Naffaluban

Dorkával vasárnap reggel elindultunk Pestre ... azaz elindultunk volna, ha szokásunkhoz híven nem jött volna közbe minden. 9-re terveztük a kezdést, ami aztán fél 12 lett. Reggel Krisz autót cserélt és babaülést,amivel elszarakodott másfél órát ahelyett, hogy hazajött volna és ketten megoldottuk volna. Na mindegy, mérgelődtem egy sort, hogy miért nem lehet Dorka napirendjét figyelembe venni és hozzá igazodni maximálisan?! Majd indulás során kiderült, hogy a babaülés mégsem jó, legalábbis, ahogy be van rakva úgy biztosan nem. Következett egy óra, amikor jobbról-balról próbáltuk, de sehogy sem akart passzolni az ülés az autó hátsó ülésébe. Szerencsére a szomszédok mindezt végignézték és a kisegítettek minket egy kölcsön hiper-szuper Dorka üléssel. Ekkor végre elindultunk ... volna, ha nem állunk meg a virágosnál Lillának és Julcsinak virágot venni nőnap alkalmából s nem merül le az autó akkumulátora. Újabb fél óra cseszegelődés és várakozás. Mindezt a csajom a lehető legnagyobb türelemmel és mosollyal szórakozta végig. A végén csak nekivágtunk az útnak. Maja most itthon maradt, mert nem tudtunk, hogy a babánk hogy fogja viselni a hosszú utat. Természetesen semmi gond nem volt vele. Odafele végigaludta az utat a nagyon biztonságos babaülésbe, amiről én az elején azt gondoltam, hogy nagyon kényelmetlen lehet, de bebizonyosodott az ellenkezője. Sőt, rájöttünk arra is, hogy eddig Dorka azért ordított és feszengett eddig az üléseibe, mert nem volt kényelmes számára. Úgyhogy marad a kölcsön cucc ... egy darabig. 

Julcsiékhoz kipihenten érkeztünk meg, ugyanis én is elbóbiskoltam az autóban, így jókedvvel, mosolygással és sikogatással telt el az a pár óra, amit ott töltöttünk. Julcsi nagyon finom levessel és másodikkal várt minket. Egyszer megetettem Dorkát, hiszen a déli főzelék az indulás csúszása miatt elmaradt, akkor szopott, fél 3-kor pedig kapta a nagy kedvencet: zöldborsót csirkemellel pürésítve illetve Julcsi által készített húslevesből is kapott Dorkám. Lillával is 'játszott' Dorka és Lili kutya is nagyon helyes volt a babámmal. Julcsi természetesen 'elrabolta' a gyerekem és vissza sem adta indulásig. Dorkára egy szavam se lehet, édes kis pofa volt. Mindenhol feltalálja magát és jól alkalmazkodik a környezethez. Azt hiszem alapvető tézis az, hogy ahol érzi, hogy szeretik, ott jól érzi magát. 

 

Fél 5-kor indultunk haza, ekkor már egy-két brüm-brüm panaszkodás elhagyta a csemetém ajkát. Megszoptattam a kocsiban, a parkolóban, bele az ülésbe, bekötöttem és irány az autópálya. Dorka egy percet sem aludt, viszont végigjátszotta- és gügyögte magában az utat. Zenét hallgattunk, bohóckodtam neki a hátsó ülésen. Itthon még volt egy kis játék, Krisz visszavitte az autót, majd irány a kád, utána vacsi és a kiságy. Dorka gyorsan kidőlt, most nem volt könyörgés, hogy csak 5 percet még ébren ... nem volt hasra fordulás és elindulás a nagyvilágba - kiságy keretei közötti nagyvilágba -, ahogy leraktam, úgy kelt. Anya is gyorsan bedobta egy zuhany után a szundit, csak apa volt legény a gáton és maradt ereje tv-t nézni, netezni.

Összegezve elmondható, hogy Dorka ismét szuperül vette az akadályokat. Ügyesen túllépett olyanokon, mint a teljes bekötés és a "muszáj bent maradni az ülésben" kérdéskörön. Eddig szégyen ide, felelőtlenség oda, nem volt beszíjazva Dorka a gyerekülésbe, amikor városon belül közlekedtünk. Ha anyáékhoz mentünk, akkor az út 3/4 részét volt csak gyerekülésbe, a többin szopott, sírt és hisztizett, amikor megpróbáltam beletuszkolni az alkalmatosságba. Most már tudjuk, hogy a nem megfelelő ülés volt az oka a 'nemakarásnak'. Így most már minden rendben lesz és Dorka is biztonságban van utazás közben. 

A slusz poén a történetben, csak hogy ne érezzük magunk teljesen jól: az autón, amivel mentünk nem volt autópálya matrica és ez csak hétfőn reggel derült ki, így asszem sokba fog fájni a kis kirándulásunk. Hozzáteszem, hogy éves autópálya matrica szokott lenni a kocsin, mivel céges autó, leírható ... most ennek a vásárlása elmaradt ... kivételesen. Mindig van valami, ami miatt szívunk, ennek ellenére nagyon szuperül éreztük magunkat!

Egy kis kitérő: Krisz mindig háborog a naffaluban élők szóhasználata miatt.: mi FELmegyünk Pestre, ők LEjönnek Győrbe, vidékre. Holott a pestiek, ha hozzánk jönnek akkor nyugatra jönnek, mi pedig LEmegyünk vagy ELmegyünk Pestre, hiszen merre folyik a Duna? Föntről LEfele ... mi győriek feljebb vagyunk, mint a fővárosiak, így logikailag LEmegyünk Budapestre, ha megyünk. :)