Nagy ölelés

Csak röviden:
Ma olyan édes dolog történt:

Dorka és apa elmentek sétálni, addig anya tavaszi hangulatban kiszanált minden olyan dolgot, amire szerinte nincs szükség és rendet rakott Mucc szekrényében is. Összecsomagoltam azokat a ruhákat, amik már nem jók, illetve táskába raktam a kölcsön kapott ruhákat és kiegészítőket, Krisz pedig elfuvarozta nemrég a jogos tulajoknak, hiszen már jó ideje nem használunk belőlük semmit sem.

Egy óra múlva kopogtatott a két csavargóm az ajtón, s amikor beengedtem őket, megtörtént a csoda. Dorka rám nézett, hatalmasat mosolygott majd nyújtotta a kezecskéit, hogy átkéredzkedjen hozzám. Nagy ölelést kaptam tőle, majd hozzám bújt, vett egy nagy levegőt és hosszú másodpercekig így maradtunk, állával a nyakamban ... mintha egy hete nem látott volna ... olyan jó érzés volt, hogy hiányoztam neki és láthatóan örült annak, hogy viszont látott/láttuk egymást. Annyira, de annyira édes volt és én olyan nagyon szerettem érte. Március 15.-e nekem ezért is emlékezetes lesz. Ez volt az első ilyen megmozdulása Dorkának felém. Ölelés volt a múltkor, de ilyen nagy szeretetrohamot még nem tapasztaltam. Imádom!