Ma baba-mama klubban voltunk Dorkával. Minden hónapban egyszer, a védőnőm szervezi, teljesen "sötétségmentes"! Általában fél 11-től fél 12-ig tart a foglalkozás. Ilyenkor a gyerekek szabadon játszanak, az anyukáknak pedig előadást tart egy szakember, jobban mondva előadás interaktív módban. Szabadon közbe lehet szólni, kérdezni lehet, szóval inkább beszélgetés jellege van a történetnek.
Egy órával a kezdés előtt megszoptattam Dorkát, felöltöztem ... Kincsemet beletettem a legszebb rucijába, az egeres kisnaciba és a cicás sittes lila rugiba és egy kötött kardigánnal színesítettük a megjelenését. Anya egy rózsaszín feszülős felsőben - mert a 69 kilóhoz már ésszel lehet öltözködni a 85-höz képest -, egy barna szoknyában, combfixben és tűsarkú szegecses csizmában tipegett le a lépcsőn induláskor. Apa segített Dorkát lehozni a lépcsőn, mert a 18 centis sarokban még saját magam is billegtem, így a babát nem mertem bevállalni. Babakocsival tettük meg az amúgy 5 perces utat. Dorka az út felén éktelen nagy visításban tört ki, én meg mintha bepánikoltam volna. Fura feszülést éreztem a gyomromban, olyan nem jó érzés kerített hatalmába. Átfutott az agyamon az a buta gondolat is, hogy visszafordulok, hazatolom Dorkát, nem égetjük magunkat a folyamatos üvöltéssel ... holott tudtam azt is, ha minden kötél szakad és nem tudom megvigasztalni a babám, akkor max. cicire teszem és csönd lesz, hiszen bárhol megszoptatom, én nem vagyok szégyenlős, a babám nyugalma a legfontosabb, akinek nem tetszik, el lehet fordulni. Aztán úgy voltam vele, hogy meglátjuk mi lesz, majd bementünk a rendelőbe. Ott csönd lett, levetkőztünk, mert nagyon meleg volt s közben beszédbe elegyedtünk egy kismamával, aki 6,5 hónapos terhes. A szülésélményemről érdeklődött, mivel nem akartam hazudni neki, így azt feleltem, hogy inkább mást kérdezzen erről, mert nem akarom elvenni a kedvét ... természetesen hozzátettem, hogy mindennek ellenére a természetes úton való szülés javallott és ezekért a szarosakért minden megéri. Dicsérte a csajomat a többi anyukával és védőnénikkel együtt, majd elkezdődött az előadás. Néztem a babákat, mind nagyobb volt Dorkánál. Talán a legkisebb is fél év körüli volt, szóval mi voltunk a legminibbek mind a 3 hetünkkel. Fél óra után nyugtalanság lett úrrá a gyerekeken, sok volt nekik egyszerre ennyit ülni anya ölében, majd a bátrabbak nekiálltak játszani, a félősebbek nyüglődtek továbbra is anya ölében ... közben az előadó, aki a homeopátiás gyógymódról tartott előadást, válaszolt a kérdéseinkre. Ketten voltunk nagyon aktívak. Nyilván nekünk már megvan/megvolt az előéletünk ezen gyógymód kapcsán, túl sok újat nem tudott mondani, mégis volt egy:
az Oscillococcinum hoemopátiás szer. Ezt nem tudtam, nagyon jó influenza és nátha kezelésére, sőt ha a gyerek közösségbe megy, akkor megelőzés céljából is lehet adni. Volt olyan megállapítása az előadónak, amivel én egyáltalán nem értettem egyet, ennek szokásomhoz híven hangot is adtam s alá is támasztottam érvekkel és saját tapasztalatokkal. Nem a hitelességét akartam rontani, csak ha gyógymódról beszélünk, akkor pontosak legyenek az infók.
Ezalatt Dorkám végigaludta és végigmosolyogta az egy órát. Tündéri volt s én nagyon büszke voltam rá. A kezdeti idegességem csillapodott és nem stresszeltem magam azon, hogy mi lesz, ha nekiáll böbölni. Hogy égni fogunk, mint a rongy ... szerintem ezen minden anya pörgeti magát egy kicsit, de a kezdeti nehézségek után, mikor nyugalom lett úrrá rajtam, megnyugodott a babám is és rendben voltunk mindketten. Dorka szunyált, anya hol hallgatott, hol kötözködött.
Majd délután elmentünk teázni apával és babával ... gyűjtöttünk újabb hódolókat, ebből egy darab kutya bővíti a leltárt. 4 körül Dóriék jöttek babalátogatóba. Hoztak Dorkának güngyörkét, anyának, apának boldogsághormont - Milka csokit -. Nagyon aranyosak voltak, Dórinak nagyon jól áll a babájuk és baromi szép kismama. Eddig is bájos volt, mint ember, de most non plus ultra! Tökéletes kiscsaláddá kezdik kinőni magukat. Szerintem kisfiút hord a szíve alatt s már elkezdem gyűjtögetni a rucikat babájuk számára.
Visszakanyar ... jó volt a klub, jó volt közösségbe menni, ilyen helyzetben még nem voltunk. Most újra egy fokkal jobban ismerem a gyerekem, próbálom tanulni Édeskémet s minden újabb szituációval közelebb kerülök hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése