Az első puszi

Életkétől megkaptam ma - 2012.03.24. - életem legfinomabb és legjobban várt pusziját. Már tegnap is próbálkozott vele, de akkor még csak olyan odatolom az arcom és légy ami akarsz volt, de ma megtörtént ... olyan melegség öntötte el az egész testem. Olyan régóta vártam erre és annyira, de annyira jól esett!

Buksizunk - összeérintjük a fejünket - és tolja a puszit nagy fejöleléssel egybekötve. Még nem cuppanós, inkább nyálas :) Annyira, de annyira édes!  Azt vettem észre, hogy rafkós a gyerekem, Tudatosan levesz a lábamról ezzel, hiszen tudja, hogy mennyire kész vagyok tőle. Ma megszidtam, mert hisztizett, ugyanis 3 kukacnál nem kapott többet, amikor észrevette, hogy a sírással nem megy semmire, már tolta a kis fejét ... aranyos volt, jól esett, de nem kapott nasit. Gonosz anyja van ennek a gyereknek, de muszáj következetesnek lenni.

Ezekért a is dolgaikért csináljuk, ezekért küzdünk, ezek éltetnek és visznek minket előre. Ezek miatt nem gond, ha éjjel nyolcvanötször kelünk hozzájuk és ezért nem baj, ha ezer-tizenhétszer magyarázom el neki, hogy nem simogatjuk meg Maja szemét és nem húzkodjuk a virágot a függönnyel egyetemben. 

Egy-két kép a mai napból:

Dorka ma annyira, de annyira röhögött, azt hittem sokszor önkívületi állapotban van. A tokája és a pocakja is beleremegett, miközben már a nyálcsorgást sem tudta kontrollálni. Fel akartam venni kamerára, de féltem, ha elmozdulok, akkor abbahagyja ... meg hát önző módon élvezni akartam egyedül a műsort. Ennek a nagy nevetésnek az lett a vége, hogy hanyatt vágódott és égnek meredt kalimpáló lábakkal is rötyögött. A vigyorerdő kiváltója nagyon nonszensz: az öblítő szót mondtam eltorzított hangon, szótagolva. S ezen már én is nagyon mosolygok.

Ennyire bújós lett aranyom

Nincs is ennél szebb érzés