Alássan jelentem, van szülésznőnk. Nyilván lett volna akkor is velem valaki, ha nem fogadom fel külön, de így sokkal nagyobb nyugalommal megyek a kórházba életet adni Dorkának.
Zsu barátosném ajánlotta Beát, ő is nála szült és még nagyon sokan. Én Beáról csak jó és pozitív dolgokat hallottam, a dokim is magasztalta és mondta, hogy szívesen dolgozik vele együtt. Zsu nagyon rendes volt, eljött velem, bemutatott minket egymásnak és tett fel olyan kérdést is, ami nekem eszembe sem jutott volna, de már Zsunak 10.000-szer feltettem.
Először fenntartásaim voltak a szülésznővel kapcsolatban. Valahogy nem volt meg a bizalom és a szimpátia, ami egy emberrel kapcsolatban nálam általában elsőre meg szokott lenni. Viszont nem tudtam egyből véleményt sem formálni, mert el voltunk foglalva a papírok kitöltésével, amit először nem tudtam hova tenni. Annyira gyors volt minden. Jöttek-mentek az anyukák a szülészet folyosóján hol babával, hol baba nélkül. Jött egy fiatal párocska szülni, ahol szegény kismamama alig bírt kapaszkodni két fájás között a kilincsben. Emellett dokik és nővérek szaladgáltak fel s alá, mindezt a velünk szemben lévő ajtó mögül végigtolmácsolta sírás formájában egy újszülött. Rémisztő volt. Mondtam is kísérőimnek, hogy lehet kár volt ide bejönni, én nem is vagyok idevaló... rázott a hideg és izzadt a tenyerem egyszerre. Alig tudtam a papírokat aláírni. Azokat a doksikat töltögette Bea szorgalmasan, amelyeken azokkal a kismamákkal mennek végig, akik bemennek szülni. Zsu meg is jegyezte, hogy két fájás között nagy élvezet lehet ez a móka.
Hát belegondoltam én is, azt is elfelejteném, hogy hívnak, nem hogy mikor házasodtunk össze. Mindenesetre nekem szülésre már csak a házassági anyakövi kivonat másolatát és a kitöltött papírokat kell vinni. Plusz javítani kell a betegségek résznél: megint elfelejtettem mondani, hogy vérzékeny vagyok ...
Szóval a hivatalos része után nekiálltunk beszélgetni s egyre szimpatikussá vált a sötét, hosszú hajú filigrán nő. 10 perc alatt beférkőzött a bizalmamba. Nagyon kedves, segítőkész, emberséges, homeos - már most megkaptam a bogyók nevét, jövő héten ki is váltom és a 37. héten nekiállhatok szedni - baromi tájékozott, már életet adott ő is egy gyermeknek és nem kertel semmiben sem, mindenről tök nyiltan és őszintén beszél. Elmondta az alapvető dolgokat szülés megindulásáról, mikor kell hívni és mikor mi a teendő. Ha ezzel és ezzel a dologgal megyek be, akkor ez és ez fog történni. Pl. ha fájásaim vannak, de a magzatvíz még nem folyt el és bemegyek a szülészetre, akkor várni fognak max. fél napot s utána burkot repesztenek, viszont a várakozásra már bent tartanak a kórházba valamelyik osztályon. Nyilvánvaló, hogy ekkor még nem lesz velem non-stop, hívhatom ha van valami jön és segít. Augusztus 4-én megyünk szülőszoba látogatásra és ott mindent elmond úgyis töviről hegyire. DE! Bízom benne, hogy úgy szülök, mint S. Zsuzsi, magzatvízelfolyás után 3 perces fájásokkal megyünk be a PAMOK-ba és hozzuk világra Dorkát pár óra alatt. Amennyi minden már megtörtént velem terhesség alatt, muszáj, hogy gyorsan és kíméletesen folyjon le szülés. Úgy döntöttem nekem ez jár. Elképzelésem van magáról a vajúdásról, hogy szeretném végigcsinálni, a szülésről is kezd derengeni valami a tanfolyamnak köszönhetően. Azt mondta Bea, hogy segít amiben tud, csak figyeljek rá és a babára. Zsunak volt egy fantasztikus kérdése: de ugye nem fog a hús- és hentesáru osztályon szülni? Az egyes apáskórterem? Bennem is megfogalmazódott ez a kérdés, de eszembe nem jutott volna feltenni most, annyi új inger és infó ért hirtelen. Köszi Zsu! Nagy voltál ... és köszönöm neked Beát is!
Az uramban is csak megerősítte a szülésen és vajúdáson való részvétet a találkozás. Ő nem fél azt mondta. Jó neki, legalább van egy bátor ember kettőnk közül. Bár nem mintha lenne mitől félnie! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése