Bezzeg Dorka

Dorka 3670 g-mal született. A kórházból 3501 g-mal hoztuk haza. Egy hetesen 3840 g volt. Ma 2 hetesen és 3 naposan 4060 g. Hízik, jó a tejci, jól van tartva a gyerek. A védőnőnél mindig megdicsérnek minket, hogy milyen szép tiszta a baba, milyen jó illatú és a ruhái illetve ruha pelenkái milyen fehérek, tiszták. Nagyon felháborítónak tartom amellett, hogy jól esik és hízik a májam, hogy a fent felsorolt dolgok ennyire ritka-számba mennek erre felénk. Átakartam vinni a gyerekorvoshoz Dorkát, mert a tegnapi vizsgálatról lecsúsztunk, jobban mondva ismét félretájékoztattak minket. Szóval pótolni akartam a hiányosságom, de lebeszéltek róla azzal a felkiáltással, hogy nézzem már meg kik vannak ott és milyen körülmények uralkodnak. Elég legyen annyi, hogy van 20 darab műanyag szék, ahova le lehet ülni betegként és kísérőként. Jobban mondva le lehetne ülni, ha lenne olyan alkalmatosság, ami nincs szétrúgva, összetörve, lehányva. Gyerekorvosi rendelő lévén nincs lehetőség pelenkázásra vagy vetkőztetésre azért, mert nincs értelme kirakni, úgyis megrongálják. Megy egy anyuka + egy gyerek ellenőrzésre, kísérik tizenöten. S a tizenöt kísérő balhézik állandóan. Egy szó, mint száz, nem mentünk be, majd jövő héten meglátogatjuk a védőnői helyiségben a dokit. Annak ellenére, hogy a doktor nénink nagyon kedves, aranyos, bocs, hogy élek típus, nagy szakértelemmel bír ... megyünk máshova ... ezek az állapotok eszméletlenek. Még jó, hogy szabad orvosválasztás van.

Indulás előtt mindig elmondom Dorkának, hova megyünk, mit fognak vele csinálni, hogy nem fog fájni és mindig ott leszek mellette - kivéve oltáson - oda apa viszi, nekem nincs szívem. Tegnap mérlegelésen voltunk - megmérték a súlyát - szépen gyarapszik. Majd csípőszűrésre mentünk. Ezt születés után szokták elvégezni a kórházi bent tartózkodás során minden héten egyszer. Dorka hétfőn este született s minden héten hétfőn van ez a fajta ellenőrzés, így mi erről lecsúsztunk. Ezért kellett a régi SZTK épületébe vinni a földszinten rendelő doktor nénihez. A tájékoztatással ellentétben - ismét befigyelt a jól            informáltság - déltől van sorszám osztás, majd fél egytől rendelés. Kettesével hívják be a babákat. A kiskönyvét kell vinni és a sorszámot. Mi a 14-est kaptuk tegnap és negyed órás várakozás után sorra is kerültünk. A vizsgálat a csípőizületek kiforgatását takarja tulajdonképpen. Meghallgatják, hogy kattog-e illetve megnézik van-e rendellenes elváltozás. Emellett megkérdezik, hogy van/volt-e a családban csípőficamos. Mindez 2 percet vesz igénybe vetkőztetéssel együtt. A pelust nem kell levetni, csak alulról kell szabaddá tenni a babákat. A doktor néni nagyon aranyos volt és a két asszisztense is szimpatikus hölgyemények. A babák 98 %-a sírva jött ki a vizsgálóból s én már előre féltem, hogy én jobban fogok visítani és nagyobb könnyeket hullatok majd, mint a gyerekem. Mindenesetre a másik kicsikét, akit behívtak velünk együtt, megsirattam - csak hogy ne maradjon el a pityergés -, annyira bömbölt és úgy megsajnáltam, az anyukájával karöltve folyt a könnyünk a gyerekéért. Amikor végeztek ők, fogták magukat és kimentek ... én meg álltam ott egyedül, következett a gyerekem és azon gondolkoztam, hogy akkor velem ki fog együtt sírni bazz? Marha jó, én szolidalitálok, engem meg szarban hagynak. Dorkát annyira megviselte a szűrés, hogy végigaludta, amikor végeztek vele, akkor sírt fel 3 másodpercre; szerintem azért volt morcos, mert felébresztették. November 28.-ára kaptunk ultrahangra időpontot még kórházból hazajövetelkor s ennek az eredményével kell újra visszajönni ide az SZTK-ba.
Hallásvizsgálat lesz szintén a fent említett időpontban, úgyhogy nagyon kell szedni a lábainkat ahhoz, hogy mindkét helyre odaérjünk időben, ugyanis egy órás különbséggel kaptuk a beutalókat. Ráadásul UH-ra SZTK-ba kell menni, Hallásvizsgálatra a kórházba. Jól ki van ez találva kérem szépen!
Ezen kívül hetente kell védőnői- és orvosi ellenőrzésre vinni Dorkát, így nem unatkozunk, már lassan naptárt kell vezetni, mikor hova kell igyekeznünk. Azt hittem, hogy terhesség alatt volt sok vizsgálat ... hát nem! Most van! Nem baj, legalább lefoglaljuk magunkat, ezek nem fájnak és a kérdéseimet így van kinek feltenni.
Most még Dorkával tanuljuk egymást. Sokszor nem tudom miért pityereg hatalmas elefántkönnycseppekkel. Minden alkalommal végigzongorázom: evett-e, tiszta-e a pelus mi lehet a gond ... sokszor semmi, csak így kommunikálnak. Viszont a csajomnak van egy olyan kivételes tulajdonsága, hogy másodpercek alatt képes magát úgy bepörgetni, hogy vörös fejjel már nem is sír, nem is visít, hanem sikít és elfelejt levegőt venni. Sokszor attól félek, megfullad. Ilyenkor belefújok az arcába. Ha abbamarad a sírás a meglepettségtől, akkor ennyi volt a hiszti, ha nem, akkor jön a szét teszem a kezem és nem tudom mi a baja. Olvastam, hogy a babák nagyon érzékenyek a frontokra és a szélre is. Dorka a szeles időt nem szereti, ezt már kitapasztaltam én is. Ilyenkor nagyon nyugtalan, sokat pityereg álmában és sokszor megriad. Tegnap este a szellőhöz még társult egy jó nagy eső, s szegénykém félt a szobájában egyedül sötétben. A bukóablakot verte az eső, ami nagyon hangosan kopogott ... Felkapcsoltam a sólámpát, megsimogattam, elmondtam neki, mennyire szeretem és megnyugodott, így békésen telt az éjszakánk hátralévő része, így Bezzeg Dorka reggel fél 5-kor kelt először. Sokszor ennyi is elég. Hihetetlen módon működnek ezek a csöppségek s nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Türelmet ... mindenképp.