Nomádia

... így hívjuk a nyaralónkat a másfél hetes kiruccanásunk után, amit valahol pihenésnek szántunk, aztán végül kedden már alig vártam, hogy visszaérjünk a lakásunkban normális körülmények közé.

A hőség elől menekültünk ki a hegybe, ahol napközben katasztrofálisan meleg volt, éjjel katasztrofálisan hideg. Napközben épp hogy egy bugyi volt rajtam, Dorkán semmi, éjszaka nadrágban, pulcsiban és vastag takaróval takaróztunk. Igaz, hogy szuper klíma volt a teraszon, mi Krisszel minidig kint alszunk, Dorka bent a házban, igaz van alsó rész is, de nagyon nyirkos volt.

Dorcus átállásával semmi gond nem volt, hatalmasakat aludt, napi háromszor két és fél órát, emellett az éjszakákat is végigpihente. A maradék időben a medencében hesszeltünk, ahol Dorka medencetiszta lett, már írtam az előző posztban, hogy addig nem ment bele a vízbe, amíg nem végzett a pisivel, kakival. Imádja a vizet, biztosan áll benne kapaszkodás nélkül, ha hasra fordítom ösztönösen megindul a kutyaúszás, nagyon édes. Közben beleiszik, lebukik, pancsol, vagy csak kiáll a szélére és onnan kiabál egy fűszálnak, vagy egy levélnek.

Bilit nagyon szuperül használta egy hétig, majd valamin nagyon összebalhéztak, Dorka belepisilt, majd úgy vágta ki a teraszról, csak úgy csattant hugyostól, mindenestől az akkor lemosott, szép, tiszta autó tetején. Apa nem örült annyira, de a derültség sokkal nagyobb volt, mint a harag, így gyors ismétlés és helyre állt a rend. Összességében pelusból szinte csak este fogyott, akkor mindig ráadom. Aztán a csajomnak ismét sikerült elrendeznie a teraszt természetesen kakival, vagy inkább ezt már szar ügynek nevezném, mert a 20 négyzetméter és a hozzátartozó kilépő lépcsőstül, szőnyegestül felkenődött és az sem zavarta, ha megkóstolta, miközben villámsebességgel igyekeztem összetakarítani, menteni a menthetőt. Mindent bevesz a szájába, s a minden alatt tényleg mindent értek. A szartól a kavicson át a snittig a szigetelőgumiig a szögön keresztül MINDENT! S ahogy megjegyeztem, ááááá, nem a kisebb darabokat, hanem amitől biztos a fulladás. A múltkori eset óta nekem nagy parám ez és minden áldott pillanatban figyelni kell rá, mert folyamatosan valami rosszaságon töri a fejét.

Sokat hintáztunk, sétáltunk, közben bejöttünk a mamáékhoz is, aki minden nap főzött nekünk, odakint nincs lehetőség rá, vagyis lenne, de nem szarakodtam a rezsóval. Sokszor nehezen oldottuk meg a tisztálkodást és a wc-s dolgokat is, hiszen minden a felső szinten van, viszont Dorka is ott aludt. Sokszor nem volt idő arra, hogy előtte megfürödjünk, mikrózzunk, vacsizzunk stb ... így lavór, vödör, meleg víz és kint tisztálkodtunk, hiszen alvás közben nem akartunk zavarkolódni. Egyébként Dorka is vödörben fürdött este, amit kifejezetten élvezett, alig lehetett kivenni belőle esténként. Pár nap volt gondunk az esti altatással, hiszen Dorka 8-kor alszik itthon, ám ott kint ekkor még full világos van, no redőny, ám annál hangosabb gyerekek, szám szerint 11, akik természetesen a mi odunk előtt visítottak, így Dorka alvása 8 helyett fél 10-fél 11-re tolódott ki ezen a napokon. Majd szerencsére elhúztak nyaralni, s visszaállt a rend.

A szomszédokkal szerencsére nagyon jóban vagyunk, így beszélgetni is tudtunk velük esténként, amíg Dorkánk aludt. Dorka minden reggel keltette a hegylakókat. Kiállt a teraszra és osztotta az észt a lehető legnagyobb hangerővel, ha valaki arra járt és véletlenül nem figyelt, megállította és addig kiabált vele, amíg elmondta a véleményét a figyelmetlenségéről. Persze pár nap alatt látványosság lett a Hitler intős, éneklős, mindenről megvan a véleményem típusú csemetém és csodájára jártak. A postás néni minden nap hozott neki csokit, amiért Dorka olyan hálás volt, mintha életében nem látott volna még édességet, hatalmas puszikat osztogatott érte, ám mivel nem szereti az édességet, megállt a csomagolás kibontásának élvezeténél.

Reggelente kakaó után felöltözést követően kivittem magunk közé a szivacsra, ahol jó reggelt pusszancsokat kaptunk; milliót, ha számban kellene mérni. Nagyon édes volt.

Aztán pár nap alatt annyira megbátorodott, hogy úgy gondolta a baromi meredek sok lépcsővel is bepróbálkozik, így le kellett zárni a teraszt egy lehetséges katasztrófa elkerülése érdekében. 

Édes sztori a teraszról osztós mellett:

Szomszéd kis csaj este fél 10-kor: 

- Anya, odamegyek Dorkához játszani boltosat.

Anyja:

- Édesem, már késő van, Dorkát anyjáék a hintában altatják, mert te nem tudod befogni ... meg hát Dorka még nagyon kicsi a boltososdihoz.

Kis csaj:

- Hát azért annyira nem kicsi, számolni csak tud már ...

Ezen annyira besírtam, hogy nem bírtam köpni-nyelni a röhögéstől ...

Dorka egyébként jól összespanolt a szomszéd gyerekekkel, rengeteg apróság, mind külön egyéniség és totálisan más habitus. Jól beleillett a minimum 4 éves apróságok közé.

Itt állt Dorka először egyedül, azóta akár egy percig is áll, mint a cövek egyedül, kapaszkodás nélkül.

Apával jutott némi romantika kettesben végre, amíg Dorka horpasztott fent, addig mi duhajkodtunk lent. Másnapot inkább nem írom le, de alig vártuk, hogy este legyen reggel 8-kor, hogy aludhassunk. Ez is belefért most.

Pihenni mentem ki, mégis hulla voltam, mikor hazaértünk. Sokkal nehezebb kint, állandóan figyelni, résen lenni kint, bent. A komfortérzet egy idő után nagyon rossz lett, mert hiányoztak az itthoni dolgok, a normális kád a zuhany helyett, hogy tiszta, rendes ruhánk legyen, hogy normálisan hajat tudjak mosni, hogy végre tiszta legyen a talpam 2 óra után is stb ... és egyébként egy hét után Dorkán is észrevettem, hogy már sok neki az állandó napsütés, az állandó kint lét, féltem is, hogy mit fogok vele kezdeni itthon, a négy fal között, de azt a szuszogást, kacagást és örömet, amit akkor művel, amikor beléptünk a lakásunk ajtaján, nem láttam még. Sokszor hiányzott a térerő mind telefonhoz, mind nethez. Tv, rádió, semmi, ami nem is volt baj, mert így sokkal többet tudtunk az urammal beszélgetni, ám egy idő után nem a bambulás hiányzott, hanem az információ.

Mindenesetre nagyon puccba vágtuk a helyet, szépen rendbe raktuk, kitakarítottuk, kertet rendeztünk és délutánonként nagyokat fürödtünk.

Maja teljesen megkavarodott, nem érezte a helyét, többször volt büntiben, mint egész eddigi élete során, úgyhogy kellett, hogy időben hazajöjjünk, még mielőtt még mindenki elkanászodik, vagy még mielőtt végképp nomádiában ragadunk.

Pár kép így a végére, mert természetesen a  fényképezőgépet kivittük a kamerával együtt, de nem használtuk őket érdemlegesen:

Dorkát tömegkatasztrófa érte, magára borított egy egész dömpernyi játékot és közben annyira édes volt.
Emellett az orrszívót is már csak játékra használja, mert hát aki orrot tud fújni, az nagy lány kérem szépen.

Amikor kimentünk, természetesen vittük magunkkal a fél, vagy inkább az egész lakást, hogy mindenünk meglegyen kint porszívóstul, játékostul, mindenestül, mégis amikor jöttünk haza, háromszor annyi cuccal érkeztünk meg. Krisztől kérdeztem, hogy melyik este törtünk be álmunkba a szomszédoktól és hoztuk el a dolgaikat, mert egy bőröndnyi ruhával mentünk és 7 adagot mostam itthon ... holnapra visszaáll a rend, kitakarítottam itthon is, visszakerült minden a helyére és kész a káosz.