a normál érték. Írt fel a doki vastab. 3 éve szedek vasat kiegészítő vitaminként anyukám jóvoltából. Ez így oké is volt eddig. Állítólag a vaskészítmények 3 évenként telítődnek a szervezetben s onnantól kezdve nem szívódnak fel rendes ütemben. Így váltanom kell. Ha ezt tudom, akkor már váltottam volna korábban. Jobb később, mint soha alapon most csere van. Mondom neki, hogy a dupla adag vastól nem fog többször keményedni a hasam? Válasz: "nem gond, majd szed dupla Magnesii Citricitet!". Végül is ... Az utóbbit még kapkodhatom napi 3x2-t 6 hétig, utána már nem lehet ... a vasat viszon végig szedni kell. Nem számít, ha sokszor olyan kemény lesz a pocakom, mint a homlokom ... Újabb ellentmondás. Mint a terhességem alatt sokadszor már.
A védődő végig taperászott. Azt mondja extra nagy pociban extra nagy baba van. Abba kellene hagyni a terhesvitamint lassan. Az se baj, ha most rögtönm, azonnal. Ez a fajta és általában az összes ilyenkor már csak a súlyát növeli a bébiknek. 4 kilós gyereket nem tudok megszülni természetes úton. A dokimmal azt beszélgettük, hogy 3,5 kiló legyen maximum. Viszont ilyen baromi melegben kinek van kedve enni rendesen? Nem kívánom az ételt egyáltalán. Iszom folyamatosan 2,5 litert naponta. Már rászoktam a vízre is. Nálam ez nagy szó, de a gyerekért mindent. szóval a terhes vitaminban található összetevőket elég nehéz pótolni úgy és olyan mennyiségben, hogy a babának pont jó legyen. Szeretnék a babának mindent megadni, hogy meglegyen odabent mindene. Idekint lassan elkészül a birodalma.
Jelentem táppénzen vagyok hivatalosan és nem hivatalosan 07.06-ától. Krisszel üzent a múltkor a körzeti dokim, hogy nem akarom-e már kiíratni magam, lassan szülünk és még mindig dolgozom. Nem jó ez így. Na, kaptam magam és elmentem. 7 helyett 8-kor nyitott a rendelő. Addig kovácsolt vas kerítést nézegettünk Krisszel a Baumaxban. Hátha 1000 év múlva kell a családi házhoz. Még leliismeretfurdalásom is volt, hogy fél 8 van, ilyenkor melóznom kéne és nem kerítést nézegetni, hozzáteszem a szabadnapomon. Visszamentünk a dokihoz. Ott szólnak fél órás várakozás után, hogy ja, nem itt kell kiíratni magam, hanem a terhesgondozóban ... valahol. Irány a terhesgondozó. A valahol elég tág fogalom, így az jutott eszembe, hogy bekopogok minden ajtón, hátha segít valaki. Nem, nem csináltam meg! Kijött a vérvételes csajszi, aki egyébként jó ismerősöm, csak a nevét nem tudom. Segít, 10 perc múlva visszakapom a táppénzes papírt a kiskönyvvel és mehetek haza. Azt sem tudom, hány hetente kell visszajárnom papírért vagy mit kell ezzel csinálni. Fel kell őket hívnom, ha pénzt akarok. Márpedig akarok. Mert pénz nélkül nem lehet gyereket nevelni... és magamat sem tudom fenntartani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése