Mosolyalbum

Egy esténk képekben, fürdetés előtt:

Baba-mama klub újratöltve

Ma ismét baba-mama klubban jártunk. Szép ruciba öltöztettem Dorkát és magamat is ... bár most elmaradt a szegecselt tűsarok és a szoknya - mármint számomra  - okulva a múltkori tekintetekből, most csak simán magassarkút választottam szűk nacival és pink felsővel. Megint sikerült túlöltözni, de hát ez a mi formánk. Hozzáteszem: minden nagyképűség nélkül. Már élvezem is a helyzetet. Ma egy nagyon komoly, ám annál szörnyűbb témáról volt szó: életmentés csecsemőkorban. Önmagában ez nem is szörnyű, inkább félelmetes, mert nem tudatosan, de mindenkiben benne van, oké, hogy megtanuljuk és elméletben alkalmazni is tudjuk egy bábun ... ne kelljen használni a tanultakat sohasem. Rossz belegondolni, hogy bármelyikünk gyerekével megtörténhet a végzetes tragédia. Én eddig is féltem attól, hogy egyszer ránézve Dorkára azt lássam, hogy nem lélegzik ... jobb bele se gondolni. Már most facsarja a szívemet. Mindenesetre tettem egy lépést azért, hogy tájékozottabb legyek, hogy ha baj van valamerre tudjak lépni. Nyilván nem lettem profi életmentő, de az alap, a gyerek elhelyezése, a stabil oldalfekvés és a 2 befújás 30 'nyomkodás' belém vésődött örökre. Eddig azt hittem, én viszem túlzásba a légzésfigyelő plusz woki toki egyszerre dolgot, de rájöttem ma, hogy a többség még ezt megspékeli infra kamerával is. Azért ennyire nem durva nálam a helyzet, de tényleg többször ránézek Dorkára éjjel annak ellenére, hogy végigalussza az éjszakát.

Vége lett az ismertetőnek, majd a klub feeling miatt rátértünk a kicsit kötetlenebb beszélgetésre. Ilyenkor nagyon vegyesek a témák, hiszen nemcsak babás anyukák vannak jelen, hanem kismamák is hol kisebb, hol nagyobb pocakkal. Itt volt kedvenc barátnőm, a mindenkit ijesztegető anyuka, aki ki nem bírná, hogy valamivel kapcsolatosan egy rémtörténetet el ne mondana, ami természetesen vele is megtörtént vagy majdnem megtörtént vagy meg fog történni. Az állapotosságtól kezdve a szülésen át a szoptatásig és az oltások kibírhatatlan fájdalmával bezárólag mindenhez van hozzászólni valója ... én meg persze ki nem bírnám, ha nem köthetnék belé és nem nyilvánítanám ki, milyen ostoba, buta embereknek tartom azokat, akik félelmet keltenek az amúgy is rottyon lévő kismamákban, akik a hülyék teljes nyugalmával állnak ott, ahol én is álltam 2 hónappal ezelőtt ugyanilyen, ugyanennyi vagy még több kérdéssel a fejemben akár a szülést, akár az utolsó napokat illetően. Engem ma az oltással talált meg - mert 2 hét múlva Dorkát oltják először -, az ehhez kapcsolódó fájdalommal és a lázgörcs mindennemű fajtájával, ami majd Dorkán is biztos előjön. Én egyből azzal kezdtem, hogy nálam emberére talált s a múltkori leoltásomat folytathatom itt mindenki előtt, ha van kedve ... takarodjon innen. Majd egy 3 gyerekes anyuka akarta megmagyarázni mindenkinek, akinek csak 1 gyere van - hozzáteszem mi nem is vagyunk emberek, hanem valami űrlények, akik egy távoli bolygóról jöttek, melynek neve: ticsakegygyerekettudtokszülniésLillaakirályháromgyerekkel - így egybe. Szóval, mikor leesett Lilla bevezetőjéből, hogy csak is és kizárólag ő tud három, azaz 3 gyereket szülni és mi csak egyet, akkor ezt sem bírtam megállni szó nélkül. Amíg a többiek túllépnek rajta, mert nem akarnak konfrontálódni és inkább szó nélkül hagyják, akkor jövök én. Az alma és az öltöztetés kérdéskörében fejtettem ki milyen butaságot is próbál rátukmálni az emberekre. Szerinte almát csak 1 éves kor után lehet adni a babáknak és addig csak is szoptatni kell. Hát szerintem meg a kell a végén, az inkább lehet és az egy év lecsökken a felére, de inkább 3-4 hónapra. Én már adagolom Dorkának az almát, nagyon szereti és nem volt gondja a pocakjának sem. Minden gyerek más, mindegyiknek mások az igényei és ha én almát akarok neki adni, és a babám jóízűen megeszi mellékhatások nélkül, akkor azt fogok adni neki ... s ettől nem leszek szar alak. A másik összetűzési pont az öltöztetés: szerinte lakásban 23 fokban vastag plüss rugdalózó kell a gyerekre hosszú ujjú bodyval. Nekem erről is más volt természetesen a véleményem: szerintem hülyeség ennyire túlöltöztetni alapjáraton a gyereket. Nyilván, amelyik fázósabb, annak biztosan kell a vastagabb cucc, de ez sem helyes így, inkább rétegesen kellene öltöztetni a babákat. Ez is gyerekfüggő és nem mindenkinek a vastag plüss rugi a jó. Én túlzásnak tartom. Bent, 23 fokban Dorkán rövid ujjú body van nadrággal és zoknival s pont jól érzi magát. Ha ablak mellet szundít, akkor ráadok egy kardigánt és akkor biztosan jó a közérzete. Én a kórházban sem takargattam agyon 2 lepedővel, amikor fel volt öltöztetve, sőt, emlékszem a szomszéd ágyon fekvő csajnak a csecsemős nővérek szóltak is, hogy túlmelegítés árt a babáknak. Hozzáteszem a 3 gyerekes csodaanyuka már most téli bundában 3 lábzsákkal hozta a gyerekét az összejövetelre s ez jó alkalmat adott a következő kérdésre: "Télen mínusz 15-be miben sétáltatod a gyereked?" s ezzel azt hittem jó fej leszek, de jött tőle a kegyelemdöfés, amikor már én is azt mondtam, hogy ennyi ... "hát nem gondolod, hogy olyan hidegbe is kiviszem?" Gondoltam magamban, lehet tényleg én vagyok egy szadista állat Dorkával és lehet tényleg én vagyok rossz anya ... akkor 2 hónapig nem mennek utcára a téli zimankóban? Én Dorkát minden nap, ha nincs szmog és köd, leviszem sétálni. Van egy kb. 8 kilométeres szakaszunk, amit megteszünk minden nap. Engem anyám jégesőben, térdig érő hóban cuccolt az utcán, mégis túléltem valahogy ... nem értem én ezt. Kicsit el van túlozva ez a gyerekre 'agyonvigyázom' dolog ... burokban kell nevelni a csemetéd és akkor leszel te a király ... lány. Én pont ettől óvom Dorkát, s bízom benne, hogy pont ezért lesz strapabíró, srtamm kis csaj. Természetesen óvom, védem és én is tudok túlzásba esni, de alapjáraton igyekszem normális keretek között, életrevaló kislányt nevelni belőle, akit nem kell ügyeletre, gyomormosásra cipelni azért, mert megevett fél kiló földet ... mert a húgom napi szinten pisilevest evett sárral megspékelve s nem merte azt mondani, hogy rossz vagy hogy nem eszi meg ... s mégis él! Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik falun nőttünk fel s bungiztunk. Én emlékszem olyanra is, hogy Somogyi Adrival és Vér Ancsival versenyeztünk. Beszíjaztuk apámék övével a tesókat a babakocsiba - ez olyan volt, mint a mai sportkocsik, melyeket 1 év fölött használnak -, magunkat a babakocsi elé kötöttük, mintha lovak lennénk és dombról lefele, mint az őrültek rohantunk és az volt a cél, hogy minél előbb leérjünk az előre megrajzolt CÉL vonalig. Közben a húgom felborult a babakocsival, oldalt csúszott a kocsi a földön, a húgommal együtt ... folyt a vér a kezéből és a lábából, mert az aszfalt húsig marta, mégis visított, hogy "johannyáááá, fussáááá!" s természetesen mi nyertünk ... mégis itt vagyunk.

Szóval a klubos történethez visszakanyarodva odasúgtam Dorkának, mikor öltöztettem, hogy lehet legközelebb nem kell jönnünk, mert meg sem hívnak minket. Mégsem mondhatom azt, hogy bánom, hogy merek konfrontálódni és nem rossz ügyért álltam ki ismét. Mindenesetre a többiek is igazat adtak nekem, de hogy valaki kiállt volna magáért, egyedül ... na azt már nem. Nem értem az embereket ... lehet nekem van túl nagy pofám. De nem számít. Én az ilyen közösségben Jack Sparrow kapitány szerepét töltöm be, aki lelkesít, aki felbuzdítja az embereket.

Mindenesetre levontam a konzekvenciát ma: attól, hogy 3 gyereked van, nem vagy király és királylány sem, ráadásul úgy gondolom, hogy minden gyerek más. Egy gyereket sem lehet ugyanazzal a nevelési elvvel nevelni, ugyanazokkal a módszerekkel fejleszteni. Hiába van Lillának 3 gyere, mindegyikhez más útmutató jár s ezzel csak annyival jár előttünk, egy gyerekes anyukák előtt, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkezik, de ezt a tapasztalatot sem lehet bárki más gyerekére ráhúzni. Most itt van neki egy 2,5 hónapos kisfia, akit neki is tanulni kell és ismerkedni vele. Ha nem így lenne, az elég szomorú lenne.

Alma, alma, piros alma

Dorka 7 hetes korában megkapta élete első almáját. No jó, csak két kis kanállal. Hétvégén a győrújbaráti nyaralóból hoztunk mézédes finomságot. Tegnap lereszeltem, kifacsartam a levét és két kis kanállal bepróbálkoztam. Nagy dilemma volt, hogy kapjon-e még a gyerekem tejecskén kívül mást vagy maradjon a jól megszokott állapot. Aztán úgy döntöttem, jó, ha elkezd ismerkedni az ízekkel, attól ő még a tejcivel fog jóllakni és nem dobja el a cicit. Bevallom őszintén: féltem. Nekiálltam szoptatni s mikor mellet váltottam, akkor jött az újdonság. Magamat alapul véve először megszagoltattam vele a folyadékot. Én is, mielőtt bármit megeszek, orrommal illetem. Mikor a szájához emeltem a kanalat, megérezte a finom illatot és fülig érő szájjal fogadta el az almalevet, majd a következő adagot már szinte transzba esve, nagy szuszogások közepette követelte kis csücsöri szájacskájával. Nagyon aranyos volt. Attól paráztam, nehogy bántsa a pocakját. Bár úgy voltam vele, hogy két kis kanállal csak nem váltom meg a világot. Mindenesetre azt tapasztaltam, hogy Dorka gyomra kutyorgott hangosan, ennek ellenére jól tisztította a belecskéit. Nagyokat pukkant és kaksizik azóta. Bízom benne, hogy más mellékhatása nem lesz az almának. Nem ütötte ki, úgyhogy nagyon bízom benne, hogy ez beválik. Ma újra megpróbálkozunk vele. :)

Sacc köszöntés

http://www.youtube.com/watch?v=uP5C-O2FQgk&feature=related
Drága egyetlen húgom!
Születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánunk neked! 
Teljesüljön minden kívánságod az életben! 
Nagyon-nagyon szeretlek, szeretünk téged!

Majdnem új gyerek

Múlt héten visszamentem a nőgyógyászomhoz a 6 hetes kontrollra. Mindent rendben talált, elküldött vérvételre a katasztrofálisan rossz utolsó vérképem okán és egy ultrahangra is kiírt. Az UH-ra azért van szükség, mert az utolsó vetélésem során műtét közben sérült a méhfalam, s a terhesség alatti nyúlás és méhnagyobbodás miatt meg akarja kukkantani a régebben keletkezett seb/heg állapotát. Nem lesz semmi gond, de biztos, ami tuti elven nagyon alapos dokim van. Citológiát majd akkor vesz le, amikor legközelebb mensizek, addig békén hagy s a következő nagy orvoslátogatás időpontját is ehhez az időponthoz kell igazítani. Meg volt döbbenve a gyors fogyásomon. 52 kilóval kezdtem a terhességem, 85 kilóval mentem szülni, azaz 33 kiló plusztöbbletből most rajtam van még 10. 6 hét alatt 23 kilótól szabadultam meg. Jobban mondva Dorka ennyitől szabadított meg. De nem is ez a röhejes, hanem az, hogy a nagy hízás közepette egy darab terhességi csíkom sem keletkezett, most a súlycsökkenés okán tele lett a hasam, a combom és a fenekem piros berepedezésekkel, csíkokkal. Ezeket nekiálltam nagy pánik közepette kenegetni búzacsíra olajjal. Bízom benne, ha régebben segített, akkor most is fog, mert nagyon szeretnék egy zebrára hasonlítani. Tudom, tudom ... már többen megszóltak amiatt, hogy mennyit foglalkozom magammal és a kinézetemmel. Jó hogy! Szerintem nagy tévedésben élnek azok, akik elhagyják magukat szülés után. Akik azt hiszik, hogy anyák csak és kizárólag ... s azon kívül más nem létezik. Pedig dehogy nem! Ott van rögtön a férj. Majd a kicsit tágabb környezet, a család és a még tágabb a közösség, ahova minden héten járunk és nagy megdöbbenéssel konstatálom, hogy az 1 éves gyerekek anyukái szarabbul néznek ki, mint terhesség alatt. Krisz is túlzásnak tartja, hogy már tornázom itthon és felhozattam a súlyzókat is. Hozzáteszem zárójelben, hogy mivel nem hozta fel, ezért Dorkával tornázom. Megfogom és vele guggolok napi 100-at. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rosszul esnek az elismerő pillantások - főleg a nők részéről -, de nem ez az elsődleges cél. Terhesség előtt rendszeresen mozogtam, terhesség alatt sem hagytam el magam s most már nagyon hiányzik a napi torna. Így beiktattam a napirendünkbe. Nem a fogyás a cél, hanem a feszesítés.Kikértem a dokim tanácsát, azt mondta arra figyeljek, hogy ne izzadjak meg nagyon, mert attól elapadhat a tej vagy rossz ízű lehet és akkor eldobja a baba a cicit. Egyébként nyugodtan csinálhatok a küzdősportokon kívül bármit. A combizom-szakadás miatt a combom kímélni kell. Nem is tudom terhelni nagyon, úgyhogy ezzel nem lesz gond.

Beszéltünk még a szülésélményről és a fogamzásgátlásról. A szüléssel kapcsolatos őrült fokú félelmemet megértette, hiszen alátámasztotta azt, amit én gondoltam, mégpedig, hogy baromi nehéz szülés volt, nagyon elhúzódott és ő sem kívánna ilyet senkinek sem ... mégis majdnem sikerült rábeszélnie még egy gyerekre. Hozzáteszem úgy indultam el itthonról, hogy elköttetem magam, ha tehetem most rögtön azonnal, mert nekem nem kell több gyerek. Jobban mondva gyerek jöhet, az örökbefogadás nálunk téma, s ha lesz rá lehetőségünk élni is fogunk vele, de szülni én soha többet nem fogok. Aztán az lett belőle, hogy mivel gyógyszert nem szedhetek évek óta, spirált nem rak fel és az elköttetés gondolatát is jól kiröhögte, így maradt a gumi és ennyi. Spermaölő krémeket és minden egyéb hüvelybe dugdosó és felhelyező módszerrel nem értek egyet, nem is hiszek bennük, szerintem a hüvelyflórának többet árt, mint használ ... soha nem használtam és nem is fogom. Majd addig-addig beszélt és magyarázott, amíg megfordult a fejemben, még ha pár másodperc erejéig is, hogy be kellene vállalni még egyet pár év múlva. Garantálta, hogy a második 1/3-dal kevesebb idő alatt és fájdalommal megszületik. Kompilációmentesebb terhesség és szülés várható. Szerinte az egyke gyerekek antiszociálisak és milyen jó, ha van még tesó. Erre azt válaszoltam, ha biztosítja számomra, hogy ha elkezdőik a vajúdás és engem egyből leérzéstelenít nyaktól lefelé, akkor belemegyek még egy szülésbe. Végül is belegondolva nekem nem a szülés fájt. A kitolás már akkora megkönnyebülés volt ... Bea ujjainak matatását leszámítva tágítás közben - nekem a vajúdás volt sok/SOKK! Nagyon hosszúra sikeredett, nagyon elfáradtam és tényleg, ahogy az orvosom fogalmazott hétfőn :"Aranyom, maga már nem erőből nyomott, hanem valahonnan a szívéből és a lelkéből, annyira akarta ezt a babát!" - s tényleg így volt. Számoljunk csak: ha 1/3-dal rövidebb lenne a vajúdás és szülés ideje, akkor 2 napos vajúdás után 40 perc alatt meglenne Dorka. Végül is ez sokkal rövidebb idő. A fájdalom 1/3-ad részét is leveszem, akkor az elképzelhetetlen fájdalom lecsökken kibaszott fájdalommá ... szóval tényleg csak pár másodpercre fordul meg a fejemben az újabb gyerek lehetősége. Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vetődik bennem fel egyre többször a gondolat. A dokim hozzátette, hogy már úgyis tudom mire lehet számítani a leges-legrosszabb esetben, ezen már túl vagyok. De még egyszer 5 napos nem alvás a kórházban? Dorkát hova teszem? - nyilván lenne helye, másnak is van 2 gyereke, de jó kifogás ... még egyszer alvásmentes 24 hét meló és gyerek mellett? 

Mindenesetre több érv szól a második gyerek ellen, mint mellette. Felvetettem az orvosomnak azt is, hogy mi van, ha mégsem fog kevésbé fájni? Mi van, ha ugyanúgy elkezdődnek az 5 perces fájások szülés előtt 2 nappal? Mi van ha ... Azt felelte garantálja, hogy nem így lesz! Most ez legyen nekem elég?

Szerencsére nem most kell eldöntenem a tesó kérdést. Krisz szeretne még egy babát minden körülmények között. Erre mindig azt válaszoltam, hogy akkor menjen és oldja meg máshol, mert hogy tőlem nem lesz, az biztos ... nem tudom ... s a hezitálás már régen rossz. Ha bárki megkérdezi, még azt mondom, hogy nem lesz több szülés ... bár már megingatható vagyok. :)

Mementó

Jó volt terhesnek lenni! Így visszaemlékezve megszépülnek a dolgok. Már írtam, hogy mindenhol elsőbbséget élveztem, mindenki velem foglalkozott, az idegesítő telefonok is így visszagondolva hiányoznak. Érdekes, hogy az utolsó 2 hétben olyan emberek is felkerestek a világ legidegesítőbb kérdésével :"Egyben vagy még?", akikkel ezer éve nem beszéltem s most olyanok sem hívnak, akikkel pár héttel ezelőtt még napi kapcsolatban voltam. Újra eljött a nagy szanálások ideje s átgondolva a kapcsolataimat, rengeteg olyan ember van/volt a környezetemben, akik az abszolút felesleges kategóriában helyezkednek el. Akik csak akkor találják meg az embert, ha neki gondja van, akiknek lelki segélyszolgálatot kellett tartani. Nem mondhatom, hogy csalódott vagyok, hiszen tudtam ezekről az "ismerősökről", hogy csak addig érdekes az ember számukra, amíg érdek fűződik hozzá. Most, hogy itt van Dorka és nincs időm se kedvem se energiám 24 órás ügyeletet tartani, már nem érdekfeszítő a társaságom. Úgy döntöttem, mint általában 3 évente mindig egyszer, hogy szortírozom a "barátaimat". Nálam ez azt takarja, hogy az összes olyan személy telefonszámát törlöm a telefonomból, akik számomra érdektelenné váltak, vagy akik már nem keresik a társaságom szülés óta. Így akik számmal hívnak, nem nagyon veszem fel a telefonjukat, hiszen tudom, hogy nem véletlenül csak telefonszám jelenik meg a kijelzőn s név miért nem tartozik hozzá.

Nagyon kettős érzéseim vannak. Ma beszéltem Csabával. Őt mondhatom a legjobb barátomnak. Nagyon nem szereti a gyerekeket, nem is ért hozzájuk és nem keresi egyáltalán a társaságukat. S mégis olyan jó volt vele dumálni csak úgy ... csak a semmiről ... csak a valamiről ... tényleg csak úgy. Szóba sem került Dorka. Na jó, csak a telefonhívás végén annyiba letudtuk a kérdést, hogy ugye minden ok vele ... ha nem lenne, úgyis mondtam volna ... ennyi. Imádom, szeretem a gyerekem, most is itt szuszog mellettem. Az életem is odaadnám érte, mégis olyan jó volt nem róla beszélni. Felszabadultam és feltöltődtem. Használtam a Dorka, a pelenkázás, a szar, az alvás, a takaró, a meg ne fázzon, a de nehogy baja legyen, a jaj de szép, a jaj de aranyos, a jó kislány stb. szavak helyett más; mint például a pénz, a kapcsolat, a szerelem, a szex és más értelmes kifejezéseket is. Jó néha nem a KicsiKincsemről beszélni! Jó elkülöníteni! Jó felszabadulni és feltöltődni! Kissé beszűkültek a témák. S ezen változtatok, változtattam. Ám hozzá kell tenni, hogy minden ismerősöm meg van rökönyödve, hogy szeretek NEM Dorkáról beszélni. 7 hetes ma. Kicsit el kell már vonatkoztatni tőle, különben beleőrül az ember. Jó már bulikról, régi ismerősökről beszélni. Jó feleleveníteni ismerősöket, embereket, helyzeteket. Jó olyan ismerősökkel találkozni, akikkel sztorizgatni lehet és nem csak panaszkodni tud. Nyilván vannak olyan barátnőim, akikkel pont a babavárásról és a terhességükről jó beszélni. Dórival kifejezetten szeretek találkozni, mert energiát kapok tőle s a az áldott állapot kérdéseiről, kételyeiről is jó beszélni. Az már nem csecsemő téma és nem a 3 óránkénti szoptatás és pelenkázás misztifikált témája. Kell a más. Kellenek az impulzusok, kellenek az ingerek, a pletykák. Viszont mindez olyan emberektől kellenek, akikkel érdemlegesen és tartalmasan lehet kommunikálni. Ezért a nagy rendrakás mind a telefonomban és az életemben is. A lakásban csak azért nincs nagytakarítás, mert nincs mit rámolni. Lassan a fertőtlenítőt is kifertőtlenítem, hogy aztán azzal kifertőtleníthessem az adott területet. Ma felmostam Domestossal, ezzel jelképezve azt, hogy új mederbe léptünk, kipucoltam a felesleges elemeket.

Nagy utazás ...

Dorka 6 hetesen megtette élete első nagy útját. Elmentünk a vásárhelyi nagyszülőkhöz. Egész héten mondogattam a babámnak, hogy hova megyünk, meséltem neki az állat siserehadról - Latyak és Árnyék kutyáról, Rudi cicáról és Kormiról, a sok pipiről a kakasról és a cocákról - ami ott fogja fogadni, mama, papa, Sári és Erzsi nagyon szeretik és várják már. Este elkészítettem mindent, hogy időben el tudjunk indulni szombat reggel. Összekészítettem Dorka sárga csíkos táskájába a pelenkázáshoz szükséges dolgokat, plusz bodykat, zoknit és nadrágokat. Mivel a húgomnak szülinapja lesz 21-én, ezért a neki szánt ajándék is bekerült a kocsiba a babakocsival, a kicsit sem biztonságos gyereküléssel és még ezer meg ezer kacattal együtt. Dorka 6-kor kelt reggel szopizni, még visszaraktam aludni 7-ig, majd nekiálltunk a reggeli összebújás után készülődni. Felöltöztettem szép ruhába, ráadtam a téli kabátkáját a bundás nacijával és a vastag sapijával együtt, eközben Krisz elrendezett minden mást. Fél 10-re értünk vásárhelyre. Mikor a ház elé leparkoltunk, papa már várt minket, mama bent sütött-főzött Sárival. Nagy vigyorgások közepette Sanyi papa bevitte Dorkát, levetkőztettük, megszoptattam a babám, majd mindenki, aki nem volt náthás, foglalkozott a kis jövevénnyel. Mama szomorú volt, legalábbis én ezt láttam rajta. Nagyon taknyos, fáj a torka, köhög, orrát fújja. 5 másodpercenként fertőtlenítette a kezét baktériumölő fertőtlenítővel, de így sem fogta nagyon az unokát. Sajnáltam, mert egyébként odavan Dorkáért ... most is beszélgetett hozzá, de mivel kissé férfias tónusú a hangja a betegségtől, Dorka fején többször láttam átfutni a következő mondatot :" Tök jó, hogy beszélsz hozzám, de nem tudom ki vagy, nem ismerem fel a hangod ... és különben is, add vissza a mamám!"  Közben megérkezett babanézőbe Erzsi is, aki szintén beteg egy kicsit, jött apu testvére a lányával, aki az én Drága Egyetlen Keresztlányom s én vagyok neki a jóságos Tündér Keresztanyája - szabadon Shrek-ből -. Majd átnézett Kinga néni szebbnél szebb ruhácskákkal és rágókával. Éváéktól egy fürdetőt és egy krémet kaptunk, illetve pénzt kapott Dorka. Ebből hazafele pelust vásároltam, mert kicsinek véltem már a 2-5 kilóig használható méretet. Napközben Dorka csak 2 óra után aludt el, közben apu folyamatosan foglalkozott vele, ergó alvás kevés volt délelőtt és kora délután is. Mindenki megdicsérgette a babánk, aki hol mosolygott, hol takarékon nézegetett, hol sírt kicsit, mert éhes volt, hol derékig összekaksizta magát  kétszer is ... még jó, hgy vittünk több váltásruhát, alig lett elég -. S lásd ... anya csak egy van elv alapján ... anya kiöblítette a kisrucikat és képes volt egy mosást elindítani 2 darab bodyval. Sári is megfogta többször Dorkát. Olyan jó a kezében látni ezt a kislányt. Tudniillik Sacc rühelli a gyerekeket ... ezen az egyen kívül ... s szívmelengető azt látni, hogy megöleli és akkor sem adja vissza egyből, ha pityereg, hanem hősiesen tartja. Észrevettem, hogy Dorkát mindenkinek a kezébe kell adni. Valahogy még nem természetes, hogy  megfogják, felvegyék. Az oké, ha fekszik és odamennek, foglalkoznak vele. Nekem nagyon kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert nem akarom tukmálni Dorkát, nem akarom, hogy sok legyen bárki számára is, viszont jó lenne, ha mernének az emberek felé nyitni. Mindenesetre nagyon jó volt otthon lenni, olyan szívmelengető volt az érzés a családom körében, ami fejben már ezerszer lejátszottam, még az előző két babánál is ... s most megvalósult. Jó érzés, hogy szeretnek minket, hogy vártak ... és természetesen ismét igazam lett: amíg pocakban volt Dorka én élveztem elsőbbséget mindennel és mindenkivel szemben. Kibújt a pocaklakó és láss csodát ő lett a középpontban. Így lenne lottó ötösöm. Este fél 7-re értünk haza nagyon fáradtan de nagyon jó érzésekkel. Ez valahogy olyan volt, mint egy általános iskolás osztálykirándulás. Nagyon vártam, előtte nap már nem tudtam aludni, amikor eljött a nagy nap jól éreztem magam, de baromi fáradtan tértem haza. Ez egy nagy utazás volt ... Dorka első de nem utolsó utazása.
Nagyon izgultam az indulás előtt. Nem tudom miért. Furcsa volt hármasban hazamenni. Jó érzés, de féltem is tőle: hogy fogja a napirendjét érinteni, hogy fog aludni, hogy fogja viselni az autóutat. Szerencsére minden rendben ment. Dorka jól viselkedett és a családom velünk együtt nagyon szereti. Nincs is ennél fontosabb. Szeretetteljes légkör veszi körül s ez így marad már élete végéig. 

Rotty vs szép ruhák

Minden édesanya életében legalább egyszer eljön az az időszak, ami nálunk tegnap bekövetkezett. Még jó, hogy Krisz éppen itthon volt és tudott segíteni. Reggel felkeltünk, szopi, pici játék pizsiben, anya összerántotta a lakást, megitta a kis teáját, apa a kakaóját, Maja a kajáját befalta, majd átöltöztetem Dorkát a napi  ruhácskájába azzal a felkiáltással, hogy jön Dóri, szépnek kell lenni. Majd elaltatom a gyerekem, közben Krisz hazaér, kezébe nyomom, hogy felmosnék addig, kicsit ringassa. Egyszer csak nagy tolás Dorkától, egy hatalmas rotty, tele lett a pelus, vele együtt a kisnadrág a body-val hátközépig. Jót röhögtünk, mondom milyen szerencse, hogy a kiszokni megmenekült. Nekiállok cserélni, elkap a hányinger, futok ki, miközben a gyerek szarban fetrengve fülig érő szájjal rúgkapál. Krisz levetkőzteti, letörölgeti a babát, én addig kisikálom a kis ruhákat. Visszük zuhanyozni a gyereket, közben a szar még itt-ott csurran cseppen a felmosott parkettán. Sebaj! Vicces is még egy kicsit. Gyerek tiszta lett, jöhet az újabb altatási próba. Most én lötykölöm a fenekét. 2 kört mentem a 45 négyzetméteres lakásban, amikor is Dorka felnéz, hatalmas szemekkel tol egy nagyot ... ismét rotty. A markom tele lett a body-n és a kisnadrágon keresztül kaksival. Most már a kis zokni sem úszta meg. Visítva a röhögéstől, kiabálok Krisznek, hogy jöjjön vissza a lépcsőházból, ne menjen vissza dolgozni, mert gáz van. Leejtem a gyerekről a takarót, Krisz, aki szemben áll velünk ekkor teli szájjal zokogva nevet, hogy még jó, hogy van haja a gyereknek és felfogta a szart a feje búbjától ... még a füle is sárga volt Dorkának ... a kábeltől. Lehámoztattam a ruhát Krisszel, bele a kádba, áztatás egy napra ... ismét fürdés ... nekem is ... újra pelus, tiszta ruha ... majd egy óra múlva megérkezett Dóri pocaklakójával. Hát az eredetire tervezett szépruhát nem tudtam Dorkára adni, de így is nagyon kis tüneményes volt. Szerintem Dórinak is nagyon tetszett és meg is fogta. Nagyon helyesek voltak együtt. Könnyes lett a szemem, amikor néztem őket. Belegondoltam: nem is olyan régen még Dóri a pocakomban lévő Dorkával beszélgetett, szorított nekünk és együtt szeltük a heteket a nemlétező időszalagon, most meg a kezében fogja, a pocakjában pedig KisÁdijuk. Annyira szép volt ... köszönöm Dóri!

Doktor néni

Ma ismét eljött a következő orvoslátogatás időpontja. 12:10-re kellett megérkeznünk. Apa is elkísért minket, mint mindig. Most a szmogra, a ködre, Dorka taknyosságára való tekintettel autóval tettük meg az 50 másodperces utat. Két kislány volt előttünk: Kamilla és Seron. Majd jött Ármándó, Eszmeralda és Kárlosz, a három tezsvír. Szóval kisebbségben a többség ... vagy az erő, minden bátorságunkat összeszedve bementünk és levetkőztettem Dorkát - csak így simán Dorka nem valami sorozatszereplő név és nem is szappanoperába illő -, mondom Krisznek, maradjon a váróba, a vastag cuccokat nem tudom bevinni a gyerekkel együtt, mert két kezem van, egyik a gyerekemen, a másik a kabátom zsebén, a harmadik nem létező kezem a pénztárcámon. Krisz kint maradt én nyugodtan bementem, kipakoltam, majd a gyerekemnek nekiestem, leszaggattam róla minden ruhát 3 másodperc alatt, nehogy felébredjen. Erre bejött az egész Puniella család. Gondoltam még jó, hogy Krisz kint maradt a cuccok kisebb részével és nálam van az érték. Egyik szemem a gyereken, a másik a táskámon, a harmadik nem létező szemem a 3 gyereken és a szülein. Hozzá kell tenni, hogy a gyerekek csodaszépek voltak! Szépen fel voltak öltöztetve, tiszták voltak, de az anya és az apa kicsit sem voltak bizalomgerjesztőek. Apa annyira következetes és fegyelemtartó volt, hogy amikor a gyereke csokiért vagdosta magát földhöz, akkor azt mondta: "Nem kapsz büdös kölke ... na jó, mégis!" A fegyelmezésről csak annyit: "Anya szólj rá, hogy ne verje magát a földhöz!" Mint egy óvodás ... hát mondjuk korban nem állt messze ... agykapacitásban sajnos még nem érte el ezt a kort ... mármint az apa. 

Dorka mérlegelése: Álommanó vs Dorka 1:0, ezen kívül 5400 gramm, csodaszép, tiszta, jól táplált csecsemő. Tüdejét meghallgatták, minden ok, a köldöksérvét megvizsgálták, szerencsére elkezdett visszahúzódni, úgyhogy anya jól masszírozgatta és tényleg hat az anyai szeretet gyógyító ereje. Kivételesen csak kaki volt a rendelőben és nem társult 3 percig tartó vízesés szerű pisicsobogással, mint általában. Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy minden szülőnek ilyen-e a gyerekem, mint az enyém, hogy a legjobb ízű kakikat és pukikat a gyermekem az orvosi rendelőben tolja el s az estek 98%-ában egy nagy pisivel is megspékeli a történetet. Hozzáteszem, hogy indulás előtt 5 perccel pelenkázom be Dorkát, teljesen tisztán, megfürödve megyünk vizsgálatra, ám mire odaérünk, hátközépig szaros állandóan. Nem tudom, mit gondolhatnak a sok dicséret mögött ... "szegény gyerek csak itt kap tiszta pelust ... még jó, hogy hetente visszarendeljük ... " :)

Szóval Dorkával minden rendben van, már büfizni is tud rendesen!

Kis kanyarral megjegyezném: Bogi írta, hogy ha kaksiban zöldes foltok vannak, azok nagyon tekerik a pocakot ... szerintem vele együtt a gyereket is. Teljes mértékben igaza van!!! Én is ugyanezt tapasztaltam s a doktor nénink is alátámasztotta ezt a megállapítást. Sok-sok szopi az ellenszere és a jó alvás a jó emésztéssel.

Dorkának egy mumusa van: a spatula és a szájában való turkálás. Ha az ujján és a cicimen kívül bármi a szájában van pl.:cumi, attól ökölődik. Sőt, hozzáteszem, ha a cicit nem akarja és én már csak azért is akarom, akkor attól is bokákol. A száj- és torokellenőrzésnél az én addig fülig érő szájjal mosolygós babámból egy üvöltő gőzmozdony lesz. Ez az állapot kitart egészen addig, amíg ez az igen fájdalmas művelet zajlik, utána ismét mély kómás alvásállapotba kerül a lányom.

Legközelebb egy hét múlva megyünk ismét a rendelőbe, de nem vizsgálatra, ugyanis már nem kell hetente hordani Dorkát. A következő látogatás a baba-mama klub lesz, ami helyileg mindig itt van s a havi téma: "Elsősegélynyújtás csecsemőknek" lesz. Nagyon várom már, hiszen terhesség alatt ez elmaradt, majd elfelejtődött. Most itt lesz a lehetőség kipróbálni egy próbababán vagy a saját gyerekem az olvasottakat. 

Névnapi ajándék

A héten ünnepeltem a névnapom és édesanyámék 'jófejségének' köszönhetően holnap tartom a születésnapomat. Nagyon furcsa így ülni e két napot. Olyan jó, hogy Dorka itt van már velünk. A legszebb névnapi ajándékom az volt, amikor reggel felébredtem, átmentem meglesni Dorkát, kinyitotta a kis szemecskéit, mélyen az enyémbe nézett és elmosolyogta magát, majd visszaaludt. Ezzel köszöntött fel és bízom benne, hogy holnap is így ébredhetünk. Szívmelengető és most is kicsordul a könnyem. Ő még nem tud adni kézzelfogható dolgot; olyat tud adni, amit senki mástól nem kapok meg ilyen formában. Nyilván a szeretetet megkapja az ember a szüleitől, a férjétől, a családjától. De ezt a fajta érzelmet, bizalmat, ragaszkodást, amit a lányom nyújt nekem semmihez sem fogható érzés. S ezen a mosolygós reggelen gondolkoztam el. Leültem a kiságya mellé, gyönyörködtem benne és arra gondoltam, hogy a mindenem ez a kislány és én is a mindent jelenetem neki. Az ételtől a tisztántartásig mindent. Szereti apa, szeretik a nagyszülők, de kettőn között ez a kapocs más, ez valami olyan, ami megfoghatatlan, valami misztikus, valami elszakíthatatlan kötelék. Valami olyan, amit soha senki nem vehet el tőlem, valami olyan, amit az ember halála után is érez, ami megmarad, amíg világ a világ. Mindenki kötődik valamihez. Valaki egy tárgyhoz, más egy helyhez, a harmadik személyekhez. Én minden idegszálammal Dorkához. Sok embertől hallottam, hogy nagy a szerelem anya és gyermeke között. Én azt hiszem ez már túlmutat a szerelem fogalomkörén. Nem tudom mégsem megfogalmazni. Jó érzés és egyben félelmetes is. Megható, mégis zaklatottá tesz. Szeretem, az életemnél is jobban, mégis féltem, félek, nehogy baja legyen, nehogy beteg legyen, nehogy bántsák, nehogy fájdalmat okozzanak neki. Talán az egyetlen olyan érzés az életemben, amely a világ összes pozitív dolga benne van, mégis félelmetes, ezért zaklatott a dolog. Szeretem ezt a kislányt minden porcikámmal s ez a fajta érzelem a névnapom reggelén tört rám olyan erővel, mintha csak most zúdult volna valahonnan fentről egy jó nagy kupánvágással a fejemre, hogy anya lettem ... vagy csak most tudatosult bennem ekkora erővel, most tudatosult nem csak az eszemben, hanem a szívemben és a lelkemben is. A legnagyobb ajándékot kaptam meg azon a reggelen. Hiszem azt, hogy az anyaság nem úgy jön, hogy terhes leszek, 40 hetet várok, készülök az anyaságra, majd szülök egy gyereket és hipp-hopp anya lettem. a várandóság 9 hónapjával maximum a szülésre készülhet fel bárki, az anyaságra nem. Még a megérkezés utáni pillanatokra sem tud felkészülni az ember, hisz annyira idegen, annyira új és más. Természetesen fejben ezerszer és ezeregyszer lejátszom, hogy milyen anya leszek, mit hogyan szeretnék csinálni ... az igazi "anya vagyok" feeling nem szülés után jön. Én is pityeregtem a kórházban, hogy anya lettem, hű de csodás. Igen, papíron anyja neve: Xné YZ. Ám az igazi anyaság érzése nálam most jött el. Eltelt 6 hét, lehet sok és csak én vagyok későn érő típus, nem tudom. Mindenesetre jobb később, mit ... Soha nem éreztem magamhoz annyira közel, mint ott a kiságy mellett kuporogva, a kezét fogva a rácson keresztül. Anya lettem, ez a legszebb ajándék, amit eddig kaptam az élettől ... a legszebb csomagolású ajándék ...

Kiságy mellett kuporogva, egymás kezét fogva.