Bátorítás szülés előtt – Válaszok és gondolatok Kismamáknak!

Bogi tanácsára elolvastam. Már nem félek, hanem sírok! - jó értelemben :)

Sokat segített! Köszönöm!

Először is szeretném Neked elmondani, hogy nem vagyok szakértő, nem vagyok szülésznő, sem orvos. Egy Anyuka vagyok, aki átélt két csodaszép szülést, és csupán csak azt szeretném, ha sok-sok kismama érezhetné ugyanezt. Ezért összegyűjtöttem néhány gondolatot, amely talán segít Neked, egy kedves és boldog Kismamának - aki még a Nagy nap előtt állsz - könnyebbé, nyugodtabbá, boldogabbá tenni a várandósságot, a szülés előtti heteket, s főként felkészülni a nagy eseményre: a vajúdásra és a szülésre.
Biztosan sokan vannak, akik másképp gondolják, mint én. Nem vagyok okosabb egyetlen szülést átélt édesanyánál sem.
De hiszem, hogy a szülés egy Nő életében az egyik legmeghatározóbb élmény és szeretném, ha szép emlék is lenne, s jó szívvel gondolnál vissza.

Először is gratulálok a Babácskádhoz, az élet egyik legszebb élménye most a Tiéd. Azért csak az egyik, mert bízom benne, hogy a szülés, s majd az Anyaság lesz a következő ilyen élményed.
Szeretném, ha nem hinnél a rémtörténeteknek! Senkinek, aki ijesztget azzal, hogy kibírhatatlan lesz, hogy borzalmas, hogy ha az utolsó ultrahang alapján nagyobb a Babád, akkor biztos a császár. (Hány baba született már 3 kiló körül, akit 4 kg feletti súlyra saccoltak.)
Szóval hidd el nekem: nem kell félned!! Biztosan elmondtad már párszor magadnak azt a mondatot, hogy „ha nők millióinak sikerül, nekem is fog”. Teljesen közhely, igen, mégis igaz.
Együtt fogjátok végigcsinálni, Ti, ketten a babáddal, s lesznek segítőitek: akár Apa, akár egy kedves rokon vagy barátnő, s a kórházi személyzet (főleg, ha az van ott, akit szeretnél). (Kórházról fogok írni a későbbiekben, mert legtöbben ott szülnek.)
(Mindenki maga dönti el, ha úgy szeretnéd, hogy egyedül légy a babával, s ne legyen ott Apa, sem senki, legyen így. De hidd el azt is: rengeteget segít, ha nem vagy egyedül, s éppen az áll melletted, akivel a közös gyermeketeket várjátok vagy az, akire feltétlenül számíthattál eddig, s úgy érzed, most is Ő tud a legtöbbet segíteni. Te döntsd el előre kivel és hogyan szeretnéd átélni a szülést, s ki legyen ott, illetve legyen-e ott valaki Gyermeked születésénél.)
Félsz a szüléstől mégis? Ne félj! Ez az utolsó felvonása annak, amit hónapok óta vársz, jobban, mint eddig bármit az életedben. Próbálj meg felkészülni rá a lehető legjobban lelkileg. Lelkileg, „agyilag”, hiszen sok függ attól, hogyan állsz a dolgokhoz: megijedsz, bepánikolsz, félsz, vagy segítesz a Babádnak megszületni, tudod, hogy fájni fog, de kezelni tudod a fájdalmat, úgy, ahogy Te szeretnéd és Te tudod.
Az utolsó hetek egyik fontos feladata a kórházi csomag összeállítása. Pakold össze hamarabb, ha tudod, meg fog nyugtatni, hogy ezzel is készen vagy, bármikor jöhet a baba, s nem kell kapkodni, amivel pluszban idegesítenéd magad.
Lelki felkészülés:
Hitesd el magaddal, hogy megcsinálod, megcsinálod, nem félsz semmitől, tántoríthatatlan erős, ügyes Nő vagy, egy bátor Édesanya, aki világra fogja segíteni a Gyermekét.
Jussanak ezek eszedbe akkor és ott, bármennyire fáj! Ne vegyék el az erődet a fájások!
Sikerülni fog, légy erős!! Lélegezz!! Ez lehet a kulcsa a fájdalom elviselésének, higgy benne!! (A légzésről később írok neked.) De ha úgy jó neked, kiabálj, add ki magadból, ösztönösen, de vigyázz, figyelj, nehogy elfáradj!!
Testi felkészülés:
Döntsd el, használsz-e homeopátiás szereket vagy málnalevél teát. Amikor időd és egészségi állapotod engedi, illetve kedved van hozzá, végezz kismamatornát, -jógát, gátedző gyakorlatokat, esetleg gátmasszást, mindent a maga idejében.
Az, hogy elkezded inni a teát, elkezded szedni a golyócskákat segíthet elhinni: bizony, közeleg az idő. Az, hogy a szülésnél: tágulásnál, fájások rendszerezésénél segít-e, lehet bizony alkatfüggő is.
(Most nem írok saját példát, túl hosszadalmas lenne, s nem ez a cikkem konkrét témája.)
Elkezdődött? Honnan tudod majd, hogy itt az idő? (Ha elfolyik a magzatvíz… persze, de mi van, ha nem?)
Figyeld a tested.
Valakinek a nyákdugó távozik, valaki nem észlel ilyet. Ha észreveszed, lehet még hetek telnek el, lehet másnap vagy aznap meg is szülsz.
Ha elkezdődnek a fájások, kérdezheted: Honnan jönnek, hol érezzem? Valaki az alhasban érzi, van, aki az egész pocakjára kiterjedően, valaki a derekában. Van, aki menstruációs görcsöknek érzi, van, aki csak keményedésnek, de olyan is van, aki alig-alig érzi.
Az igazi fájások – biztos sokszor olvastad már – az alhasban kezdődnek, kiterjedhetnek az egész hasra, ami ilyenkor megkeményedik legalább 40-60 másodpercre.
Ha nem tudod eldönteni, hogy most igazi fájásaid vannak vagy csak jóslók, pihenj le, zuhanyozz, végy egy meleg fürdőt (de csak ha terminus körül vagy!!) és kiderül: ha elmúlnak, tényleg csak jóslók voltak. Ha nem, akkor hamarosan Találkoztok!!
Figyeld az órát, kérd meg a Párod vagy aki segít a szülésnél, hogy segítsen ebben is!
Van, akinek 20 percenként jönnek az első fájások, van, akinek 10 vagy akár 5 percenként.
Lényeg a rendszeresség, s az idő, hogy meddig tartanak.
Erősödni is fognak persze idővel, de első szülésnél a tágulási szak sokáig eltarthat.
Hasmenés. Tényleg jel?
Igen, erre lehet alapozni, főleg ha nem sokkal előtte vagy utána távozik a nyákdugó vagy elkezdődnek a fájások, de a hasmenés sem mindenkinél jelentkezik.
Pár szó a fájdalomról: nagyon sokan ettől félnek a leginkább, mert valóban, egy soha nem tapasztalt érzésről van szó. Sokan kérdezgettek már: Mit fogok majd érezni? És hol? No és nagyon fáj?
Igen, a szülés alapesetben tényleg fáj, nagyon ritka és szerencsés, ha valaki minimális fájdalommal megússza. A kontrakciók fájdalommal járnak, nemhiába a „fájások” elnevezés.
DE nem mindegy, hogyan kezeled ezt a fájdalmat.
Ha Téged megnyugtat az EDA, vagy nehezen bírod a fájdalmat, s úgy érzed, elfogyna az erőd a végére, kérd!
Ha viszont meg akarod tapasztalni az enélküli vajúdást, próbáld meg EDA nélkül, s majd menet közben meglátod, hogy bírod. A szülésznő és az orvos segíteni fog Neked!! Mindenképp tájékozódj a lehetőségekről előtte.
Nagyon fontos, hogy felkészülj egy-egy fájásra.
Rájöttem – én is csak a második szülésnél -, hogy a vajúdás és a szülés egyik kulcsa a légzéstechnika. Viszont nem elég a fájások alatt gyakorolni, bőven előtte kell!
Ha vannak az utolsó hetekben jóslófájásaid, tökéletes alkalom, hogy gyakorold ezek alatt a helyes légzést. Ha nincsenek, akkor is próbáld meg gyakorolni, amikor csak tudod.
Fájás alatt: Jóóóó nagy levegőt veszel, és lassan, egyenletesen kifújod. A fájás csúcsán sokaknak jobb, ha lihegő légzéssel csillapítják a fájdalmat, próbáld ki, Neked melyik jobb.
Nincs két egyforma szülő Nő, viszont ha gyakorlod előtte, meg fogod találni a neked valót.
Kitoláskor más a légzés, de erről majd később.
Szóval, ha biztosan tudod, hogy elkezdődött, szépen jönnek a fájások, 5 percenként, kész a kórházi csomag, elindulhatsz! Ha már a rendszeres 10 perceseknél a kórházban érzed inkább biztonságban Magatokat, indulj el. A legtöbb szülésznő és orvos már pár órája tartó 5 perceseknél látja elérkezettnek az időt az indulásra.
Én azt mondanám: ahogy te érzed!
(Én pl. az első szülésnél korán mentem, úgy egy órája tartó 5 perceseknél, a másodiknál kivártam a pár órája tartó 5 perceseket, s az utóbbi sokkal jobb volt.)
Fájások alatt: lélegezz, lélegezz, így sokkal könnyebb lesz elviselni a fájást. Kérdezd meg a szülésznőt, hogy végig rajtad kell-e lennie a ctg-nek vagy sétálhatsz, ihatsz-e? A sétát a legtöbb helyen engedik, vagyis fel lehet kelni vajúdás közben. Ha alternatív szülőszobán vajúdsz, használd ki a lehetőségeket: labda, bordásfal, kötél, ha van lehetőség és kedved: kád. Bízz a szülésznődben, segíteni fog! Ha amúgy is szereted és ellazít, vigyél meditatív zenét, valami jó kis relaxációs muzsikát. :) Talán segít a feszültség oldásában. Egyébként ennek érdekében beszerezhetsz vajúdóolajat is. Jó lenne, ha megengednék, hogy a kitoláskor ne égjen millió lámpa, hanem csak az, amelyik feltétlen szükséges. Persze attól is függ, milyen napszakban szülsz. Kérdezz rá, ha épp eszedbe jut, meglátod: bensőségesebb, meghittebb lesz, s a kórházi légkört oldani tudja.
Kérlek, bármennyire is fáj a végén, ne hagyd, hogy eluralkodjon a tested felett!!! Te uralkodj, csináld, add át magad a folyamatnak, éld meg minden percét! Járd végig a szülés útját, ahogyan a Gyermeked is teszi most épp, a születésekor, lélegezz, segíts neki!!! Próbálj meg nem kiabálni, ha tudsz, bármennyire is szükséged van rá, bármennyire is így érzed. (Valószínű lesz olyan pillanat, amikor így fogod érezni, s nem tudod megállni a „nyögést”.) De tudod, ha hangosan kiabálsz, elveszítheted az erőd, nem tudsz koncentrálni, lélegezni! DE mégis azt mondom, ha megpróbálod és nem sikerül, illetve úgy érzed, ezt kell tenned, így jobb: sírj csak, kiabálj, légy hangos, ösztönös, nyögj, kiabálj újra. Viszont próbáld ki, melyik könnyebb neked, melyik segít jobban és többet: Koncentrálni vagy Kiadni mindent magadból. Azt tedd, ami Neked jó!
(nekem pl. a légzés-koncentráció segített, de tudod, mindenki más, nincs két egyforma nő.)
A lényeg, hogy csak próbáld meg: befelé figyelj, a Babádra, ne a fájdalomra, ne arra, hogy mennyire fáj!! Mondogasd magadnak: megcsinálom, bátor és erős leszek, segítek a Gyermekemnek világra jönni!!!!
Amikor a tolófájásokat érzed, szedd össze minden erődet. Szó szerint.
Ilyenkor is sokat segít a légzés, de ilyenkor úgy csináld, hogy veszel egy jóó nagy levegőt, benn tartod, mint egy jó levegőbuborékot vagy légpárnát, s a rekeszizmokkal nyomást gyakorolva a méhedre, segíts a babádnak megszületni. Ilyenkor jó, ha összegömbölyödsz, kezeiddel a lábaidba kapaszkodva, s még erősebben nyomsz, csukott szemmel, koncentrálva, kihasználva a fájást, erősen, ügyesen! (Sajnos Magyarországon a legtöbb helyen szülőágyon, fekve, lábakat felhúzva vagy kengyelbe rakva (de van, hogy a szülésznő segít) kell szülni, ami kényelmetlen és valahol butaság is, ha már csak a gravitációra gondolunk… és akkor hol van a Nő akarata, hogy legalább olyan testhelyzetben szüljön, ahogy akar… de ez van).
Van, akinek segít az is, ha úgy nyom, mintha székrekedése lenne. Próbáld meg két fájás, két nyomás alatt, melyik jó neked, illetve csináld a kettőt együtt.
Koncentrálnod kell, ami eszméletlen nehéz, de megcsinálod!!
Nem fogsz szétszakadni (első szülésemnél a mellettem szülő lány ezt kiabálta, képzelheted), feszíteni fog, de hidd el, semmi sem fogható ehhez az érzéshez, most Születik egy Új Élet, a TE Gyermeked!!! Ezért, illetve: Érte felejtsd el, hogy fáj, koncentrálj a fájásra, a légzésre, a gömbölyödésre, a fájás teljes időtartamát kihasználva, bátran, erősen, koncentrálj, figyelj Rá, pillanatokon belül meglátod Őt!!
És ott lesz, végérvényesen, Ő, akiért küzdöttél, s azonnal elfelejtesz mindent… megcsináltátok, együtt, egymásért, Ő Érted, s Te Érte.
Képzeld el ezt a gyönyörű pillanatot. Ugye, már nem is félsz? :)

Kósza gondolatok

Tegnap megfordult a fejemben, hogy bolhás lettem-e? Mindenhol feszülök és viszket a bőröm. Vakarózok egész nap. Olyan helyeken is, ahol eddig nem is gondoltam volna, hogy lehet ... A testem több pontját már nem érem el. Most jöttem csak rá, hogy a kötőtűnek mennyire jótékony hatásai vannak ... Kenegetem magam folyamatosan, de egyszerűen nem tudok magamra már sem testápolót, sem olajat annyit dörzsölni, hogy elég legyen. Azt hittem eddig csak a Milka csokinál van olyan, hogy sosem elég. Tévedtem.

A „pisiljen ebbe az edénykébe” mondat a terhességem alatt a legfőbb 'vágymondataim' egyike. Végre ürítési lehetőség. Az urammal hétvégén jövős-menős aktív programot szerveztünk. Nagyon jó volt! Viszont kínunkban már rörhögtünk, hogy egy-egy rendezvényre csak úgy tudtunk kimenni, hogy másfél óránál nem maradunk tovább a folyamatos pisilési ingerem miatt. Így másfél óránként hazafutottunk, majd mentünk vissza. Közösségi és utcai toalettre ha agyonvernek sem megyek, sőt nem tudnának annyit fizetni, hogy kipróbáljam. Ez alól kivétel a kórház. Mégsem mondhatom ott a dokinak vagy a védőnőnél, hogy bocs, fél óra s itt is vagyok, csak hazamegyek egy pillanatra ...

Kiszámoltam: a kicsi most töltötte el a Méh Hotel-beli tartozkodásának  2/3-át. Már alig van hátra pár hét ... 

Úgy érzem ...

Úgy érzem, teljesen felkészültem az anyaságra. A következő percben legszívesebben üvöltenék a kétségbeeséstől. Majd ismét megnyugszom és lőn világosság ...

A múlt héten végignéztem egy szülést - dvd-n -. Bár ne tettem volna és többet biztosan nem fogok. Aztán meggondoltam magam a terhességet, Dorkát és a szülést illetően. Zsuval beszélgetve rájöttem, hogy nem vagyok én szar ember, csak szari, méghozzá BEszari. Megfordult a fejemben a film láttán, hogy bármi is történik én aztán biztos nem fogok szülni. Majd valahogy kijön Dorka vagy csinál valamit vagy nem tudom, de hogy szülni nem megyek, az biztos ... én ezt nem tudom végigcsinálni és nincs is kedvem hozzá! Meg különben is: én lehet nem is akarom ezt az egészet. Krisz csinálta meg, viselje ő a fájdalmakat... Krisz bíztatott, hogy nem kell félni, ott lesz ő is, jó orvosunk van, elvileg jó szülésznőnk is lesz, nem fog nagyon fájni és a legrosszabb esetben még mindig ott van a fájdalomcsillapítás és a császár, amit én nagyon szerettem volna elkerülni ... eddig.  Mondtam az uramnak: oké, ha ennyire nem vészes, akkor valahogy oldjuk meg a cserét, vállalja át Dorkát csak a vajúdás kezdetétől ... a 38. hétig én vigyázok rá a pocakomban, ellátom minden földi jóval. Majd látva az arcára kiült "én aztán biztos nem bírnám ki" arckifejezést elmúlt minden kétségem. Majd én megmutatom, hogy ki lehet ezt bírni és nem is én leszek az első, aki túléli a szülést. Asszem' már mások is túlélték, mintha hallottam volna pár emberről életem során ... Zsu saját példáján bemutatta, hogy benne is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a szülést illetően. Az én aztán biztosan nem megyek szülni életérzés szerintem minden kismamában előjön legalább egyszer. Nyilvánvaló, hogy itt a nincs is kedvem hozzá című bekezdés már nem érdekel senkit sem. Muszáj menni ahhoz, hogy megölelhessük, hogy velünk legyen végre, hiszen erre vágyunk hónapok óta. Mégis nagyon félelmetes. Pont azért, mert elvileg tud magáról a folyamatról az ember mindent ... és mégsem tud semmit. Most megpróbálok erre a részére nem gondolni egy darabig. Holnap elkezdődnek a szülésre felkészítő tanfolyamok is, bízom benne, hogy a beszariságomat ez nem növelni fogja, hanem csökkenteni.

Ez az egész olyan, mint egy államvizsga. Ott is féltem, mert nem tudtam milyen, odamentem, tök más volt, mint amire felkészítettek, nagy nehezen beindult a gépezet, nem volt visszatáncolás és azon is túlestem. Méghozzá szín ötössel - mindkettőnél -. Most ezt próbálom felfogni úgy, hogy a szülésen is túl fogok esni, ha akarom, ha nem. Itt nem az ötös a cél, hanem Dorkánk ... és ennél szebb, nagyobb elismerést nem kaphatok az életben. Ő a főművünk! Erre készülünk év eleje óta. A mi választásunk volt. Jól döntöttünk, hisz egy csodaszép kislányt hordok a szívem alatt s ennél nagyobb boldogság nem kell. Az, hogy Dorka hogy jön ki a pocakomból járulékos költségként tekintem magát a folyamatot. Túl esünk rajta és kész. Szépen elindul a nagyvilág felé a 38. héten és okosan, anyát nem kínozva agyon, gyorsan megszületik a leánykám. Megbeszélem vele előre, mit hogyan kell csinálni, eddig használt és minden úgy volt, ahogy előre megegyeztünk Pöttyömmel.

Bízom a babámban és főleg magamban hiszek, hogy tudom segíteni ezen a nehéz és fárasztó úton.

Muszáj segítenünk egymásnak, hisz mindkettőnknek akarnia kell. Csak így fog menni.

Mi már nagyon megérdemeljük egymást ... úgy érzem ...

Most múlik pontosan...

A tegnapi nap sokkoló hatásai csak most engednek visszaemlékezni apróbb részletekre és ugranak be momentumok, képek és élethelyzetek.

A cukorterhelés nem okozott különösebb érzelmi-vihart. Elmaradt "a 18. életévet betöltöttem, hű most mi lesz feeling". Végigcsináltam, mert muszáj volt. Gyorsan eltelt így utólag belegondolva. Voltak 8, 12, 16 hetes kismamák de nem mozgattak meg, mint ahogy tegnap reggel senkit sem érdekelt a másik. Csöndben ültünk a váróban és hallgattuk a nevek sorrendjét. 8 darab 24. terhességi hetet betöltött kismamával voltam együtt, ami arra enged következtetni, hogy egy időben szülhetünk. Ha csak valami extrém eset nem történik, egyedül élvezhetem a dokim társaságát szülés közben, ugyanis egyik anyajelölt sem volt ismerős a magánrendelésről. Nyilván kedden, szerdán, csütörtökön vagy pénteken is lehet menni cukorterhelésre, de minél később nekem annál jobbak az esélyeim. Az biztos, nagyon sokan vagyunk kiírva szeptember vége, október eleji szülésre. Lesz, ami lesz, találgathatok most jobbra-balra, úgyis szülni kell és tökmindegy hogyan és hol csak Pötty jól legyen és apajelölt ott legyen velünk. 

A második vérvételre visszaérve egy nagymama ült kint 4-5 éves unokájával. Jobban mondva a nagymama ült, a kissrác a földhöz csapkodva magát hisztizett az anyja után, aki 1 percet sem volt bent a vérvételen. Krisszel elnéztük az amúgy látszólag nagyon jó anyagi körülmények között élő családot és egymásra nézve abban reménykedtünk, hogy nyilvános helyen Dorkánk nem fog ilyen bután viselkedni. Összesen 10 percet sem töltöttek el várakozással és a nagyon buta gyereket legszívesebben megpofoztam volna. Az anyja akkora türelemmel és nagy adag csokival kezelte a kisfiút, hogy majdnem ellágyult a szívem, amikor megláttam a mellettem ülő anyukát a pár hónapos babájával. Ők reggel 7 óra óta voltak ott. 7 hónaposnál nem volt több Jázmin s a mama hasában egy 24 hetes magzattal nagyon piszkos ruhában és babakocsiban, játszottak. A rossz anyagi körülmények között élő kiscsalád szerintem egy hónapban annyi pénzt keres, mint a hisztis kisfiú apja 1 nap alatt. Amíg a fiú feje a földön huppogott, addig a kislány békésen és tündérien piszkos arccal tömte magában az Őssejt felvilágosító dokumentumok listáját a használt bababoltok portékáját kínáló szórólapokkal együtt. Közben olyan aranyosan mosolygott 2 órája, hogy elolvadt tőle mindenki. Anyja egy 3 számmal nagyobb, széttiport  tangapapucsban csoszogott több napja viseletes és büdös ruhában, de nem érdekelt senkit. "Szerelmem, adj egy csókot!" - mondogatta lányának .. az ostobaság lerítt a kismamáról, de a szeretet, a gondoskodás is. Danon joghurt volt a babakocsi aljában eldugva nasinak és frissen főzött teácska lapult a táskában.  A kisfiú egy tábla Milka csokitól csak megértette, hogy baromira nem jó, ha most betöri a fejét, bár akkor, ott én is fél életemet adtam volna a Noisettés édességért. Mondtam is Krisznek, ha hisztizek most, vesz nekem is egyet? Szóval elnéztem ezt a két teljesen ellentétes családot és rájöttem: nem az számít, kinek mennyi pénze van, lehet az sem, hogy ki mennyire művelt és tájékozott a nagyvilágban. Egy a fontos. A gyereked akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha érzi, hogy szereted, hogy vele foglalkozol, ha átölelgeted, megpuszilgatod. Mikor már Jázmin is nyűgösködni kezdett a Most múlik pontosan kezdetű számot dúdolta az anyja, amit az X-faktor c. műsorban hallottam Janicsák Veca előadásában. Rázott a hideg a nő ízes cigány kiejtéstől és ahogy a 3 számmal nagyobb, széttiport  tangapapucsban  és a több napja viseletes és büdös ruhában ringatta a lányát ... groteszk, de annyira szép látvány volt!

A 7 órási éhgyomri vérvételre egy nagyon csinosan felöltözött lány száguldott be és nagyon szeretett volna sietni a baromi szuper-testű, szép pofijú 25 év körüli pasijával egyetemben. Ha volt a srác egyáltalán annyi idős. Elég rendesen szemügyre vettem a fiút, aztán bámészkodásomból azzal hozam vissza magam a Föld nevű bolygóra, hogy Hahó, Liz! Ez a srác valószínűleg annyira fiatal, hogy a megbámulásáért is több év letöltendőt kaphatsz! Szóval túlléptem a szuper-pain és megnéztem a csajt is, mert valami nagyon állt össze. Sötétkék kosztüm volt a lányon, fekete apró lyukú neccharisnya magassarkúval, kiengedett fekete hajjal szorongatta a ruhájához egyáltalán nem illő fehér Gucci táskáját, amelyből kis cetlik kerültek elő. Arcán felfoghatatlan feszültség és idegesség látszódott ... nem értettem, mire ez a pánik ... a cukorterhelés ekkora nagy dolog? 24 hetes kismama volt, cukorterhelésre jött ő is. Krisz szerint biztosan kismacskát fog szülni, mert laposabb volt a hasa, mint nekem fénykoromban. A második vérvételre később jöttek, mint mi. Ahogy suhant be az ajtón, észrevettem, hogy a nyakából idegesen próbálja leszedni a nyakkendőt, amire a Kazinczy iskola emblémája volt hímezve. Akkor esett le a kiscetli a táskában, a nagy rohanás, az ideges arc. A lány érettségiről esett be fél 10-kor, pár másodperccel azelőtt, hogy én bementem volna. Az arca ki volt simulva a pasija folyamatosan ölelgette. Túl volt a nehezén. Ki tudja, hogy az érettségi volt-e a legnehezebb ... a most következő próbatétel lesz a legnagyobb és legnemesebb feladata az életben ... s eszembe jutott a fent említett dal. Azt hitte ez a lány, hogy kész, megvan minden, pedig a diákévei "Most múlnak pontosan"!

http://www.youtube.com/watch?v=7caYserNK68

Katasztrófa-nap

Ismét egy hétfői nap ... eddig a legrosszabb és a legmegterhelőbb mind testileg, mind lelkileg.

Legalább Pötty tartja magát, "szépen, ritmusosan ver a szíve, erős kis leányzó" - mondta a doki, ha már az anyja ennyire szerencsétlen.

Kezdem:

Vasárnap délután. Netezés közben felbontok egy Sport szeletet. Nyertem a csomagolásával. Örültem. Majd egyből nem mosolyogtam, amikor szó szerint kitörte a 24 fokban megolvadt csoki a B5-ös fogam. Ekkor még nem volt gond. Fájt egy kicsit, Lidokain spray-vel lefújtam, elmúlt minden gondom fél órára, majd nekiállt lüktetni. Nem szarozok, elmegyek az ügyeletre ... volt meg az elhatározás fél 6-kor. tipikus Murphy-törvény alapján mintha mi sem történt volna, onnantól kezdve jól éreztem magam, semmi rossz érzés a számban. Este 8 órakor már kicsit paráztam: mit fognak csinálni, meddig fog tartani, mennyire fog fájni, milyen lesz a doki, de legfőképp a babának nem lesz-e baja?! 1000 kérdés cikázott a fejemben s nem volt válasz egyikre sem fél 9-ig. Idegörlő és nagyon dühített a tehetetlenség.

Az ügyeletre 8-ra értünk oda - akkor kezdenek-. Egy kicsit sem szimpatikus fogorvos nő fogadott. "Atya Úr Isten"- sopánkodott ... " Erzsike, Ferike gyertek csak ide, nézzétek meg!" - sikítozott a szobában. Még szerencse, hogy a folyosón már csak a takarító személyzet volt, ha bárki mást talált volna, biztosan megmutogat nekik is. Mielőtt kirohant volna, szóltam, hogy a férjem már látta, őt nem kell behívni!

Erzsike egy nagyon aranyos asszisztens csajszi volt, akitől megkérdezte a doki a számba mászva, hogy ez mi szerinte ... ekkor elment a bizodalmam. Az asszisztens csajszi szerint a gyökér beletört, Ferike helyeselt, a doki summázott: Beletört a gyökér, műteni kell. Infarktust kaptam egyből hármat, mire a nem szimpi hölgy mosolyogva közölte, hogy "Ja, nem itt fogjuk csinálni, mert nem tudjuk megoldani. Eszközünk sincs, meg egyébként is." Ok, gondoltam, nyertem egy kis időt, fel tudok készülni lelkiekben a történetre, csak azzal nem számoltam, hogy ezt egy sima mezei fogdoki nem tudja kiszedni. Beutaló, szájsebészet.
Örömködve jöttem ki, megúsztam egy gyors és fájdalmas beavatkozást aznap. A vasárnap este  nyugisan telt. Nem tudtam aludni éjjel, forgolódtam, a cukorterhelésre, a másnapi szájsebészetre gondoltam és arra, hogy hajnali 3 óra van és baromira szomjas vagyok ... és éhes is ... nem ettem este 9 óra óta. Pisilni járok fél óránként és majd' kiszáradok.
6-kor keltem ki az ágyból hétfőn. Már ekkor elegem volt az egész napból s még el sem kezdődött az ámokfutás. A szokásos napi rutin elmaradt. Nem volt teácska és reggeli, csak Krisz kakaója és anya isteni kalácsa. Utáltam egy pillanatra az uram reggelizés közben, olyan jóízűen evett. Rossz ómennek tekintem - babonás vagyok nagyon - ha a reggel nem a szokásoknak megfelelően indul. Mindegy, a gyerekért csinálok mindent, miatta nem eszem, iszom fél napja, na és persze a cukorterhelés miatt.
7-re Liezen-Mayeri terhesgondozóban voltunk, Krisz, mint egy hős, úgy kísérgetett egész nap.
Pár perc alatt bekerültünk. Bent kiderült, hogy a vérvételes csajjal ezer éve ismerjük egymást s jó hangulatban telt az első ampulla vér levétele. A másodiknál már megfagyott a mosoly az arcomon, a harmadiknál nem voltam túl jól. Erőt vettem magamon, megittam a jéghideg 1,5 dl vízben feloldott 75 g cukros löttyöt! Még jól is esett. Végre folyadék és édesség. Szóltak, hogy 9-re érjek vissza legkésőbb! Aztán rohantam kifele, mert éreztem, ha nem indulok el, nem érek ki az ajtón. Krisz is észrevette rajtam, hogy valami nincs rendben, összekapta a cuccaimat és jött utánam. Kint a kocsiban pár percig tartott ez a "nemtudomholvagyok és nagyonhangosanhallokmindent" állapot, majd jobban lettem. Hatott a cukros lötyi. Hazafele menet hányinger kapott el, émelygett a gyomrom, a savam a nyelőcsövem marta. Ablakot nem lehetett lehúzni, mert a gyulladt gyökér egyből lüktetett, dettó a klíma használat.
Hazaértünk. Aludni akartam, hogy gyorsabban elmenjen a 2 órás várakozási idő ... nem tudtam, fájt a gyomrom, hányingerem volt és a fogmaradványt is erőteljesen éreztem. Ekkor már Krisz is nyünnyörgött, hogy éhes, de nem szívat, inkább éhen hal - ekkor már másfél órája nem evett -, minthogy lássam enni és rosszul legyek vagy megkívánjam a kaját. A 2 óra várakozási idő alatt sem inni, sem enni nem lehet! Visszamentünk a gondozóba fél 9-re. Fél 10-kor kerültem sorra egy ampullára. Amikor levették a vért, elmúlt minden gyomorbántalmam, rosszullétem. Kérdezték, hogy nem émelyegtem-e, nem hánytam-e?! Mondtam, hogy egy hős voltam, NEM!
Ismét hazajöttünk s mivel elmúlt a fogfájás is, úgy döntöttem, csak kedden reggel megyek be a sebészetre, addig kibírom valahogy. Úgyhogy jöhet egy nagy zaba és utána 3-ig pihenés. Ugyanis 3-ra kellett nőgyógyászhoz mennem. Nagyon ettünk Krisszel, valahogy csak kibírta a nagy éhezést és egy szavam sem lehet, konszolidált nagyon. Nyilván nem volt nehéz a kocsiba dugdosott nasikkal túlélnie a két vérvétel között eltelt időszakot.
Fél 11-kor mondom az uramnak, hogy mégiscsak be kéne menni a kórházba, mert mi lesz, ha begyullad még jobban... sokkal jobban fog fájni a műtét és ha ma túlesek rajta, akkor holnap ilyenkor már csak röhögünk az egészen. Ismét összecihelődtünk, autó, kórház. Krisz rágyújtott megérkezés után. Én még tukmáltam, hogy szívjon el még egy szál cigit, ráérünk. Jó idő van, nem sétálunk-e stb... rájött gyorsan, hogy nagyon be vagyok szarva és szó szerint betuszkolt a kórház ajtaján. Megkerestük a szájsebészetet, gondoltam leülök a váróban, ráhangolódok ... még leülni sem volt időm, egyből behívtak, adatfelvétel, s rögtön az első injekció landolt a szájpadlásomban. Kettőt készítettek elő, de a másodikat nem engedtem beadni, mert féltem, hogy Dorkának valami baja lesz. Így tulajdonképpen magát az íny felvágását nem éreztem, a gyökér kihúzását már premier plánban 'élveztem'. Mikor végzett a szájsebész, azt mondta, hogy nem vagyok normális. Ilyet nem szabad csinálni, mert ez nagyon fáj. Gondoltam, nekem mondja? Most taknyom-nyálam egybefolyik a könnytől és az orromon is folyik a vér, a számból kiömlő pirosságról nem is beszélve. Majd közölte a műtét után, hogy ezek az érzéstelenítők már olyanok ám, amik nem jutnak be a véráramba s a babát egyáltalán nem veszélyeztetik. Na, ekkor elhagyta a számat egy hangos BAZD MEG és egy csomag vérrel átitatott gézpamacs, ugyanis elfelejtettem szólni, hogy vérzékeny vagyok, egy csomag kötszer nem lesz elég. Erre gyorsan rájöttek ők is, gyorsan visszaültettek, cseréltek és kiengedtek ... ha ezt tudtam volna, nem szarozok az érzéstelenítőn s megspórolok magamnak egy baromi nagy fájdalmat. Mindegy, én is kérdezhettem volna előre, de annyira gyorsan történt minden, hogy eszembe se jutott. Fél óra alatt túljutottam mindenen. Fájt lefele a lépcsőn, fájt a parkolóban, fájt hazafele, fájt itthon, de már nem érdekelt, csak az számított, hogy Dorka a pocakban izeg-mozog és ő jól érzi magát, a maminak holnapra semmi baja. Itthon sikerült aludnom másfél órát, majd ébredés, zuhanyzás, Krisz megborotvált - már nem próbálkozom egyedül, amúgy is fejleszteni kell a technikát a szülés előtti 3 perces szőrtelenítésre - és elmentünk a dokimhoz. Ott egy órát vártunk full huzatban, ami a frissen kiszedett gyulladt gyökér helyének épp jókor jött. Az ajtót nem lehetett becsukni a váróban, mert le volt szerelve. Mindegy, ezt is túléltük. Bekerültünk. Vizsgálat, UH-elemzés, képcsodálás, megállapítás: szép nagy babóca, sokat mocorog és olyan erős szívhangja van, mint egy sportolónak. Méhszáj zárt , következő tali 3 hét múlva, 5.000,- Ft és eljöttünk haza. Ma ismét mogorva volt egy kicsit, ez nála mindig változik.

Szóval egy nap krónikája címszavakban:


No kaja, no pia, vérévétel, vérvétel, vérvétel, cukros szar, vérvétel, szájsebészet, ismét ömlött a vérem, csak most az arcomból, doki, vizsgálat és otthon, édes otthon.
Ez 2 napra is sok lenne, de egy hős voltam és belesűrítettem mindent egy napba ... holnap már csak mosolygunk az egészen ... gondoltam akkor!

Védőnőnél jártam és cukorterhelésre beutalót kaptam

Nem volt most sem túl nagy élmény. Ismét túl akart lenni rajtam minél előbb. Bár tegnap én voltam az egyetlen a páciensei közül, aki nem babakocsiban érkezett, aki nem csorgatta a nyálát, nem pisilte és kakilta nyakig tele a ruciját és 70 centinél magasabb...

Viszont én voltam az egyetlen látogatója 120/70-es vérnyomással, "negatív, szép, tiszta vizelettel" és 71,5 kilóval. 3,5 kg hízás 5 hét alatt. Szokásos szlogen: majd terhesség után elmúlik. Nyilván, mint minden más a terhességgel együtt...

Megkaptam a vércukor-terhelésre a beutalót, a vérvételes papírt és egy ellenanyag-szűrésre is kaptam ismét kockás lapot. Akárhogy is számolom 3 ampulla vér lesz, úgyhogy szólnom kell az uramnak, hogy a hétfő délelőttjét tegye szabaddá... mert gondolom most sem tudok alkudozni a fiolák számát illetően. Vasárnap éjfél után nem lehet enni, az utolsó vacsorának is diétásnak kell lennie, nehogy bezavarja a sok édesség vagy nagyobb cukor- és szénhidrátmennyiség a vérvétel eredményét. 7-re kell menni a terhesgondozóba, ott leveszik egyből az "éhgyomri" vért, majd tömény cukros vizet itatnak s 2 óra múlva ismét vért vesznek. Addig NO kaja, pia. Azt mondta, úgysem lesz kedvem tápanyagot bevinni a szervezetembe. Valószínű, még a seggem is ragadni fog a cukros víztől. Ám jó hírrel is szolgált Márta, lehet citromot vinni és facsarhatok egy keveset, így korán reggel fincsi limonádéval kezdhetek. 

Hétfőn eljön az én napom is. Végre a nagyképű cukorterheléses kismamák közé fogok tartozni s lenézhetem a 8 hetes kismamákat, akik még úgy gondolják, hogy életük legfontosabb eseményére, az első vérvételre jönnek szépen sorban  7 órára ... csak még nem tudják, hogy én bármelyik előtt előbb bemegyek. Sőt! Már másodszor fogok sorra kerülni, amikor ők már 10.-szer szidnak engem és a felmenőimet a sorrend miatt és amiatt, hogy ők sem ettek 3 órája. Hát drágáim mi ezt Krisszel 4-szer ültük végig és ugyanígy szidtam a 24-25 hetes anyukákat és egész rokonságukat, amikor a helyeteken ültem!

Ezzel az illúzióval csak egy gond van. Nem vagyok ilyen gonosz... Tudom milyen rossz sokat várakozni, unatkozni, büdös izzadságszagot szagolni, rosszul lenni, izgulni, nem enni, nem inni, fáradni, órát nézni, ami mindig egy helyben áll és utálni minden cukorterheléses kismamát! Én tök megértek minden 8, 9, 12, 16 hetes anyukát. S valószínű, hogy lapos kúszásban, kommandózva a padsorok és asztalok között fogok odamenni a nővérkéhez a beutalóimat leadni, hogy engem ne utáljanak annyira. S együtt szidom velük a többieket. Miért felejtik el a cukorterhelésesek ezeket az időszakokat? 

Aztán lehet én is átszellemülök ... ki tudja ... Ezt valahogy úgy tudom elképzelni, mint amikor 18. szülinapomra készülődtem. Azt hittem valami történni fog. Lesz egy varázspálca, ami új színeket, érzéseket, tulajdonságot, embereket, mely új, vagy legalábbis mást ad az életembe. Aztán eljött a születésnapom. Emlékszem Linda házánál Zsuék és Bogiék rendeztek titokban egy bulit. Jöttek a chippendale-fiúk, Bogi hozta a tojáslikőrjét, vártam ... semmi. Vártam másnap hajnalban is, miközben Zsuval beszélgettem egy szál takaróban ketten a hintájukban az élet nagy dolgairól ... akkor se történt semmi ... és azóta sem. Ez a várakozás van bennem a hétfővel kapcsolatban is. Várom azt az érzést, amitől 'felsőbbrendű' leszek a többieknél. Jobban mondva csak ezért várom a vérvételt. Az eredményeink biztosan jók lesznek, hisz Dorka ügyes, a mami kevésbé okos, de bizakodó. Most megsasolom azokat az anyukákat, akikkel kábé együtt szülünk, így képben leszek a felhozatalt- és a velem egy időben szülő nők számát illetően. Így felkészülhetek lelkiekben a 8 emberrel és családtagjaikkal való 'együttvajúdás' élményére.

Milyen jó volt ott ülni közöttük 8 hetes 1 napos kismamaként s annyira összehúztam magam a 'nagyok' mellett, amennyire csak tudtam. Csak akkor nyílt ki s csipám, amikor nekiálltak ijesztgetni a rémtörténetekkel és egyéb nyalánkságokkal. A beszólásaim után már nem voltam kisegér ... igaz, 3 emberrel több utált, mint első megjelenésemkor :)

Akkor azt hittem, enyém a világ és ennél jobb dolog nem is történhet velem, mint hogy vért vesznek tőlem, komoly kismamaként. Aztán jött a 12 hetes UH, a 16 hetes AFP, a 18 hetes genetikai UH, a vizsgálatok, a 4D ... majd a jobbnál-jobb élmények ... a nem alvás, az állandó idegeskedés, a lábdagadás, a vizesedés, a hisztik, a megnyugvások, a melegek, a hőhullámok, az állandó fáradság, a rosszullétek, a védőnő, a pisi-hordozás, a feszülések, a görcsök, a hízás, a félre tájékoztatás, a sírások, a nevetések, az örömkönnyek, a barátságok. S mindemellett mégis azt mondom, életem legszebb, legtartalmasabb időszakát élem. Nem cserélném el semmiért sem! Szeretek dokihoz járni!

Mindezt Dorkáért, magamért, magunkért, a leendő kis családunkért.

A legdrágább kincs a világon

Madách szavaival élve szabadon: Lassan "Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen."

A tegnapi sokkhatás után - melyet édes kislányunkkal való találkozás okozott - ma talán már tudok beszélni és nagy nehezen össze tudom szedni a gondolataimat ... a szájzár is kezd feloldani a fél órás UH-os mosolygás után. 

Egy élmény, melyet szavakkal kifejezni nem lehet.

Egy élmény, mely mely ismeretlen érzéseket kelt.

Egy élmény, mely lenyomatot hagy, mint fában a karc. 

Egy emlék, melyet elmondani nem lehet.

Ez a kis rövidke ars poetika jutott eszembe a tegnapi nap 4 órától fél 5-ig tartó időintervallumára.

Háromnegyed 4-re odaértünk a Kyncs Kft.-hez, ahol annyian voltak, mint még soha. Kicsit megijedtem, ugyanis apajelöltnek 5-kor tárgyalása volt, így nagyon ki volt számítva az időnk. Szerencsénk volt. Mi voltunk az első olyan kis család, akiknél a baba fent volt és produkálta magát. Az előttünk érkezőket sétálni küldték vagy szóltak nekik, hogy valamit kezdjenek a pocaklakójukkal, mert alvó babáról nincs értelme videó felvételt készíteni, s a fotók sem érdekesek így. Bent a szobában szerencsehozó tündérünk, Maca fogadott, aki valamelyest megnyugvást jelentett pár percre. Lefeküdtem a vizsgálóágyra, Krisz letelepedett mellém a székre s olyan heves szívdobogás kapott el, azt hittem menten rosszul leszek. Mindez tartott az UH fej hasamra helyezéséig, mert akkor elindult a csoda, a mosolygás, a könny, a kézszorítás, a móka és kacagás. 

Dorka ismét reprezentálta azt, amit előre megbeszéltünk vele, amit kértem tőle. 

Mosolygott, csücsörített, integetett, magyarázott, rugdalt, közben bemutatta a kínai- és japán harcművészetek összes kéz- és lábtechnikáját, a fejét hátravágva ringatta magát, közben nagyon erősen gondolkozott, finoman apa kezéhez simul. Amikor Krisz a pocakomra rakta mancsait Dorka egy mosollyal konstatálta, hogy megvagyunk, jó helyen vagyunk, apa velünk van ... és simult hozzá olyan nyugalommal és szeretettel, amilyen csak apa-lány között lehetséges. Krisz szeme csillogott a boldogságtól és a könnytől. Náluk ez a móka már rutinná vált az UH-ok során ... vagy csak menőzni akar az uram, hogy hehe, velem ezt csinálja, nálad miért nem ... majd fél óra múlva bemutatott, hasra vágta magát, a fülei mellé tette a kezeit és elszundított. Végig a feje mellett volt a keze, még akkor is, amikor a talpát csiklandozta. Ekkor a tappancsai is a feje mellett helyezkedtek el. Egy tündérpofa a szó szoros értelmében. Fél óra. Ennyit betekintést kaptunk most Dorka életébe. Bekukucskálhattunk és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen okos kislányunk van. Minden a terv szerint ment. Az UH szerint 24 hét 3 napos volt kedden, 665 gramm és 24 cm. Hivatalosan 23 hét és 2 napos. A méretei egy 25. hétben lévő babócának felelnek meg. . 
Dóri szerint nehezebb már, mint az új objektíve. Számomra ez a hét mondása volt! Nagyon tetszett. Szeptemberben, ha megszületik Pötty és eljönnek Dóriék látogatóba, majd úgy mutatom be neki, mint azt a nénit, aki az egyik legnagyobb Dorka-FAN, az egyik legjobban szurkoló, aki már mami pocakjában is nagyon  szerette és aki azt mondta rá 665 grammosan, hogy az objektíve könnyebb a pocaklakómnál!!! S a legfontosabb: akiknek mi nagyon-nagyon szurkolunk és Dorka hozza számukra az új reményt! Mosoly, mosoly, mosoly.


Dorka a mi életünknek is új reményeket adott. Új helyzeteket és körülményeket kaphatunk. Nem lehetünk elég hálásak a jó Istennek, hogy megajándékozni látszik minket egy ekkora csodával és egy ilyen tüneményes emberpalántával, akinek viszont anya és apa ad új lehetőségeket, akit nagyon-nagyon szeretni fognak, akit már most féltenek és óvnak.
Mikor kijöttünk az UH-ról mindkettőnk szeme könnyes volt. Átöleltük egymást Krisszel és álltunk pár másodpercig csendben tudva, hogy a pici lányunk hason fekve, füleit befogva, lábait maga alá húzva alszik a pocakomban. Ez volt az utolsó kép róla. Nagyon édes volt. Olyan emberi tulajdonságok mutatkoztak meg, olyan érzések, melyek már most elvarázsoltak minket. Dörzsölte a kezecskéit, amikor a hideg zselétől már fáztam én is. Mosolygott, formálta az ajkait, ringatta magát és elalvás előtt dörzsölte a szemecskéit. 
Szép álmokat Édesem! 6 hét múlva újra találkozunk az utolsó UH-on, addig is növögess és gyarapodj, anya, apa vigyáz Rád s tiszta szívből szeret!

Nevem Pötty, Édes Kis Pötty

A sokkhatás miatt holnap a többi ... kommentel egyetemben!

Boldogság, mosoly, mosoly!

Strand

Ma strandon voltunk, a Lipóti élményfürdőben. Pötty, apajelölt és anyajelölt.

Délután 3 után mentünk és 6 körül értünk haza. Nagyon jól éreztük magunkat! 

Krisz ötlete volt, hogy szabaduljunk ki egy kicsit itthonról, s teljes felnőttes viselkedéssel párosítva az előírásoknak megfelelő időpontot választottunk a napozásra. A hely gyönyörű szép, hatalmas és nagyon tiszta.  A termál részleg túl meleg volt, 38 fokos, a 2 méteres feszített víztükrű medence pont jó, ám mi az élménymedencénél tettük le a voksunk és a cuccainkat is. Kiültünk a szélére és a közepesen langyos vízben lábat lógattunk 3 órán keresztül. Én nem mentem bele a vízbe, féltettem magam és Dorkát is, úgyhogy a medence széléről nézegettem a jobbnál jobb 3-4 éves pasikat. Krisz meg is jegyezte, ha most nem látszódna a terhességem, már biztosan kővel hajigálnák a két pedofilt - akik történetesen mi voltunk - hogy takarodjanak a gyerekektől minnél távolabb. Ábrándoztunk... főleg én hallgattam az uram. 2 napja arról beszél csak, milyen pánik van a fejében, hogy mindjárt itt az október, viszont emellett iszonyatosan várja a kislányát. 

Szóval álmodozással telt a 3 óránk: jövő nyáron már Dorkát is vihetjük magunkkal Lipótra pancsolni. Én amilyen vízicsibe vagyok, egész nap a medencében lesz velem, játszunk, uszizunk és ha nagyobb lesz csúszdázhatunk együtt. Amikor néha elfáradok - bár strandon ilyen még velem nem fordult elő -, akkor apa felveszi a kezébe s mehetnek csajozni. Ma döbbentünk rá, mekkora sikere van a lányos apukáknak a strandon. Amilyen kéjenc fejjel mentek a babájukkal a kezükben, biztosra veszem, hogy sikerük is volt! :)

Bevallom őszintén, kicsit félve fogadtam el Krisz felvetését a mai programot illetően, mert hát nem pocakosakkal vannak tele a strandok általában. Az uram még gyengéden le is b..ott, mert szégyenlem a terhességem, hogy húzódzkodtam a program miatt. Nyilván tavaly előtt feszes testtel, 52 kilóval máshogy vonultam a stégen, mint most 70-hez közel kicsit sem feszes popóval és combikákkal. Szó sincs a kismamaság szégyenléséről... csak más állapot ez, mint 2 éve...

Egy kis kitérő - magyarázat - : tavaly azért nem voltunk vízközelben, mert annyit melóztunk hétköznap, hogy nem volt időnk rá, hétvégén meg vagy kerti munka volt, vagy rossz idő. Tehát a konklúzió: az idén már most többször voltunk strandolni, mint tavaly. 

Folyt köv.: gondoltam indulás előtt. Érkezéskor rájöttem, hogy vannak nálam sokkal nagyobb emberek terhesség nélkül is és nincs nekik egyáltalán kisebbségi komplexusuk, akkor nekem miért legyen... Szóval felmérve a terepet joggal húztam ki magam és vonultam a stégen minimum olyan büszkén, mint 2 évvel ezelőtt, csak most apajelöltre és Pocaklakó Dorka manóra voltam nagyon büszke.

Ui.: holnap UH. Június 14, 4 óra - Kyncs Kft. Bízunk benne, hogy minden rendben lesz és nagyon izgulok már a nagy találkozás miatt. Megbeszéltem Pöttyel, hogy sokat mocorog és ügyes lesz, hisz videó felvétel készül róla. Amikor én próbálom kamerázni a pocakom, szinte sohasem sikerül. Mocorog, látványosan kitolja magát, hol a hátát, hol a könyökét vagy a lábát. Mihelyst a kezembe veszem a kamot, megnyomom a felvevő gombot, abbamarad a produkció s békés álomba zuhan... bízom benne, hogy holnap adja a szokásos formáját!

Éjfél után

Éjfél múlt 5 perccel, s mi Pocaklakó Dorka manóval a 23. hetet betöltöttük. Így utólag visszagondolva gyorsan lerepültek a hetek, hónapok. A jó Istent arra kérem minden nap, hogy vigyázzon a mi Kincsünkre, mert nekünk ő a legfontosabb! 14-én, kedden 4D-s UH-ra megyünk, s már alig férek a bőrömbe, annyira várom találkozást! 

Kíváncsi vagyok, mennyit változott, nőtt, formálódott. Kire hasonlít, tuti kislány-e, megvan-e mindene?! 

Biztosan minden rendben lesz, hiszen nekünk nagyon okos kisbabánk van.

Ez a hetünk jól telt. Miután végeztem a munkával, hazajöttem, elvégeztem a háztartási munkákat és pihentem, aludtam. Egyre többet mocorog Dorka. Sőt, sokszor a mocorgás szó nem is szó arra, amit művel. Az új napirendje 2 hete: reggel 5 órakor ébred s egy erőteljes oldalrúgással jelezvén pocaksimogatást követel. Amikor ez megtörtént, néhány ficánka után visszaalszik. Majd fél 8-tól party van a mami hasában. 11 óráig. Újabb alvás következik. Fél 3-től ismét egy kisebb ébrenléti etap, majd este, mikor apajelölt is hazaér, egy nagyobb hancúr és produkció a szerelmesek között. - Krisz & Dorka -. Jól követhető a kislány napirendje.

Haskeményedés naponta van és a görcsök is visszatértek 2 naponta, de nem vészes. Azt mondják ez normális, a méh készül fel összehúzódásokkal a szülésre. Újdonság az általam csak búbosodásnak hívott jelenség. Egy-egy helyen és helyzetben búb nő a pocakomra, ami kemény. Rájöttem, hogy ma a háta volt, tegnap és a héten már többször is a könyökét dugja kifelé és félköríves mozdulattal jelzi a hollétet illetve apának is így köszön, amikor megjön. 

Szóval a hetünk nyugisan telt. Maja majd megőrül a kíváncsiságtól, hogy mi az a valami, ami mozog a pocakomban, ugat neki és kaparja. Könyörög a hasamnak, hogy jöjjön ki és játsszon vele az az izé, ami ott van bent! A héten a madzagját is odahozta neki, de Dorka nem dobta vissza, amin Maja besértődött, így kénytelen voltam én kiengesztelni. 
Az alvással egyre nagyobb problémáim vannak éjjelente. Szinte már semmit sem alszom. Forgolódok, pisilni járok és a pocakom ilyenkor keményedik be általában. Sehogy sem kényelmes! Ráadásul tegnap óta nagyon fáj a hátam. Hiába a helyes testtartás, húzza a súly. A cicim és a pocakom súlya. Csak egy kép az illusztráció kedvéért, hogy értsétek a panaszkodásom okát:

Ez a kép 22 hetesen és 5 naposan készült. Krisz ezer éve kinőtt boxeralsójában.
Jól látszik, hogy a 60-as derékbőségem 102,5 cm. Ennél már csak/még nagyobb lehet. 
Egyébként hétfőn elkeseredett sms-t írtam apajelöltnek, hogy lehet valakinek ilyen alakja pasi létére... s különbenis hogyhogy nem jönnek rám az ő rövidnadrágjai?! Amikor elküldtem, már rájöttem, hogy újabb hülye kérdésen vagyok túl. Nekem azt mondta minden ismerősöm, hogy terhesség alatt hordhatom az uram cuccait... hát ez is hazugság a mindig kellemes, jó és szép pocakmozgásokkal egyetemben.
Nem számít, csak Dorkának legyen odabent hely!


Eljött a fészekrakó időszak. Pakolászással és gyűjtögetéssel telt a hetünk. Kriszen is hasonló érzelmeket vélek felfedezni. Nagy nehezen ma összeszereltük a miniatűr puzzle darabokra sikeresen szétszedett babahordozókat:

Ezzel is végeztünk. A babakocsi huzatjainak 98%-át kimostam, kettő nem fért be a mosógépbe, így azokat fertőtlenítő-kendővel kisikáltam s csodatiszta lett a járgányHolnap - ma - pihenőnapot tartunk, Áron 1 éves lett s a szülinapi zsúrjára megyünk. Készítettem ma este diós linzert és egy mozdonyos tortát, melynek kéményéből a füsttel együtt Áron neve pöfög kifele. Eredetileg azt terveztem, hogy lesz a mozdony és maga után húzza az ÁRON betűket, de nincs akkora tálcám, amire mindez ráférne. Még a két héliumos lufi hiányzik a tortáról. Az holnap kerül rá közvetlenül az átadás előtt. Ezen kívül vettünk neki a homokozóba játékot. A torta nem profi, de nagy szívvel készítettem:

Babakocsi

... és tessék az első komoly szerzeményünk:

.. és Maját is bevontuk a játékban. Láthatjátok, mennyire tetszik neki a móka!

Na, hol a kakukktojás? 
















A könnyem is potyogott, amikor megvásároltuk - jobban mondva anyáéktól megkaptuk - egy nagyon kedves házaspártól ezt a használt kocsit. 80.000,- Ft-ról volt leárazva 18.000,- Ft-ra. Annyira megható volt a tudat, hogy felnőtt lettem. Most éreztem először ilyet. Másért felelősséget vállalni, másnak venni dolgokat úgy, hogy nem tehetem meg az illetővel, hogy gagyit vagy selejteset veszek neki, hisz életünk értelméért csinálunk mindent már. Rázott és futkosott rajtam a hideg, amikor belerakták a fiúk az autó csomagtartójában. Felmerült bennem a kérdés, hogy nem vettük  meg túl korán, nem lesz rossz ómen? Gyorsan elhessegettem a negatív gondolatokat ... amikor beültünk nem bírtam mást motyogni, csak hogy van egy babakocsink, van egy babakocsink! Véleményem szerint a kocsi kielégít minden olyan igényt, melyet mi szeretnénk. Állítható, fektethető, nyitható, csukható, benyomós és kihúzós. Számomra még varázslat egyenlőre, hogy működik a guruláson és a toláson kívül, de az uram már most nagyon élvezte az ezer és ezeregy gombot rajta. Gyorsan összeszerelte, majd szétkapta. Ki kell mosnom a huzatokat róla, viszont azt úgy kell leszednünk, hogy vissza tudjuk rakni és ne járjunk úgy, mint a bébihordozókkal. Van kettő darab. Mindkettő szétkapott állapotban ... ugyanis leszedni nem volt nehéz a huzatokat ... visszarakni nem tudjuk. Majd szeptemberben újra megpróbálkozunk. Akkor muszáj lesz valahogy összeeszkábálni vagy belerakunk egy vastag takarót és kész lesz a bébihordozó.

Ezen kívül ma egy vasalódeszkára is szert tettünk. Eddig tiltakoztam ellene, mert én a mosógép tetején is nyugodt szívvel kivasaltam mindent. Igaz, hogy a konnektort nem értem fel, mindig Krisz kellett várni a kihúzással, többször elfelejtettem kihúzni és 2 napig volt bedugva. Így tudok az uram szerint TV-ni vasalás közben és nem a fürdőből kell kiabálnom, hogy míííí? vagy mi van?

Tegnap lefoglalóztunk egy pelenkázó, komód, kiskád egyveleget 12.900,- Ft-ért. Kedden hozhatjuk el, akkor kell a fennmaradó összeget kifizetni. Ezt egy győri használt baba boltban találtuk. Egy karcolás sincs a bútoron, annak ellenére, hogy használt, s nagy előnye, hogy befér még a szobába a kiságy mellé. Kiságy! Ez még nincs meg. Most ezt keresem. Jobban mondva Pesten találtam egyet 7.000,- Ft-ért belevalóval együtt. Nálam a belevaló alatt a takarót, párnát és rácsvédőt értsd. Bár azon gondolkoztam, hogy párna nem kell az első időben. Takaró sem, ugyanis hálózsákot szeretnék használni. A rácsvédőre viszont szükség van. Bébiőrt kell még vásárolnunk. Szintén a használt boltban volt nagyon jó áron. Majd a következő fizetésnél erre is beruházunk. Szépen apránként igyekszünk megvenni mindent!

Képzeld el terhesen!

A következő telefonbeszélgetés zajlott le Julcsi barátosném és köztem. 
Azóta zokogok a nevetéstől:


Julcsi: -"Hogy vagytok? Nem visel meg ez a meleg?"


Liz: - "Kurva meleg volt délelőtt, majd a nyakamba zúdult az eső Győr közepén. Mire hazaértünk a jég elverte a tetőablakunkat ... most meg szinte hideg van odakint. Nem tudom hogy lehet ezt kibírni má'!! Alig kapok levegőt a magas páratartalom miatt."

Julcsi tök komolyan válaszol a telefon túlsó végén: - Hát akkor képzeld el még milyen szar terhesen!

Kösz barátosném, benned bíztam! Megpróbálom elképzelni ...

22. betöltött terhességi hét

 2011.06.05. 22 hetesek lettünk. 

Apajelöltnek készítettünk Pocaklakó Dorka manóval étcsoki-pudingot eperrel és barackkal.

Ezen kívül nekiláttam a nagy lakás-szortírnak. A hálószobával látszólag végeztem. A kisszobát elkezdtem, Dorka eddig felhalmozott cuccait összeszedtem és már most nem fér el a szekrényében. A felhalmozott cuccok alatt értsd pár zokni, rugi, takarók, plédek, meleg gyapjú, babaülések-, huzatok. Egy darab játék, szekrény. Ennyi. Kimerült a szoba kapacitása és a hely adta lehetőség. A kiságynak kell beférnie még. 

Tapétázunk júliusban, akkor készítem el a dekorációt is. Szeretnék egy mesefalat festeni. Majd ablakárnyékolás következik, hogy ne legyen 35 fok árnyékban. 

Ezek most még csak tervek, de jó beülni a földre a babaszoba közepére és álmodozni, vágyakozni a még ismeretlen után. Elmélkedni, gondolkozni, beleélni magam abba, hogy pár hónap és már kincsünkkel ülhetek a szoba közepén és gyönyörködhetek a kisbabánkban.

Áron

Ma nálunk jár Áron! Természetesen anyukájával és apukájával. Nagytakarítást terveztem, de úgy megcsúsztunk a felkeléssel és bevásárlással, hogy csak takarításra maradt időm. Maját is gyorsan megfürdettem, mert tegnap a Duna-parton sétáltunk vele, így nem akartam, hogy valamit elkapjon Áron, legalább a kullancsvizslatás is megtörtént. Számuk: 0

Féltem a találkozástól, nem szerettem volna, ha Áron megijed Maja nagy hangjától, hisz a kutty úgy be volt zsongva meglátván hogy gyerek és pici, ráadásul még mászik is! Szerencsére Ári nagyon stramm gyerek és csak NON PLUSZ ULTRÁKBAN tudok beszélni róla. A mintagyerek minta viselkedési formákkal, minta szokásokkal és minta természettel. Zsunak szoktam mondani, hogy őket csak mutogatni kellene, annyira jó szülők és annyira ügyesen nevelik ezt a csöppséget. Elnézve a lakásunkat és benne Áront, sokmindent nem kell változtatni. A nappaliban lévő asztalt cserélnünk kell, mert meglepően mozog, illetve a gyertyatartókat kell átütemezni. Ezen kívül más babaéletre káros dolgot nem fedeztem fel. Illetve az volt fura, hogy Ári 'bement' a kisszobába, ahol Dorka lesz majd és picinek festett a szoba. Eddig is tudtam, hogy a mérete mini, na de ennyire. Nincs más, marad ez. Növelni méretet nem tudunk... ennél kisebb helyen is már nőttek fel gyerekek. Csak egy kiságyat terveztünk a még kisebb szobába ... illetve a szőnyeg jön még bele.

Maja nagyon helyesen viselkedett a kezdeti sokk után. Megvolt a bezsongás, az ugrabugra, az örömpisi... naná, hogy a szőnyegre, gyors takarítás. Nagyon megszerette a babát. Együtt jöttek mentek. Zsu etette mindkettőt. Egy falat a gyereknek, egy Majának. Közben a kutya ötvenszer végignyalta szeretetből Áront és könyörgött neki, hogy játszon vele. Már kezdtem megnyugodni, hogy nem lesz itt gond a kutya és gyerek összeszoktatásával, mire felvilágosítottak, hogy a babát trónfoglalóként kezelheti és fogja is a kutya és lehet, hogy utálni fogja. Talán olyan szempontból szerencsénk van, hogy Maja egy yorki. Ha 2 lábra áll sem éri el a kiságy alját ... sem ... nyilván kettesben nem fogom Dorkával hagyni, de bízom magamban és kutyámban, hogy jól ki fognak jönni egymással s nem Maja legnagyobb ellensége lesz a bébibogyónk.

Szóval Áronról ezek után csak SZUPER LATÍVUSZOKBAN tudok beszélni. Annyira aranyos, okos és szófogadó, hogy elmondani nem lehet. Megmutatta milyen ügyesen ropja elektronikus tánczenére és bemutatót tartott erőfitoktatásból is. Nekem most ez a kedvencem. 

Remélem nekem is sikerül egy ilyen értelmes kis emberpalántát nevelgetnem. 

Számomra két cél lebeg a szemem előtt: boldog legyen s egészséges ... akkor nekem mindenem meglesz, amire vágytam az életben. 

21. hét

21 hetes, 6 naposak vagyunk Pocaklakó Dorka manóval. Egy héttel közelebb vagyunk a nagy naphoz és egyel bővült a becenevek száma is. Jobban mondva kettővel, mert a Szarjanka is belekerült a repertoárba.

Ez a hét szinte eseménytelenül telt. A pocakom csak nő, csak nő. Nem gondoltam volna, hogy a hajdanán kockás hasból lehet ekkora dinnye. Óriáspocaknak hívom magam... a "gömbölűbála" már nem aktuális Krisz szerint és inkább óriáspocakmanó vagyok. Most minden manó. Tegnap, amikor terveztük a gyerekszoba falát a Micimackó helyett is Micimanó lett. Már kezdünk becsavarodni a gyerekvállalás terhétől és a nyomástól, mely ránk nehezedik a "Vajon milyen szülők leszünk?" - kérdéskörtől. 

Mindenesetre most van egy előléptetett apuka-jelölt és egy levegőt nem kapó anya-jelölt. 

Akkorát nőtt a hasam hirtelen, így nem szépen fokozatosan szoktam hozzá a kevesebb levegő-meglétéhez, hanem egyszer csak hiába szívtam, szívtam... nem volt elég s befulladtam. Előredőlni- hajolni nem tudok, mert nem kapok levegőt, a hanyattfekvésnél is ugyanez a helyzet. Ülésből is egyre többször kell felállnom, mert keményedik a pocakom és Pöttyöm is jelzi, hogy már elég volt a nyomorgatásból. Eközben irányt mutat a kis Drágám a bordáim elhelyezkedését illetően ... darabra és pontos méretre tudnám árulni, annyira tudom, hogy hol van és milyen hosszú egy-egy bordacsont. Dorka a kis kezeivel vagy lábaival nap, mint nap utat mutat. Az első két bordásfalazás fájt! Nem tudtam mi ez. Mintha beszorult volna a levegő egy pillanatra, majd a következőnél megállapítottam, hogy buta gyerekem van, mert durván nyomul. Mikor kigondoltam, megbántam és megbeszéltem Pöttyel, hogy kicsit finomabban, mégis csak kislány ... és a lányok nem csinálnak ilyet!

A kezem és a lábfejem ég a forróságtól. Az erek kidudorodnak rajtam ... mindenhol. Apró, barnás, miliméter átmérőjű foltok vannak a testemen. Főleg a mellemen és az arcomon. Ez normális ... azt mondják ... és jön a bűvös mondat : "Szülés után elmúlik!"
Mint ahogy elmúlik a frontérzékenység, a fejfájás, a nagy pocak, a mocorgás... minden, ami eddig összekötötte anyát és a babát. M inden pillanat, ami eddig csak kettőnké volt hármónké lesz. Dorkáé, anyáé, apáé. ... és természetesen Majáé.
Most, hogy ezeket a sorokat írom, a pocimban rugdos, jelzi, hogy ő is itt van és aktívan részt vesz velem a blogban. Napközben is egyre többet van fent és pedig kiélvezem minden egyes percét. Bár őszintén szólva néha jó egy kis nyugi. A nagy aktivitás sokszor már görcsé és keményedésé válik. Mondtam a dokinak és a  védőnőnek is... és jött a bűvös mondat: "Szülés után elmúlik!" Na itt már röhögtem. Még jó hogy nem marad meg terhesség utánra ez a kis mellékhatás. Nyilván ökörség, de amikor nem érzem, mindig a legrosszabbra gondolok, pedig csak alszik. Ez az örök kétely és aggódás már az életem részévé vált. Krisz és Dorka élénken kommunikálnak. Apajelölt mély, dörmögő hangján búg - olyan szerelmesen, amit még én is ritkán kaptam meg -, a pici pedig élénk kapálózásokkal tudatja, hogy érti, hogy mi van és nemsokára a kezében tarthatja. Már látom előre sanyarú sorsom. A sorrend a következő lesz az uramnál: Dorka, Dorka, Dorka, Dorka és Dorka, Maja, Maja, Maja és a lakás, meg az autó, kaja, pia és én. No comment!!
Mindenesetre elkezdtünk készülni a gyerekre. Vettünk 4 pár mini zoknit és béreltünk egy garázst alattunk. A zokni a babát szolgálja ki, a garázs pedig minket vagy a lányunkat. Elég nagy, így holnap elkezdjük lehordani az összes felesleges cuccunkat a lakásból bezsákozva, megcetlizve. Így remélhetőleg több hely lesz s lekvárok és a befőttek is sorakozhatnak a hűvösben. Krisz gyűjtögető típus. Én már kevésbé. Így a tudta nélkül kell csomagolnom és szortíroznom... ha rajta múlik, akkor minden szart fenntartanánk a lakásban. Igaz, hogy 4 éve hozzá sem nyúlt, de hátha jó lesz. Így holnap leküldöm autót takarítani, addig szanálok, majd gyorsan lehordatok vele mindent. Vissza úgysem hozza már.
Most a válogatás és a fontossági sorrend-felállítás időszaka kezdődik. Felélénkült bennem/bennünk a fészekrakási vágy.
Készülök, készülünk és vágyakozunk.