Ez már vicc

A tegnapi amnioszkópia óta vicc a délutánunk, az esténk, az éjjelünk, a mai napunk. Elfogyott erővel- és türelemmel írom a blogbejegyzést, mert már nem tudom mivel elvonni a figyelmemet és nem tudom mivel kitölteni a 7 perces fájások közötti időszakot. Tegnap dél óta másodpercre pontos 7 perces fájásaim vannak. Este fél 8-ra tetőzött a dolog és a fájások erőssége is, amikor ugyanis eltört a mécses és ordítva kérdeztem Krisztiánt, hogy mi a fene lesz már, csináljon valamit, mert megőrülök annyira fáj és olyan régóta ... ő a hibás mindenért, ő csinálta ezt a szörnyeteget ide a hasamban ... más ennyi idő alatt megszül ... mikor lesz vége ... mikor mehetünk be végre a kórházba ... mikor múlik már ez a hányinger, ami kínoz ... a szívem úgy ver, majd kiesik ... közben hasmenésem van folyamatosan ... mikor megy el a magzatvíz?! Záporoztak a kérdések és a könnyeim is, miközben villámokat szórtak a szemeim. Az uram türelmének köszönhetően sikerült 20 másodperc alatt lecsillapodtam és eldöntöttem, hogy veszek egy jó meleg zuhanyt. Levendulát párologtattam a fürdőben, ez segített, nagyon jól esett, megnyugodtam és éjjel fél 2-ig semmi gondom nem volt a haskeményedéseken kívül. Nem fájt a derekam, nem görcsölt a hasam, megnéztünk egy vígjátékot és beszélgettünk. Lefeküdtünk aludni, még majdnem el is aludtam, amikor ismét a derekamban jöttek szépen sorra a nyilaló érzések a baromi erős mensis görcsökkel és a haskeményedéssel együtt. Gondoltam, akkor séta .... Kriszt bezártam ismét a hálóba, hogy ha menni kell, legalább ő pihenje ki magát valamennyire és ne keltsem fel a trappolásommal. Reggel fél 6-ig fel-alá sétálgattam, közben leültem, ha tudtam és kapaszkodtam is, ismét fürdő, levendula párologtatás, de nem hatott. Újra pityergés, de csak egy kicsi, hisz össze kell szednem magam. 6-kor elfeküdtem, mert teljes végkimerültség lett úrrá rajtam, elaludtam 9-ig. Azóta újra kínlódás. Fél 1 van és szűnni nem akaró teher. Kimostam már, letörölgettem, kiteregettem, fürdő- és gyerekszobát takarítottam, megöntöztem a virágokat, Maját levittem eüsétára ... valamit csinálnom kell ... Kriszt már az infarktus kerülgeti, percenként indulni akar a kórházba. Tulajdonképpen ugyanott tartunk, mint tegnap ilyenkor ... csak sokkal kevesebb krafttal. 

Engem ez a gyerek utál vagy a jó Isten nem szeret, mert ennyire nem baszhatnak ki velem. Hallottam már  olyanról, hogy napokat kínlódik valaki szülés előtt, de úgy gondoltam, hogy ezt a részét én letudtam a 36. héttől kezdve tartó jóslófájásokkal. Én nem így terveztem a szülésemet, a vajúdásomat meg pláne nem így akartam csinálni. Nem tudok már mit kezdeni a "kitartás!" és "majd még csak eztán jön a java!" kifejezésekkel és sajnálkozásokkal, mert herótom van már ezektől. Nekem már ne jöjjön eztán semmiféle java, mert az őrület határán állok. Aki ezt tanácsolja, megnézném, hogy tart ki full türelemmel 2 napja ... én olyan szívesen átadom akárkinek, bárkinek az elmúlt 2 napot, de jelentkező még eddig nem akadt! Nem is értem ... tegnap este még tudtam úgy gondolkozni, hogy nem számítanak a fájások, nem számít semmi sem, ez a szükséges rossz ahhoz, hogy hamarosan a kezünkben tarthassuk a babánkat. Na ez a filozófiát délelőttre kivertem a fejemből ... valamivel tartanom kell magamban a lelket és a szívem mélyén azt mondogatom magamban, hogy Dorkát akarjuk nagyon és mégiscsak kell nekünk ez a szaros. Van az asztalunkon egy UH kép a babánkról 33 hetesen készült .. amin olyan édesen mosolyog, hogy megtelik a szívem olyan szerelemmel, melyet csak egy nő érezhet egy gyerek iránt. Egy-egy elkeseredés alkalmával ránézek a képre és ez segít ... muszáj végigcsinálni, meg hát Majának is megígértük, hogy hamarosan kap egy játszópajtást, őt nem hagyhatjuk cserben. 
Egyébként annyi változás volt hajnal óta, hogy a nyákdugó távozott teljesen a szervezetemből. Tudom, hogy ez szülés előtt akár hetekkel is elmehet, de én bízom ... nekem már nem lehetnek hetek vissza, illetve a Tonic ivászatát feladtam, mert az csak hagyján, hogy a világ fájdalma rajta van az arcomon, amikor fogyasztom, de a hányinger minden fajtája és formája kijött rajtam emiatt. Úgyhogy a kinin szülésmegindító hatása ide vagy oda, ez nem segít, legalábbis ebben a formában nekem nem.