A legdrágább kincs a világon

Madách szavaival élve szabadon: Lassan "Be van fejezve a nagy mű, igen. / A gép forog, az alkotó pihen."

A tegnapi sokkhatás után - melyet édes kislányunkkal való találkozás okozott - ma talán már tudok beszélni és nagy nehezen össze tudom szedni a gondolataimat ... a szájzár is kezd feloldani a fél órás UH-os mosolygás után. 

Egy élmény, melyet szavakkal kifejezni nem lehet.

Egy élmény, mely mely ismeretlen érzéseket kelt.

Egy élmény, mely lenyomatot hagy, mint fában a karc. 

Egy emlék, melyet elmondani nem lehet.

Ez a kis rövidke ars poetika jutott eszembe a tegnapi nap 4 órától fél 5-ig tartó időintervallumára.

Háromnegyed 4-re odaértünk a Kyncs Kft.-hez, ahol annyian voltak, mint még soha. Kicsit megijedtem, ugyanis apajelöltnek 5-kor tárgyalása volt, így nagyon ki volt számítva az időnk. Szerencsénk volt. Mi voltunk az első olyan kis család, akiknél a baba fent volt és produkálta magát. Az előttünk érkezőket sétálni küldték vagy szóltak nekik, hogy valamit kezdjenek a pocaklakójukkal, mert alvó babáról nincs értelme videó felvételt készíteni, s a fotók sem érdekesek így. Bent a szobában szerencsehozó tündérünk, Maca fogadott, aki valamelyest megnyugvást jelentett pár percre. Lefeküdtem a vizsgálóágyra, Krisz letelepedett mellém a székre s olyan heves szívdobogás kapott el, azt hittem menten rosszul leszek. Mindez tartott az UH fej hasamra helyezéséig, mert akkor elindult a csoda, a mosolygás, a könny, a kézszorítás, a móka és kacagás. 

Dorka ismét reprezentálta azt, amit előre megbeszéltünk vele, amit kértem tőle. 

Mosolygott, csücsörített, integetett, magyarázott, rugdalt, közben bemutatta a kínai- és japán harcművészetek összes kéz- és lábtechnikáját, a fejét hátravágva ringatta magát, közben nagyon erősen gondolkozott, finoman apa kezéhez simul. Amikor Krisz a pocakomra rakta mancsait Dorka egy mosollyal konstatálta, hogy megvagyunk, jó helyen vagyunk, apa velünk van ... és simult hozzá olyan nyugalommal és szeretettel, amilyen csak apa-lány között lehetséges. Krisz szeme csillogott a boldogságtól és a könnytől. Náluk ez a móka már rutinná vált az UH-ok során ... vagy csak menőzni akar az uram, hogy hehe, velem ezt csinálja, nálad miért nem ... majd fél óra múlva bemutatott, hasra vágta magát, a fülei mellé tette a kezeit és elszundított. Végig a feje mellett volt a keze, még akkor is, amikor a talpát csiklandozta. Ekkor a tappancsai is a feje mellett helyezkedtek el. Egy tündérpofa a szó szoros értelmében. Fél óra. Ennyit betekintést kaptunk most Dorka életébe. Bekukucskálhattunk és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen okos kislányunk van. Minden a terv szerint ment. Az UH szerint 24 hét 3 napos volt kedden, 665 gramm és 24 cm. Hivatalosan 23 hét és 2 napos. A méretei egy 25. hétben lévő babócának felelnek meg. . 
Dóri szerint nehezebb már, mint az új objektíve. Számomra ez a hét mondása volt! Nagyon tetszett. Szeptemberben, ha megszületik Pötty és eljönnek Dóriék látogatóba, majd úgy mutatom be neki, mint azt a nénit, aki az egyik legnagyobb Dorka-FAN, az egyik legjobban szurkoló, aki már mami pocakjában is nagyon  szerette és aki azt mondta rá 665 grammosan, hogy az objektíve könnyebb a pocaklakómnál!!! S a legfontosabb: akiknek mi nagyon-nagyon szurkolunk és Dorka hozza számukra az új reményt! Mosoly, mosoly, mosoly.


Dorka a mi életünknek is új reményeket adott. Új helyzeteket és körülményeket kaphatunk. Nem lehetünk elég hálásak a jó Istennek, hogy megajándékozni látszik minket egy ekkora csodával és egy ilyen tüneményes emberpalántával, akinek viszont anya és apa ad új lehetőségeket, akit nagyon-nagyon szeretni fognak, akit már most féltenek és óvnak.
Mikor kijöttünk az UH-ról mindkettőnk szeme könnyes volt. Átöleltük egymást Krisszel és álltunk pár másodpercig csendben tudva, hogy a pici lányunk hason fekve, füleit befogva, lábait maga alá húzva alszik a pocakomban. Ez volt az utolsó kép róla. Nagyon édes volt. Olyan emberi tulajdonságok mutatkoztak meg, olyan érzések, melyek már most elvarázsoltak minket. Dörzsölte a kezecskéit, amikor a hideg zselétől már fáztam én is. Mosolygott, formálta az ajkait, ringatta magát és elalvás előtt dörzsölte a szemecskéit. 
Szép álmokat Édesem! 6 hét múlva újra találkozunk az utolsó UH-on, addig is növögess és gyarapodj, anya, apa vigyáz Rád s tiszta szívből szeret!