Kórházi napok

Én a győri kórházról nagyon sok negatív véleményt halottam, így kicsit félve láttam neki ott tartózkodásunk 4 napjának. Más választásom nem volt, muszáj volt maradni. A babáknak a betöltött 72 órás megfigyelés után lehet hazamenni, az anyukák akkor távoznak, amikor akarnak saját felelősségre, de nyilván senki sem fogja a gyerekét otthagyni az intézményben s vidáman hazaslattyogni. Több helyen is olvastam, hogy például Skóciában vagy Hollandiában - de majd Bogi ezt vagy megerősíti vagy cáfolja - állítólag 24 óra után hazamehet anyuka és baba egyaránt. Nem tudom melyik rendszer jobb. Én örültem a több napos ott tartózkodásnak, ugyanis baromira nem szerettem volna fertőzéssel, betegséggel vagy sárgasággal újra visszafutkosni a kórházba. A szobatársam kislányánál, Lénánál a harmadik napon vették észtre, hogy elkapott valamilyen fertőzést s injekció kúrával tudták kezelni a baját. Egy sima, mezei anya észre sem veszi kezdeti stádiumban a betegséget, hisz Lénánál sem volt semmi jel, majd az egyik vérvétel mutatta ki a problémát. 

Az én véleményem a kórházi ellátásról:

A kaja: nem tudom milyen. Ebédelni nem ebédeltem, mert minden nap valaki hozott be finom ennivalót. A reggeli és a vacsi egy-egy szelet barna kenyér vajjal, parizerrel vagy kenőmájassal. A teájuk viszont isteni finom volt, ezt kaptuk minden reggel!

Reggel 6-fél 7 körül takarítottak. Nagyon gyorsan végeztek és nagyon csendben voltak. Minden nap kaptak tőlem valami finomságot a takarító nénik, mert ismertem közülük kettőt, így nálunk az állítólagos ajtókicsapást és hajnali rancsúrt mellékleték. Másrészt azért sem zavartak a dolgozók, mert reggel 4-kor már szopi után mentem zuhanyozni, tisztálkodni, így nálam akkor kezdődött a nap.

Ugyanekkor jöttek a nővérek, hogy lázmérőzzünk és szóljunk, ha van lázunk, ha nincs, akkor nem kell bemondani az értéket. Hogyan, milyen módon vezették a lázlapot, azt nem tudom, de volt lázlap, saját szememmel láttam! Nálam stabil 36,4 fokos hőmérséklet volt behúzva kék és piros tollal.

8-kor jött a vizit. Szám szerint 1 doki, 2 nővér és 2 tanuló. Tulajdonképpen nem értettem ennek sem a lényegét. Egymással megbeszélték, hogy nekünk mi a gondunk, tőlünk megkérdezték, hogy volt-e kaki, pisi s ugye nincs gondunk és haza akarunk menni ... mi meg bólogattunk mindenre. Most őszinte leszek ... első 2 nap kérdezték volt-e kaki, pisi. Mondom: "nem és igen!" Erre beszarattak, hogy ha nem lesz holnap sem széklet, akkor először hashajtóval próbálkoznak s ha nem megy, akkor nem mehetünk haza. Na én harmadnap a kérdésre igen és igennel feleltem, pedig nem volt igaz a dolog első fele. Mindenesetre estére megjött az ihlet s nem távoztam a kórházból úgy, hogy nem tiszta a wc után a lelkiismeretem. A reggeli vizit után egész napos hesszelés következett Dorkával, hiszen nekünk semmi bajunk nem volt. Este 21:57-kor született meg Dorka, másnap reggel 4-kor már ültem a gátsebemen s nem fájt, ekkorra túl voltam az első pisin és a zuhanyzáson !egyedül!. Az első pisire kísérővel kell menni elvileg szülés után. Tényleg igaz a mondás: életemben nem szédültem semmitől sem annyira, mint szülés után az első felállástól. Szerencsére nem volt messze a wc, a zuhanyzó s úgy gondoltam nagy lány vagyok már, megoldom egyedül is. Tényleg kellett volna  a segítség. Alig vártam, hogy egyben visszaérjek. Sikerült! Ezen meg is lepődtek a nővérkék és a csecsemősök ... megdicsérgettek, de azért hozzátették, hogy szólnom kellett volna ... adtam nekik anya által sütött zserbót és onnantól kezdve velünk nagyon normális volt mindenki. 11 órakor jött a gyerekorvos, aki minden nap megvizsgálta Dorkámat. Első alkalommal enyhe szívzörejt hallottak, ami szerencsére elmúlt, illetve 4.-én kapott egy szurit a szomszéd baba fertőzésveszélye miatt. A gyerekorvossal minden esetben jött egy csecsemős nővér és a cukros vízzel, amivel az összes baba lekenyerezhető, úgy hadonászott, mint más a véres karddal. Majd délben kaja, utána ismét hesszelés ... délután a látogatók fogadása - hozzám jöttek délelőtt is, amit nem preferáltam annyira, de nem is értették meg, amikor mondtam, hogy nem kéne tán' bejönni, mert olyankor tudtam volna pihenni ... hát nem tudtam -, mindegy egy óra alvással több vagy kevesebb, már nem számított. Este újabb vizit, nőgyógyász, nővér pisi-kaki kérdéskör tisztázása és ugye haza akarnak menni ... harmadik napon a kedvenc nőgyógyászom, akinek nem tudom a nevét s humora nagyon jó, a pasi eszméletlen jóképű ... ő volt a szülésemnél az ügyeletes doki. Emlékezett rám, mondta, hogy ő nagyon bízott bennem és Dorkában s látja, itt van mellettem az 5 ujjnyi tágulás jutalom fájdalomcsillapítója :) Az, itt van!

A higiéniáról. Nincs rá jobb kifejezés: kurva állapotok uralkodnak a wc és zuhanyzó területén. Nagyon durván retkes, piszkos, igénytelen. Takarítják naponta 2-szer, 3-szor, de egyszerűen a nők annyira mocskosak és igénytelen, hogy el nem lehet mondani. Egy merő vér és szar a wc kagyló. Hogy miért nem lehet maga után mindenkinek normális körülmények között otthagyni a klotyót, el nem tudom képzelni. Alpáriságom netovábbja: szarni is csak állva lehet, mint a lovaknak, mert a wc ülőkére a fertőtlenítő kendőt sem mertem lerakni, nehogy elkapjak valamit. S az a legdurvább, hogy a zuhanyzóban is ugyanezek az állapotok uralkodnak, ugyanezekkel a végtermékekkel. Én minden nap reggel 4-kor mentem tisztálkodni, mert akkor még 'tiszta' volt mindkét helyiség, igaz meleg víz nem volt, nem baj, legalább felébredtem. A zuhanyrózsához úgy nyúltam hozzá, amennyire feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjam tartani a kezemben. Max. 2 ujjamat használtam. Egyszer véletlenül hozzáért a cső a hasamhoz, egyből dobtam mindent a kezem ügyéből és rohantam fertőtlenítő kendőért, nehogy elkapjak valamit. Nagyon durva! Zsu még annak idején ajánlotta, hogy menjek a császárosok fürdőjébe, mert konszolidáltabb. Most ott is kurva világ volt ... na jó, ott nem volt beleszarva a zuhanytálcába. Ennyi volt a kettő között a különbség. A legjobb! A frissen szült kismamák a wc-ben dohányoznak. Én megkérdeztem az egyiket, amikor full füstben kellett rendezgetnem magam, hogy mi a faszért itt szívja a cigarettát - én erős dohányos voltam terhesség előtt - miért nem bírja már ki ezt a 9 hónapot majd pár hetet vagy napot szülés után. Otthon is így fogsz bagózni a gyereked mellett? Azt mondja, hogy ááááá, otthon majd kimegy az udvarra. Akkor most miért vagy gyökér, hogy nem tudsz lemenni, amikor ott a kijelölt hely? Hö? Hát akkor erről ennyit. Hozzáteszem, abban a 4 napban, amíg bent voltam az osztály több, mint fele kisebbség volt. 

Egyébként a kórtermek nagyon szép tiszták, gondosan takarítják. Kértem egyik nap tiszta lepedőt, mert pelenkázáshoz mindhármat elhasználtam, ugyanis az asztalon nem volt semmi, Dorkát nem akartam a hideg helyre letenni, így lepedőt terítettem alá. Kaptam egy 85 helyen vérfoltos plédet, amit azzal a lendülettel vissza is adtam, de megértették a fenntartásom, hogy hiába tiszta az, csak foltos ... még sincs gusztusom benne feküdni.

Egy szó, mint száz, tiszta a kórház a wc és fürdő helyiséget leszámítva. Simán ki lehet bírni pár napot ott ... de tényleg csak párat. Az emberek - nővérek, csecsemősök - szó szó ... én első nap az egyik csecsemőst kiosztottam. Dorka épp eltátotta a száját, hogy egy ezred másodpercen belül visítani fog s mire kiért az első lehelet a száján, már rám szólt a nővér, hogy azonnal rakjam mellre a babát, mert ez 1. Baba mama barát kórház, 2. zavarom a társam és a többieket is. Na erre nekem sem kellett több. Mondom 1. Leszarom! 2. Ha hazamegyek, akkor eljön hozzám hogy főzést, mosogatást, sütést, vasalást és mosást megcsinálja helyettem? Otthon nem lesz igény szerinti szoptatás, mert nincs rá lehetőség. Erre kiviharzott a kórteremből. Én meg másnap adtam nekik a zserbót ... Sajnos nekem is az a véleményem, hogy nagyon buták tudnak lenni a nővérek és a csecsemősök is, de egy-egy visszaszólás vagy leosztás után nagyon normálisak. Nekem egy szavam sem lehet, mert velem ezt az egy alkalmat leszámítva nagyon-nagyon normális és segítőkészek voltak. Dorkámat az első nap nem raktam jó mellre, így kisebesedett, majd vérzett a mellbimbóm és baromira fájt. 3 óránként próbáltam etetni, amiből sokszor 2 óra lett csak s alig evett - kicsi gyomorkapacitásánál fogva -, nekem nagyon sok tejem lett, így nagyon bedurrantak. A dokim még meg is jegyezte, hogy elmehetnék pornószínésznőnek, olyan kemények és akkorák a ditkóim ... Megpróbálkoztam a kézi fejővel, amivel azt értem el csak, hogy adtam a szarnak még egy pofont, nem tudtam lefejni rendesen, mert szar a szívóm - Aventás -, kézzel nem ment, mert nem tudtam, hogyan kell helyesen. Nekiestem egyből, pedig lazítani kellett volna először, szép, körkörös mozdulatokkal masszírozni a bimbó fele, majd felülről lefele nyomni, hogy csobogjon az a tejci. Jött a szülésznőm látogatóba, Dorka visít, mint a fába szorult féreg, mondom nem kell a cicim neki, mit csináljak. Átvette a gyereket, próbálta nyugtatni, csak sírt, próbált segíteni, masszírozni a cicim, Dorka így sem fogadott el. Mondta, hogy nem tud sajnos segíteni, nem tudja mi a baj. Közben megérkeztek Zsuék is látogatóba. A gyerekem torkaszakadtából vörös fejjel még mindig üvölt, na mondom édes lányom jól bemutatkoztál ... Zsuék szegények alig tudtak pár percet maradni, felismerték a helyzetet ... majd Beával beszélgettek még egy kicsit s később Bea visszajött megnézni mi a helyzet. Látta rajtam, hogy legszívesebben kifutnék már a világból ... javasolta, hogy menjünk el a csecsemős nővérekhez segítségért vagy adjam le Dorkát, pihenjek egy kicsit. Hát erről hallani sem akartam ... viszont a szintén baromi kedves nővérke megállapította, hogy ödémás lett a mellbimbóm, ezért nem akarja a baba elfogadni. Segített lefejni kézzel a tejet. Majd beszartam, annyira fájt, de sokkal jobb lett utána. Megmutatta a helyes mellre helyezést és azóta nem kellemetlen a szoptatás. Sőt! Nagyon intim és meghitt fél óránk a lányommal, aki nagyon ügyesen, kíméletesen és okosan szopizik.

A dokim és a szülésznőm minden nap bejött látogatni. Az orvosom minden nap megvizsgált, Beával minden nap jókat beszélgettünk, tanácsot tudtam tőle kérni sok mindenben. Engem csütörtökre kiírtak hazamenetelre, viszont Dorka csütörtök este 21:57-kor töltötte be a 72 órát, így péntek reggelre írták ki eltávra. Délben jött a gyerekorvos, megvizsgálták, majd el kellett vinni lemérni. Dorka 3670 g-mal született, napról napra csökkent a súlya. Harmadik nap reggel már 3410 g volt, s innen szedte fel magát péntek reggelre 3501 g-ra. Így "otthonába bocsátották!" - jó ez a kifejezés. 2-kor kaptuk meg a zárójelentéseinket. Mivel Dorka hétfőn este született, elmaradt a csípőszűrése, azt jövő héten pótolnunk kell a régi SZTK-ban. Megkaptuk az UH-ra és a hallásvizsgálatra az időpontokat. November 28, illetve kapott Konakiont, majd pakolás, telefon Krisznek és jöhettünk haza. A kocsiban sikerült jól összevesznünk, miközben közöttünk a babahordozóban Dorka aludt békésen. Valahogy a kórházból kilépve felszabadultak bennem a hormonok és rá is zúdítottam minden dühöm és fáradságom az uramra. 4 nap alatt 5 órát aludtam egy baromi nehéz és hosszú szülés után. Ráadásul úgy fájt a fejem, majd megőrültem. 3 napig a szobatársam lánya kék fény alatt volt éjjel-nappal. Szóltak, hogy le kellene legalább 5-10 percre kapcsolni néha, mert sok ez az anyukáknak. Nem kapcsolta le a szomszédom, nyilván fontosabb volt, hogy a babája minél gyorsabban kijöjjön a sárgaságból, amit én teljes mértékben megértettem, viszont ennek hátulütője a fejfájás lett s az, hogy nem láttam semmi színt napokig. Mindegy ... a kocsiban bármin össze tudtunk veszni. Krisznek marha fontos volt, hogy hazafele megálljunk a sarki CBA-nál s mutassuk meg Dorkát. Én nagyon nagy hülyeségnek tartottam szakadó esőben ... nem engedtem meg. Persze ... a nagymama otthon vár kajával, meleggel meg minden földi jóval én meg a kocsiban a bolt előtt mutogatom a babát. Hazaértünk ... Dorkát leraktam az ágyába, nekiálltam enni, mondom az uramnak nézzünk meg egy filmet. Erre bekapcsolta a házimozi rendszert a filmnézéshez s hiába szóltam többször, nem halkította le, csak amikor már üvöltve 'kértem'=követeltem. Annyira pánikban volt, hogy hozzá sem mert nyúlni a babához, nem akarta megfogni, inkább elment boltba s jobbra-balra, csak itthon ne kelljen lenni. Ekkor kicsordult egy-pár könnycsepp, hogy akkor most Dorka csak az én felelősségem lesz s Krisz bármennyire is nagyon várta, nem fog apja lenni, mindent nekem kell megcsinálni?! Szerencsére nem így lett. 3. estén, amikor először fürdette meg, megtört a jég. Onnantól elválaszthatatlanok, nagyon nagy a szerelem. A reggeli szopi után hagyom Dorkát mindig egy kicsit az ágyban. Ilyenkor én felöltözöm, tisztálkodom, elmosogatok, összepakolok, letörölgetek, felporszívózok, Dorka szobát szellőztetek, kakaó, tea plusz Maja kaja. Néha bekukkantok a hálóba s látom, hogy apja-lánya milyen nagy egyetértésben vannak az ágyban kutyástul, mindenestül. Majd jön a közös reggeli s indul a nap mindenki számára.

Anya! Hopp, majd kifelejtettem a legfontosabbat. Anya itt volt nálunk egy hetet, az első s legfontosabb hétben. Iszonyatosan nagy segítség volt s a mai napig - bár hazament - nagy segítség. Kivasalt, Dorkához kelt éjjel, behozta, megszoptattam, kivittem, visszaaltattam ... megfőzött, kimosott, mindent megcsinált helyettem tulajdonképpen. Nem is tudom, hogy volt mindenhez türelme, energiája, ideje ... közben Maját is pesztrálta ... kész voltam tőle. Sokszor csak néztem, hogy a Duracell  nyuszi hozzá képest kutya fasza. Nekem van a világon a legjobb anyukám! Köszönök mindent, nagyon hálás vagyok neki. Nélküle nagy bajban lettem volna!