Egy fantasztikus nap otthon

Egy csodálatos napot töltöttünk Vásárhelyen a nagyszülőknél. Nagyon jól éreztük magunkat, Dorkával nem kellett foglalkoznom, ugyanis kis túlzással elmondható: apám elvette tőlem a gyerekem és vissza se adta indulásig. Reggel 9-kor indultunk - már nem izgultam előtte -,

Dorka útközben nagyon gondolkozóba esett

... szépen végigaludta az utat, odaérkezve átmentünk a szomszédba keresztapát felkérni keresztszülőségre, aki nagy örömmel vállalta el a megtisztelő feladatot és mi nagyon örültünk ennek. Majd ebédeltünk, Dorka aludt a szabadban, a jó levegőn, napsütésben, csodaszép időben. Hozzáteszem, ennyit még nem voltunk kint a szabadban, rengeteg új élmény érte Kincsemet, jól lebarnult és elvarázsolt mindenkit, majd ezután jött az őrület:

Sanyi papa és Dorka úgy gondolta, hogy a szieszta után jár egy kis utánpótlás a pocaknak és erre a legmegfelelőbb a túrós-almás rétes Dorka-módra feltrancsírozva. Egy falat papának, egy majdnem a babának, természetesen csurrant-cseppent Cseppem szájába is. Nagyon élvezte ...  Még a hajából és a füléből is túrót mostam ki.

Majd egy gyors közös fotó a nagy hintázása előtt: Sanyi papa, Sacc és Dorka

Több, mint egy órát elvolt Dorka papa ölében, miközben a cicákat, kutyákat, minden izgő-mozgó dolgot megnéztek. Dorka hangosan sikogatott és magyarázott.

Rozi mama kendőjében csini volt Cseppem. Nagyon bírta, ahogy körülugrálta mindenki és imádta a kendőt. Meg is kapta örökbe.

Sanyi papa által készített ülőke, ami Dorkáé. Annyira édesen ült rajta. Ezen a széken pihenhet Életke, ha elfárad a nagy homokozásban.

Minden megengedett volt Dorkának. Tulajdonképpen duplán kellett figyelnem apámra és a gyerekre, mert az öreg állandóan valamin töri a fejét és természetesen mindig valami rosszaságon járnak az agytekervények. S természetesen a gyerekemet nem kell félteni, ha olyat kell csinálni, amit eleve nem szabad.

Apa még az utcára is kivitte, hátha összefut valamelyik ismerősével és eldicsekedhet neki az unokájával, aki olyan retkes volt már ekkor a ruháival együtt, hogy öröm volt nézni. Tényleg! A gyerek nekem akkor gyerek, ha maszatos. Hát Dorka az volt, nem is kicsit!

Ritkán tudunk hazamenni, de most, hogy itt volt az alkalom, nagyon jól éreztük magunkat. Dorka ezer meg ezer új élménnyel gazdagodott. Amikor hazaértünk, még úgy pörgött, mint a ventilátor, nem bírt túllépni az újdonságokon, úgyhogy amikor le akartam rakni aludni fürdetés után, még bő fél órán keresztül tekergett a kiságyban. Megpróbál felállni négykézlábra, miközben a feje lent van a talajon, mintegy ötödik láb vagy kapaszkodó és hangosan sikítva igyekszik előre haladni seggel az égnek meredve. 

Kipakoltam amit kaptunk a családtól, tömören hoztuk a fél házat ismét. Anya pakolt "egy kis" kaját, hogy holnap ne kelljen főzni, ez annyit tesz, hogy tele lett a hűtőnk, pedig nem kicsi és nem hogy holnap nem kell főznöm, de egy hétig kihúznánk habzsi-dőzsi módon. Emellett kaptunk sütit, Krisz kedvenc ropiját, Dorka ezer meg ezer cuccot - popsitörlőt, ami a világ leges-legjobb kendője, alátétet, babavizet, babakajákat, sőt, még anya készített külön spenótos krumplis csirkemelles kutyulmányt is és még Dorka holnapi ebédjéről is gondoskodott főtt zöldségekkel és mellel -. Úgyhogy el lettünk látva rendesen ismét munícióval.

Nagyon érdekes, hogy Dorka nagyon ritkán jut haza, mégis annyira felszabadult, jól érzi magát, nagyon jó kedélyű baba. Aput és Saccot ritkán látja, mégis teljes bizalommal és hatalmas szeretettel fordul feléjük. Húgom is nagyon édes volt Dorkával. Olyan természetességgel nyúl hozzá - van el vele. Teljesen beilleszkedett Dorka a családba, s ez nagyon jó érzés. Nagyon szeret Vásárhelyen lenni, itt nagy szeretet veszi körül s ő ezt nagyon érzi. Jól elfáradtunk!

Jó volt ismét hazamenni!