Most múlik pontosan...

A tegnapi nap sokkoló hatásai csak most engednek visszaemlékezni apróbb részletekre és ugranak be momentumok, képek és élethelyzetek.

A cukorterhelés nem okozott különösebb érzelmi-vihart. Elmaradt "a 18. életévet betöltöttem, hű most mi lesz feeling". Végigcsináltam, mert muszáj volt. Gyorsan eltelt így utólag belegondolva. Voltak 8, 12, 16 hetes kismamák de nem mozgattak meg, mint ahogy tegnap reggel senkit sem érdekelt a másik. Csöndben ültünk a váróban és hallgattuk a nevek sorrendjét. 8 darab 24. terhességi hetet betöltött kismamával voltam együtt, ami arra enged következtetni, hogy egy időben szülhetünk. Ha csak valami extrém eset nem történik, egyedül élvezhetem a dokim társaságát szülés közben, ugyanis egyik anyajelölt sem volt ismerős a magánrendelésről. Nyilván kedden, szerdán, csütörtökön vagy pénteken is lehet menni cukorterhelésre, de minél később nekem annál jobbak az esélyeim. Az biztos, nagyon sokan vagyunk kiírva szeptember vége, október eleji szülésre. Lesz, ami lesz, találgathatok most jobbra-balra, úgyis szülni kell és tökmindegy hogyan és hol csak Pötty jól legyen és apajelölt ott legyen velünk. 

A második vérvételre visszaérve egy nagymama ült kint 4-5 éves unokájával. Jobban mondva a nagymama ült, a kissrác a földhöz csapkodva magát hisztizett az anyja után, aki 1 percet sem volt bent a vérvételen. Krisszel elnéztük az amúgy látszólag nagyon jó anyagi körülmények között élő családot és egymásra nézve abban reménykedtünk, hogy nyilvános helyen Dorkánk nem fog ilyen bután viselkedni. Összesen 10 percet sem töltöttek el várakozással és a nagyon buta gyereket legszívesebben megpofoztam volna. Az anyja akkora türelemmel és nagy adag csokival kezelte a kisfiút, hogy majdnem ellágyult a szívem, amikor megláttam a mellettem ülő anyukát a pár hónapos babájával. Ők reggel 7 óra óta voltak ott. 7 hónaposnál nem volt több Jázmin s a mama hasában egy 24 hetes magzattal nagyon piszkos ruhában és babakocsiban, játszottak. A rossz anyagi körülmények között élő kiscsalád szerintem egy hónapban annyi pénzt keres, mint a hisztis kisfiú apja 1 nap alatt. Amíg a fiú feje a földön huppogott, addig a kislány békésen és tündérien piszkos arccal tömte magában az Őssejt felvilágosító dokumentumok listáját a használt bababoltok portékáját kínáló szórólapokkal együtt. Közben olyan aranyosan mosolygott 2 órája, hogy elolvadt tőle mindenki. Anyja egy 3 számmal nagyobb, széttiport  tangapapucsban csoszogott több napja viseletes és büdös ruhában, de nem érdekelt senkit. "Szerelmem, adj egy csókot!" - mondogatta lányának .. az ostobaság lerítt a kismamáról, de a szeretet, a gondoskodás is. Danon joghurt volt a babakocsi aljában eldugva nasinak és frissen főzött teácska lapult a táskában.  A kisfiú egy tábla Milka csokitól csak megértette, hogy baromira nem jó, ha most betöri a fejét, bár akkor, ott én is fél életemet adtam volna a Noisettés édességért. Mondtam is Krisznek, ha hisztizek most, vesz nekem is egyet? Szóval elnéztem ezt a két teljesen ellentétes családot és rájöttem: nem az számít, kinek mennyi pénze van, lehet az sem, hogy ki mennyire művelt és tájékozott a nagyvilágban. Egy a fontos. A gyereked akkor lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha érzi, hogy szereted, hogy vele foglalkozol, ha átölelgeted, megpuszilgatod. Mikor már Jázmin is nyűgösködni kezdett a Most múlik pontosan kezdetű számot dúdolta az anyja, amit az X-faktor c. műsorban hallottam Janicsák Veca előadásában. Rázott a hideg a nő ízes cigány kiejtéstől és ahogy a 3 számmal nagyobb, széttiport  tangapapucsban  és a több napja viseletes és büdös ruhában ringatta a lányát ... groteszk, de annyira szép látvány volt!

A 7 órási éhgyomri vérvételre egy nagyon csinosan felöltözött lány száguldott be és nagyon szeretett volna sietni a baromi szuper-testű, szép pofijú 25 év körüli pasijával egyetemben. Ha volt a srác egyáltalán annyi idős. Elég rendesen szemügyre vettem a fiút, aztán bámészkodásomból azzal hozam vissza magam a Föld nevű bolygóra, hogy Hahó, Liz! Ez a srác valószínűleg annyira fiatal, hogy a megbámulásáért is több év letöltendőt kaphatsz! Szóval túlléptem a szuper-pain és megnéztem a csajt is, mert valami nagyon állt össze. Sötétkék kosztüm volt a lányon, fekete apró lyukú neccharisnya magassarkúval, kiengedett fekete hajjal szorongatta a ruhájához egyáltalán nem illő fehér Gucci táskáját, amelyből kis cetlik kerültek elő. Arcán felfoghatatlan feszültség és idegesség látszódott ... nem értettem, mire ez a pánik ... a cukorterhelés ekkora nagy dolog? 24 hetes kismama volt, cukorterhelésre jött ő is. Krisz szerint biztosan kismacskát fog szülni, mert laposabb volt a hasa, mint nekem fénykoromban. A második vérvételre később jöttek, mint mi. Ahogy suhant be az ajtón, észrevettem, hogy a nyakából idegesen próbálja leszedni a nyakkendőt, amire a Kazinczy iskola emblémája volt hímezve. Akkor esett le a kiscetli a táskában, a nagy rohanás, az ideges arc. A lány érettségiről esett be fél 10-kor, pár másodperccel azelőtt, hogy én bementem volna. Az arca ki volt simulva a pasija folyamatosan ölelgette. Túl volt a nehezén. Ki tudja, hogy az érettségi volt-e a legnehezebb ... a most következő próbatétel lesz a legnagyobb és legnemesebb feladata az életben ... s eszembe jutott a fent említett dal. Azt hitte ez a lány, hogy kész, megvan minden, pedig a diákévei "Most múlnak pontosan"!

http://www.youtube.com/watch?v=7caYserNK68