Gyermeksebészeten ismét

Tegnap meglátogattuk a háziorvost, mert ismét úgy láttam, hogy Dorka szeméremajkai össze vannak nőve ismét. Egyszer 3 hónaposan látogatást tettünk már emiatt. Az össze van nőve alatt értsd: alig tudott már pisilni, de halogattam, mert azt hittem még szét tudom feszegetni, ahogy javasolták, hát nem ment, fájdalmat nem akartam okozni a babámnak. A dokinő helyett egy édes pofa 60 év feletti bácsika volt, aki annyira tüneményes volt, hogy mosolyogtam végig, amíg bent voltunk, egyszerűen ezt váltja ki az emberekből, s mivel mi voltunk az egyetlen "fehérruhások", így egyből minket invitált be a rendelőbe. először Canesten kenőcsöt akart írni, hogy majd ez helyrehozza, mert szerinte a strandolástól van ez, jobban mondva a víztől, majd szóltam neki, hogy akkor az csak hártya lenne, nézze csak meg jobban, itt a bőr van összenőve. Majd amikor Dorka lába között végeztünk a mustrával írt egy beutalót. 

Ma reggel meg is ejtettük a gyermeksebészeti osztályt. C épület, földszint, 14-es ajtó. Akinek ide kell menni, ezt keresse. Fél órás buszozás után leszállva Dorkán úrrá lett a hiszti, ami pár perc alatt elmúlt, nem tudom mi volt a gondja, majd mire beértünk az ajtón újra tündér lett. 2,5 órát várakoztunk csak arra, hogy beadjuk a papírokat. Kell sorszámot is húzni, ha van beutaló, ha nincs. 5-ös. Gondoltam, innen már gyorsan megy. A várakozással a beadásig csak az volt a gond, hogy tök tuti játszóház van az rendelő mellett, de ha elmegyek, tuti akkor jönnek ki iratszedésre és biztos lemaradok, így addig el sem mertem mozdulni a bejárattól. Dorka addig kukit evett, elénekelte az összes ismert dalt, mondókát, verset a lehető leghamisabb és legordenálébb hangon, nagyon drága volt, majd megmutatta tánctudását is és hogy hogyan kell egyensúlyozni. Aztán megkínált mindenkit kukaccal, ha kért, ha nem. Megszeretett mindenkit, ha akarta, ha nem. Összecsókolta az összes pasit természetesen akartuk ellenére, aztán miután beszedték a cuccokat, megetettem tökfőzelékkel és beültünk a játszóházba. Olyan transzba volt a sok-sok gyerektől, a játékoktól, hogy újabb 2 óra csak úgy elsuhant nagy vigyorgások, beszélgetések közepette ... majd behívtak minket. Jött a nagy felmordulás, hogy ők már egy órája itt várnak, és mi előbb sorra kerülünk stb ... visszaléptem az ajtóból és közöltem üvöltve, hogy "bazd meg én a 9 hónapos gyerekemmel NÉGY ÉS FÉL ÓRÁJA vagyok itt, te majom és az enyém baszod nem veri magát földhöz 5 percenkét, mint a te hülye gyereked!" Baromira a szívemre vettem, de ez már a fáradtság volt, majd bementem. Dorka megkapta a kenőcsét, ami csípős mivolta miatt nyugtalanságot keltett benne, de mire kijöttünk újra vigyorgott. Annyira aranyos, gyermekbarát, emberséges dokik, ápolók vannak itt, hogy elmondani nem lehet. Mindent részletesen elmagyaráztak, szóltak, hogy fél óra múlva kopogjak be és megejtik a beavatkozást, plusz kap még Dorka érzéstelenítőt tekintettel arra, hogy busszal megyünk haza. Baromi rendesek voltak, tényleg!

Amikor kijöttünk az ajtón, néma kuss várt, majd odajött a két hisztérika és elnézést kért. Peluscsere után ismét a játszóház felé vettük az irányt és Dorka elmerült ismét a nagy játékba, ekkor hozzáteszem már a második alvása maradt ki. Alig látott már, esett kelt, de édesen elmókázott közben. Hol magát, hol mást szórakoztatott. Volt egy kisfiú, aki minden áron el akarta venni a játékát, akármivel játszott Dorka. Megelégelte a csajom, kiabált, hogy "nem, nem, nem" és fejbe verte egy játék kalapáccsal csórikámat, szóval lerendezte. Direkt nem avatkozom sosem ilyen játszmákba bele, el kell tudnia rendezni ezeket a helyzeteket és ha a másik van fölényben, akkor megalkuszik normális keretek között. A fölényt itt értsd: idősebb jóval, de azt, hogy bántsák, nem hagyja ... persze én se hagynám, de nem kellett még közbeavatkozni sosem. S a megalkuvást sem alá-fölé rendelt helyzetet takar, hanem belemegy abba a játékba, amit a másik diktál és szuperül jól érzi magát.

Fél óra múlva újra bementünk, 2 perc alatt végeztünk, addig pont elmesélte a könyvét a doktor bácsinak. Nagyon komálták bent.

Baromi büszke voltam rá, hogy egy zokszó nélkül tűrt mindent, hogy egy buta mozzanata sem volt, hogy végtelen türelemmel, bizalommal és megértéssel állt a helyzethez, az 5 órás hercehurcához plusz a kétszer fél órás úthoz. A buszra még várni kellett negyed órát, addig kiosztotta a járókelőket és a helyi járaton gyakorlatilag elájult és aludt még itthon is, úgyhogy 3 órát szunyált egybe. Délután jó kedve volt, már amikor nem fájt a vágás helye. Ült aranyom, fogta a fenekét és mutatta, hogy fáj. Elmentünk sétálni egy nagyot, hintáztunk, majd vacsi, fürdés. Megölelgettem, adtam neki a kenceficéből és este fél 8-kor már aludt is. Nagyon elfáradt és baromira büszke voltam rá.

Volt egy édes történet, direkt a végére hagytam. Amikor mentünk be a kenőcsre, volt egy kisfiú, aki iszonyatosan sírt. A papírokat, hogy el tudjam rendezni, Dorkát az ágy mellé állítottam, már megáll egyedül és egyszer csak arra lettünk figyelmesek - a nővér szólt, hogy nézzünk oda - Dorka rátette a fiú lábára a kezét és 'mondta neki', hogy "nesíjjáááá". Patakokban folyt a könnyem, annyira édesek voltak így együtt. Még mindig nem mondom, hogy beszél, még mindig nem hiszem, hogy érti a dolgokat, de meggyőződésem, hogy utánoz, legalábbis igyekszik.