Anyja lánya ... teljesen egyértelmű :)

http://www.youtube.com/watch?v=ll-hpDi2P98

Dorka Sacc tűsarkújában fut.

Tiszta anyja lánya :)

Az én futós cipőmet még nem tudja felvenni:

"Mitujás bácsi" 2013

Tegnap megérkezett - győri nagyszülőkhöz - a Mikulás, aki az ablakon zörgetett be.

Dorka erre úgy megijedt, hogy 2 lábnyújtással felszökkent anyósomék emelt ágyára és közölte: "féjek nagyon!" Mondtuk, hogy a szakállas nem bánt, nagyon szereti a gyerekeket, semmi baj, gyorsan meg is nyugodott.

Ám a Mikulás annál jobban verte a spalettát, erre anyósom és Kati 2 infarktust kaptak, hiszen a spaletta mögötti ablakok iszonyat hangerővel kedtek el rezegni. kiabálni kezdek neki, hogy "te Mikulás ne verd annyira a spalettát, mert betörik az ablak!!!!" Ezt Mikulás biztatásnak vette és még jobban ütötte, majd anyósom rohant ki, hogy a dupla üvegű, hangszigetelt 4 szárnyas ablakot másodpercek választják a ripittyára töréstől.

Szóval mindenki üvöltött, én és Krisz hangosan röhögtünk, Dorka teli torokból énekelte a "Hujj a pelyhes fejérhóóóóót". Bejött apósom - gondolom ezzel minden elárultam - és mesélni akarta, hogy a kertek alatt látta a Mikulás bácsit, akik a szarvasok húztak. A gyerekem közölte, hogy "Mitujás bácsi nem tejtek ajatt megy, mejt a tejtek ajatt a judaim megfagynak" - hát hátast dobtam!

Kész kabaré volt most is.

Már csak anyám gyújtogatós hajlamainak eljövetele hiányzik, amiből már egy kis darab megvolt, ugyanis nálunk - szó szerint - lángol minden évben vagy-vagy alapon, de jó esetben sorrendben a karácsonyi fa/nappali/konyha pult. De volt már olyan is, hogy az öngyújtó robbant akkorát, mintha bombatámadás lett volna :) ... szóval ha ez megvan, kész a karácsonyi feeling ... és én így szeretem, nekem így teljes! Egyébként fura, de az idén már nagyon karácsonyi hangulatom van :)

Hozzánk előbb jön a "Dézuska" most egy héttel, a történet meséjét majd leírom, ha eljutottunk odáig.

Face-re posztoltam ki a napokban:

A kovetkezo beszelgetes zajlott par perce:

Mondom Krisznek:

-"Delutan beszeltem anyammal"

Krisz:-"Te! Tegnap volt Advent elso vasarnapja, az elso gyertyat meg kellett gyujtani nem??!! Akkor ne is folytasd! Mi egett a konyha vagy a nappali???"

Csak ennyire ismer jol a fiad! — derült.

Arról annyit, hogy miylen megfigyelőkéjük van:

Tavaly 1 éves múlt, mikor felismerte az állig beöltözött, csak két szeme látszó Mikulásban Karcsi papát.

Idén 2 éves múlt: mikor Kati jött be, a táskában hozott csomag átlászódott, és Dorka megkérdezte, hogy Kati, te má tajájkoztál út köbben a Mitujással? - Ennyi :)

Pár kép:


Dorka arca mindent felülmúl és minden csodálatom rajta, gyönyörű a várakozáa, a reménye, ami hitet ad nekünk is újra :)



CSODÁLKOZÁS

Dorka, Karcsi papa és Kati

Mindenki bont valamit

Dorka Mikulás ünnepségre öltözve, csiniben reggel 6-kor

Pózolós "dzsíííííz"!

Mai napi bosszúság ... nem szimpatikus gyökér reggel a buszon

Szokásos reggeli készülődés után elindulunk a buszra.

Út közben a szintén szokásos:

"Mitoj jön a busz szejinted?"

"Nézd aja! Ott a tjaktoj, szejintem dódozni megy hmm?"

"Aaaaadeszé taácsonpfa"

"Dézussa hotta"

"Mituábáccsi mitoj jön szejinted?"

"Ati jó biseltetik, ajándétot hoz neti, ati jossz jesz, bidácsot tap"

Dótá jó jesz szejintem, ajándétot kap ... vagy eveji a fenetét a tjampusz!"

Szerintem a buszmegállóban már mindenki kívülről fújja Dorka monológját, ám annál nagyobb derűvel viseltetnek :)

Felszállunk a buszra, 2 megállóval arréb a gyereket bedobbantom a bölcsibe, futok, hogy elérjem a következőt.

Felszállok: mellettem "gyökér anya" okostelefonnal bíbelődik/játszik nagyon mogorva. Mellette a lánya, olyan 7 év körüli. Herótom van attól, amikor szülő-gyerek sétálnak/esznek/várakoznak vagy akármi és a szülő kezében non-stop okostelefon, a gyerek meg okosan néz ki a fejéből. Az még nagyobb ellenállást vált ki belőlem, amikor szülő és gyerek egyszerre okostelefonoznak, egymás mellett ülnek, egymáshoz hozzá sem szólva.

Szóval anya okostelefonozik, a lány minden módszerrel megpróbálja felhívni magára anyja figyelmét - hangosan beszél, megrázza néha anyja kezét, vagy csak rá szól, hogy egy kicsit figyeljen már rá.

Nézem őket:

El akarja mesélni, hogy tegnap mi történt vele az iskolában, hogy a barátnőivel játszottak ...

Gyökér anya közbeszól: "Miről beszélsz TEEEEEEE? Milyen barátnő? 3 hónapja jártok csak iskolába. Takony!" - itt már beszóltam volna, de nem tettem.

Kislány jelzi, hogy folytatná a mondókáját: elmeséli, hogy azt játszották, hogy mindenki egy régi rendszerben - nekem 7 éves formán ilyen eszembe se jutott volna - az NDK-ban lakott ő, a barátnőm meg ...

Gyökér anya ismét közbe szól: "Miről beszélsz TEEEEEEE? Ha ilyen faszságokat mondasz, csodálkozol azon, ha szefósnak gondolnak, ostoba? Takony!"  - mindezt természetesen teljes hangerővel.

Leszállni készültem a buszról, odaálltam eléjük és a következőt mondtam:

"Miről beszélsz TEEEEEEE? Annak kellene örülnöd baszod, hogy ez a kislány veszi a fáradságot arra, hogy elmeséli vagyis el szeretné mesélni az élményeit neked és igyekszik minden eszközzel felhívni magára a figyelmet, te pedig paraszt, bunkó módon visszautasítod folyamatosan! Ahelyett, hogy ezzel a szájbabaszott okostelefonnal foglalatoskodsz, a szemed erre a gyerekre emelhetnéd és rájöhetnél milyen gyönyörű és okos. Teeeee TAKONY!!!!!"

Hangos röhögés tört ki a busz azon részén, ahol ez zajlott ... a nő nem mert visszaszólni.

Visszanézve a nő szikrát sem kapott, de láttam, hogy a telefonját zsebre rakta.

Liget utca, Nyár utca Marcalváros felé 7:12-es busz.

Mindenkinek lehet nehéz napja, mindenkinek lehet rossz napja, sőt, lehet az is, hogy nem szándékosan, de bántod a gyereket, viszont ez a nyílt alázás, ez a semmibevétel, a gyökérség nem bírta becsukni a számat ...

Adventi koszorúnk: mi már készülünk :)

Remélem Timi nem haragszik le, de minden-féle képpen közzé teszem!

Recept itt:

http://elsoreceptjeim.blogspot.hu/2013/11/adventi-koszoru-no-3.html

A vasárnapi "betegség" és ami utána jött ... avagy az agyam eldobom millió kérdéssel a végén

Vasárnap 40 fokos lázzal és hányással mentünk ügyeletre.

Doki kérdezi Dorkát: - "Mi a baj kicsi lány?"

Dorka: - "Szédülök. Pájinkát ittam!"

A láztól szédült ... Visítva röhögtünk.

A nagy betegről egy fotó, vasárnap délelőtt, mert persze 39 fokos lázzal, 70 k/h szélben, szakadó esőben is kell a napi séta, természetesen esernyővel, hogy véletlenül se legyen egyszerű:

Egyébként azóta sincs semmi baja. Másnap vígan sütöttünk karácsonyi "dijós cittomos taácsonpát":

Amire azért vagyok annyira büszke, mert Dorka készítette majdnem teljesen egyedül. Az összeállításban segítettem az arányoknál és az összegyúrásban. Egyedül sodorta, egyedül szaggadta, egyedül rakta a tepsibe és mindegyiknél csillogó szemmel mondta: "jadeszép!" Olyan boldogság volt a pofiján, iszonyatosan szívmelengető volt. Persze a mellméretem nagyobb lett egy kosárral, hiszen 2 évesen a piskóta tésztát teljesen egyedül megcsinálja, sőt az 5 tojást leszámolja simán az 5 "kalán" - mint a nagymamám - cukorral, "egg" vaníliáscukorral - ezt meg sem próbálja kimondani, felveri, beleszámol 5 kanál lisztet és mehet a sütőbe. Most bővöl az egyedül ügyeskedés. Szerintem karácsonyra tőle rendelem a menüt :)

Ügyeleten azt mondták, hogy "valami vírus". Ez a kedvenc kifejezésem ... egyszer úgy visszakérdeznék, hogy jó, de melyik ... és ezek szerint mindegyiket ugyanúgy kell kezelni? Sehogy ... vagy hányáscsillapítóval. Magával a 40 fokos lázzal nem vittem volna be az ügyeletre, lassan ez lesz a Dorkánál is az átlag, de amikor 20 percen belül 4-szer hányt, azt sokalltam. Aztán ahogy megéreztem a hányásszagot jöttem én. Dorka az egyik sarokban, én a másikban. Korrekt anya. Emellett jön/jött 2 hátsó fog, ami szintén okozhat magas lázat, és a magas láz okozhat hányást. Egyszóval bármi lehetett. Azt is bírom, amikor kijelentik, hogy fogzás nem okoz 38,5 feletti hőt ... hát erre csak annyit, hogy Dorka 39-40 alatt nem fogzott. Akkor róla lehetne disszertálni. Akkor már végképp poénra vettem a dolgot, amikor szólt az ügyeletes szokásos "fosimosis" dokinő, hogy a lázat kúppal csillapítsak, mert nem hatékony a folyékony - tényleg? 20 órája nem tudom levinni a hőjét még hűtővizes fürdővel sem, egyébként a 3. kúpon vagyunk túl - illetve a Daedalont is kúpba adjam neki. Itt már röhögtem ... ám határozottan visszakérdeztem: most komolyan mondja????!!!! Észbe kapott egyből, hogy butsaágot mondott - egyszerre 2 kúp - és javította magát. Elvileg 15-20 percen belül felszívódnak a kúpok, így váltva lehetne. Mindenesetre aznap a hányáscsillapítón kívül nem dugtam meg Dorkát. Undorodom a kúpoktól rettenetesen. Kérdeztenm, hogy igazolást ad-e a bölcsibe? Mondta, hogy nem, hétfőn még ne vigyem, úgyis a szülő 3 napot tud igazolni. Hétfőn reggel felhívtam a bölcsit, hogy Dorka nem megy, mert - én hülye állat elmondtam, hogy 40 fokos láza volt valószínűleg csak a foga miatt - majd másnap reggel kérdezték, amikor vittem a gyereket, hogy hol van az igazolás? Elmondtam mi hogy volt, az ügyeleten mit mondtak ... közölték, hogy az nem úgy van. Extra magas láz esetén, ami 38,5 fok fölött van, igazolás kell. Megérdeklődtem, hogy akkor most öltöztessem fel a gyerekt és vigyem haza???!!!! Vagy szerezzek egy kamu orvosi izagolást, hogy közösségbe mehet?! A másodikat választották. Azt hittem a pofám leszakad. Kiegészítés képpen megjegyeztem, hogy a 38,5 fok fok nem extra magas láz, nálunk ezért még lázcsillapító sem jár. Ha lázasak vagyunk, akkor 40-nél indul. Ne legyen már általánosítás. Emellett nem gondolják komolyan, hogy az én gyerekem, akinek fullon semmi baja egy kamu orvosi igazolással közösségkompatibilisebb, mint a rajta kívül már ott lévő 2 kislány, az egyiknek a cicijénél lógott a taknya és volt begyulladva a szeme, a másiknak csak a szája szélén lógott a fika és torkaszakadtából köhögött ... Az intézményi rendszer előnye és szépségei. Viccország. A munkahelyemig gondolkoztam el azon, hogy ha kimegy a mostani idősebb - 50-60 éves - korosztály, akik tapasztaltak, nem csak a szabályokat fújják, akik ha odamész az okmányirodába kenterbe verik a bármelyik, akárhány diplomával rendelkező nyikhajt. Akik még értenek a védőnőséghez, akik értenek a pénzügyi vonalhoz, akiktől bent a méteráru boltban bármit kérek, bármilyen szóval írom le 2 másodpercen belül elém rakják és úgy megcsinálják, ahogy én megálmodtam ... Szóval ha ezek az emberek már nem lesznek, kvázi nyugdíjba mennek, akkor mi lesz?? Én azt tapasztalom, hogy a mi korosztályunk nagy része felületes. De lehet csak nekünk kell még sok-sok munkával eltöltött évized alatt magunkra szedni a tapasztalatot és 20 év múlva a mi korosztályunk munkából való kiszállását fogják sajnálni a mögöttünk lévő generáció? Amikor a mi szüleink ennyi idősek voltak ugyanilyen morállal éltek? Amit tapasztalok, hogy a család értéke egyre hátrébb szorul. Nem/ sőt nincs olyan férfi ismerősöm, aki 29-30 éves korában az apaság szépségeiről és a családi minta megálmodásáról beszélgetett volna velem. Viszont annál több az egyedülálló, vadászatra váró, már péntek este segg részegen a Petőfi-hídon csak "navigálló" alig álló pasit látok. Vagy csak én vagyok ennyire borúlátó és az én ismerősi köröm ennyire elrugaszkodott attól a mintától, amit falun láttam, amiben éltem. Pont ezért ennyire szimpatikus az otthoni lét? Mert teljesen más világ és az elvek tényleg ennyire élesen elhatárolódtak város és falu között? Mi Krisszel pont ezért vagyunk együtt, mert ennyire különbözünk? Ha nagyon alpári akarnék lenni, a falusi liba meg a városi bunkó gengszter. Tényleg ennyire felgyorsultunk, tényleg ennyire más lett a világ? Mi lesz a most két éves csajommal 10 év múlva és hogyan fogom megvédeni? Vagy csak én látom ennyire rosszul?

Orrszívás "Hejjó Kittis cutorért", Medvetánc gyerekkompatibilis zenére és páros tánc Majával VIDEÓK

Minden nap ugyanolyan; új ágya van a csajomnak

Minden napunk ugyanolyan ... de mégsem ...

Olyan összevisszaságban vagyunk, közben meg monotonitást érzek.

Reggel 3/4 6-kor kelünk. Otthonról elindulunk hárman 3/4 7-kor, Dorka bölcsije az első, aztán kirak engem Krisz, majd megy ő is a dolgára. Délután 1/2 3-kor indulok a munkahelyemről Dorkáért, 3 - 1/4 4-re vagyok a bölcsiben, onnan vagy gyalog vagy busszal megyünk tovább. Krisz 6 körül ér haza, vacsi, fürdés és többnyire fél 7-kor a gyerek alszik.

A gyalog vagy busszal alatt azt kell érteni, hogy minnél korábban kezd szürkülni, én annál gyorsabban fogok hazaérni, ugyanis szürkületben nem látok már, így Dorkát sem érzem biztonságban.

Lehet ez a komfort-zavar zavar?!

Alig tudunk a gyerekkel együtt lenni, mert kutya füle a majd' 3 óra fürdetéssel együtt. Ám az a gond, hogy a csajom hozza a "tatajómat" fél 5-kor, hogy "Dótá ámos, jójészatát aja, apa, Maja!" ... és ha hagynám bevonulni a szobába, akkor képes lenne elaludni. Ennyire kevés neki a másfél óra alvás a bölcsiben. Hétvégén fél 1-kor lerakom aludni és többnyire fél 5-kor kel fel, viszont este 7-kor fürdetünk.

Hétvégén 8 körül szokott kelni, bár anyám jelezte, hogy Dorka 6-kor kelt vasárnap - ott töltötte a hétvégét, amíg mi szülinapoztunk -. Emellett eszik non-stop, mindig "éjes bagyok aja".

Amikor hazaérünk, holott uzsonna után max. fél órával otthon vagyunk. Iszonyat jó étvágya van. Mindent megeszik, tényleg bármit. Inni otthon vizet iszik. Krisz megőrjítette a "Hejjó Kitti" "cutor"-ral. Ezzel bármire rá tudja venni. Korrekten szívja például az orrát orrsziporszival.

Engem ki lehet kergetni a világból a "Hejjó Kittivel". Szívből gyűlölöm de nem tudom kikerülni, ráadásul észrevettem, hogy kezd a lakásunkba is beszivárogni apránként, amiért nagyon haragszom. Már Dorka ágytakarója is ilyen. Én még a cukorból sem vagyok hajlandó neki adni, sőt van ugyanilyen ivójoghurt, amit szintén ellenzek.

Ágytakaróról eszembe jutott az ágy.

Van új ágya Dorkának. Májva színű, sarokülő garnitúra. Dupla ágyneműtartós, plusz óriáspárnákkal. Kihúzva nagyobb, mint a miénk, a szobája 2/3-át elfoglalja este. 3-an kényelmesen elférünk rajta. Ronyóztam tőle nagyon.

Este megbeszéltük, hogy most alszik utoljára a kiságyban, holnap a babaágy elmegy egy másik babához, "pá-pá kiságy, bigyázz madada meg a básik babára" mondta mindezt olyan édesen, hogy meghatódtam tőle. Reggel minden ugyanúgy zajlott. Elment mindenki a dolgára, Krisz szétszerelte a kiságyat, kipaolt, mire hazaértem, már csaka a helyére kellett pakolni mindent és mehettünk Dorkáért. Nagyon édesen fogadta. Megölelgette az ágyat, a szőnyeget. Kapott új szőnyeget ő is, a nappali is, meg a konyha is. Rácsodálkozott minden egyes négyzetmillimétérre. Régi-új játékok kerültek elő, olyanok, amik már születésétől kezdve megvannak, csak elsiklottunk felettük. Csajos szobája lett. Erre az ágyra már a pasik is jöhetnek. 99.900,- Ft-ról volt leárazva 49.990,- Ft-ra. Nagyon jó áron vásároltuk meg a Bútor Outletben.

Szépen alszik rajta, az első estét leszámítva, amikor is nem húztuk ki, hiszen azt gondoltuk 90x200 centis ülőfelületen csak elalszik, hát nem. 85-ször raktam vissza úgy, hogy megvolt az oldal támaszték. Szóval kihúzzuk, így biztonságos és elfér rajta bőven. Ami a bosszúságot okozza, hogy a bukóablak alá kerül az ágy nyitás után - hol máshol lenne, ez az egy ablak van a szoba közepén - és baromi hideg jön be még szigetelés után is, leterítettem már lepedővel is, valamivel jobb a helyzet, de a hideg még mindig érződik. Amivel egyébként nem lenne baj, ha a kazánunk jól üzemelne. De nem. Fél óránként lekapcsol, a szerelő majd december elején hajlandó lesz kijönni. Éjjel kelünk visszakapcsolni de pl. ma este Krisz fél 11-kor feküdt le, én fél 2-kor mentem ki ellenőrzésre és 17,2 fokra hült le a lakás. Hozzáteszem még mínuszok sincsenek. Hiába állítom be a thermosztátot, amikor be kellene kapcsolnia a kazánnak és fűteni kellene, megjelenik a piros gomb és leáll a rendszer. Tavaly ilyenkor volt ellenőrzés. Portalanítás - ezt jelölték meg hibaforrásnak - után pár hétig működött rendesen, igaz, hogy ritkábban, de kikapcsolt. A negyed órás művelet 32.000,-+ÁFA-ba került. No comment! A bölcsivel kapcsolatban még: A gyümölcs napot mindig elfelejtem. Olyankor egy darab gyümit kellene bevinni a gyerekeknek, amit tanulmányoznak, majd megesznek. Eddig egyszer sikerült az időpontot eltalálni; mert viszek be gyümit, csak akkor nincs gyümölcsnap. Tegnap mosás-vasalás kombónál találtam egy nekem majdnem jó, Dorkának óriási szó szerint "bugyogót". Ma visszavittem, mondták, hogy ez bölcsis alsónemű. Nem értettem mit keresett Dorkán, amikor neki van váltóruhája. Ugyanis bepisilt egyik nap alvás közben. Szólt a gondozó, hogy abszolút az ő hibája, elfelejtette a gyerekeket kivinni wc-re és pelust is elfelejtettek adni rájuk ebéd után. Bár Dorkától nem kell kérdezgetni, ha kell neki, kimegy, szóval azt gondolom, elég mélyen aludt ahhoz, hogy észrevegye, pisi lesz.

Dorkára a bölcsi abszolút jó hatással van. Előtte is, de most hatványozozottan odafigyel a körülötte lévő rendre, illetve pl. fürdés előtt szó nélkül "papol" és csak ha rend van, megy fürödni. Letörli maga után az asztalt, ha eszik, a poharat elrakja a mosogatóba. Az étvágya nagyon jó. A kortársaival nem irigy egyáltalán és már büszkén megyünk érte a laposkúszás helyett.

A héten színeslapokat és rajzlapokat vittünk be Krisszel, hogy tudjanak készülni rendesen Mikulásra. Mikulásos verseket, énekeket tanulnak már. Ilka néni mesélte, hogy Dorka úgy döntött, hogy majd ő kiáll szavalni a Mikulásnak, a többiek meg csak tapsoljanak és dicsőítsék a gyerekem. :)

Eddig ha egy szó nem jutott eszébe, inkább csendben maradt és kivárta, amíg vagy eszébe jutott vagy kimondtuk. Most "a-a-a-a-" ... majd ha eszébe jut mondja.

Teljes mondatokban beszél, helyesen ragoz. Szerepjátékot ügyesen végigviszi, miközben hangszínt változtat. Nagyon bírom.

Imád birkózni, rajzolni, mondókázni. Mindenkinek hangosan köszön, bárkivel leáll beszélgetni, a lépcső- és társasházban mindenkit ismer, tudja az állatokat személyekhez kapcsolni. Ági néni "tutusa a Pajipán" - parcipán -.

Emellett a két legkirályságosabb szóhasználata a "apa/papa/mama/aja - akárki- csinád magadat!" - szégyeld magad -! Ezt milliószor elmondja egy nap, teljesen képben van a jó és a rossz dolgokkal, illetve a mit szabad és mit nemmel.

A "pejsze aja". Pl.: mondja, hogy a szájvíz "Dótájé azs", mondom neki, hogy nem! Az nem Dótáé. Hanem kié?

"Apáé azs, pejsze" - Dótá maddem effejejtette!

Jó fej nagyon, bírom a csajom :)

Hétvégén Dorka anyáméknál volt, erre mentünk:

Kirúzsozva úgy, hogy az egész arca össze volt kenve, csak az ajkai nem.

Sacc - húgom - tűsarkújában parádézik egy nyakba akasztós felsőt táskának használva.

Természetesen tűsarkú szabadidővel stílszerűen :)
Majd ráüvölt a csajom - 25 éves, gyereket magától 100 km távolságra megtűrni nem bíró, gyerekgyűlölő kivéve Dorka - húgomra, aki ki merészel menni a szobából pisilni, hogy :"Sáji! Azonnal gyeje vissza szejintem!"

Mi ezzel a Renáéktól lopott Mikulás bácsival készülünk. Annyi karika vana a szakállán, ahány nap van vissza a Télapó érkezéséig.
Köszi Rena mégegyszer!

Ez Martina és Levente Mikulása

Tripla XXX-es köszöntő reggel anyámtól és Dorkától

Bölcsi október 7-től a mai napig és a bölcsis vegyifegyverről

A műtét okán egy héttel később kezdtük meg a "bőőőőcsit", ahova Dorka nagyon nagy szeretettel megy és soha nem akar hazajönni. A beszoktatás úgy nézett ki, hogy első nap egy órát voltunk, a második nap ott maradt egyedül, harmadik naptól bölcsis volt. 

Ez így szép és jó, viszont két hétig haptákban állva vakartam a seggem otthon, miközben már nagyon jöttem volna vissza dolgozni, millió dolgom lett volna, de semmit sem tudtam csinálni, vagy nem tudtam normálisan befejezni. Eleinte fél 10-re, aztán 9-re, aztán fél 9-re, aztán fél 8-ra kellett vinnem és mivel megszívatott a gyerekem, így hol ekkor hol akkor csengett a telefonom, hogy menjek, mert nem alszik. Dorka majd egy hónapig nem volt hajlandó aludni a bölcsődében. 

Pont ez volt az egyetlen dolog, amitől nem tartottam, hiszen eddig bárhol, bárki rakta le, elaludt. 

Az nagyon dühített, amikor fél 2-kor telefonáltak, amikor már megnyugodtam, hogy tuti nem kell hazahozni. Dél után kevéssel teszik le aludni őket, hogy minek vártak másfél órát arra, hogy elaludjon, nem értettem ... majd sokadjára jeleztem, ha negyed órán belül nem alszik, szóljanak, mert a gyerekkel velem így nagyon kibasznak. Mire hazaérek, háromnegyed kettő, ekkor kell leraknom az akkor már a fáradságtól totálon lévő csajomat, aki természetesen fél 5-fél 6-ig aludna, de gonosz vagyok és muszáj felkeltenem egy óra után, mert este nem tudom időben lerakni, így reggel nem tudom 6-kor kelteni és így tovább és így tovább ... 

Amikor bekerült a csoportba, 2 füzetet vásároltam. Az egyikbe egy jellemzést kellett írni, a másik az üzenő füzet. Leírtam elég világosan, hogy "most pedig alvás következik", lerakom aludni és kész. Ennyi az altatás. Megyek Dorkáért, kérdem a gondozót, hogy altatja - mert még mindig nem volt hajlandó aludni -? 

A válasz: megpróbáltam ringatni, a seggét rázni stb ... visszakérdeztem, hogy csak simán lerakni nem próbálta? 

 Aztán jött a szokásos bölcsis betegség, amire abszolút igazság: "Ami nem öl meg, az erősít!" ... nekem nem kellett sok, hogy belehaljak úgy, évek óta nem voltam beteg - mármint náthás beteg -, arra meg pláne nem emlékszem, hogy lázas mikor voltam utoljára igazán - anyám szerint 16 éve -. 

Szóval gyerek hazajött a bölcsődéből, már folyt az orra, hőemelkedése volt 38,3, majd másnapra nagyon beteg lett. Reggel 6-kor 38,9 volt a hője, rá egy órájára 39,8 -csak a helyi érték változott Krisz szerint, no para -. Láz csillapítás kúppal, hideg vizes borogatás, hűtő fürdő, majd ölben ücsörgés, semmit sem evés csak ivás, másodpercenként orr szívás, amitől estére már ha nem szívtam is vérzett az orra. 

Másnap - kedd - reggel telefonáltam bölcsibe, hogy Dorka nem megy - az étkezés miatt kell szólni, hogy ne számoljanak fel pénzt -. Nekem muszáj volt Csornára mennem egy tárgyalást levezetni, addig Krisz vigyázott Dorkára, majd anya is megérkezett segíteni. Délben elmentem dokihoz, mert alig volt hangom és a torkom éktelenül fájt, majd délután rendelt a gyerek orvos elvittük fél 4-kor Dorkát. Krónikus hörghurut gyulladás. Én estére nagyon szarul lettem, de elmentem még dolgozni, aztán pár óra múlva hazamentem. Anyának is muszáj volt visszamenni, jobban is tette, szegényt így is agyon fertőztük egy nap alatt. Csütörtökön már nem tudtam bemenni dolgozni. Dorka fél 9-kor kelt, nagyon furcsálltam, hogy ilyen késői a gyerek, nagyon lázas volt. 

Kiterítettem a nappali közepére Krisz extra vastag gyapjú takaróját, körbepárnáztam, vastag takarót kivittem, mert majdnem megfagytunk a 24 fokos lakásban. Kitettem az asztalra teát, vizet, nasit, kiflit, száraz szalámit, levest, húst, mondtam Dorkának, ha éhes egyen, beállítottam a "tis Bukkot aja kéjem-et" - Vuk, az eredeti - és Zelk Zoltán: A három nyúl c. mesét - Dorka imádja, még nagyobb császárság, mint a "Dója tup-tup" sorozatos ismétlésre. A szaros kétévesem oda-vissza fújja kívülről szóról szóra a nyulas verset.. 

Szóval lefeküdtem az ideiglenes ágyra, az ajtókat becsuktam és szóltam Dorkának, hogy csak akkor kelek fel, ha kakilnia kell, mert a pisit elrendezi egyedül vagy ha meg akar halni. Anya kikapcs. 

Megmértem a lázam 40,1. Még arra emlékszem, hogy Dorka ivott mögöttem valamit, majd bekucorodott mellém, ez volt 10 órakor és ahogy néztük a mesét bealudtunk. Arra keltem fel, hogy 6 órakor Krisz hazaért és Maja ugatott, majd keltettem Dorkát is, aki ugyanabban a pózban feküdt. 

Krisz mosolygott, mondta, hogy óránként hazaugrott ránk nézni, nehogy baj legyen. Mi csak aludtunk, aludtunk, aludtunk. Dorka nagyon nyűgös volt, nem is evett, csak kakaót ivott és fél 8-kor aludt. 

Azt hittem, hogy az ember suttogni mindig tud. Én nem tudtam, annyira elment a hangom. 

Harmadnapra a gyerekem megállapította, amikor már suttogni tudtam, addig egy hang sem jött ki a torkomon, hogy "Aja, te nem vagy kisjány, te tisszó - kisfiú - vagy, majd azt is megállapította, hogy "aja, te hajagszoj Dotája, azé' nem beszész vejem" és arra is kötelezett minden alkalommal, hogy hangosan beszéljek, mert nem érti. 

Gabcsi barátom, mikor bejött az ajtón - hallva látva minket 1 perc múlva el is ment - megjegyezte, hogy annyira erotikus a hangom, hogy mindjárt magához nyúl - mindezt a legnagyobb gúnnyal, iróniával és a legnagyobb röhögés közepette -. 

Dorka persze egyből kontrázott, hogy csak apa nyúlhat anyához, mert "apa mondta, hogy aja egy cica, tanszcica" - transzvesztita -. Mert Krisz megjegyezte egyik reggel visítva a röhögéstől, hogy olyan a hangom, mint egy transzvesztitáé. 

Ki lettem figurázva, majd meggyógyítva, így Mindenszentekre nem is tudtunk hazamenni, amit nagyon bántam, mert kivételesen csodaszép gyertyaégetős idő volt és nagyon bántam. Mindenesetre készítettünk őszi kosarat Dorkával a nagy betegség közben, lementünk egy szál virágért, egy mini koszorúért és egy szép mécsesért a virágoshoz. Este meggyújtottuk a gyertyát és emlékeztünk az "ébbe -égben- agyakák"-ról. Hétfőn újra ment bölcsibe a csajom, én dolgozni, majd délben elkezdtem összeszedni a cuccaimat, hogy mindjárt rohanhatok a buszra - kész előre legyártott és másodpercre pontosan kiszámolt buszmenetrenddel - ám mégsem csengett a telefon. Fél 2-re mentünk Krisszel érte és a legnagyobb meglepetésünkre aludt, úgyhogy megbeszéltük, hogy 3-ra megyünk vissza ... és azóta alszik. Először 20 percet, másnap 1 órát, szerdán már másfelet aludt. Alakulunk. 

Reggel 7-re megyünk, délután 3, fél 4 körül hozzuk el. 

Abszolút vezető egyéniség a csoportban. 

Az első 2 nap mokkával a szeme alatt jött haza, a másik "tisszónak" - kisfiúnak-, Kristófnak a fél feje hiányzott, ami egyértelműen pedagógiai hiba, hiszen nem egy összeugrásról volt szó a nyomok alapján, hanem konkrét verekedésről. Természetesen szóvá tettem.

Krisszel lapos kúszásban jártunk pénzfeldobással eldöntve felváltva - többször Krisz - a gyerekért, hogy egy szülővel se találkozzunk, meg már megint mit fognak mondani róla ... a renitens gyerek a csoportban stb ... Verekedős lett Dorka, nem találta a helyét és az általam mindig súlykolt mondatot sem érette meg teljesen, miszerint, nem szabad verekedni, bántani a másikat, de ha téged bántanak, meg kell védened magad! Te nem félhetsz senkitől sem! 

Ilka néni jól beszaratott. Azt mondta, hogy legalább fél év kell, mire ez a fajta agresszió elmúlik. A második hét óta abszolút nem bánt másokat. Öntudatos, de nem akaratos, ami a sajátja, azt megvédi, viszont emellett ha Kristóf bárkit bántani akar, Dorka elé áll, tök mindegy kiről van szó. 

Abszolút Bencekompatibilis, nagyon szerelmesek. Egymás kezét fogva motoroznak az udvaron, az ágyuk is egymás mellett van. A múltkor elcsíptem egy beszélgetést. 

Egymás mellett ültek a földön, Dorka mutatta Bencének a Fülesét. 

D:- "Bence! Modd szépen Pües!" 

B:- "Pűűűűű" 

D:-"Játod? Otos vagy!" 

Végem volt! 

Ilka néni jelezte a héten, hogy képzeljem, már ő is olvashat mesét, ugyanis Dorka úgy döntött, hogy majd ő mesél mindenkinek, meg táncol, meg mondókázik, meg énekel, meg mindent megmond. Nyilván nem, de ezen mosolyog mindenki. A feladatokban aktívan részt vesz, közben nagyon jól érzi magát. Az elején amikor mondták neki, hogy öltözés, megyünk az udvarra, Dorka teljesen pánikba esett, hogy mi van, mert mi ugye otthon lemegyünk a társasházból hátra ...  

Iszonyat mennyiséget eszik minden alkalommal. Amikor jövünk haza uzsi után még éhes és vacsi előtt 2-szer eszik. Magasságra is nőtt. 

Tökéletesen ragoz és az igeidőket is teljesen jól használja. 15-20 mondókát simán elmond kívülről, amit lehet énekelni, azt énekeli is - a hangját tőlem örökölte ... no comment ... inkább táncoljon. Mutogatja is a mondókákat. Ez nem bölcsi hozadék, hiszen mi buszon, sétálva, a belvárosban vagy akárhol, vagyunk mindig mondókázunk, verset mondunk, beszélgetünk. Hozza a könyveket, mesélünk rengeteget, vagy ő meséli el, mit lát a képen. 

Sokan azt mondták, hogy a bölcsőde csak egy gyerekmegőrző. Eleinte én is így gondoltam, de most látom ennyi idő után, hogy Dorkára kifejezetten jó hatással volt a bölcsi. Eszembe nem jutna kivenni. Jól érzi magát, megtalálta a helyét. Olyan édes dolgokat készítenek, sokat rajzolnak. 

Az étkezésünk nagyon változatos és jól is főznek. 10.000,- Ft körül jön ki egy hónapban az étel ára kb. Emellett minden héten viszek be egy nagy táska gyümölcsöt - nyilván magánszorgalomból -, amiből az ő csoportjuknak készítenek valami finomságot. 2 héttel ezelőtt almás pitét csináltak, a körtéből kompótot kaptak. A héten még nem vittem gyümit, már nem is fogok. 

A csoportpénz 500 Ft, illetve ki mennyit gondol. Én 1.500-at gondoltam, mert kizártnak tartom, hogy 500x6-ból egy csoport havi felszerelését tudják fedezni. Emellett vittem zsírkrétát, színesceruzát, lapokat. Ez annyira csak egy kis odafigyelés kérdése. Mindenkinek van olyan lapja/lapjai otthon, ahol dolgozik, aminek csak az egyik felét használja, ezt bárki bevihetné. Amikor otthonra tobozt gyűjtöttünk vagy gesztenyét szedtünk a bölcsibe is, hogy tudjanak vele dolgozni. Ez nem seggnyalás, nem az anyagiakon múlik és nem is a szuperanyuságon, hanem azon, hogy amíg az én gyerekem oda jár, addig semmiben sem szenvedhet hiányt. Nem csak ő, a többi sem. (Nagyon mérges tudok lenni azért, amikor azt mondják, hogy senkinek sincs semmire ideje egy gyerek mellett ... ezek szerint a gyerekére sem, ha egy rohadt gesztenyét sem mennek el gyűjteni. Ha elmondanám a napom, lehet seggre ülnének sokan. - de ez nyilván nem ide tartozik) 

Mikulásra 500,- Ft-ot szednek be, sószobára 1.000,- egy szezonra - októbertől áprilisig -. Nem mentünk sírva, se én, se ő egyszer sem ... sőt ... egy árkád alatt kell átmenni a bölcsőde felé vezető útra, ahol Dorka minden reggel reggel megjegyzi, hogy "Dótá bódog megyek bőcsibe." Minden nap "Püessel" megyünk, előfordult olyan is, amikor Krisz vitte a gyereket, hogy az intézmény bejáratától mentek haza Fülesért, ma reggel én is a lépcsőfordulóból futottam vissza. Ma például 3-an voltak reggel a csoportban, sokan betegek ismét. múlt héten bárányhimlő volt. 

Vidám kis vegyifegyversereg csoport. 

Dorka a lepke csoportba jár és körte a jele.

Dorka kettő lett több mint egy hónapja

Dorka kettő lett ... több, mint egy hónapja.

Elmaradtam, elmaradtunk, volt is mit ünnepelni meg nem is - aznap kaptunk több rossz hírt, így eléggé nyomott volt Krisszel a hangulatunk. Nyilván ebből Dorka semmit sem érzett.

Lelkiismeret-furdalásom is volt érte. Anya volt nálunk, a győri nagyszülők és Kati, aki gyakorlatilag a harmadik nagymamának számít. Volt torta, baba, traktor, halászós játék - ami azóta sem működik és akkor sem -, könyvek. Igazából ennyi, ugyanis úgy döntöttünk, hogy ágyat fog kapni Dorka, amit a mai nap során haza is viszünk és ezzel egy új szobája is lesz.

A nagy szülinap Somlón anyáméknál lett tartva. Apám nagykorú lett, betöltötte az 50-et, Dorka után egy nappal így a család oda lett meghívva, rajtuk kívül senki. A nagyon szűk család 25-30 fő, ha mindenki ott van. Nagyon jó volt, anya nagyon kitett magáért. Dorka millió dolgot kapott.

2013.10.03.-án készült kép a kisasszonyról :)

A műtét utáni lábadozós kínkeserves 2 hét

Aminek igazából 3 hétnek kellett volna lennie, de a 2 is sok/sokk volt.

Kórházból történő elbocsájtó szépüzenet a következőképp hangzott: A gyerek nem ugrálhat, nem futhat, nem végezhet felfelé irányul mozgástevékenységet, nem mászhat, nem kúszhat, nem csúszkálhat, hason nem fekhet. Szóltam a dokinak, hogy akkor most forduljon a gyerekem felé, mondja el neki és értesse meg vele. Röhögött rajta, ekkor még én is, aztán hazaérkezésünk után a feladat cseppet sem tűnt "biccesnek", ahogy Dorka mondaná.

Természetesen a fentebb felsoroltakból a második naptól semmit sem sikerült betartani, viszont az ellenkezőjén szépen naponta ötvenmilliószor végigmentünk. 

Az okos meseválasztásoknak köszönhetően meg nyilván a délutáni fáradságra való tekintettel fél 5 után szépen elfeküdt minden nap, fájt neki, így délelőtt is volt 10-10 perc, amikor pihent, de a fent maradó időben kurva rossz rossz volt.

Az első héten nem lehetett kivinni az udvarra, mivel egyenletlen felületen sem járhatott. Szombaton kész voltam már teljesen a milliomodik "tis bukk" - Kis Vukk - a "gjú bácsi" - Grú - a "Dója tup-tup Dója" - ezt nyilván nem kell fordítanom - a magyar népmesék és minden rajzolós gyúrmázós kifestős építőkockás autózós kutyázós "dottoj bácsisat áccá aja" "Dótá beteg, páj hasa, gyósan gyógyul!" az égvilágonmindentkitalálós dolgoktól. Ekkor a sebei már szépek voltak, túl voltunk a kontrollon is, ahol megállapították, hogy a köldökénél az egyik külső varrat elszakadt, de nincs gond.

A mellkasán 5 öltés, a köldökén 4 volt.

Az egyik vízszintesen vágva, a másik függőlegesen, hogy még véletlenül se legyen egyszerű. Napokig Quasimodo módjára közlekedett és meglepő módon a köldöke nagyon fájt neki. Én csak akkor adtam neki Cataflám cseppeket, ha már szólt, majd 4 nap után közölte velem a doki, hogy elfelejtette mondani, hogy ne szabad megvárni amíg fáj, hanem napi 3-szor 13 cseppet adjak neki. Kezdtem megörülni, hogy végre nyugi lesz, a gyerek leszedálva ... aha, a második nap után jobban pörgött, mint a ventillátor.

(a kontrollal kapcsolatban csak annyi, hogy felszívódó varratokat tettek be, a mellkasán látszik még mindig a vágás, de már nem szégyelli, az elején fürödni is úgy fürdött, hogy nem lehettünk jelen és nem nézhettünk oda. Illetve a kontrollra kivételesen lehányva érkeztünk, nem sárosan, ugyanis Dorka rosszul lett a vezetési stílustól és amikor kiszálltunk a kocsiból lehányt engem és magát. Ennyit a mindig retkesen, koszosan és büdösen érkezésről )

Szóval Krisz összepakolta a gyereket és elvitte anyósomékhoz. Előre elmondtanm mit NEM lehet! Többször, világosan, egyértelműen és a zárójelentésen is rajta volt.

Vasárnap a gyerek hasa úgy nézett ki, mint akit vascsővel agyonvertek, véraláfutásos lilás zöldes sárgás feketés színben pompázott. Hívom anyósom mi a kurva anyámat csinált a gyerek??!! Hát hintázott, sokat voltunk az udvaron ... stb ... elkapott a harci méreg, senki sem tette zsebre, amit akkor kapott. Hívtam a dokit, mert közben belázasodott, csak feküdt, folyamatosan fájt a hasa - nyilván a köldöke - plusz fájdalomcsillapítást, jegelést, non-stop fekvést javasolt, ha másnapra nem lesz oké a hasa, visszarendel minket. Hát ezt a napot nem kívánom senkinek ... emellett okos volt Dorka és azt hiszem kellőképpen fájt a hasa ahhoz, hogy egész nap feküdjön a pisiket kivéve. Kakitól féltem, mert sírt közben és én mégegyszer nem akartam végigjátszani a hónapokkal ezelőtti szobatisztulási folyamatot.

Kedden anyám feljött hozzánk péntekig, mert a bölcsit is el kellett intézni, addigra szépen elmúlt a színkavalkád Dorka pocakjáról, viszont ekkor már másfél hete gyakorlatilag nem vagy alig evett. Nem tudok rá magyarázatot adni miért. Viszont jó kedve volt, le lehetett menni már udvarra, fájdalomcsillapítót sem kapott már ekkor, a szégyenérzet is elmúlt. Sokszor megfordult a fejemben, hogy vagy agyonverem vagy valami visszafordíthatatlan dolgot csinálok vele, hisztizett, sírt, sokszor nem lehetett vele szót érteni, földhöz is csapta magát, kezére is rávertem, majd nagyon szégyeltem magam, sokszor látszott rajta, hogy direkt nem akar együttműködni és akkor nagyon beteg tudott lenni. A legrosszabb a bezártság, a tehetetlenség, a valamit csinálni kell, hogy le tudjam kötni, de mégsem lehetett sokmindent, hiszen az már több mozgással járt ... kínkeserves volt. Utáltam magam a türelmetlenség miatt, utáltam már Dorkát is sokszor, otthon lenni már még jobban utáltam; viszont hihetetlen türelemre tanított meg ez a két hét, amit a végére megértettem. Mindenesetre kész megváltás volt, amikor anyám megjelent kedden az ajtóban. Utána a bölcsödei beiratás "bicces" kálváriája következett, amivel a második napon lett tele a tököm és eldöntöttem, hogy nem fog bölcsibe járni, mert én nem futkozok egy héten át a frissen műtött gyerekkel sehova sem papírok tömkelegével. Persze meggondoltam magam, közben pedig tartottunk egy szülinapot is a nagyszülőkkel.

... és a végére egy kis derű :) 

http://www.youtube.com/watch?v=aEIvx6uIecY

Folyt.köv.:

Műtét: szeptember 23.

Életjel

Élünk, megvagyunk. Nagyon hosszú volt az elmúlt 4 hét. Újra dolgozom, így könnyebben tudok írni - remélhetőleg -. Dorkának megvolt a műtétje. 2 éves lett, majd bölcsis, aztán renitens verekedős és a végén a nagyon okos, korban legkisebb, 15 mondókát simán elmondó okos-ügyes, másokat megvédő Bencekompatibilis/szerelmes csemete, aki a "bőőőcsibe" nem hajlandó aludni. Kezdjük sorjában ...

Rohadt döntés ... rohadt élet!

Rohadt élet ... Nem tudom szebben kifejezni magam. Fáj, félek, sírás kerülget sokszor. Én még életemben nem voltam így beszarva, mint most. Húztam-halasztottam ... nem tudtam elkerülni, dönteni kellett és mi az operáció mellett tettük le a voksunk. Nem mondhatnám meggyőzésnek, utasításnak sem éppen, csak valahogy ezt várják el?! Ez is hülye kifejezés, mert ez sem igaz így, de ha nem műttettem és valami baja lesz, azt sem bocsátom meg magamnak ugyanúgy soha, mintha hétfőn történik valami ... rohadt élet! Kiírták műtétre hónapokkal ezelőtt, de én annyira nem akartam, annyira mást akartam. Egy héttele ezelőtt a bölcsi vezetővel beszélgettem, mikor bevittük nekik a raklapnyi mennyiségű wc papírt, popsitörlőt, fertőtlenítőket stb ... és mondtam neki, hogy nem lesz műtét, szerintem lemondom, mintha kisebb lenne a csomó. Megmérték hétfőn: nem lett kisebb. Hívtam egy hete a sebészetet és próbáltam indokot keresni az operáció halasztására stb ... Inkább engem műtetének meg akárhányszor, mint Dorkát vagdalják egyszer is, mint hogy minimális fájdalmat okozzon neki akármi/akárki. A sérvet ki kell venni, 3 sebészi szakvéleményt kértünk ki, ebből egy osztályvezető főorvosmondta egymástől teljesen függetlenül ugyanazt. Ennél optimálisabb időpontot elképzelni nem lehet - nincs még bölcsi, ovi, nincs közösségi megfázós, taknyosodó szellem stb ... ha véletlenül mégis a sérv mögött egy nyitott mellkas van, akár egy megfázástól fertőződhet és végzetes baj is lehet; ha a saját gyerekéről lenne szó, mindhárman megműtötték volna a sajátjukat. Bízom abban, hogy ok nélkül nem vagdosnak picit - Dorka még annak számít ugye? -. Minnél előbb, annál jobb, ezt még mókának fogja fel - na erre azért mondtam, hogy nem tartom valószínűnek, hogy akkora poén lenne a vérvétel stb ... egy majdnem kettő számára - Ha lágyrészen lenne, nem érdekelne, de szegycsont csúcs, szív ... tüdő ... a hideg is ráz. A csomó - bármennyire agykontrolloztam, bárhogy szugeráltam, bármennyire hittem benne, akárhányszor vittem természetgyógyászhoz - nem tűnt el. Nagyon akartam ... rohadt élet! Igazából az a legszarabb, hogy pénteken be kell mennünk reggel betegfelvételre: vérvétel, vizeletvizsgálat, altatás megbeszélése. Pisit nekünk kell vinni, majd valami ibrikbe pisil Dorka reggel, kelés után, azzal beslattyogunk, ÉHGYOMORRA. Ezt az én gyerekem hogy fogja kibírni a megszokott 4-5 deci kakaó nélküli reggelt?! Nyilván más is túlélte már, az enyém is túl fogja ... csak más nem érdekel, az enyém viszont igen - nagyon kisarkítva -. Akkor mondanak el mindent, mit kell/lehet bevinni, a műtét menetének egy része stb ... Hazajöhetünk pénteken a betegfelvételről, majd hétfőn szintén éhgyomorra vissza az osztályra. Így már napok óta a hülyék teljes nyugalmával várjuk a jövő hetet. Szar a bizonytalanság, hogy semmit nem tudunk. Hogy pontosan nem tudom, mi fog történni, azt nem tudják elmondani pénteken sem, hiszen amíg nem tudják mi van a sérv mögött, csak általánosságban tudnak beszélni ... rohadt élet. Persze a gyerek nem vehet ebből észre semmit, a félelmet nem lehet kivetíteni rá ... köszi bazd meg! Nem akarom, de muszáj. Viszont, ha minden jól megy, rá 10 napjára kezdheti a bölcsit óvintézkedések mellet. Ma pedig cirkuszba megyünk, mivel a héten már megnéztük a "bubutebéket", így a cirkusz is alapeset volt :) Szeretem ... féltem ... nagyon ... rohad élet! Aztán egy valami rádöbbentem: a saját félelmemet nem szabad a gyerek egészsége elé helyezni ... most már nem vagyok annyira beszarva ... csak még jobban!

"Dótá" betűk

D: A szülői házhoz, különösen az anyához, az anyai mintához való kötődést mutatja. Ugyanakkor az apa és anya, családi béke fontosságát is jelző betű. Az elrendeltség, a determináció megtestesítője is. Kezdőbetűként az is jelöli, hogy viselője sokat eltűr, jól terhelhető személy. A sok „d” betűvel rendelkező ember szereti a szellemi kihívásokat, vállalkozó személyiség és sok feladattal érkezett. O: A második én-kép betű. A kör, a teljesség, a karikagyűrű jelképe a teljes kapcsolatot szimbolizálja, de lehet a bezártságé is, a házasságba, a munkába, vagy bármilyen cselekedetbe. A mások számára érzékelhető énünket szimbolizálja. A jó közérzet betűje. A sok „o” betűvel rendelkező szereti a vidámságot és a szórakozást. A végtelen kör, mely fogva tart, ugyanakkor lehetőségekhez juttat. Ezért a harmóniára törekvés jele is, az ilyen embernek nagyon fontos, hogy körülötte és benne is harmónia legyen. Ez a magánhangzó a hasi csakra rezgéseire kapcsolódik, éppen ezért a teremtő erő és a tiszta akarat erejét szólítja meg. Segít megvalósítanunk önmagunkat. R: Mutatja a művészi érzéket, a színpadi megjelenést, a kisugárzást, az ezotériával kapcsolatos képességeket, a ráérzést, a transzcendensre való fogékonyságot. A karrier, egyensúly, sikert segítő betűje lehet, ha az ember tesz érte. Az ilyen embernek, akinek több „r” betű szerepel a nevében fontos, hogy megmutassa magát, és megélje azt, amit elképzelt. K: A kitartás betűje, kardoskodó harcosság is van mögötte, új feltalálásokat mutathat, kíváncsiságot a rejtett összefüggésekre éles észjárást. Kreativitás és kivitelezés betűje. Akinek sok van nagyon kreatív személyiség, akinél hiányzik, lehet földhöz kötött gondolkodású, aki nehezen fogadja el az újat. A „k” betű segít véghezvinni a dolgainkat. A: A házunk védelme, a betű formája adja, hogy sátorra hasonlít legjobban. Az otthon, a család fontosságát jelzi. A védelmet, a testünket (főleg kisbetű formában) is jelképezi. Ha leírod, figyelj, hogy mindkét "lába" a földet érje, biztos védelmet adjon neked ez a ház. Ugyanakkor az „a”, a munka betűje és én-kép betű is. Írásnál pl. a mérete és formája jelzi, miként gondolkodunk magunkról, mekkorának és milyennek látjuk magunkat és hogyan viszonyulunk a munkához. Sok „a” betű saját szabályaihoz ragaszkodó jellemet mutathat (ez főleg belül érvényesül, még ha kifelé társasági emberként, laza személyiségként is ismerik az illetőt). Az "a" hang a szív rezgéshangja. Mikor énekeljük, szívünket nyitjuk, szívcsakránkat erősítjük. Betűkódja segít, hogy szív szinten lássuk a dolgokat, szívünkből éljünk.

Szombat reggeli merevség és egy héttel ezelőtti történet, avagy Jack Sparrow a fedélzeten

... nem, nem pornográf téma következik ... Péntek este későn raktam le Dorkát aludni - 8-kor -, hogy szombat reggel későn -8-fél9-kor- keljen, hiszen elég tartalmas hétvége elé néztünk. Péntek éjjel fejeztem be a sütést dédinek, keresztlánynak, Krisz kivitte Tényőre még akkor, összepakoltam, visszaért az uram, éjjel 2 volt, hogy aludni tértünk. 5-kor éktelen ordításra riadtunk. Bemegyek Dorkához, nem mozdul csak sír; kiszívom az orrát, mert egyre csak hajtogatta, hogy "páj ojaja", mivel ugyanúgy nyünnyörgött tovább, bevittem a szobánkba, Simogattam a hátát, nyakát ... nyöszörgött. Felkapcsolatm az éjjeli lámpánkat, olyan fura érzésem volt cirógatás közben, mintha amorf módon lenne kitekeredve a gyerek. Hát úgy volt ... nem mozdult, bármit csináltam. A jobb oldalát tudta csak használni, a balt egyáltalán nem, és azt fájlalta, nem az "ojját", hanem az "ojaját" - oldalát. Még jó, hogy értjük mit mond. Gyorsan krémért ugrott Krisz, nekiálltam masszírozni a gyerek egész bal oldalát, nyújtottam, azt éreztem, hogy totál kötöttek az amúgy teljesen hajkékony gyerekem izületei, izmai. Annyira sikerült lazítanom, hogy ölbe tudtam venni, de annyira merev volt, hogy kabátot nem tudtam ráadni, csak belebugyoláltuk egy vastag polár takaróba és indultunk a kórházba kakaóval leivott pizsamában, zokniban, pelus nélkül, kócosan. Ölemben, hiszen a gyerekülésbe nem tudtam berakni, nem hajlott a dereka. Fél 7 után ott voltunk, nagyon aranyosak voltak, nagyon segítőkészek, felvették az adatokat. 7:15-kor Krisz kérdezte a személyzettől, hogy hol vannak az ügyelő orvosok? "Alszanak", jött a válasz, majd apát elöntötte a lila köd - én még ilyennek nem láttam - üvöltött, rájuk borítja a pultot, ha 10 percen belül nincs itt valaki. Azt hittem, csak én tudok állat lenni, de most láttam, hogy nem, vannak nálam nagyobbak is :) Még azt is megkérdezte, hogy "van magának gyereke?" ; nem volt; "Tudja milyen az, amikor a gyerekének fáj? Nem, hiszen nincs ... kibaszott szar!" s ezen nagyon meghatódtam. 7:42-kor jöttünk ki alapos vizsgálat után az ellátóból, ezzel csak azt akartam jelezni, hogy egyből volt olyan orvos, aki nem aludt. Iszonyat emberséges, barátságos, abszuolút gyerekközpontú főoorvos látta el Dorkát, miközben végig játszott vele; nyomkodta, idegközpontokat stimulált; először megmozdídtotta a kezét, majd jött a lába, 5 perc múlva már ficánkolt, csak a feje nem mozdult, bármit csináltak vele. Kapott Cataflam cseppet és - az orvostól pult alól, kézből kézbe, mintha drogot csepmésznénk - izomlazítót. Elvileg gyereknek nem lehetne adni, megpróbáltuk saját felelősségre, tényleg hat. Hívtam anyámat, hogy ismét késünk. Ilyenkor már otthon akartunk lenni, ugyanis anyámnak névnapja volt, délután esküvőre, majd lagziba, másnap a keresztlányom 18. szülinapjára, aztán búcsúba készültünk természetesen 85 különböző helyszínen. Én menni akartam mindenféleképp, ha törik, ha szakad. Közben megjött egy barátunk - nem írom ki, mert a csaja nem tudja, hogy hol volt, mit csinált -, beszélgetés közben összekészültünk, kitakarítottam, kimostam, Dorkát megetettem ... már amennyire tudott enni aranyom. Mesét nézett, kukacot majszolt, egyszer csak felült, majd felállt és odament a barátunkhoz puszit adott neki kukac kíséretében ... 11-kor stabilan ült, ekkor tudtunk nekivágni az útnak. Győr táblát még el sem hagytuk, Dorka aludt, mint a bunda. Délutánra forgatta a fejét és teljesen jó kedve volt, mikor indultunk a templomi szertartásra. Másnap már nem is emlékeztünk a szombat reggeli merevségre :) Hétfőn nem tudtam/tudtunk magam hoz/unkhoz térni, annyira fáradt volt am/unk. Vonszoltam magam egész nap, gondoltam majd délután alszom, aztán a meló végén éreztem, hogy átestem a holtponton, otthon ismét pörögtem ezerrel, persze este 7-kor kidőlt mindenki. Igazából az orvos sem tudta konkrétan megmondani mi volt Dorka baja, ő erősen arra gyanakodott, hogy annyira elfeküdte a bal oldalát, hogy ez lett a következménye. A zárójelentésén is kérdőjelekkel van a diagnózis rögzítve. Vasárnap már sem fájdalomcsillapítót, sem izomlazítót nem kapott. Dorkának a Cataflam-csepp nagyon bejött. Egyől fájdalmat csillapított. Egy héttel ezelőtti történet, avagy Jack Sparrow a fedélzeten: Dorka nagy délutáni búcsúzkodásban volt apjával, mikor megtörtént a baj. A puszi mellé Krisz kapott egy ujjat is a szemébe. Szaruhártya-, retinasérülés, és nagy jajveszékelés vaksága okán az ő részükről - Dorka és apa -. Dorka folyamatosan mondta megállás nélkül: "Páj apa seme, Dótá bátotta!" Nem mondtuk neki, nehogy a szívére vegye, hiszen egy totál véletlen történet, mégis vágta mi van. Én napokig röhögtem a szemkötőjén és mindenkinek elújságoltam, hogy a következő szexuális szerepjátékunkon kalóz kapitányosat fogunk játszani, majd mikor visszamentünk a kórházba ellenőrzésre, elmondtam a dokinak is szándékom és nagy visítás közepette kaptunk egy szemkötőt ajándékba, amin kincses láda és sellő lányok vannak. :))) Egyébként kifizettem - csak úgy mellékesen - szemkötőre 30 darabra 4.000,- Ft-ot, szemcseppre egyszer 1.500,-, egyszer 3.900,- Ft-ot, a mérhetetlen mennyiségű fájdalomcsillapítóról nem is beszélve. Fájt Krisz feje, aztán a veséje görcsölt, majd az izületei ... hívtam a dokit, hogy ez mi most? Elmagyarázta, hogy mivel a szemben van a legtöbb idegcsatlakozás, ez teljesen normális következmény. Attól függ hol sérült, az a szerv fájhat. Mivel Krisz fájdalomküszöbe tripla nulla, nyilvánvaló volt, hogy egy szúnyogcsípésre is 5 Cataflamot fog bevenni. Igaz, hogy pár nap alatt visszatért Krisz látása, a fényérzékenysége mára teljesen elmúlt, vezethez is. Hozzáteszem azért, hogy ez annak köszönhető, hogy nappal és éjjel is 2 óránként cseppentettünk, Harmadik nap után azon imádkoztam, hogy legyen már vége, mert nem tudok még egy éjjel felkelni ... én Dorkához sem keltem. Képet nagyon szerettem volna feltenni - annyira lehet rajta röhögni -, de Krisz nem engedi és én tiszteletben tartom. :( Most már Dorka azt mondja: "Apa seme gyósa gyógyú!"

Szülői értekezletes döbbenet, ami amúgy nagyon fain lesz

Imádom a fain szót ... az egyik kedvencem hangzásilag, stilisztikailag, ahogy a cigányok használják, ahogy tájszólással mondják ... jelentése: kiváló, szuper, tetszetős. Na ez az, amit magára a bölcsire, a gondozónőkre, a tevékenységekre, a foglalkozásokra, az épületre, az udvarra, a hangulatra, a nevelési alapelvekre, a napirendre és mindenre el tudok mondani. DE!!! Az embertelenségben és az ellehetetlenítésben a legemberiebben viseltetés, a néma szóval tűrés és a gyerekek mindenek előtt címszó ebben a baszott rendszerben egyszerűen hihetetlen. Politika mindennemű formája messze áll tőlem a blog kapcsán, de ezt most nem tudom kikerülni és a felháborodásomnak oka legfőképp ez. Induljunk az elejétől: Én már fél 4-re pucc parádéba vágtam magam - fél 5-kor kezdődött -, miközben az uram és Gabcsi - alias Gábor, Moncsika párja - barátom visítva röhögtek a ruhaválaogatásom kínján. A szoknyát és a forrónacit Moncsi mondata által már alapjáraton elvetettem, mert a repertoárt végigsasolva nem rúdtáncos méretű ruciban akartam megjelenni az első mustrán. Valljuk be őszintén, mindenki mindenkit végignézett, ki milyen, hány kiló, milyen a cipője, a haja, a sminkje és a többséget a bölcsi érdekelte a legkevésbé. Krisszel végigsétáltunk a kerten, megmutattam neki a szobákat, az öltözőt, a mosdókat; mi már Dorkával jártunk itt. Aztán persze hangosan nevettünk - néztek is, de pont leszartuk - a Gru című mesében van egy rész, ahol Vektor, miután megszerezte a zsugorsugarat, otthon játszik vele, miközben mondja, hogy ici-pici szájvizecske, ici-pici wc ... majd amikor felcsap a víz az összezsugorított klótyóból: "Dugulj el pici wc!" - ez így most egyáltalán nem vicces, de ali látta ezt a részt, mosolyog :) szóval minden pici, abszolút gyerek méret pelenkázóval, színes mintákkal, törölköző tartóval stb ... mindenkinek külön pohara, külön törölközője van stb ... A szobák tiszták, rendezetettek, gyerekillat mindenhol. Millió játék és a fejlesztéshez szükséges eszközök, módszertani leírások minden-minden. Abszolút tökéletes, a lehető leggondosabb, legjobb gondozónőkkel. Szégyen ide, szégyen oda ... elfelejtettem, hogy Dorka melyik csoportba fog kerülni - asszem katica lett a végleges, de ezt majd szeptemberben megmondom -. Egy biztos nem bárányba. Nekünk ez volt a legfontosabb Krisszel ... milyen már a bárány?! Meg amúgy is van egy ismerősünk gyereke a "nókoment nókomenjte" és bárány csoportos egy másik intézményben ... de nem élünk sztereotípiák között ... ááááá, nem :) 7-en lesznek egy csoportban, 5 fiú és 2 lány. Dorka lesz a legminibb korban. Ebből az új szabályozás szerint, aki januárban betölti a harmadik életévét, mennie kell óvodában, így maradnak a csajom csoportjában 4-en 2 gondozónőre novemberig, ugyanis novemberben fognak érkezni a kis pajtások. Én azt gondolom, hogy ez így ebben a formában faszább az überfaszánál. Egy igen nagy tapasztalattal és szaktudással bíró karakán, határozott Ilcsi néni, aki 30 éve van a pályán és Mónika - asszem - aki egy pályakezdő, nagyon aranyos kis csajszi. Nálam egy tízessel kevesebb korban. Ilcsi néni fogja Dorka beszoktatását segíteni. Nála voltunk bölcsi látoógatás során is, nekem először nem volt szimpi, aztán imádtam, Dorka tátott szájjal csüngött rajta, épp hogy csak anyának nem szólította. Eddig minden szép és jó, ennél jobban nem is alakulhatott volna EDDIG, de ezt majd leírom akkor is, amikor oda kerülünk, hogy szeptember 30 van és Dorka átlépi bölcsisként az intézmény kapuit életében először. Hűűűű, most könnybelábadt szemmel folytatom ... meghatódtam ... az én nemrég még pici babám "kiccsaj"-ként a sárga kacsás hátitáskájával csini ruhában, két copffal kezemet fogva bemegy azon a nagy vasajtón ... Szeptember 30-cal kezdjük a beszoktatást az új törvények értelmében. Eddig - egy héttel ezelőttig évek óta működő rendszer felrúgásával - úgy volt, hogy a munkáltató által kiállított papírral - ami csak egy szándéknyilatkozat, hogy visszavesznek, becsszó október néggyel, a szabimat nem veszem ki, hanem kifizetik ... mind a 97 felhalmozott napot - szeptember elejétől vihetem Dorkát nyugodtan, majd ráírják a papírjára, hogy több idő kellett neki az átalgosnál. Előfordult már ilyen, jó lett volna egyszerre kezdeni, nem hurcolni a munkahelyemre, ha épp anyós, anya vagy valaki nem ér rá, akkor keríteni kell az utcáról valakit, elmondtam a gondozónak, hogy 10 hónapos kora óta dolgozom, nagyon jó lenne, felírtuk, megbeszéltük, ez így oké lesz én még dugiba a pénzt is odaadom, azt csinálnak vele, amit akarnak a kajára stb ... erre az átmeneti időszakra ezt így kitaláltuk és tényleg baromi segítőkészek voltak, megértőek stb ... de Hoffman anyánk beintett - ribanc - csak és kizárólag a GYED lemondó nyilatkozattal kezdik meg a beszoktatást és nincs munkáltatói szándéknyilatkozat már, csak konkrét munkáltatói igazolás. Ezt félrehívva közölték, rohadtul szíven ütött, mert megcsináltattam már minden papírt, hoztam a pénzt ... nagyon sajnálták, nagyon emberségesek voltak most is, és kigondoltak nekem egy nagyon édes megoldást, amit megígértettek, hogy soha senkinek ... így majd csöpögtetek néha. :) A hivatalos bölcsödei tájékoztatás, amin eldurrant az agyam és felháborodásom határtalan mértékű: Minden egyes mondat úgy kezdődött: "Nem kérhetem, nem mondhatom, CSAK javaslat, mert az új törvénykezés ezt írja elő". Minden mondat!!!!!! Aztán amin majdnem lefordultam a gyerekszékről: "Ne haragudjanak, ezt mondhatom, féltem az állásom!" - mindezt lesütött szemmel, szégyenkezve. Hát mi a kurva anyja folyik ebben az országban? Hova jutottunk? Mi az, hogy nem lehet mondani, kérni ... bazd meg csak javasolni????!!!!! Mi a fasz van????!!!!! A következőket nem lehet kérni, csak javaslatot lehet tenni rá: - Tisztasági csomag: wc papír - amit Dorka Vécccccepapíjnak hív -, papírzsepi, szappan, stb ... Ezen akkorát lestem. Nem evidens hogy vinni kell tisztasági csomagot? Könyörgöm nem csak a mi időnkben KELLETT, hanem anyámnak is már!!! - Csoportpénz. Kettőszáz, írom még egyszer 200, leírom mégegyszer kettőszáz forint, amin a szülők hepajoznak. Nem mindenki fizeti be. Mi a lófaszt lehet venni 200,- Ftért? Az elhasznált zsírkrétát, papírt ilyeneket cserélnek belőle. Vicc, vicc, vicc, nevetséges. Mikor még az ING-nél dolgoztam, kaptun krepibe zsírkrétákat van vagy 500 darab. Azt beviszem, aztán osztogasság. Lapok, amire rajzolnak: be lehet vinni olyat is, aminek az egyik oldalán van valami, a másik tiszta. Nálunk a cégnél milliárdnyi ilyen van, viszek azt is. Fertőtlenítős kézmosóval elláttam az intézményt évekre előre, grátisz bevittem a cégtől. Ja és a legnevetségesebb az volt, amikor a mittoménki felszólalt, hogy jó lenne 400 vagy 500 Ft-ra felemelni a pénzt mindezt szemlesütve ... -Sószobapénz: 1.000,-Ft/októbertől áprilisig ÖSSZESEN!!!!!!! Egyösszeg, nem havi díj, amiből a sóoldatot és az ionizált vizet veszik, amivel párologtatnak. Nyilván befizetem, emellett viszek be 1000 köbméter ionizált vizet, ha kell, mert az is van ingyen ... ezt sem mindenki fizeti, de mindenki használja. - Bábszínházbérlet éves 1.800,- Ft - Alapítványi pénz: egy számlaszám, aki amit tud utal cégesen, magánemberként. Ami kötelező: - Kajapénz: 509,-Ft/nap/4 étkezés plusz folyamatos szomjoltás - Pelenka, popsitörlő, krém, lázcsillapító - Váltóruha 3 és váltócipő - Napirend betartása: Reggel negyed 6-tól lehet vinni a gyerekeket, délután 3/5-ig el kell hozni. Mi 7-re fogunk járni. 8-kor reggeli, aki 8-ig nem ér oda, csak fél 9 után mehet, hogy ne zavarja a többieket kaja közben. 10-kor tízórai tejtermék és valami mellé szendvics, sajt stb... de van tea is.ű Amíg idő engedi udvaron játszáűs, -5 fok alatt már nem viszik ki a gyerekeket. Fél 12-kor ebéd, majd alvás fél 3-ig, utána uzsi és lehet értük menni. Nagyon változatos az étrend amúgy mindenre kiterjed tényleg. 4 nap főzelék van ebédre valamivel - na ez fura lesz Dorkának, mert nálunk minden nap más van. Amitől félek, hangsúlyozom nem őt féltem, én félek tőle ... tudom, hogy ezen is könnyen átlendül: az a délig tartó fent lét, amikor ő többségében nagyon durván maximum fél 11-kor eldől. Majd hozzászokik. Meg hát megnézem mikor alszik két és fél órát ... de lehet fog :) 3-kor fogom elhozni, utána miénk a világ. Jó lesz ... nagyon jó lesz .. máshogy nem lehet. De mégis frusztrál ez a politikai helyzet és amíg az ember nem kerül be egy rendszerbe, mint pl. az oktatási rendszerébe szülőként, azt hiszi, működnek a dolgok, de rá kell jönni, hogy nem. Nekem senki se mondja, hogy a gyerek érdekeit tartja az a szemelőtt, aki másfél milliót von el egy bölcsitől egy évben. Aki miatt nem merik felvállalni az amúgy húszonharminciksz éve a szakmában dolgozó elismert pedagógusok a véleményüket. Akik olyan faszán hanzatos szabályokat lobogtatnak, csak a gyakorlatban kivitelezhetetlenek vagy legalábbis akadályokkal teli és bukik vele az ember mindenképp. Amikor nem kötelező kérni wc papírt a szartörlésre a szülőktől, de központilag pénzt nem adnak rá. Akkor milyen papírral fogják törölni a másik seggét? A gyerekem papírjával? Milyen világban élünk, amikor 200,-Ft-ot nem adnak be csoportpénzre, de amikor a gyereknek szülinapja van, csak blokk ellenében vesznek be tortát?! Egy 16 szeletes díszített torta alsó hangon 5.000,- Ft boltban, blokkal. Amit én elkészítek maximum 2.000,- Ftból, friss házi tojásból, minőségi lisztből, cukorból tartósítószer és egyéb baszás mentesen. Emellett a legfontosabb, hogy olyat, amit én csinálok ízre, boltban soha nem kapsz minden nagyképűség nélkül. Plusz 500 főre kisütök 8 féle apró süteményt a sóstól az édesig szintén házi tojásból, házi lekvárral házi kurva anyámmal mindennel együtt és így elértem majdnem az 5.000,- Ft-ot. Amikor elindultunk szülőire, épp mondtam Krisznek, milyen jó lesz, hogy süthetek gyerekeknek, hiszen lesz Dorka szülinapja, névnapja, farsang, nyuszi stb ... beleéltem magam, teljesen feldobott, erre bejelentik. Persze valahol megértem, fertőzés, szalmonella stb ... na de kérem ... a ti anyátok boltban vette a sütit? Az enyém nem!!!!! Hozzáteszem mindezt úgy, hogy Dorkának fertőzése volt ... felelőtlenség? Nem hiszem. Nem bölcsödei hiba, maga a rendszer hibás. Nem a más gyerekétől sajnálom a wc papírt, a papírtörlőt a miegymást, hanem a gyereket sajnálom a szülei miatt. Fel vagyok háborodva. Aztán Krisz kimondta az igazságot: "Cica te egy igazi falusi parasztleány vagy legbelül, a szíved és az eszed a helyén, ezek a sütéses szarságok csak neked fontosak, hogy a gyerek egy évesen tudjon piskótát sütni, pedig itt a szomszéd Kati néni nem fogja megszólni, ha még nem tud 3 évesen lakodalmat kisütni ... majd adunk a többieknek is szartörlőt meg wc papírt!" Nem pénz kérdés, hiszen minket sem vet fel a gazdagság. Ma elkezdtem összeszedni az újra felhasználható papírokat az irodában, szóltam a többieknek is, ami van, mindent. Összeszedtem a krétákat is otthon. Popsitörlőt rendeltem egy raklappal 500 darab, illetve egy raklap kistekercses wc papírt is azt hiszem ez ki fog tartani egy darabig a bölcsibe. MINDENKINEK! Emellett a gyerekemnek LESZ tisztasági csomagja. Nem pénz kérdés, csak szervezés és kapcsolat ... tudjátok hogy mi a legemberségesebb? Hogy a szállítási költségen kívül nem kérnek semmit, amikor elmondtam, hogy mi a helyzet hova kellene a segítség. Nyilván ez annak köszönhető, hogy a cégek, akikkel tartom a kapcsolatot szeretnek, mint embert, mert normális vagyok én is ... és emberséges. Tudjátok mit mondott erre a vezető? Ez lehet sok szülőnek fogja szurni a szemét. Visszakérdeztem ... engem nem zavar ... magát igen?! Az nem gáz, ha nincs tisztasági csomagja, ha kap az igen?! - egy mosollyal zártuk a dolgot. Még mindig nem pénzről beszélünk. Ja, de mégis, mert 1.500,- Ft lesz a szállítási költség. Aztán a végére egy aranyoska: "Jó napot kívánok - mondom én a bölcsöde vezetőnek -, Edvy Dorka anyukája vagyok" - 2-szer találkoztunk eddig. "Tudom" - válaszolta ezen azért elakadtam. :) Aztán tényleg vége, csak hogy kerete legyen: Amikor Gabcsi jött nagy ruhamustra közepében voltam, belép a lakásba, Krisz a kanapén ül, én felöltözve, miközben Gabcsi épp telefonál: "bocs, most le kell tennem, mert egy jó nőhöz jöttem" - beleszóltam a telefonjába, miközben puszit adtam neki, hogy "rakd le a pénzt és vetkőzz édes" - erre visszaszól a haverja, hogy ha negyvenezret fizetne egy órára ő is eljöhetne? Krisz egyből rávágta a háttérből, hogy csak előre szóljon, mikor ne legyen otthon a ház ura. Negyvenért per óra bárhova elmegy. :))) Ruha: fehér feszülős 3/4-es nadrág, bézs ing ... de cipőbe nem találtam 20 centi alatt, úgyhogy a szegecses tűsarkúban nyomtam. :)))

Mindenes, aminek a végére a katica "kiepű és éj!"

Annyi minden van, amivel elmaradtam, de már nem pörgetem magam ... ami eszembe jut lejegyzem, ami meg nem, az marad az én fejemben szép vagy kevésbé szép emlékként. Holnap szülőértekezletre megyünk ... én ... mi ... Moncsi barátnőm meg is jegyezte: "De gáz, baszod, venned kell egy olyan szoknyát, amiből nem lóg ki a kerek segged, meg egy olyan cipőt, aminek a sarka 20 centinél alacsonyabb, mert különben rohadtul fognak ott utálni!" Asszem ezzel az idézettel elmondtam mindent. :) Nagyon várom a bölcsit, Dorkával sokat beszélgetünk róla és úgy látom, hogy kíváncsi ő is. Igen, beszélgetünk. Mert hogy már lehet vele. Mondatokban kezdett beszélni egyik pillanatról a másikra ragozás, többesszám és igeidők nélkül, de azt gondolom ez még abszolút nem elvárt ebben a korban. Minden egyes alkalommal kivétel nélkül ha ad valamit, mondja, hogy "Tesszék anya!" "Tesszék apa!" vagy akinek éppen adja. Minden alkalommal megköszöni: "Köszi anya!", "Köszi apa!" - vagy akitől éppen kap valamit. Krisszel beszélgettünk tegnap éjjel alvás helyett és színt vallott: "Tudod, hogy utáltam, amikor minden egyes szájbabaszott kukacnál mondani kellett, hogy tessék Dorka, amikor elvette, köszönöm ... de most olyan büszke vagyok erre a szarosra, hogy mindenhol megdicsérik." "Azért ezt a gyereket megérte megcsinálni ugye?" - hát nagyon úgy néz ki ... Mindenkinek köszön! Előre, hangosan és integet is hozzá. Jön velem reggel dolgozni, először lerakom a cuccom az irodában, bejön, köszön, hogy "Sia Buci básika!", "Sia papa!" "Sia Gyugyi bási!" "Sia básik Gyugyi bási!" - ez a másik Gyuri bácsi, ugyanis ketten vannak. Mindenkinek külön köszön a buszon, a városban, mindenhol. Kedvenc meséi a "Tabban mese" - Tappancs mesék, "Teveteve vájos" - Tesz-Vesz város a "Gyógyi bási" - Gógyi felügyelő Emellett a Hupikék törpikék közül favorit apa Tescós vásárlása óta a "Töjpapa meg á "Dujiduji" - dulifuli -. Emellett megunhatatlan a "Macaca" - malacka -, "Micimajjó" - micimackó -, "Fui" - Füles -, "Tiggis" - tigris -, "Zsejibaba" - zsebibaba -. Most már bármilyen hosszú szót kimond utánunk, egyedül Krisz által szívatásnak használt palalelogrammával vannak némi nemű gondjai. :) Könyvet vesz a kezébe, mesél nekünk. Leültet minket a kanapéra és hallgatni kell, majd a végén mondja, hogy a "mese vége, sussál ébe" - ez szerintünk azt jelenti, hogy itt a vége, fuss el véle -. Hát igen ... totózunk keményen. Amikor benne vagyunk a szituációban, könnyű rájönni, hogy mit akar mondani. Ám amikor egyedül játszik, én főzök-sütök akármit tevékenykedek és kirohan a konyhába, nagy elánnal magyaráz ... akkor sokszor csak lesek ... vagy segítséget hívok, mert van egy olyan hülye tulajdonsága, hogy addig ismétli, amíg meg nem értem, nem reagálok rá, ki nem mondom az adott szót. Folyamatosan beszél, szünet nélkül. Szombaton Krisszel este fél 8-kor ültünk egymás mellett, mint a mosott fos, mert egyszerűen kicsinált minket a non-stop szöveg, a mindenre magyarázat ez mi és hányszor és hol az anyukája, hol a babája, apa mese, apa ezt nézd, anya hol van, pisi, kaki, "tutus" - kutyus, babaház kutyafasza stb ... Kaki: Amíg Balatonon voltunk apával, Dorka "Józsi" mamival és "Sanyi" papával múlatta az időt. Kínlódott, nem ment, csak kínkeservesen. Hazajött, kínlódott, ment, de kínkeservesen. Aztán kitalálta az én őrült gyerekem, hogy: "Dótá katica szaj" - és azóta minden nap 2-3 alkalommal kaki helyett katicát kakil a bilibe. Majd a jött a nagy "hoppá" fejbebaszós dolog ... mi Krisszel így hívjuk. Dorka kínlódik, nyüsszög, fel-alá futkozik, az én idegeimet is kicsinálta már, mert tartogatta a katicáját. Totál belementem a hülye jáétékába, milliószor ültünk a bilire, sírt rajta stb ... aztán 7-kor feladtam. Mondtam neki:"Ide figyelj, ezt most itt befejeztük! Ha akarsz, egyedül nyüsszögsz tovább, én többet nem ültetlek a bilire, leszarom mit kínlódsz ... a katica meg jól megdöglik a valagadban, ha sokáig tartogatod. Eltelt tíz perc, totyorog, futkozik stb ... de nem mer hangoskodni. Épp a konyhában tejbepapit készítek vacsira, egy hatalmas nyögést hallok, egy pottyanással, nagy üdvrivalgás, kiabál Dorka, hogy "kiepű és éj!" - kirepült és él a katicája - kakija-. Életemben nem röhögtem akkorát és olyan sokáig. Krisz majdnem megfulladt a visítástól ... Off! Azóta okosan kakil. Este van már csak "beus" - pelus -. Próbál poénkodni: Hova szabad pisilni Dorka? Beus, biji, majd vigyorogva sundán-bundán hozzáteszi, bui - bugyi -. Nagy felháborodást színlelve kérdezem, hogy a bugyiba szabad pisilni? Édesen kacagva rázza a fejét, intésre mutatja a mutatóujját és mondja, hogy nem-nem, csak baba. Tovább is van ... mondjam még? :))))

Kiscsaj Dorka

Talán jobb a helyzet egy kicsit ... szobatisztulás rögös útja

... avagy egy olyan bejegyzés, aminek minden szava a fekáliával kapcsolatos ... Nem akarom elkiabálni, de talán elindultunk a szobatisztaság kakilós felének rögös útján, ami már nem szarheggyel, csak szarbuckákkal van kikövezve - csak a hasonlat végett -. Írtam már, hogy egy hete kínlódott Dorka a székletürítéssel. Visszatartotta, sírt, nem akart játszani, nyügődött, hisztizett, amikor jött az inger egyből hasra vágta magát, a takarójával és sírva könyörgött: "Ana, simi poci". Ez ment gyakorlatilag nulla-huszonnégyben az alvási időket leszámítva. Hashajtót adtam neki, persze akkor nem tudta visszatartani sokáig - 2 óra -, viszont sírt kakilás közben. Eljött a péntek. Én ilyet filmen sem láttam, de a legvadabb képzeletemben sem jött elő a következő kép: Moncsi barátnőm jött hozzánk, Dorka kelt délután fél 5-kor, majd indult a nyüglődés a székletvisszatartás, a puncigyömöszölés, a nyekegés. Moncsika mondta, hogy ha nem a saját szemével látja, nem hiszi el, mi lett abból a mindig kedves, mosolygós Dorkából, akit mindenki imád, aki mindenkivel kedves, barátságos. Moncsika 6-kor elment, előtte megkérdezte poénból -, hogy 3 xanaxot hagyjon-e itt, nem érti hogy bírom ... Becsuktuk az ajtót Moncsi mögött, Dorka szó szerint a földbe verte magát, ordított, toporzékolt, amivel érte ütötte magát, a fejét az ajtófélfába verte. Egyértelműen látszott, hogy bünteti magát és szándékosan fájdalmat akar okozni saját magának. Közben elhasalt, "Ana, simi poci". Mondom mégegyszer mindez a szarás miatt ... közben fel-alá futkozoztt, felüvöltött, nekiment mindennek, majd összeesett kínjába, aztán ismétlődött a kör milliószor. Ültem a kanapén és az járt a fejemben, hogy én nem lehetek egy ekkora őrület kellős közepén. Beszéltem hozzá folyamatosan, meg sem hallotta a tombolás közben ... és a tombolást írd és mond szó szerint, mint egy őrült, falfehéren, az ájulás környékén csapzottan, izzadva. A kényszerzubbonyosok kurva élet ezt csinálják az elmegyógyintézetbe. Vártam negyed órát, aztán amikor láttam, hogy ebből nem lesz karika, Dorka totál kikelt magából, teljes önkívület csukott szemmel taknya-nyála egyben ... felhajtottam a szőnyeget, aztán jött az, amit senkinek sem kívánok: Sikerült elkapnom egy guggolós helyzetét épp a fejét az asztalba verés és a földhöz csapás között. Lefogtam - én, aki ilyet soha, semmilyen körülmények között - szóval lefogtam guggoló helyzetben, üvöltött, csapkodott, sírt, közben kiabálta, hogy "fáj, nabbaj, nem-nem". Iszonyatosan megterhelő volt lelkileg ... már sírtam én is, miközben fogtam, szívem szerint eltördeltem volna a saját kezeimet, hogy ilyet csinálok és rohadt módon szarul voltam magamtól ... mondtam Dorkának, hogy addig ebből a fogásból ki nem jön, amíg nincs kaki a seggünk alatt. Nem érdekel, hogy a parkettára szarik, az sem érdekel, ha végigfossa az egész lakást faltól falig, de itt és most valami lesz. 2 perc alatt végzett Dorka. Közben üvöltött, a végére gyakorlatilag teljes kimerülésben ernyedt a kezemben. Elvittem zuhanyozni. A szemeit nem bírta kinyitni, hulla fehéren raktam a kanapéra vissza, majd ahogy a törölközőt vittem vissza a fürdőbe összehányta a fél nappalit. Nem nyitotta ki a szemét, közben folyt a könnye, a szájából, az orrából a hányásmaradék. Nyilván a stressz, az őrület hozadéka volt. Krisz erre a képre ért haza, a gyerek elájulva összeokádva magát, szanaszét minden és a nappali közepe össze van szarva. Visszalépett az ajtóba megnézni, hogy jó helyen jár-e, mert hogy ez biztos nem az otthonunk. Amíg Dorkát istápolta, összepakoltam, felpucoltam a koszt, Krisz fürdetni vitte Dorkát, nem volt értelme tovább fent lenni, aztán a fürdőkádat is szó szerint összefosta a gyerek. A fürdésből csak zuhanyzás lett, törölközés, kakaó és alvás. Éjfélre végeztem a teljes takarítással és fertőtlenítéssel ... hát mit mondjak ... inkább semmit azt hiszem. Szombaton délelőtt volt egy hasonló, ám nagyon light-os körünk ebben a témában, ám akkor már a wc-n játszottuk el és okulva előző napból figyelve a saját butaságomra. Szombat délutántól viszont ügyesen kakil, pisil wc-be annyi nehézséggel, hogy nem használ szűkítőt ... nem fogadja el. Emellett bilizik is már. Na azt nem mondom, hogy a kaki hang nélkül megy, mert sokszor elkeseredik a wc-n töltött idő kapcsán, de beszélgetünk közben, nézegetjük magunkat stb ... így kezelhető. Majd amikor végzett - pisi, kaki - megtörli magát EGYEDÜL, leengedi a wt-t, elküldjük a tartalmat "az anujához" - anyukájához -, majd wckefével kipucolja a csészét ... igazi gondos gyerek. Szombat éjjel nem aludtam, gondolkoztam mi legyen, hogy csináljam, visszaadjam-e a pelenkát stb ... Aztán végülis a következő konzekvenciákat vontam le: Azért okozott neki ekkora stresszt a székelés, mert összefüggésbe hozta a kukorica által okozott szorulásos fájdalmat az addig problémamentes kakilással. Ehhez hozzákapcsolódott az, hogy nehezen enged el dolgokat a tárgyi életben is, ez is megterhelte lelkileg, hiszen hülyeség ilyet mondani, de a kakija az övé, el kell engednie a wc-be és nem értette, hogy mi lesz a sorsa. Nálunk mindennek van "anuja". a növénytől az állaton keresztül vagy bármilyen tárgyról is legyen szó, így kitaláltam azt, hogy csak akkor fog a gyerek megnyugodni, ha anyuval kötöm össze a dolgot. Megbeszéltük, hogy ami belemegy a wc-be, az elmegy az anyukájához, mivel a lepisiljük, lekakiljuk a 'mittoménmit' nálunk nem működött. Szóval Dorka megnyugodott, hogy jó helyre kerülnek a dolgok. A másik brutál hiba, amit elkövettem és egyértelműen magam okolhatom csak: Mindenki, akivel beszéltem azt mondta, hogy túl lesz rajta, átlép rajta stb ... lófaszt lesz túl rajta, hiszen azt sem tudja min kell túllépni és igazából elmagyarázni sem tudom neki. Legyek türelmes, hagyjam a folyamatot a gyerekre, ő tudja milyen ritmusban halad ... ez igaz lehet egy olyan gyerekre, akinek nem okoz gondot a kakilás, egy rossz élménnyel társítás és az elengedés. Magát a szobatisztulási folyamatot nem lehet sürgetni. Ameddig fejben nem érik meg rá a gyerek, addig szerintem a szülő a feje tetejére állhat sem lesz pelusmentes gyerek. Hagytam, hogy kínlódás gyanánt hasra vágja magát ezzel enyhítve a székelési ingert, visszatartva ezzel a kakit. Holott ha ezt nem hagyom, keményebb és következetes vagyok, megelőzhettem volna ezt az őrületet, hiszen nem az rögzült volna benne, hogy inger, hasra vágom magam, ódázni tudom és kínkeserv az egész, hanem inger, séta wc-re és ott anyuhoz küldés. Azt hiszem könnyebben ment volna, ha egy helyen vagyunk, egy emberrel zajlik stb ... nyilván nem tudok szobatisztulási szabadságot kivenni. A felvigyázónak is elmagyaráztam hogy csinálom, hogy kérem, természetesen nem úgy csinálta, hanem ahogy ő gondolta. Észrevettem, mondtam neki, hogy holnaptól nem hozom a gyereket, amin aztán észbe kapott, mert másnap tényleg nem mentünk. Ez így működik. Arra jöttem rá, hogy a folyamat elindultával irányítani kell, hogy a szokások helyesen rögzüljenek, meg legyen mindennek a helye. Név nékül - 3-an a fürdőben:Dorka én és valaki - a világ legnagyobb marhaság: Én:-"Ügyes vagy Dorka, hogy pisiltél. Gyere elküldjük anyujához" - letépi a wc papírt, megtörli magát, eldobja, lehúzzuk, lehajtja a wc ülőkét. Majd tartja a kezét és mondja ... Dorka:-"Appan!" - szappan -. Valaki:-"Jaj, hát fölösleges minden pisi után kezet mosni egy ekkora gyereknek!" Én:- "Miért te a hugyos kezeddel turkálsz a szádban?" - ugyanis Dorkának kijött 2 foga, a keze a szájában volt folyamatosan. Erre sem írok semmit. A lényeg: nem merem elkiabálni, de szebbek a délutánok, játszunk újra, mosolyog Dorka, el tudtunk menni egyszer közösségbe is, pelus és őrület nélkül. Végre eszik normálisan. Hosszúhétvégére péntektől keddig megy a Somlói nagyszülőkhöz. Tudom, hogy anya mindent úgy csinál, ahogy mondom neki, remélem Dorka ügyesen veszi a környezetváltozást Úgy látszik, hogy nekünk mindenért meg kell kínlódni ... értékelni tudom csak és egy nagyot mosolyogni!!!

A szobatisztulás rögös útja, ami nálunk szarheggyel van kikövezve

Júlis 28 - vasárnap lesz 3 hete - a lánykám fogta magát, levette a pelusát, kihozta a bilit a nappali közepére, letette az asztal elé, belepisilt, kivett egy zsepit a helyéről, megtörölte magát, szólt, hogy "pisi", persze visongva, nagy örömben, mi kész katarzisban, tűzijátékkal, konfettivel és nagy áldással dícsértük össze-vissza, szerintem a fél megye azt hallgatta, hogy az Edvy Dorka pisilt, egyedül, ügyesen. Az elmúlt 3 hétben még úgy sem pisilt be, ha egy órát utaztunk. Szól, ha lesz pisi, megállunk, kiszállunk, dolgát elvégzi és minden megy tovább. A buszt is bugyiban űzzük hazáig: egy óra, 47,7 fok például szerdán. Strandon kijön a tóból, elmegy egy füves részre és pisil. Az éjszakái bizonytalanok. Hol napokig száraz fenékkel veszem ki, hol egymás után kétszer pisis a pelus. A nappali alvások pelus nélül mennek, ha otthon vagyunk. Megállapítottam, hogy frankó, ez tényleg úgy működik, hogy a gyerek gondol egyet, elhagyja a pelust ... pár nap és szobatiszta ... már teljesen beleéltem magam, aztán jöttek a nehézségek. A kakilás az elmúlt egy hétben kínszenvedés, pedig olyan ügyesen ment neki eddig. Vasárnap strand előtt szokásos wc-zés - mert már megy wc-re, sőt azóta egyszer bele is esett egyszer fejjel, de nem volt gond. Az járt a fejembe - miközben visítottam a röhögéstől -, ha nyomnék rá egy kis sampont és rátolnám a lehúzó kart, meglenne a hajmosás "túinvan", aztán annyira tetszett neki is épp, hogy nem kacsázott a toalettbe. Utána nem győztem sikálni a gyereket - szóval vissza a tóra indulás előtti dologrendezésre, akkor, ott csak pisi volt. Tolt, de nem jött nagydolog, leszállt a wc-ről és ahogy kijött a konyhába, egy ezredmilliméternyi pötty kipottyant, leesett a konyhakőre és Dorka rálépett. Lemostama lábát, feltakarítottam, megbeszéltük, hogy semmi gond, bárkivel előfordulhat, ügyes volt, hogy wc-be pisilt stb ... de ott már Krisszel észrevettük, hogy valami történt Dorka fejében ... Aztán kiokoskodtam, hogy tuti a kukorica okoz fennakadást, az a két cső, amit az Ikrényi strandon tolt be, ezért nem jött semmi. Hétfőn már babáknak való hashajtót adtam neki, mert kínlódott. Sírt, verte a víz, hisztizett, visszatartotta. Először semmi, majd rátoltam még egy kicsi adagot, gondoltam, na ezt tartst vissza ... persze nem tudta szegényem. Kijött kis túlzással a két cső kukorica egyben. Nagyon sírt, de látszott rajta a megkönnyebbülés. Nagyon sajnáltam. Azóta napi milliószor "pisi-pisi-pisi" amivel már az őrületbe kerget. Szorítja, markolja a punciját, nyilván kakira gondol, mert ha pisi lesz, szó nélkül ráül a bilire, vagy szól, hogy menjünk a "bécére" - wécére -. Szerdán megfordult a fejemben és mondtam Kriszne, hogy ha nem a sajátom lenne már "főőőőrúgtam" volna, annyira idegörlő a helyzet a 40 fokos hőséggel egyetemben. Az, hogy nem tudok neki segíteni, hogy nem tudom megértetni vele, hogy a kaki az nem "naaaaba", ami azt hiszem - nagy bajt - jelent és fingom sincs, hol hallotta ezt vagy honnan vette. Pisi oké, kaki nagyon nem oké. Már megpróbáltam azt is, hogy pelust adok rá kakiláskor, de ugyanúgy kínlódik vele. Most ott tartunk, hogy amíg nincs meg a kakilás, nem megyünk le játszani, mert ugyanezt az őrületet csinálja társaságban is. Lehasal, úgy helyezkedik, hogy vissza tudja tartani. Vakarja a fejét állandóan - ami az izzadságtól már egy merő seb, kaptunk hintőport is dokitól, ami segít szárítani a sebet -, izzad, bepörgeti magát. Baromi nagy stresszhatás alatt van, én értem, megértem, de már nem tudom hogy segítsek neki. Azt is megpróbáltam, hogy visszaadtam a pelust rá, ráér a szobatisztulásra, de már ciki a pelus, bugyi kell neki. A pelust nem viseli meg magán. Doki azt mondja túl lesz rajta ... na jó, de addig olyan látványosan szenved és fáj, hogy a mindig mosolygós, vidám Vidorka kínlódik és alig-alig jókedvű. Pisil szépen, bárhol, bármilyen wc-be, földre, fűre, akárhova. Azt hiszem ott volt a legnagyobb gebasz, hogy amikor a kakilás is biztossá vált volna, jött ez a hülye szorulás ... a földre pottyantással együtt. Ha bárkinek van tanácsa, tapasztalata vagy akármi, nagyon szívesen veszem!!!!!

Anyai repetíció

Napra pontosan egy hónappal ezelőttre nyúlik vissza történetem. Jún. 9.: Dorkával sétálás közben nagy fájdalom nyilal a hasamba, majd hatalmasra puffadok. Alig várom, hogy hazaérjek. Vettem be Espumisant, görcsoldót, Dorka ment aludni, vele együtt én is, majd a délutánt kihúztuk valahogy, esti szeánsz, elcsendesedik a ház, lefekszem én is. Jún. 10.: Éjjel 1 órakor olyan iszonyat görcsre ébredek. Ver a víz, a hálóból a nappali közepéig - 3 lépés - 40 perc alatt érek ki négykéz láb. Muszáj a wc-ig eljutni, nagyon kell kakilnom. Végre elértem a célt, de nem megy semmi, csak baromi erős tolási kényszer van bennem. Totális kitolási kényszer ... mint szüléskor. Ezzel elszarakodtam reggelig, majd 6-kor visszamásztam a hálóba, Krisz elvitte Dorkát a győri nagyszülőkhöz, én fél 8-kor hívtam az orvost, hogy olyan szorulásom van, hogy meghalok. Nospat javasolt egy Cataflammal. Bevettem, egy óra múlva a háziorvosnál voltunk, aki 2 egység nospa szurit tolt a fenekembe. Beutalót adott a sürgősségire akkut hassal vagy az előző nőgyógyos műtét maradványgyulladásával kapcsolatban. Fél 10-kor - ennek fontos szerepe lesz - 3 korty vizet ittam fél szál cigihez. Beértünk a sürgősségire. Szóltam, hogy van magándokim, ha nőgyógyászos gond lenne, ezt gyorsan ki kéne zárni ... viszont ő negyed 12-ig van, indul Izraelbe és csak csütörtökön lesz újra. Azt mondták, tuti nem nőgyógyászos dologról van szó, nyugodtan várjak. A nospa elkezdett kimenni, újra derékszögbe görbülve ücsörögtem, ácsorogtam, kapacskodtam, majd 11 óra után 20 perccel szóltak, hogy fussak már el a nőgyógyra egy UH-ra. Elküldem mindenkit a kurva anyjába, hogy a dokim most ment el ... Egy óra alatt átértünk a rendelésre. Ott jobbra-ballra küldözgettek, majd bementem az UH-ra, ahol a doki úgy belém baszta a vizsgálófejet, görcsösség közepette és még ő volt felháborodva ... a következő mondat találta elhagyni a számat halál nyugodtan: "amennyiben nem vesz vissza a stílusából, a hangnemből és a durvaságából úgy baszom pofán, hogy a nyitott ajtó éle adja a másikat. Itt fekszem magával szemben totál kiszolgáltatottan, fájdalmakkal és igaz, hogy van magándokim, de fizetem a kibaszott TB-t 15 éve és ugyanolyan jogom vana a vizsgálathoz, mintha doki nélkül lennék. Mégis mit képzel magáról???!!! Nem viccből vagyok itt és a 21 hónapos gyerekem vár odahaza és kibaszottul nem ért semmit." A szonográfus nőnek az álla a földet súrolta a dokiéval együtt. Legnagyobb meglepetésemre elnézést kért, onnantól kezdve nagyon normális volt. Megállapították, hogy a műtét nem volt sikeres teljesen. A daganat egy része bent maradt és valami folyadékot is látnak a méhben. Felküldtek az osztályra, kaptam újabb szurit - oxitocint mint szüléskor -, úja megvizsgáltak, majd szóltak, hogy akkor megmutatnák a helyem, fáradjak velük. Hát én biztos be nem fekszem. Gyerek nincs elrendezve, szerencsételn lóg a levegőben, ahol van, ott nem oké napokra, szóval hazamegyek, rendezkedem, egy óra múlva itt vagyok újra. Elrohantunk elköszönni a gyerektől, totál bújós volt, nem értette, mégis valamit megérzett. Anyósom szerint onnantól kezdve egy szót sem szólt, anya is azt mondta nagyon visszafogott volt és összehányta magát az autóban. Ilyet még sohasem csinált. Ugyanis az történt, hogy gyerekmustra után hazarobogtunk, összepakoltam Dorka cuccait, az enyémet, Krisz visszavitt a kórházba, majd elment bevásárolni, este Dorkát levitte anyámékhoz én akkor nyugodtam meg, amikor jött a telefon, Dorka lerakva. Vissza a délutánhoz: visszamentünk a kórházba. Szóltak, hogy várjak az ágyamra pár percet, amiből több mint egy óra lett, ekkor - azt hittem - már nagyon görcsölt a hasam, nyilván hatott az oxitocin. Ugyanis a protokoll eljárás a következő: ilyen esetekben orvos és magánorvos függvényében nyilvánvalóan. Oxitocin injekcióval méhtevékenységet idéznek elő szült nőknél, ezt nevezték ők méhszájtágítónak, majd ha megnyílt, ez a trutyi távozik magától, ha nem, akkor műtéti úton eltávolítjá. Vizsgálat során szóltak előre, hogy a méhszájam olyan, mintha terhes se lettem volna soha, nemhogy szültem volna, jobb lenne a műtét egyből, mert a protokoll eljárással nem lesz hatékony. Mit ittam? Mit ettem? Mondom több mint egy napja nem ettem és fél 10-kor ittam utoljára 3 korty vizet. Ekkor délután 4 volt. Áááá, akkor nem lehet műteni, mert hányni fogok, nehezebben altatható stb ... hát gondoltam, hogy ez a görcs még viselhető, nem lesz ebből gond. Megkaptam az ágyam, őrült szobatárs kíséretében, majd jött Gabika, akinek kivették azóta az egész méhét. Az őrültet -szó szerint- elvittél fél 6-kor megműteni - vetélés befejezés -, ő délben ebédelt stb ... ha őt megműtik úgy, hogy evett-ivott, engem miért nem ... nem értem. Újra megvizsgáltak, majd nyugodtan visszafekszem egy cigi után Gabikával, jön a nővérke, hogy ezt a zacsit most beköti. Oxitocin ... mit mondjak ... ültem, álltam, sétáltam, sehogysem volt jó, fájt nagyon. Lement a folyadék a zacsiból, este fél 8-kor jött a következő. Ezzel kimentem a redvás összeszart, összevérzett fürdőbe és a padlón guggolva-térdelve kínlódtam, miközben úgy sírtam, mint egy óvodás ... ez kurvára fájt, csillagokat láttam szó szerint. Jött a nővér, szólt, hogy aludjak, mondom kérnék valami görcsoldót, majd jót nevetve megállapította, hogy "aranyoska nem gondolja, hogy görcsoldót fogok adni az oxitocinra, hiszen pont a görcs kell, így van méhtevékenység" ... "aranyoska ám a kurva nénikéd ... " Hajnali fél 5-kor sikerült elbólintanom, majd 5-kor se szó, se beszéd, se ébresztés se egy kapd be vagy semmi ... belebasznak a seggembe egy injekciót, majd még egyet. Megrántva megfordít, majd a kezembe is szúrást érzek, vért vettek, mindezt egy szó nélkül ... elüvöltettem magam, mégis mit képzel itt mindenki, hogy nem tudják emberszámba venni a beteget, nem jókedvemből vagyik itt, mi az, hogy tájékoztatás nélkül úgy basznak seggbe, hogy egy kibaszott szót nem, mond senki. Úgy feljelentek itt mindenkit, hogy leég a hajuk. A kurva életbe!!!" Teli totkból teljes hangerővel. Majd a szobatársak és a szomszéd asszonyságok is átjöttek és szóltak, hogy velük, is hasonló történt. Ez volt az éjszakás műszak ... A kezem a vérvételtől a csuklótmól a könyökömig véraláfutás lett. Igaz, hogy sajnálkoztak stb ... jelentettem az egészet osztályvezetőnek. Soha nem csináltam még ilyet és nem azért tettem, mert én vagyok a "mittoménki", hanem mert brutál buta módon bántak a betegekkel. Nyilván semmi jelentősége és vonzata nem lesz, legalább azt elértem, hogy utána képesek voltak emberszámba venni minket. Ekkor már órák óta június 11-e volt. Reggel 8-kor vizit. Megérkezett a dokim. Nagy vita a folyosón. Miért csinálták ezzel a kislánnyal ezt? Miért nem műtötték meg, amikor evidens volt, hogy a tágító nem használ. Itt már vágtam, hogy rólam van szó. Leküldtek UH-ra, megnézték változozz-e a helyzet, persze minden ugyanolyan. Visszaérkezésemkor 3 gyógyszert, közöttük a vérzékenységre adott bogyó. Fut a nővérke, hogy ezt azonnal vegyem be 3 korty vízzel. MI VAN????!!!!! Most lehet inni 3 korty vizet, tegnap erre hivatkozva nem nyúltak hozzám? Igazából kisebb sokkott kaptam, húgom szavaival élve "erőssssssen idegállapotban voltam". Csak a a vérzéscsillapítót vettem be, mást nem. Nem volt fél 9 - vizit, UH, bogyóbevétel 8 órától kezdve stb ... -, amikor berobog a műtősfiú - hát ilyen kerek feneket ritkán lát az ember lánya, hozzá kidolgozott test, napbarnított arc, hófehér fog ... Biztos voltam benne, hogy engem még nem műthetnek, hiszen fél óra sem telt a vizit óta és se előkészítés, a vérzéscsillapító bogyó egy óra hatóidős ... aztán szólt, hogy a tűzrőlpattant menyecske dobja le a bugyiját és a pizsijét és megyünk a műtőbe. Köpni-nyelni nem tudtam, viszont megjegyeztem, ha nem ebben a helyzetben lennék, nem a műtét okán tolnám le a bugyim. Szóval felfeküdtem a tolikocsira, majd kérdezték, hogy műtős sapka, műtős ruha hol van? Fingom sincs, még a műtétről sem szóltak. A beleegyező nyilatkozatot a műtőbe menetközben írtam alá és a srác a folyosón öltöztetett fel, miközben tolta a kocsit a műtőbe. Nagyon diszkréten, tényleg nagyon rendes volt ... és baromi finom keze. Karszalagot is kutyafuttába kötötték rám, majd jött a szokásos cucc ... visítva röhögtem ismét, kérdezték, hogy a refrén mehet-e ismét, nálam ekkor megtörtént a filmszakadás. 20 perc alatt végeztek, deréktól térdig vérben úsztam ébredéskor, viszont jól altatott a dokim ismét. Nem voltam rosszul, sőt marha jól éreztem magam közben. Másfél óra után kimentem lezuhanyozni, majd összapakoltam, felöltöztem és szóltam, hogy akkor én most hazamennék. Persze visszafeküdtem, maradtam még egy napot és pénteken délelőtt engedtek ki. Hihetetlen normálisan, emberien, jókedvűen és pozitívan bántak velünk, a 303-as szobával. Elvileg minden jól sikerült, szövettani eredmény 6 hét múlva. Kaptam egy csomó bogyót, 3 hét alatt sikerült magam összeszedni, az első hetet nem kívánom senkinek. Közben otthon is voltam, anyáék segítettek sokat. Majd visszajöttünk, most a héten már dolgoztam is. Kedden megyek dokihoz újra ... ismét görcsölök, de már remélem amiatt, hogy menstruálni fogok ... ugyanis az fél éve kimaradt ...