A csajom és én

A következő fotó bizonyítja azt, hogy nem vagyok olyan, mint Columbo felügyelő felesége, miszerint létezik, de senki sem látta még. Eleinte a közösségi portálokra érthető okok - arcpuffadás, karikás szemek, otromba fej, zsíros haj, terhességi foltos szem alatti rész, plusz 30 kiló és egyéb kritériumok - miatt nem raktam fel magamról képet, pedig úgy szerettem volna Dorkámmal pózolni olyan igazi csajosat. Volt, aki megkérdőjelezte, hogy ennek a gyereknek van anyja. 

Jelentem: él és virul s a legboldogabb anya a világon:

Földrengés

Tegnap éjjel 23:57-kor ismét földrengés rázta a társasházunkat, vele együtt a lakásunkat is. 3,8 erősségű volt a rengés ereje, ami közepes erősségű, kárunk nem keletkezett, mégis idegbajt kaptam és remegett az egész testem, amikor vége lett a pár másodperces nüansznak. Nem is maga a rázkódás, hanem a vele járó hang volt nagyon borzalmas, félelmetes. Ez az idén a második ilyen esetünk volt: az első, amikor 12 hetes terhes voltam, hullámzott az egész nappali a bútorokkal egyetemben, a második minap, ez olyan jobbra-balra himbálás volt gyors ütemben. Elindultam Dorka irányába, de nem tudtam kimenni a hálószoba ajtón, mert a dőlésektől nem találtam bele a téglalap alakba. Kicsit nevetséges volt, de tényleg baromira megijedtem. Beugrott egy kép, amin még a könnyem is kifolyt: földrengés, leszakad a padlónk Dorka szobája és a nappali alatt és hiába hallom Dorka LE-LE-LE sírását, nem találom a romok alatt, nem tudok segíteni neki. Mélyen belehasított a szívembe, hogy meg szeretném óvni, védeni mindentől, mégis vannak külső körülmények, amik csak úgy jönnek és nem lehet velük mit kezdeni. Félelmetes, még most is beleborzongok. Ha annyira jól meg lenne építve a társasházunk, mint amennyire szarul van felhúzva, egy rossz gondolatom sem lenne, mert nem kellene mitől félni. Így viszont, hogy csak össze van tákolva és minden ukrán minőségű fosból van összehányva, így minden rezdülésnél - amikor elmegy egy busz a házunk előtt - ugrok. Tudom, hogy nem kellene ekkora  rázkódásból ekkora ügyet csinálni ... nem magamat féltem, hanem az életemnél is jobban Dorkát. Anyatigris: megjött az ösztön, amiről beszélnek.

Valószínű egyébként, hogy a lépcsőházunk épp egy törésvonal fölött helyezkedik el, mert amíg mások csak felébredtek az eseményre, addig nálunk arrébb rakta a történet a kanapét. Mindenesetre Dorka végigaludta a földrengést és jóízűen szunyókált, amikor benéztem hozzá 3 másodpercenként a szobájába. 

Csak anya ilyen kis ostoba :)

Halottak napja

http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM

Mindenkiért szóljon ez a dal, akit szeretünk, aki a szívünkben él örökké, akiket soha sem felejtünk el. 

Most ezt a dalt hallgatva gondolkoztam el azon, hogy a mamám mennyire örülne, ha láthatná Dorkát és milyen büszke lenne, hogy dédnagymama lett. Biztosan imádná ezt a csöppséget ... most fentről figyel minket az angyalok mellől - mert ő is az volt - és segít nekünk. Emlékszem szülés közben is eszembe jutott és kértem, hogy segítsen ... nagyon hiányzik. 

Szoptatás

Sokszor elgondolkoztam azon, hogy a szoptatás mennyire intim dolog. Mindig ugyanarra jutottam: amikor kettesben végezzük e nemes tevékenységet Dorkával, nincs is annál szebb, amikor a szemembe néz és fogjuk egymás kezét - na meg Dorka szájával a cicit ... el nem engedné -. Másrészt viszont az utcán szoptatás vagy  kocsiban vagy bárhol, nem a meghittségről szól, hanem édes kincsem mérhetetlen éhségének csillapításáról és a most, rögtön, azonnal tejciről. Sokan megszólhatnak azért, mert nem érek haza pont szoptatási időre, de nem erről van szó. Sokszor csuklik Dorka, ez előfordul boltba menet vagy séta közben is. Ilyenkor felkapom, elő a didi és tesszük a dolgunk. Engem nem érdekelnek a körülöttünk állók, az meg pláne nem érdekel, hogy kit mennyire zavar. Nekem a gyerekem a legelső, az ő igényeinek a kielégítése. Ez a hátránya annak, hogy nem használok cumisüveget és csőrös poharat ... s nem is szeretnék. Poharazunk és Dorkámnak egyre ügyesebben megy. Már nem akar megfulladni minden kortynál, már ügyesen nyeli a babavizet vagy a felforralt és lehűtött csapvizet. Emlékszem születéskor a mellemre tették Dorkát, egyből rácuppant és szopott nagyon ügyesen. A kórházban nem tudtam mellre tenni normálisan, így kisebesedett és nagyon vérzett a mellbimbóm. Szerencsére Zsu tanácsára vettem még szülés előtt Garmastan kenőcsöt, ami nagyon sokat segített és hegesítette a sebem. Másrészt nagy előnye, hogy hoemopátiás, nem kell lemosni szoptatás előtt, semmi baja nem lesz a babának tőle. Tényleg hasznos volt. 

A helyes szoptatási technikát megmutatták a kórházban:

Fontos, hogy a "ráharapás" nem okozhat fájdalmat. Ha mégis, akkor le kell választani a babát és újra rá kell rakni a cicire. A mellbimbóból és a bimbóudvarból minél többet kell bevetetni vele a szájába. Én eleinte csak fekve szoptattam, most már bármilyen testhelyzetben tudunk enni. Dorkát magam felé fordítom, így a testünkkel egymás felé nézünk. A hátát kitámasztom párnával vagy a kezemmel, majd figyelek arra, hogy a feje se előre, se hátra ne essen, épp kényelmes legyen neki a fejtartása a cicizéshez, majd jön - én csak - 'rákapásnak' - hívom -.Ehhez alátámasztom a mellem úgy, hogy a hüvelykujjam felül van, az összes többi alul, a hüvelykujj és a mutatóujj egy C betűt formál. Ez a C-fogás. Nekem ezt mutatták meg s ez be is vált. Fontos még figyelni a baba orrnyílására. Célszerű nem eltakarni, hiszen nem jut levegőhöz s ekkor tolja ki a szájából a cicit, aminek az a következménye, hogy sok levegőt nyel, egyenletlenül szopik, s fájni fog a pocakja és a mi bimbónk is. Elég ha egy kicsi rés van a mell és az orrnyílás között, az már bőven elegendő a levegő áramlásához és az egyenletes szopihoz. Nekem sokszor gondot jelentett, hogy hova helyezzem a babát magamhoz viszonyítva. Sokszor nagyon leraktam aztán néha magasan volt. Rájöttem Krisz segítségével, hogy az jó, ha a babának nem kell leszegni a fejét ahhoz, hogy elérje a cicit. Egyenesen kell tartania a fejecskéjét és akkor nincs baj, nem okozok magamnak sem fájdalmat és Dorka is kényelmesen tud szopni. Etetés után jön a böfi. Ami Dorkának nem ment 3 hétig, jobban mondva nálam nem ment, csak Krisznél. az ő válla úgy illeszkedett a baba gyomorszájához, hogy feltette és 3 másodperc múlva túl is voltak a dolgon. Amikor kórházban hazaérkezés után 3 napra kijött a doki és a védőnő, azt a tanácsot kaptam, ha törekszem a helyes szoptatásra, akkor nem kell feltétlenül böfögtetni a gyereket. Tévhit, hogy a gyerekből ki kell verni a böfit. Valakinek jól zárnak az izmai és ha emellett ha helyesen szopik, akkor nincs szükség a böfire, nem fog fájni a baba hasa. Én azt vettem észre, hogy Dorkának szüksége van arra, hogy a levegő távozzon minél előbb s megtaláltam az én böfiztetési módszerem: nem a vállamon, hanem a mellkasomon végez Dorka. Könnyebben visszaalszik, nem tol még percekig. Meglennénk böfi nélkül is, de még kínlódik evés után. Ha meg így letudjuk gyorsabban és 'tolásmentesen' az evés utáni kényszert, akkor így jó. Dorka este fürdés után eszik fél 9-kor, majd reggel fél 5-kor kel újra, ha minden rendben van fél 9-kor indul a napunk, akkor kel végleg Pöttyünk. Onnantól napközben 3 óránként szopizik. Annyi tejem van, amennyit a babám épp fogyaszt. S tényleg kereslet-kínálat alapon működik a tejtermelés. Én biztonság kedvéért 3 naponta elszopogatok napi 2x7 golyó urtica urens 5 ch erősségű homeós bogyót, mely tejserkentő. Egyszer reggeli után, majd este lefekvés előtt. Ezzel biztosítom a tuti utánpótlást és a kemény, 2 számmal nagyobb pornós didiket.

Dorkára egy szavam sem lehet, nagyon ügyes. Szerintem kiegyensúlyozott és boldog baba, nagyon igyekszem, hogy ez a két tulajdonsága meglegyen, ennél fontosabb nincs. Mindenesetre ismét végiggondolva a szoptatás intimitását, újra a fent említett 2 megállapításra jutottam. Intim, ha kettesben vagyunk, tápláló, ha muszájból van. Ez is olyan 'túinvan' állapot, mint a terhesség. Nagyon szeretek szoptatni. Ez az egyetlen olyan dolog az életében a mi életünkben, amit csak tőlem kaphat meg annak ellenére, ha nagyon éhes már a mamán és apán is keresi a cicit. Ez a mi kettesben töltött egyik legfontosabb tevékenykedésünk. Remélem még sokáig tudom így táplálni. Amikor megfogja az ujjam és a szemembe néz, melengeti a szívemet és a lelkemet a lányom és az egész helyzet. Ezt a pillanatot valószínű 18 éves korában sem fogom elfelejteni, amikor bulizni indul s nem érti majd, miért féltem az életemnél is jobban. Ezért a nézésért, ezért a szempárért féltem a világon a legjobban.
Íme anya kicsi kincse és a világ legszebb szempárja:

Bogitól, helyesbítek Bogi Borijától kapott ruciban Dorka:

Baba-mama klub

Ma baba-mama klubban voltunk Dorkával. Minden hónapban egyszer, a védőnőm szervezi, teljesen "sötétségmentes"! Általában fél 11-től fél 12-ig tart a foglalkozás. Ilyenkor a gyerekek szabadon játszanak, az anyukáknak pedig előadást tart egy szakember, jobban mondva előadás interaktív módban. Szabadon közbe lehet szólni, kérdezni lehet, szóval inkább beszélgetés jellege van a történetnek. 

Egy órával a kezdés előtt megszoptattam Dorkát, felöltöztem ... Kincsemet beletettem a legszebb rucijába, az egeres kisnaciba és a cicás sittes lila rugiba és egy kötött kardigánnal színesítettük a megjelenését. Anya egy rózsaszín feszülős felsőben - mert a 69 kilóhoz már ésszel lehet öltözködni a 85-höz képest -, egy barna szoknyában, combfixben és tűsarkú szegecses csizmában tipegett le a lépcsőn induláskor. Apa segített Dorkát lehozni a lépcsőn, mert a 18 centis sarokban még saját magam is billegtem, így a babát nem mertem bevállalni. Babakocsival tettük meg az amúgy 5 perces utat. Dorka az út felén éktelen nagy visításban tört ki, én meg mintha bepánikoltam volna. Fura feszülést éreztem a gyomromban, olyan nem jó érzés kerített hatalmába. Átfutott az agyamon az a buta gondolat is, hogy visszafordulok, hazatolom Dorkát, nem égetjük magunkat a folyamatos üvöltéssel ... holott tudtam azt is, ha minden kötél szakad és nem tudom megvigasztalni a babám, akkor max. cicire teszem és csönd lesz, hiszen bárhol megszoptatom, én nem vagyok szégyenlős, a babám nyugalma a legfontosabb, akinek nem tetszik, el lehet fordulni. Aztán úgy voltam vele, hogy meglátjuk mi lesz, majd bementünk a rendelőbe. Ott csönd lett, levetkőztünk, mert nagyon meleg volt s közben beszédbe elegyedtünk egy kismamával, aki 6,5 hónapos terhes. A szülésélményemről érdeklődött, mivel nem akartam hazudni neki, így azt feleltem, hogy inkább mást kérdezzen erről, mert nem akarom elvenni a kedvét ... természetesen hozzátettem, hogy mindennek ellenére a természetes úton való szülés javallott és ezekért a szarosakért minden megéri. Dicsérte a csajomat a többi anyukával és védőnénikkel együtt, majd elkezdődött az előadás. Néztem a babákat, mind nagyobb volt Dorkánál. Talán a legkisebb is fél év körüli volt, szóval mi voltunk a legminibbek mind a 3 hetünkkel. Fél óra után nyugtalanság lett úrrá a gyerekeken, sok volt nekik egyszerre ennyit ülni anya ölében, majd a bátrabbak nekiálltak játszani, a félősebbek nyüglődtek továbbra is anya ölében ... közben az előadó, aki a homeopátiás gyógymódról tartott előadást, válaszolt a kérdéseinkre. Ketten voltunk nagyon aktívak. Nyilván nekünk már megvan/megvolt az előéletünk ezen gyógymód kapcsán, túl sok újat nem tudott mondani, mégis volt egy: 

az Oscillococcinum hoemopátiás szer. Ezt nem tudtam, nagyon jó influenza és nátha kezelésére, sőt ha a gyerek közösségbe megy, akkor megelőzés céljából is lehet adni. Volt olyan megállapítása az előadónak, amivel én egyáltalán nem értettem egyet, ennek szokásomhoz híven hangot is adtam s alá is támasztottam érvekkel és saját tapasztalatokkal. Nem a hitelességét akartam rontani, csak ha gyógymódról beszélünk, akkor pontosak legyenek az infók. 

Ezalatt Dorkám végigaludta és végigmosolyogta az egy órát. Tündéri volt s én nagyon büszke voltam rá. A kezdeti idegességem csillapodott és nem stresszeltem magam azon, hogy mi lesz, ha nekiáll böbölni. Hogy égni fogunk, mint a rongy ... szerintem ezen minden anya pörgeti magát egy kicsit, de a kezdeti nehézségek után, mikor nyugalom lett úrrá rajtam, megnyugodott a babám is és rendben voltunk mindketten. Dorka szunyált, anya hol hallgatott, hol kötözködött.

Majd délután elmentünk teázni apával és babával ... gyűjtöttünk újabb hódolókat, ebből egy darab kutya bővíti a leltárt. 4 körül Dóriék jöttek babalátogatóba. Hoztak Dorkának güngyörkét, anyának, apának boldogsághormont - Milka csokit -. Nagyon aranyosak voltak, Dórinak nagyon jól áll a babájuk és baromi szép kismama. Eddig is bájos volt, mint ember, de most non plus ultra! Tökéletes kiscsaláddá kezdik kinőni magukat. Szerintem kisfiút hord a szíve alatt s már elkezdem gyűjtögetni a rucikat babájuk számára.  

Visszakanyar ... jó volt a klub, jó volt közösségbe menni, ilyen helyzetben még nem voltunk. Most újra egy fokkal jobban ismerem a gyerekem, próbálom tanulni Édeskémet s minden újabb szituációval közelebb kerülök hozzá.

Esti fürdés apával videó

Csak hogy lássátok ... nálunk tényleg apa fürdet!

Bízom benne, hogy mindenki, aki szerette volna, meg tudta nyitni és meg tudta nézni az esti szeánszát apának és Dorkának.

Kicsinaptól újabb infó!

kicsinap írta...

Köszi az érdeklődést, megvagyunk. Hullámvasútozunk. Sok-sok rossz hír mellett, néha akad jó is.
Vilmos 19 napos, életben van, nincs közvetlen életveszélyben, de sajnos sok-sok dolog nem tökéletes. Ezeken próbálnak segíteni, mi meg reménykedünk, hogy sikerrel járnak. Hétfőn 910 gramm volt, ami a mélyponti 690 grammhoz képest óriási dolog.
Nagyon nehéz úgy babát szülni, hogy aztán még sincs gyereked, napi kétszer látom 1-1 órára és ennyi. Nem foghatom meg, nem ölelhetem, puszilhatom, a lélegeztetés miatt a hangját sem hallhatom. Nem szoptathatom (bár anyatejet kaphat), nincs semmi, ami megfoghatóvá teszi, hogy újabb gyerekem lett.
Nehéz az egész családnak, a többi gyerek is megszenvedi.
Nagyon-nagyon bízunk ebben a kicsi fiúban, de iszonyatos nagy a feladat neki.

2011. október 26., szerda 20:44:00 CET 

Nagyon szorítunk nektek! Vilmos küzd és ez nagyon jó jel! Higgyetek és a hiteteket ne veszítsétek el sohasem. Pár hét és otthon is lesztek. Egyik ismerősöm babája is pici súllyal született, de már egészséges és haza is engedték őket. Dorkának mondom az új infókat és megbeszélem vele, hogy segítsen Vilinek! Nagyon sajnállak téged is, de a babádnak ott van most a legjobb helye, ott tudnak segíteni neki a legtöbbet, jó kezekben van, téged ez nyugtasson. Amint hazamentek, annyit babázhatsz vele, hogy még sok is lesz a többi gyerek mellett :) Csak pozitívan! Drukkolunk!!!! Minden jót nektek a jó Isten segítsen meg titeket!

Faltetkó és hömbölgő

 Anyáéktól kapta Dorka tegnap ezeket a nagyon aranyos falra ragasztható tattókat. Az ára nagyon durva: 299,- Ft. Bármikor leszedhető és variálható. 

A középső nagy sárga akármit még nem tudtuk beazonosítani. Egyenlőre Dorkának úgy mesélek pelenkázás és öltöztetés közben róla, hogy a vásárhelyi mamáék kertjében termő boldog napocska, amiből eper nő ki és alatta zöldell a fű. A bébibogyóm imádja az általam kreált történeteket. A napszemcsis partyarc napocska például akkora buliban volt tegnap, hogy még ma is "pámpingol" - Lilla szava járásával élve. 

Ezek a nagyon szerelmetes pingvinek a fürdőszobában leltek otthonukra. Na nem azért, mert ott van a leghidegebb, hanem azért, hogy apa is tudjon mesélni fürdetés közben. Dorka nagy szemekkel nézi őket s nagyon tetszik neki!

Hömbölgőt, alias játszószőnyeget. Sacc húgomtól kapta Dorka. Egy tüneményesen aranyos játék, egy éves koráig minimum el lesz benne a gyerekem. Van rajta tükör, amiben tegnap Dorka felfedezte magát s eléggé meg is lepődött, hú ez meg ki ... ?!

A felhő és az egyik lógó sípol, ha megnyomom, a másik zörög, a harmadik egy rágóka, ami szintén érdekes hangot ad ki. Tegnap a babámat leraktam és fél órát elvolt a szőnyegen. Zörgettem, sípoltam neki, nagyon élvezte a mozgó tárgyakat. Közben Maja is csatlakozott a játékhoz, aki nem értette, hogy a szőnyegén miért fekszik ott a rivális, miért játszik és miért élvezi ennyire. Másrészt jó lenne, ha már lemenne róla ... aztán rájött, hogy ez kisember maradni fog, így nagyon tüneményesen egymással is elvoltak. Maja ugatott, Dorka felfedezte a kutyát, a kezeivel hadonászott - mást nem tud még - Maja pedig lesunyt neki, ugrált és tette vette magát a babának. Nagyon helyesek voltak. Nem lesz itt gond velük úgy érzem. A szőnyeg ereje összehoz :)

Köszönjük szépen a rengeteg ajándékot!!! Nagyon szeretünk benneteket!

No para, no fáradtság

Tengerentúli Bogi barátosném kérdezte egyik hozzászólásában, hogy csinálom, hogy sosem vagyok fáradt?! Erre nagyon egyszerű a válasz: nem tudom, nem én csinálom. Van ennek a jelenségnek egy nagyon prózai oka: én a terhesség alatt, tulajdonképpen a 16. héttől kezdve alig aludtam. Az állapotosságom végén ha heti 5 órát össze tudtam hozni, már királyság volt. Most este lefekszem és alszom, amíg Pöttyünk nem követeli jelzés értékű nyekergéssel, hogy hol az ennivalóvalója, ergó hol a cicim. Napi 6-8 órás alvásokat produkálok s ez már nem királyság, hanem császárság. Hálás vagyok a sorsnak - el ne kopogjam -, hogy Dorka jó baba s hagy éjjelente pihenni. Most utólag azt mondom, jobb ez így: terhesség alatti nemalvásom most pótlom. Könnyebb, mintha pocakosan napi 20 órákat aludtam volna, most meg ha éjszakáznom kellene, meghalnék ... butaságnak tartom a nézetet, amikor valaki azt vallja, hogy terhesen kell sokat aludni, pihenni, úgymond rápihenni a babázós időszakra. Miért ki tudja, hogy milyen lesz egy babával a kezedben? Ki tudja, hogy kell-e éjszakáznod? Hogy lehet előre pihenni valamire? Nem értem! Egy szó, mint száz, én kipihentebb vagyok, mint valaha! A 9 hónapos cécó után nekem az éjszakáim, mint a kánaán. Másrészt: nem érzek fáradságot.  Néha érzem, hogy sok már minden, a gyerek, a háztartás, a kutya és mindenki hagyjon békén egy kicsit, de ezek egy óráig tartanak, megnyugszanak a kedélyek és megy minden újra a rendes kerékvágásban. Nagyon vártam ezt a szerepet. Anya lettem. A világon mindennél jobban akartam ezt. Ha napi 3 órákat tudnék aludni és hulla lennék már, akkor is valahonnan a bugyrok legmélyéből előhúznék még egy kis energiát, hiszen, vágytam Dorkára ... s minden, amit kaptam az élettől, igyekszem megbecsülni és maximálisan helytállni benne/érte. Azért is próbálok fitt maradni, hiszen a lányomnak szüksége van rám s én nem egy rosszkedvű, elgyötört anya szeretnék lenni, aki sokszor csak félig nyitott szemmel jár-kel a nagyvilágban. Csak akarni kell! Amennyit küzdöttünk ezért a virágszálért, amennyit aggódtunk, amennyit dolgoztunk érte megér annyit, hogy amennyire csak lehet, ki szeretném elvezni a társaságát, a lényét és minden történést, ami vele kapcsolatos. Ehhez viszont nem hagyhatom el magam. Másik nagy szerencsém, hogy anya hetente egyszer feljön, segít nagyon sok mindenben. Tegnap is itt volt, sütött 2-féle sütit, mert a általam készített zserbó golyók elfogytak, főzött nekem "rizsalevest" , és felrakta a faltetkókat. A következő bejegyzésben megmutatom ... Én addig ki tudtam mosni, ki tudtam vasalni, összeporszívóztam, felmostam és boltba is le tudtam menni. Másrészt anya sok praktikus dolgot megmutogatott, az időbeosztást is megtanultam tőle, illetve az egyszerre 134 dolgot csinálok szépen sorrendben c. áldást tőle örököltem. Nem utolsó szempont az sem, hogy Dorka nagyon jó baba, mellette el lehet végezni a napi feladatokat. Nem kell mellette lábujjhegyen járkálni, porszívózhatok mellette nyugodtan ... a porszívócsővel való társastáncom imádja ... így kirakom sokszor a babahordozóban s elnézeget vagy elalszik, miközben tevékenykedem. Sokszor neki magyarázok és bohóckodok, hogy ne pityeregjen vagy elvonni igyekszem ezzel a figyelmét. Csak lazán ... máshogy ezt nem lehet, különben becsavarodna az ember. 

No para ... mondom ezt én ... tényleg igyekszem lazán felfogni ezt az egész gyerekneveléses cuccot ... de következetes maradok mindemellett, ami nagyon fontos. Mégis egy parám van. Dorka egyszer kel éjjel szopizni. Nyekereg, meghallom bébiőrrel, átcaplatok a szobájába, kiveszem a kiságyból, 'alászagolok', hogy mi újság odalent - aki ezt nem csinálja, az hazudik -, ha kell, peluscsere, majd átviszem a mi szobánkba, hitvesi ágyra rakom, én is mellé fekszem, elő a cici, jön a szopi, amibe egyszer a 30 perc alatt belebólintok én is 10 másodpercre. Majd csere, jön a másik cici, újra szopi. Ha végzett a szemem fénye, visszaviszem a szobájába, be a kiságyba, betakarás, villanyoltás, iszi anyának és visszafekszem aludni. Ez az esti rítus. Éjjel minimum egyszer felriadok, hogy elmaradt onnan a történet, hogy ha végzett a szemem fénye, visszaviszem ... innen álmomban úgy folytatódik a történet, hogy elalszom, ráfekszem úgy a gyerekre, hogy nem veszem észre és a gyerek megfullad. S ettől akkora pánikban ébredek fel, hogy szakad rólam a víz, rohanok a másik szobába megnézni Dorkát, hogy tuti visszavittem-e a lélegzik-e s minden rendben van-e vele ... s megnyugodva konstatálom, hogy a szívem teljes nyugalommal alszik a helyén s nincs gond. De tudjátok mi a legdurvább az egészben? Amikor Maja felosonkodik az ágyra s ebből az álomból úgy riadok, hogy Maja valamelyik kevésbé szőrös testrészét fogom meg ... ilyenkor az infarktus kerülget. Mindig azt hiszem, a gyerek van ott! Anya megnyugtatott, nem ment agyamra a szülés és a gyerek, ezzel minden kismama álmodik.
Zárásként talán annyi: tegnap olvastam egy könyvben, hogy állítólag a szülés után 40 hétig olyan hormon termelődik az anyukák szervezetében, melyek biztosítják azt, ha éjjel felkelünk, szoptatunk és tisztába tesszük a gyereket, visszaalvásnál biztosítja a gyorsabb és mélyebb álomba zuhanást. Nálam ez tuti működik, mert amíg régen volt, hogy órák alatt tudtam csak elaludni s ha egyszer felkeltem, képtelen voltam visszaaludni normálisan, addig most elrendezem a gyereket és már visszafele a nappali közepén csukódik le a szemem. Mire az ágyban leér a párnára a buksim, már alszom. 

Szombat esti dudorgás

Szombat délután anya feljött hozzánk, s megkértem, hogy aludjon nálunk, mert szeretnénk elmenni Krisszel este "ereszd el a hajam, kirúgunk a hámból bulizni!". Ami annyit takart, hogy Juditékkal és a többiekkel találkoztunk az Astoban este 11-kor s egy jót beszélgettünk - ez volt az ereszd el a hajam -, ittam egy üveg lájt kólát - ez volt a kirúgunk a hámból - s fél kettőre itthon voltunk - ez volt a buli-. 

Szóval este szoptatás után letettem Dorkát, lezuhanyoztam, megborotválkoztam, megcsináltam a hajam, kifestettem magam, majd felöltöztem. Az utóbbival volt a legnagyobb problémám. Vannak a kismama ruháim és vannak a terhesség előtt hordott XS-es, S-es méretű rucijaim. A kismama ruhákból elegem van, illetve nyári ruhákról van szó ... ezzel ellentétben terhesség előtt olyan mini szoknyákat hordtam, amikből a fél fenekem kint volt 20 centis tűsarokkal. Ezzel nem is volt gond 52 kilósan ... ám mostani habtestemen ez elég szarul nézne ki. Sőt elárulok egy titkot: nézett ki. Felpróbáltam. Hát mit mondjak ... egy bálna kötözőzsineggel összecsomagolva effektus. Durván hülyén állt. Még szerencse, hogy vettem egy farmert, amit bár ne tettem volna, mert nagyon megbántam. Most vettem csak észre, hogy csípőfarmer. Most a csípőm nagyon vaskos lett a combjaimról nem is beszélve. Így ahhoz képest, hogy a fekete eltakar, ez kiemel mindent, plusz ha előredőlök, kint van a derekam, a fenekem, a bugyim és minden nem kívánatos kilócskám a párnácskáimmal egyetemben. Mindenki hüledezik, hogy 3 heti szüléshez képest baromi sok lement rólam - hozzáteszem halkan, mások szerint ... szerintem nagyon pufi vagyok -. Mindegy, a lényeg, hogy vagy nem volt jó a kiszemelt esti partyruha vagy kényelmetlen volt. Mindenesetre egy apró ténnyel nem számoltam: a melleim akkorák lettek, hogy a hű bazd meg kategória felső határát súrolja. Döntöttem: feketét kell felvenni ... ápol és eltakar. Találtam egy strecc fekete felsőt, egy fekete vastag harisnyát és egy combközépig érő fekete szoknyát. Beleraktam magam. Anya nagyon finom süteményt készített, amiből vittünk le a kávézóba is, de ha itthon még eggyel többet megeszek, tuti nem jön rám a tűsarkú szegecses csizmám. Így lemondtam az élvezetekről ... egész estére ... csak a csizma legyen jó!!! Nagy nehezen elindultunk, nagyon mérges voltam ... már nem is tudom kire ... találtam okot, hogy a családom minden tagját hibáztassam a genetikával egyetemben, hogy milyen nehezen mennek le rólam a kilók szülés után ... azt mondják, a szoptatás fogyaszt ... hát már érezném a hatását ... végül is megnézve magam, nem is vészes ... s már nem is haragszom ... senkire sem.

Leértünk az Astróba, gondoltam milyen jó lesz, végre nem szaros pelenkáról, nem a kaki színéről, szagáról, állagáról kell beszélgetni, végre gyerekmentes pár óra lesz. Megjegyzem halkan, az est 99,9%-ban Dorkáról szólt, gratulált mindenki, csodájára jártak a tündéremnek a neten és a szülést természetesen el kellett mesélni mindenkinek 88-szor. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, nagyon gyorsan telt az idő és végre kimozdultunk kettesben. Éjjel 1 óra körül észrevettem magamon, hogy egyre többet nézem a telóm, Krisz is halkult a beszélgetésben - pedig ő mindig a társaság középpontja - s egyszer csak feltette az uram nagyon aranyosan a következő kérdést, amiben a válasz is benne volt: Hazamenjünk babázni? S a válasz olyan igen volt, amiben benne volt minden szeretetem és hálám. Hiányzott szaros Dorka, hiányoztak a szaros pelenkák, hiányzott az illata és mindene ... Jó volt és nagyon kellett ez a kikapcsolódás ... de ennyi épp elég volt. Nagyon feltöltött energiával, Judittal közben volt egy nagyon mély beszélgetésünk, amit nagyon régóta halogattunk és nagyon ránk fért már. Megváltottuk a világot.

Őszintén szólva egy dolog frusztrált így utólag belegondolva. Hiányzott a cigi! Baromira! Maga a kávézó nem dohányzó helyiség. Ami önmagában nagyon jó s egy csomó előnnyel jár. Ezért mindenki kijárt bagózni. Éreztem a szagát, néztem a kifújt füstöt, ami csalogatott ... mégsem tudtam volna beleszívni egy slukkot sem a szoptatás miatt. Egyedüli voltam a csapatban, aki nem füstölt ... ha lett volna még valaki más is ... de nem volt. Kibírtam s büszke vagyok magamra! Ez mérföldkő volt. Bár tudom, ha kicsöppen az utolsó csepp tejci a cicimből, akkor az lesz az első, hogy rágyújtok. Sokat gondolkoztam rajta: rossz anya vagyok attól, mert a nem egész 3 hetes gyerekem itthon hagyom csak azért, hogy én jól érezzem magam ... nem vagyok önző dög?! Aztán rájöttem, hogy kell. Nagyon feltöltött, rengeteg pozitív energiát kaptam az emberektől, s nem a családom társasági hálójába vagyok bezárva. Ami kell és a lételemem, de sokszor szükségem van a másra vagy a másikra. Végülis arra a következtetésre jutottam, hogy az jó a gyerekemnek, ha anya fel van turbózva ezerrel és végtelen időket képes ringatni, mondókázni, hülye pofákat vágni, esténként száz-és százszor hülyét csinál magából azért, hogy Dorka ne visítsa végig az esti levetkőztetést. Ehhez kell a más ... a másik. Sokan azt mondják, milyen vagány anyuka vagyok, hogy otthon hagytam a babát. Ez nem vagányság. Akkor lettem volna nagy arc, ha a gyerekem csak Majára hagyom. Így megfontolt voltam csak: a legjobb kezekben hagytam, arra, akiben feltétel nélkül megbízok! Anyára, a világ legjobb nagymamájára. 

Mindenesetre nagyon jó volt hazajönni, nagyon vártam, hogy Dorkát láthassam. A lakásba beérve gyorsan arcot és kezet mostam, átöltöztem, majd a babókám megébredt, megérezte, hogy megjöttünk és hangos le-le-le jelzéssel követelte a szopit. Nagyon jól esett, ahogy egymáshoz simultunk, ahogy egymás szemébe néztünk ... a csajom ... a mindenem ...