Szombat esti dudorgás

Szombat délután anya feljött hozzánk, s megkértem, hogy aludjon nálunk, mert szeretnénk elmenni Krisszel este "ereszd el a hajam, kirúgunk a hámból bulizni!". Ami annyit takart, hogy Juditékkal és a többiekkel találkoztunk az Astoban este 11-kor s egy jót beszélgettünk - ez volt az ereszd el a hajam -, ittam egy üveg lájt kólát - ez volt a kirúgunk a hámból - s fél kettőre itthon voltunk - ez volt a buli-. 

Szóval este szoptatás után letettem Dorkát, lezuhanyoztam, megborotválkoztam, megcsináltam a hajam, kifestettem magam, majd felöltöztem. Az utóbbival volt a legnagyobb problémám. Vannak a kismama ruháim és vannak a terhesség előtt hordott XS-es, S-es méretű rucijaim. A kismama ruhákból elegem van, illetve nyári ruhákról van szó ... ezzel ellentétben terhesség előtt olyan mini szoknyákat hordtam, amikből a fél fenekem kint volt 20 centis tűsarokkal. Ezzel nem is volt gond 52 kilósan ... ám mostani habtestemen ez elég szarul nézne ki. Sőt elárulok egy titkot: nézett ki. Felpróbáltam. Hát mit mondjak ... egy bálna kötözőzsineggel összecsomagolva effektus. Durván hülyén állt. Még szerencse, hogy vettem egy farmert, amit bár ne tettem volna, mert nagyon megbántam. Most vettem csak észre, hogy csípőfarmer. Most a csípőm nagyon vaskos lett a combjaimról nem is beszélve. Így ahhoz képest, hogy a fekete eltakar, ez kiemel mindent, plusz ha előredőlök, kint van a derekam, a fenekem, a bugyim és minden nem kívánatos kilócskám a párnácskáimmal egyetemben. Mindenki hüledezik, hogy 3 heti szüléshez képest baromi sok lement rólam - hozzáteszem halkan, mások szerint ... szerintem nagyon pufi vagyok -. Mindegy, a lényeg, hogy vagy nem volt jó a kiszemelt esti partyruha vagy kényelmetlen volt. Mindenesetre egy apró ténnyel nem számoltam: a melleim akkorák lettek, hogy a hű bazd meg kategória felső határát súrolja. Döntöttem: feketét kell felvenni ... ápol és eltakar. Találtam egy strecc fekete felsőt, egy fekete vastag harisnyát és egy combközépig érő fekete szoknyát. Beleraktam magam. Anya nagyon finom süteményt készített, amiből vittünk le a kávézóba is, de ha itthon még eggyel többet megeszek, tuti nem jön rám a tűsarkú szegecses csizmám. Így lemondtam az élvezetekről ... egész estére ... csak a csizma legyen jó!!! Nagy nehezen elindultunk, nagyon mérges voltam ... már nem is tudom kire ... találtam okot, hogy a családom minden tagját hibáztassam a genetikával egyetemben, hogy milyen nehezen mennek le rólam a kilók szülés után ... azt mondják, a szoptatás fogyaszt ... hát már érezném a hatását ... végül is megnézve magam, nem is vészes ... s már nem is haragszom ... senkire sem.

Leértünk az Astróba, gondoltam milyen jó lesz, végre nem szaros pelenkáról, nem a kaki színéről, szagáról, állagáról kell beszélgetni, végre gyerekmentes pár óra lesz. Megjegyzem halkan, az est 99,9%-ban Dorkáról szólt, gratulált mindenki, csodájára jártak a tündéremnek a neten és a szülést természetesen el kellett mesélni mindenkinek 88-szor. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, nagyon gyorsan telt az idő és végre kimozdultunk kettesben. Éjjel 1 óra körül észrevettem magamon, hogy egyre többet nézem a telóm, Krisz is halkult a beszélgetésben - pedig ő mindig a társaság középpontja - s egyszer csak feltette az uram nagyon aranyosan a következő kérdést, amiben a válasz is benne volt: Hazamenjünk babázni? S a válasz olyan igen volt, amiben benne volt minden szeretetem és hálám. Hiányzott szaros Dorka, hiányoztak a szaros pelenkák, hiányzott az illata és mindene ... Jó volt és nagyon kellett ez a kikapcsolódás ... de ennyi épp elég volt. Nagyon feltöltött energiával, Judittal közben volt egy nagyon mély beszélgetésünk, amit nagyon régóta halogattunk és nagyon ránk fért már. Megváltottuk a világot.

Őszintén szólva egy dolog frusztrált így utólag belegondolva. Hiányzott a cigi! Baromira! Maga a kávézó nem dohányzó helyiség. Ami önmagában nagyon jó s egy csomó előnnyel jár. Ezért mindenki kijárt bagózni. Éreztem a szagát, néztem a kifújt füstöt, ami csalogatott ... mégsem tudtam volna beleszívni egy slukkot sem a szoptatás miatt. Egyedüli voltam a csapatban, aki nem füstölt ... ha lett volna még valaki más is ... de nem volt. Kibírtam s büszke vagyok magamra! Ez mérföldkő volt. Bár tudom, ha kicsöppen az utolsó csepp tejci a cicimből, akkor az lesz az első, hogy rágyújtok. Sokat gondolkoztam rajta: rossz anya vagyok attól, mert a nem egész 3 hetes gyerekem itthon hagyom csak azért, hogy én jól érezzem magam ... nem vagyok önző dög?! Aztán rájöttem, hogy kell. Nagyon feltöltött, rengeteg pozitív energiát kaptam az emberektől, s nem a családom társasági hálójába vagyok bezárva. Ami kell és a lételemem, de sokszor szükségem van a másra vagy a másikra. Végülis arra a következtetésre jutottam, hogy az jó a gyerekemnek, ha anya fel van turbózva ezerrel és végtelen időket képes ringatni, mondókázni, hülye pofákat vágni, esténként száz-és százszor hülyét csinál magából azért, hogy Dorka ne visítsa végig az esti levetkőztetést. Ehhez kell a más ... a másik. Sokan azt mondják, milyen vagány anyuka vagyok, hogy otthon hagytam a babát. Ez nem vagányság. Akkor lettem volna nagy arc, ha a gyerekem csak Majára hagyom. Így megfontolt voltam csak: a legjobb kezekben hagytam, arra, akiben feltétel nélkül megbízok! Anyára, a világ legjobb nagymamájára. 

Mindenesetre nagyon jó volt hazajönni, nagyon vártam, hogy Dorkát láthassam. A lakásba beérve gyorsan arcot és kezet mostam, átöltöztem, majd a babókám megébredt, megérezte, hogy megjöttünk és hangos le-le-le jelzéssel követelte a szopit. Nagyon jól esett, ahogy egymáshoz simultunk, ahogy egymás szemébe néztünk ... a csajom ... a mindenem ...