Ígéret teljesítve :)

Zsófinak - Margit tündérkéjének

Kedves Zsófi!
Köszöntünk itt e nagy világban!
Sokmindent még nem tudunk rólad, de reméljük anya gyorsan közli a paramétereket!
Legyél nagyon boldog kislány, fogadj szót a szüleidnek és aranyozd be a napjaikat!
Már nagyon vártak, nagyon készültek rád; a lehető legjobb anyukát, apukát választottad magadnak!

Anya Faces kiírása:
"Csajok jol vok, bar remegek! 2 kor ketdottek a fajasok, 3tol volt durva, fel 6 korul mar kint volt a mi tunderkenk! Holnap leszek neten majd! Olyan eros hangja van, cicak menekulni fognak ;) koszi es puszi nektek"

"Párbeszédek" Dorka módra plusz kiegészítés

Két nap alatt a következővel bővült a szókincse vagy valami olyasmilye Dorkának:
"Egyet", "aggyál", "nenni vagy nenne" =étel .
Az "aggyál" - nem tudom honnan hallott, hiszen itthon kérek van és köszönöm ...
"Tessz" = tessék, ha ad valamit a kezembe és ha valaki jön, akkor rá mutat és mondja, hogy "Te".
Régebben volt a "tejis" - te is, ez most elmaradni látszik.

"Párbeszéd" Dorkával:
Anya: - Dorka, hol van a takaród?
Dorka: felemeli két kezét a levegőben és mutatja a tipikus nem tudom hol van mozdulatot és közben csavar egyet a tenyerén, amitől annyira egyedi és édes lesz.
Anya: Ki a hibás, hogy eltűnt a takaród?
Dorka: Majára mutat és mondja "Mamu" ...

Ugyanez a "párbeszéd" lezajlik Dorka és apa között, csak Krisz a sapkáját keresi nagy elánnal. 

Apa: Dorka, hova tetted a sapkád?

Dorka ismét Majára mutat és saját nyelvén erélyesen felszólítja a kuytát, hogy amennyiben tudomása van az elveszett kiegészítőről azonnal adja elő, hiszen a tárgyi bűnpártolás is büntetendő. Ellenben jogában áll hallgatni ...

Kiegészítendő Dorka majdnem 14 hónapos mivolta:

Bevásárlás után elpakol a hűtőbe kisebb túlzással. Hozza a frigóba való élelmiszereket. Kiválogatja a táskából. Ami a konyhába marad - nem hűtendő -, azt benne hagyja a szatyorba. A buksza a világ legérdekesebb és legtermészetfelettibb cucc a világon. Olyan ámulattal tudja nézegetni, forgatni és kipakolni a legkisebb fecniig, hogy örörm utána kártalanítani.

Írtam ezelőtt, hogy az étvágya nagyon jó ... csak jó lenne, ha a  könyvfalásról leszokna ... az összes keményfedeles és nem fedeles olvasni valója meg van rágva, állandóan papírdarabokat szedek ki galacsin formájában a szájából. Még az a szerencse, hogy nyállal és vízzel találkozva könnyen emészthetővé válik.

Imád földön fetrengeni, bohóckodni, pörögni-forogni ... és amikor lefekszem mellé és mondom neki, hogy "jajjjj, de elfáradtam", odabújik hozzám, PUSZIT ad és megszeretget. Van, amikor a nagy szeretgetésnek az egyik lábujjam is áldozatul esik ... szó szerint. Ez egész csöpp kora óta - 4 hó - megvan és képtelenség róla leszoktatni: amikor bejön hozzánk valaki és elhelyezkedik kényelmesen, Dorka odasomfordál és 10 esetből 8-szor megharapja az illető lábujját. ondtam én, hogy őrült csajom van.

Szeretgetés: annyira, de annyira szeret, annyira, hogy már sokszor fáj. Annyi puszit kapok tőle napjában és annyira édesen morog ilyenkor hozzá.

Minden állathangot képes utánozni: mosta a nagy kedvenc a kakas, akit "ku-ku"-nak nevez, hiszen kukorékol.

Az iciri-piciri mese a favorit, tudjátok Móricz Zsigmondtól ...

"Ajaja, hol volt, hol nem ...

volt egyszer egy iciri-piciri házacska

ott lakott az iciri-piciri kis macska ... "

... a folytatást mesekönyv formájáan ajánlom nektek, nagyon szerethető:

http://meseskonyv.hu/iciri_piciri.html

... és amikor ott tartunk, hogy "nem látja", "nem leli" ... édesen nem-et int a fejével vagy dalolja, hogy "neeeem-neeeeem-neeeeem". Nagyon csípem ilyenkor.

Egyre jobb vele, egyre értelmesebben el lehet tölteni vele az időt.

Az értelmességről és a sok-sok értelmes dologról, amit összekapcsol és megtanul.

Anyával minden főzésnél szagolnak ... mindent ... és milliószor ... most már nálam is szagol ... mindent ... sütit, krémet ... mindent ... a buszon tegnap valami büdöset érzett és mutogatta, hogy a mellettünk ülő néninek büdös a lába, szagoljuk csak meg, miközben a nő fejébe tolta a saját lábát, hogy bizony nem az a szagos ... azt hittem beszarok a röhögéstől.

Mindenesetre a sütés nagyon szuper vele. Adok neki egy darab tésztát, elgyúrja, néha Maja is kap belőle, formálja a kis kezeivel, majd megsütjük azt is, amit ő készített. Segít a piskóta tésztát felverni habverővel, nagyon ügyes, emelett bármilyen krémmel elboldogul. Mind elkészítésben segítkezik, mind az elfogyasztásában. Olyan helyes, hiszen tudja már, hogy amikor forog a robotgép, nem szabad a tálba nyúlni, ám mihelyst leáll a gépezet egyből tartja a mutatóujját és várja az engedélyt, hogy nyalakodhasson. Olyan jó kettesben ülni a tál felett ... a gyerekkorom jut ilyenkor eszembe és hallom azt a bűvös mondatot a fejemben, amit mindig megkaptam, hogy "ne nyalakodj annyit ... nem marad a tepsibe, mit eszünk akkor?" ... és ilyenkor én is Dorkának mindig ezt mondom, de úgy vagyok vele, hogy leszarom, ha az egész piskóta alapot megesszük, csinálok újat ...  :)))

Most már vannak közös élményeink ... valóban ÉLMÉNYEK, valós tevékenységek, amiket együtt élünk át/meg.



Dorka

... lassan 14 hónapos lesz. El sem hiszem, nemrég született és kész csajszi.

Okos, ügyes, szexi és még millió jobbnál jobb jelzőket tudnék rá ragasztani, na de nézzük sorban hátulról:

Szexi: édesen krémezi még mindig magát zenére. A pasikat imádja. Épp tegnap ölelkezett össze egy édes, mint mára kiderült, bárányhimlős gyerekkel. Várjuk a fejleményeket ... remélem engem örököl, így ő is immunis lesz a kiütésekkel szemben.

Ügyes: egyre jobb az egyensúlyérzéke. Ágyon kiválóan ugrál, fut és különféle akrobatikus mutatványokra képes, amitől a hajam az égnek áll. A kanapé karfáján lóg, még egy centi és át is bukik rajta, aminek a következményeibe bele sem merek gondolni. Fut. Megy hátra fele, oldalaz, ha zenét hall jár ritmusra a lába, ha eltéveszti a taktust, megáll és elgondolkozik rajta, majd nagy elánnal veti bele magát újra a tánca, ilyenkor annyira édes. A kezeivel is táncol. Szeretünk zsírkrétázni. Általában hétvégén, nagytakarítás után - mikor máskor - szoktam kirakni a nagy lapot, ami a fél nappalit elfoglalja és természetesen mindenhova rajzol, csak a lapra nem. Absztrakt csiga-bigában perfekt a csaj. Mágnestáblát is használjuk, ha kivételesen megtaláljuk a tollat vagy a nyomdát hozzá. Ha beleillesztős játékkal játszik, nem belepróbálgatja a formákat a lehetséges alakzatokba, hanem leteszi a dob/tábla mellé, megnézegeti a formát, hova tudná beleilleszteni és ha kigondolta, belerakja. Egyedül iszik, ha van kedve egyedül eszik. Főzni nagyon szeret. Sőt anyám megtanította, hogy kell megszagolni az ételt és minden percben meg is teszi, ha engedélyezett. 

Imád pakolni. Sőt anyám szerint el is pakol maga után ... nekem szólni kell érte és közösen megy csak, úgy látszik engem szívat. A rendszerben lévő dolgok nagyon zavarják, szereti a káoszt maga körül. 

Ha mondjuk neki, hogy hozzon egy mesét, kiválogatja szó szerint a könyvei közül, amelyiket hallani akarja és azt hozza oda olvasásra. Addig keresi a tárolóban a kigondolt könyvet, amíg nem találja, na ilyenkor szokta az egész lakást két másodperc alatt szétkapni. Mesélés közben az ölünkben ül, szépen meghallgatja, közbe mutatja az állatokat, hangoztatja is őket. Imádja a könyveket. Ha egyik kezemben könyv van, a másikban lehet bármi, tuti az előbbit választja. Ja és a legfontosabb: múlt héten, amikor ép buliztunk, anyám mondta telefonban, hogy Dorka odavitte neki a könyvét és mondta, hogy "mese".

Szereti, ha nyitva marad a konyhaszekrény ajtaja és az összes csokiba beleharapdál, elmorzsolgatja, majd amikor anya enné a Balaton szeletet, nagy megdöbbenéssel tapasztalja, hogy az egy szeletből lett millió-egy darab. A múltkor Toblerónét vásároltam védőzáras csomagban. Gyerek visít a kocsiban, odaadtam neki, had játsszon, gondoltam dupla csomagolással nem lehet gond. Lett: lerágta a védőtasakot, majd a csoki papírját is megbontotta és mire a munkahelyre értünk, kiszopogatta belőle az édességet. Ezért volt a nagy csönd és a hatalmas vigyor. 

Beszéd: igazából mint olyan szó szerint nincs még. A maga nyelvén beszélget, igaz, azt folyamatosan és megállás nélkül. A nyelvével nagyon sokat játszik, élvezi, hogy hangokat tud produkálni és sokszor olyan pörölésben van saját magával, hogy hangosan tudnék visítani a röhögéstől, annyira édes. Közben mutogat, osztja az észt. Telefonálni is szeret, amíg a másik oldalon nem szólal meg valaki. Olyankor csak fülel, bólogat, mosolyog és ha a mami hív, bújik a telefonba, szeretgeti a készüléket. Amikor elcsórja a telóm, a füléhez tartja vagy épp a tarkójához, mikor hova sikerül és nagy beszédben van, totál magamat vagy Kriszt látom. A gesztusok, a mutogatások, a hanglejtés. Utánoz ... és most már mindent. Egyszer megmutatunk neki valamit és csinálja. Ma épp a hűtőmágnest próbáltam kiapplikálni a hűtő alól, anya adott egy fakanalat, hátha sikerrel járok ... nem jártam; majd Dorka kivette a kezemből és ő is bepróbálkozott annyi sikerrel, mint én. Pár szónak mondja az elejét, de ez még ritka számba megy. A "neeeeem-neeeeeem-neeeeeem"-et tökélyre fejlesztette. Papa, mama, aja, az áphú apa lett. Menni, el, le, jó, memme, baba. Kábé ennyi ... irigykedve olvasom a blogokat, ahol azt írják, hogy teljes szavakat használ a gyerek, nálunk ez még várat magára. Rengeteget beszélünk hozzá, még többet olvasunk. Mindent magyarázunk, a tiltást is.

Bármit elmutogat. A múltkor apósomnak 'szólt', hogy kiment a macska a spájzba és hívja vissza vissza, mert megeszi a parizerjét. Teljesen érthetően és egyértelműen. Dalol magában vagy épp hangosan, olvas magának vagy épp nekünk. Délelőtt elvan magában, eljátszik egyedül.

Amire ugrok: a nyekegése, amikor nyűgös és nem akarja abbahagyni, ilyenkor elrikkantom magam, hogy "nenyekegjélbazdmeg!" - millió felkiáltójellel értve, abbahagyja ... pár másodpercre és folytatja. Azt hiszem ez nekem szól csak, mert anyósom és anya is mondja Krisszel egyetemben, hogy csak akkor csinálja, ha én is jelen vagyok.

A másik: amikor elmondom neki milliószor, hogy nem szabad, mert ez és az lesz, de még tízszer bepróbálkozik. A virágrázásért és a konnektorhoz nyúlkálásért második felszólítás után kézreverés jár rend szerint. Nem nagy, félreértés ne essék, nem bántalmazom a gyereket és látleletet sem vetetett még, jelzésértékű ... de ez a kettő tilos. Sosem ütöttem meg sem az arcán, sem a fenekén, ennyire nem aláznám - meg most azt mondom - sosem és remélem ez így is marad.

Érdekes, mert sokan mondják, ha elmegyünk a lakáson kívül bárhova, ottmarad Dorka nélkülem, első tiltásra megért mindent és nem próbálkozik újra.

Imád enni. Gyakorlatilag nincs olyan, amit ne enne meg a banántól a vadpörköltig mindenevő. Elég jó húsban is van, kis köpcös, imádom a hurkáit. Ha szomjas, csak vizet fogad el, tízóraira kap teát, gyümölcslével próbálkozom néha, hol töménytelen mennyiségben issza, hol egyáltalán nem kell neki. Ha evésről van szó, hozza a kis székét az asztalhoz, ha nagyon éhes húzza maga után, úgy siet. Ha szomjas, mutatja a poharat.

Anyám, jó nagymami lévén megtanította neki egy Facebookos kiírás kapcsán, hogy mit mond Pocak? - "Böööee" - és innentől mindenkinek a saját fantáziájára van bízva a történet. Okos fejét mutatja, a testrészeit nagyjából tudja, most a pocakos részekkel van gond. A hajával mostanában nagyon el van foglalva, kiszedegeti belőle csatokat, közben igazgatja, cirógatja magát. Már az sem mindegy, milyen ruha van rajta, saját véleményt alkot. Tudja melyik ruhadarabot hova kell rakni. Felhúzza bármelyik cipőjét, papucsát a lábunkra és közben nagyokat vihog. 

Zsuzsi baba nélkül nincs alvás és lassan élet sem. Minden ébredésnél kihozza magával és megbeszéljük mit álmodott Zsuzsi. Szeretgeti, bohóckodik neki. Rettenetesen ragaszkodik a dolgaihoz, ezzel szemben senkivel szemben sem irigy. A takaróját is hurcolja magával, amiből csavarni lehet a nyálat általában. Kihozza, ráfekszik vagy épp a fejére tekeri és úgy jár-kel a lakásban. Épp Dórinak írtam és igaz szó szerint, megy mint a világtalan ... nagyon szeret lent lenni, a szabadban. A kányákat kergeti, utánozza a hangjukat, integet mindenkinek és mindennek továbbra is. Szeret bújócskázni és fogócskázni is, egyedül hintázik a játszótéren a nagy hintában, a csúszda elengedhetetlen kelléke a lent eltöltött időnek. Megismeri az embereket, az állatokat. Tudja kapcsolni pl. Ági szomszédunkhoz Marci kutyát és ha néha kutya nélkül látja a szomszédot vagy nem érti vagy reklamál.

Segít a háztartásban ... nagyon ... minden dupla, inkább tripla időbe telik, de nagy elánnal csinálja. 

Azt látom rajta, hogy boldog, kiegyensúlyozott gyerek ... már nem is baba ... tudnék még millió dolgot írni, most röviden ennyi, de jön a folyt köv.

Ünneplős

Anyáméknak köszönhetően először a névnapom, majd rá 4 napra a szülinapom is megünnepelhetem, így egybe, túinvan. Régebben haragudtam az elmaradt nyári kerti partyért, aztán beletörődtem a téli napsütéses kinti mókába, aminek mindig vagy 20 centi hó lett a vége. Nem is emlékszem olyan évre, amikor november tizennyolcadikán ne esett volna ... anya nagy segítség volt ismét. Feljött pénteken délután, addigra kilejmoltam a lakást, rendbe hagytam mindent, hogy tényleg csak Dorkára kelljen vigyáznia, még a meg sem száradt ruhákat is leszedtem, nehogy nekiálljon vasalni, mert képes rá, annyira segít, tényleg nem akartam túlterhelni, lesz most a héten dolga bőven. Szóval ha nem lenne, nem is tudom mit csinálnék ...

Péntek éjjel indultunk Pestre, ahol annyira meglepi buli volt, hogy még maga a szervező is meglepődött, amikor az ajtajából felhívtam, hogy bocs, mégsem megyünk, épp hazafele gyalogolok a tatabányai leágazónál, mert Krisz kirakott az autópályán. Na persze csak vicceltem. Szóval megérkeztünk, meglepi vendégek, meglepikkel. Nagyon aranyosak voltak, mindenki készült. Reggelig tartott a buli/őrület, ahol az elmúlt 2 évben nem táncoltam annyit, mint ott, akkor. Majd 9 körül elindultunk egy hostelsbe, ahol rendbehoztuk magunkat, jacuzziztunk, pihentünk, majd elmentünk várost nézni, sétálni és tudtunk egy kicsit romantikázni is KETTESBEN! Nem az a jó, hogy kettesben lehettünk, helyesebben: úgy lehettünk kettesben, hogy nem kellett Dorka miatt aggódni, hogy mit csinál, hogy minden oké-e vele, hanem teljes nyugalomban, a lányomat biztonságban érezve tudtunk kikapcsolódni. Persze rátelefonáltam anyámra, hogy mi van, alszik-e, evett-e stb ... de tudtam, hogy nincs gond. Telefon letesz, és vissza oda, ahol épp tartottunk. Krisz egy olyan fullos kis szobát bérelt ki ... csak lestem. Kandallóval, mindennel, eleinte azt hittem valami filmforgatásra jöttünk, aztán szólt a recepciós, hogy pár órát maradhatunk, mert jönnek forgatni a Barátok köztösök és így az exlusíve szoba csak korlátoltan vehető igénybe ... legalábbis időben. Krisztől kaptam egy kristályokkal kirakott lemérhetetlen sarkú cipellőt, aminek a sarokméretén még én is meglepődtem, ám felpróbálva baromi kényelmes volt. Aztán 7-kor átmentünk Laciékhoz, akik szintén társasággal vártak minket és itt ismét elkezdődött a party time. Komolyan mondom, hogy light kólát ittam és egy pohár forró teát, tehát attól sem berúgni, sem betépni nem lehet, de részletek kiestek, visítva röhögtünk és buliztunk ... vagy olyan sokat táncoltam, hogy megint órák mentek el e tevékenységgel vagy nem tudom. Éjfélkor haza akartam indulni, mondván, akkor még tudok aludni, meg apámék is jönnek, anyóslátogatás is betervezve vasárnapra ... mindenesetre nagy nehezen 4-re hazaértünk.

Zsongott a fejem és alig tudtam elaludni, annyira pörögtem ... és bennem az események ... olyan jó volt felhőtlenül lazulni. Tegnapra sikeredett kipihennem magam. Vasárnap és hétfőn, amikor csak tehettem aludtam. Krisz bevállalta az esti fürdetést, kakaózást, altatást, úgyhogy én 7-fél 8-kor már ágyban voltam és aludtam.

Volt egy jó történet:

utazótáskával mentünk, hiszen vittük a fél házat ketten is. Julcsi barátosnőmnél a táska bent volt a fürdőben, hiszen abban voltak bent a piperecuccok is - ja ... műszempillám is volt ám - szóval reggel, a buli végeztével pakolok össze, bele sem néztem a táskába, úgy elhoztam, ami itt marad majd Julcsi lehozza Győrbe felkiáltással ... majd a hostelsbe nyitom ki újra a bőröndöt és millió-egy apró általam csetresznek nevezett cuccal volt tele. Mindenkitől kaptam egy kis emlékeztetőt. A legjobb egy faládából kiugró nagyon ijesztő bohóc volt, amitől épp a jacuzziba való lazulósba, alfába lemenős pillanatban sikeredett kinyitnom és háromnegyed infarktust sikeredett kapnom és csak azért nem egy egészet, mert Krisz hangos röhögése és vízbe csobbanása visszahozott az életbe. 

... és Julcsitól a fényképezőgép eltüntetésért elnézést kérek ... megkövetlek aranyom ... annyira elraktam a gépet, hogy itthon hagytam!!!!

Szóval nagyon szuper 29 volt, innentől nem ünneplem és csak visszafele számolunk!

Hozzáteszem, hogy baromi jól esett a több száz köszöntés ... anya csodaszép tortája, hogy ennyien megemlékeztetek!

... és a legfontosabb: megszületett Bass Patrik 57 centivel és 3700 grammal 17.-én. Úgyhogy Krisz koszorús fiújának, mindig mosolygós Ádámfiúnak is jól megünnepeltünk a gyerekét!!!

Tanulságul minden szülőnek

"Az nagy szó, ha egy gyereket nevel valaki.

A gyerek elkezdi figyelni azt a felnőttet, apróra szétszedni a jellemét, próbára tesz, mennyire lehet neki hinni, bízhatik-e benne, igaz ember-e vajon?

S ha olyan, amilyennek remélte, egyszeriben úgy érzi, megtalált valakit, akit már régen keresett."

(Szabó Magda)

Copfos Pankalinka

Az első, igazi két copfos, nagyon álmos Pankalinkánk:

Ugripark - avagy van miről írni

Ma délután Ugriparkban jártunk a Duna-Centerben. Haláli jó volt! Nem tudom igazából ki élvezte jobban mi, vagy Dorka, de úgy elfáradtunk, hogy hazajövetelkor Dorka és én is bealudtunk kakaózás közben.

Hétköznap 1.500,-, hétvégén 2.500,- Ft a belépő. Csak gyerekeknek kell fizetni, ám látva apa lelkesedését, simán 3 jegyet is vehettünk volna. Ám a szerencsének és a jó indulatnak köszönhetően egyre sem költöttünk. Odaérkezéskor egy család jött ki s mivel látták, hogy negyed órája várunk a belépésre - eltűnt a csajszi, aki a  jegyet osztogatta - suttyomban átadták a napi jegyüket, így ingyen egy óránk volt. 

Ezúton is köszönjük szépen!!!

Cipő, kabát le mindenkiről, majd mint az őrültek akik először látnak ilyet vetettük bele magunkat a tömegbe. Dorka volt a legkisebb - plusz egy fiúcska, aki pár nappal volt idősebb Dorkánál - de a csajunknak volt a legnagyobb hangja. Annyira élvezte a gyerekek társaságát, hogy velünk csak akkor foglalkozott, amikor csúszdázni volt kedve - egymás után milliószor és egyedül - minden csúszás végén sikogatott örömében és kiabálta, hogy "menni-menni" - ismételni akart -. Amikor közösen csúsztunk ... hát mit mondjak ... cikisnek tartotta, hogy anya mögötte trónol? Igen ... egyedül sokkal jobb volt. Nekiindult Életke a 4 méter magas vulkánnak is, kábé a negyedéig jutott és visszacsúszott vagy visszaesett vagy lezuhant, de abszolút veszélytelen a "küzdőtér". Ez az a hely, ahol kisebb túlzással élve berakod a gyereket a faajtón, aztán légy ami akarsz, mert az sem számít, ha leesel, vagy elesel, vagy legurulsz, mert képtelenség kárt tenni a gyerekben ... és igazából nagyon pihentető is lett volna a történet számunkra, ha nem lett volna annyi szuper játék, ami számunkra - Liz&Krisz - is szórakozást nyújtott.

Ami a túlzást illette az előbbiekben: mivel nem 13 hónaposokra tervezték a parkot, hanem mondjuk 2-3 fölött és többségében 5-10 éves gyerekek voltak, azért féltettem csak, hogy a nagy fetrengés közepette át ne hajtsanak rajta a nagyobbak biciklivel vagy ne csússzon rá egy másik gyerek, amikor Dorka épp landol, mert a szülők többsége baromi figyelmetlen volt. 

Dorka csúszott az óriás csúszdán egyedül. Apa fent felrakta - nekem az már tériszony feeling volt - én elkaptam lent, jobban mondva a levegőben rántottam félre a csúszda és az érkezőpuff között, ugyanis egy apuka mihelyst Krisz elengedte Dorkát fent, elengedte ő is a lányát. Utána persze rohant le apuka, hogy lebassza a gyereket, mert utolérte csúszásban Dorkát ... kérdeztem apukától, hogy azért baszarintja le a gyerekét, mert ő volt a hülye? Hát könyörgöm, ki lökte a gyereket le föntről ... nem ő???!!!

Persze semmi affér nem volt belőle. 

A játékok és környezetük brutál biztonságos, a nagy gyerekek eszetlenek és szófogadatlanok - a nagy játék miatt -, így csak erre kellett figyelni. Na meg arra, hogy a játszós-labdás labirintusból kikeveredjek negyed óra után, ugyanis eltévedtem. Még jó, hogy egy pár éves gyereket elkaptam és szóltam neki, ha most nem segít kikeveredni 50 év múlva itt fogják megtalálni a csontvázam és ki leszek nevezve a bújócska győztesének. Ennyit a tájékozódó képességemről.

Volt mini labda medence. Dorka ezt élvezte a legjobban a csúszda után. Millió apró labda millió színben egy helyen, ebbe beleraktuk a gyereket, mászott benne, felállni nem tudott és gyakorlatilag a saját kis szerencsétlenségén kacagott ... nagyon élvezte.

Majd a vele egy idős kisfiútól - aki a medence széléről figyelte Dorkát folyamatosan - elvette két, ostoba 5-6 év körüli gyerek a mini labdákat. A srác nekiállt sírni. Dorka édesen odakúszott hozzá és vitt neki 2 lasztit, majd mint aki jól végezte dolgát megsimogatta a fejét és ment tovább játszani. Annyira, de annyira büszkék voltunk rá!!!

Valóban egy angyal.

... és a végére a köszönet:
Köszönöm a jó kívánságokat, a tanácsokat, a biztatást és hogy vagytok!!!
Nem akartam befejezni a blogot, ahogy írtam, eszemben sem volt, csak át kellett gondolnom, hogyan tovább ... és így ... :)

Válság ...

Most eljutottam oda, ahova nem akartam sosem, mégis válaszút előtt állok.

"Hogyan tovább?"

Nem fogom kiírni, hogy vége, megszűnik a blog, ez az utolsó bejegyzés ... aztán persze folytatom tovább ... nem ez lesz és nem csinálok segget sem a számból ... csak valahogy nincs miről írni.

Annyi minden történik velünk, mégis gondolkozóba estem, hogy érdemes-e leírni, hogy pl. Dorka tudja utánozni a boci hangját valahogy úgy: "hábűűűű" ... Van-e értelme annak, hogy tudja a kánya hangját is utánozni és két hete minden szombat és vasárnap reggel fél 8, maximum 8-kor már felöltözve puccba vágva magunkat állunk a lépcsőház előtti nagy placcon és nézzük a repülő állatokat és sikogatva örvendünk.

Van-e értelme annak, hogy Dorka gyakorlatilag minden állatot megmutat a mesekönyvebn és a TV-ben is. Simán elmagyarázza apósomnak, hogy a macska kiment a kamrába, vissza kellene hívni, mert a parizert megeszi ... és amikor ezt láttam azt hittem lehidalok.

Van-e értelme külön fejezetet szentelni annak, hogy Árkádba voltunk és a gyerekem vagy tízzel kergetőzött a szökőkút közelében és amikor épp Dorka volt a fogó és nem futottak a többiek teli torokból kiabálta a lányom úgy, hogy majd' megszakadt a röhögéstől: "Menni!" - és futott mindenki, amerre látott ... és valami olyan tiszta kommunikáció volt közöttük, amit próbáltunk Krisszel megfejteni, de nem sikerült. Dorka volt a legkisebb, de neki volt a legnagyobb hangja.

Van-e értelme leírni, hogy amióta meg van Dorka, először vacsoráztunk úgy külső helyen együtt, hármasban, hogy Dorka két másodperc alatt bevágta a garnéla rákokat szósszal és hasábbal, majd ment játszani s mi nyugodtan tudtunk enni felugrálás, rászólás és lecseszések nélkül. Gyakorlatilag nem kellett figyelni a gyerekre - kis túlzással - és olyan jó volt.

Van-e értelme leírni, hogy Dorka mindekinek, tényleg mindennek - busznak, autónak, embernek, állatnak, próbababának, csokispapírnak - köszön okosan, inti a pá-pát és sajnos bunkó módon nem tudok elmenni csendben amellett az ember mellett, aki ilyenkor fintorogva néz a gyerekre és hangosan elküldöm a kurva nénikéjébe, hogy bazd meg, örülj öregem, hogy megtisztel ez a csipszar azzal, hogy rád emeli a tekintetét és köszön. Dorkának pedig mindig elmondom, hogy nem baj, csak köszönjön okosan, a buta bácsinak/néninek buta szülei voltak, mert nem tanították meg visszailletni az embert. S addig nem hagyok továbbmenni senkit sem, amíg végig nem mondtam.

Szóval gondolkozóban vagyok, hogy legyen tovább és milyen tematikát kellene követni az írással kapcsolatban, illetve mik azok a momentumok, amiket meg kell örökíteni és melyek, amiket nem. Mert lehet írni arról, hogy telt egy nap és mit csináltunk úgy általánosságban ... de amíg érdemleges, említésre méltó dolog nem történik, nem érdekes a történet ... legalábbis számomra biztosan nem, hiszen nem azt akarom majd, amikor Dorkának olvasom vissza a bejegyzéseket, hogy egy újabb unalmas nappal vagyunk beljebb, amikor elmentünk egy bevásárló központba, igazából semmi nem történt, de leírom, csak hogy nyoma legyen ... meg különben is ... és itt ezt meg azt vettem, mert abszolút nem fogja érdekelni, hírértéke sem lesz és egyáltalán nem róla fog szólni a dolog.

... és a végére egy megoldatlan vita:

Apával vérre menő harcot vívtunk, hogy az a kibaszott boci mit mond?

Ad1.: MMMúúúúú?

Ad2.: BBBúúúúúúú?

Szerintem Bével beszél, mert Boci és mert Búböcce és különben is.

Apa szerint hülye anya, mert látott-e már valaki 'b' hangra formálóni tehénajkat? És tuti Múúút mond a boci!

Nos, akkor mit mondd a boci, tehén?

dorka szerint "hábűűűűű"

E-mailben kaptam, hátha hasznos lesz alapon, bár vannak benne túlzások

Nagyon fontos. Ha tudjátok nyomtassátok ki és vigyétek magatokkal, ha

vásárolni mentek. Küldjétek tovább minél több embernek!

Hogy tudjuk felismerni a gén-kezelt növényeket a címkéről?

Egy amerikai blogon jelent meg egy cikk arról, hogyan lehet

felismerni, hogy a szuper-hiper-marketekben árult gyümölcs, zöldség

rendes-, bio- vagy génkezelt-e?

Úgy, hogy megnézzük azt a címkét, amit

ráragasztunk a megmérés után, amelyen egy 4-5 számból álló kód van.

- Ha ez a kód 4-jegy? (pl. 4021), akkor normális- körülmények között

termelt növénnyel van dolgunk.

- Ha 5-jegy? és 9-essel kezdődik a számsor (pl. 96584), akkor bio-termék.

- Ha viszont 5-jegy? és 8-assal kezdődik(pl. 86584), akkor sajnos gén-

módosított az illető "termék".

A vonalkódot FIGYELD!!!

Küldjétek tovább akinek csak lehet!! A vonalkódokkal is lehet , SŐT

KELL az árucikkek között VÁLOGATNI !!! A magyar termékek támogatása

pedig kötelességünk is lehet(ne)!!

1. Ne vegyetek semmilyen tejport, krém vagy tejterméket, ami Kína-i (Hong

Kong) és Taiwan-i eredet?, mert MELAMINE-t tartalmaz.

Ez egy ipari vegyszer, amiből el?állítják a műanyag tányérokat, vagy

deszkalapokat.

A MELAMINE, ha bekerül a szervezetbe, leblokkolja a májat,

vesét (a vese nem tudja feldolgozni és vesekövet csinál) és olyan kárt

tesz benne, hogy visszafordíthatatlan, és nagyon sok esetben halálos.

Aki pedig átvészeli (nem hal bele) annak 3 naponként vérszűrés alá kell

vesse magát, hogy életben maradjon, és örök életen keresztül vesebeteg lesz,

amit nem lehet egyáltalán gyógyítani.

Ma már olyan betyár világot élünk, hogy a kínai üzletemberek nem teszik rá

a nevüket a termékre hogy "Made inChina" = "Kínában készített",mert tudják,

hogy a világ nem veszi meg a termékeiket, és ezért ?k mindent megtesznek,

hogy elrejtsék a származás eredetét.

Inkább kódokat használnak gondolván arra, hogy az emberek nem tudják és

nem fognak rájönni a termék eredetére.

A kormányok nem tesznek semmit ellene, és nem is tiltják be ezeket a

termékeket, vagy legalább a fogyasztókat informálnák arról, hogy totálkáros

minden, ami a fenti felsorolt országokból dömpingben jön be.

Sok nyugati ország importálja és ebből a (tejtermék) alapanyagból

készítenek sok mindent mint: cukorkát, csokit;a süteményekben, még a

pizzatésztában is megtalálható. A kávéházakban a tejes kávét (capuccino,

stb.)

Az első 3 szám a BARCODE (VONALKÓD) - ból az országot mutatja, hogy a

termék honnan származik.

Minden barkód "első 3 száma", ha ezekkel a számokkal kezdődnek

690, 691, 692, stb. egészen beleértve a 695-öt,az mind "MADE IN CHINA" .

Azok a termékek, amik 471-el kezdődnek"Made in Taiwan" .

Nekünk jogunk van ezeket tudni, de az állam ebben nem segít.

Ezért résen kell legyünk és tanítsuk egymást, hogy ne kerüljünk bajba.

Tehát ha megtanulunk egy pár bárkódot, akkor mindjárt könnyebb:

690 ~ 695-ig Made in China .

471 ~ Made in Taiwan

00 ~ 13 USA & CANADA

30 ~ 37 FRANCE

40 ~ 44 GERMANY

49 ~ JAPAN

50 ~ UK

57 ~ Denmark

64 ~ Finland

76 ~ Switzerland and Liechtenstein

628 ~ Saudi-Arabia

629 ~ United Arab Emirates

740 ~ 745 - Central America (Közép Amerika)

480 ~ Made in the Philippines(Fülöp szigeti),és

599 MAGYARORSZÁGON előállított termék, ezt vegyétek!!

Kérlek, küldd tovább, és nagyon vigyázz az egészségedre !!!

Party time

... csak hogy a bulizni vágyó kisbabás anyukák szíve ne fájjon.

Moncsi barátnőmmel múlt hét pénteken elmentünk 'bulizni', amit mindennek lehetett nevezni, csak annak nem. Inkább úgy mondanám, hogy helyről helyre jártunk autóval és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy vagy kirívunk a tömegnek mondott 20 főből vagy hétvége lévén totális káosz és üresség Győr.

Neveket nem írok ... 11-kor indultunk el itthonról. Kriszhez átjött Moncsi párja, így ketten erősítették Dorka álmának felügyeletét. 

Belvárosi "elvált nők klubja" hatalmas bulit ígértek. Kezdődött a gond ott, hogy a pufajkás, farmeros egy sörrel álló pasiknak nem kellett belépőt fizetni, nekünk igen és szólni kellett a biztonsági embernek, hogy jó lenne, ha visszaadna az ötezresből, mert majdnem úgy nézett ki a dolog, hogy totál hülyének voltunk nézve ... ezen aztán jól felháborodtam, persze hangos véleménynyilvánítás közepette, majd körbenéztünk, hogy ez a hatalmas buli?! 20 pasi és pár kötött pulcsis 30-as 40-es hölgyemény magából kivetkőzve totál felkínáló módon táncol vagy legalábbis annak nevezett valamit csinál. Megittunk egy vizet, majd távoztunk.

Legjobban futó szórakozóhely Richter úton: zárva, régi Bacardi, szintén. Hát elindultunk a Széchenyi térnél lévő helyre. A zene csúcs, a kongás még jobb, majdnem táncoltam is ... aztán lebeszéltem magam ... csak én buliztam volna ... illetve 1-kor zárt a hely ... A hídnál lévő helyről Sárga tengeralattjáró '60-as, '70-es évek slágerei ... na ne ... még nem is éltem akkor ... bocs attól, aki már igen, nekem mégsem ez a bulizene. 

Elindultunk haza. Mondtam Moncsinak, hogy a pasik milyen hülyének fognak nézni, hogy alig mentünk el, már otthon is vagyunk. Rám rám verik, hogy nem tudok a gyerek nélkül meglenni és nem bízom bennük ... Moncsira ráhúzzák, hogy nem tud létezni a párja nélkül ... még volt egy kósza gondolat Móvárra, aztán ez is elmaradt.

Úgyhogy levontuk hazafele a konzekvenciát:

- Több időt töltöttünk el készülődéssel, mint partyzással.

- Már nem sikk "kurvás 20 centis tűsarkúban", miniben, szépen sminkelve elmenni itthonról?!

- Ha így mész el, nem mernek hozzád szólni a pasik, a csajok meg szimplán kinéznek a helyről

- Az az oké a pasiknak, ha totálon lévő nők tekerik a feneküket a pasik ágyékához?

- Ha nem fogadod el az italt, amit fizetni akarnak már-már tolakodó módon, akkor kurva vagy és akkor is az vagy, ha mész lefele a mosdóba, alád nyúlnak/akarnak alád nyúlni és beígéred, hogy ha csak eszébe jut még egyszer a gondolat, elásod az illetőt itt helyben, miután a zsebedben lévő gáz sprayvel lefújod, aminek indítógombján már rajta van az ujjad ... és akkor is kurva vagy, ha jobban nézel ki, mint a már bent lévő lányok.

- Régebben pénteken válogatni lehetett a helyek közül, most meg ...

- Régebben kötött pulcsiban be sem engedtek volna ... csinosan fel voltak öltözve a lányok és a pasik is jobban adtak magukra.

- Régen is alád nyúltak, csak mivel a korodnál fogva már szereztél tapasztalatot, így ki tudod védeni.

- Fotó, fotó, fotó keresztbeállt fejjel, csókot dobó, pultnál magát tükörből, másokat sac-per kábé módon megörökítő csaj. Nekünk ez volt az est fénypontja ... elszórakoztunk rajta.

- Az uraink nagy-nagy mosoly közepette fogadtak minket és nagyon-nagyon sajnálkozó arccal konstatálták, hogy itthon vagyunk 2 óra alatt ... titokban már számolták a perceket, hogy mikor érünk haza. :)

Moncsiékkal még reggelig beszélgettünk, sztorizgattunk és amikor Dorka ébredezni kezdett, elindultak haza, nekünk kezdődött egy újabb nap. Dorka nagyon aranyos volt, egész nap olyan volt, mint egy angyal. Amikor aludt, pihentem vele én is, de őszintén szólva alig vártam, hogy este fél 8 legyen és én is le tudjak feküdni aludni.

Na jó, nem általánosítunk, lehet mi mentünk rosszkor ellenben baromi csalódott voltam, mert én úgy készültem egy igazi ropós bulira normális helyen, jó zenével, esztétikus környezetben. Megbeszéltük Krisszel, hogy szülinapomon bepótoljuk Pesten a bugit.

S tudjátok milyen jó volt "inkognitóban" menni? Senki sem tudta, hogy férjnél vagyok, hogy gyerekem van ...  honnan jöttem, hová tartok. Én voltam.

Dorka és a hóesés

Kissé el vagyok maradva, de ezt muszáj posztolni, hiszen Dorka első - második -, olyan, amit igazán élvez és lát ... na ilyen hóból volt az első október 29-én. Reggel apa elvitt minket munkába és mamabölcsibe, így nem kellett 5-kor kelni, ráértünk 6-kor. Amikor felhúztam a redőnyt, visítottam, mint egy gyerek, hogy hó, hó, Dorka ártatlan fejjel kérdezgette: "Mé?" gondolta anya megőrült teljesen, de hogy beszedett valamit, az tuti.

Gyorsan összekészítettem a csajom és magam és fél 7 előtt már lent voltunk és élveztük a hóesést élőben, premier plánban. Eleinte nem tudta mire vélni csöppöm ezt a hideg, gyorsan hulló fehér izét, aztán mikor rájött, hogy ha kitárja a kezét, el is tudja kapni, nagyon megörült neki. Lekéretőzött az ölemből, bele a friss hóba, megmostam az arcát vele, hogy ő legyen a környék legjobb csaja. Nekiállt lépegetni és észrevette, hogy a szűz hóban valaki követi, aki csak egy lábnyomból áll. Kérdezte, hogy "Ki?" igyekeztem egy éves szintem megmagyarázni, hogy az csak a lábnyoma. Nagyokat trappolt, örvendezett, majd kinyújtotta a nyelvét és igyekezett minden hópihét a szájába applikálni nyelve segítségével, ami annyira vicces volt, hogy térdem fogva röhögtem hangosan. Látva a piros nyújtott nyelvet, miközben édesen kancsalít és próbálkozik ... majd persze teljesen bepörgette magát a sikertelenségén, így váltottunk a hógolyó gyúrásra, a lábnyom készítésre és a hideg hó ízlelgetésére. Imádta! Igazi anyja lánya. Nehezen értette meg, hogy belefeküdni és beleülni nem kell, mert vizes lesz. Így most kitaláltam, hogy a sapka, vastag kabát és sál fölé esőkabátot is adtam rá, így nem ázott el Dorka cucca. Bundás csizma harisnyával ...olyan tündéri volt, mint egy harci puffancs. Meg is jegyeztem magamnak, hogy ha igazán zimankó lesz, nem tudom mit adok rá, ha már most ennyire beöltöztettem. A legnagyobb újdonság, hogy egy éves korára végre megviseli magán a kesztyűt, sőt szereti hordani. Tudniillik az első telünk kesztyű nélkül telt. Értsd és mond: amíg a gyerek kezén kesztyű volt, addig visított a babakocsiban torkaszakadtából, mintha a világ összes fájdalma rajta lett volna, hiszen ugye a kesztyűnél nincs fájdalmasabb dolog ebben az életben. Ha levettem és betakartam, még jobban rázendített, így nem volt mit tenni, ruhadarab híján kopogó jégesőben, szakadó hóban mezítelen kézzel sétáltunk és hozzáteszem, mindig forró volt a mancsa. Persze most sem haladhattunk kora reggel beszólás nélkül, a szomszéd lépcsőházból megkérdezték, hogy nem sajnálom-e szegénykét, hogy reggel, ilyen hidegben, szakadó hóesésben kint vagyok már vele. Mondtam, hogy a gyerekem nem szezonális, hogy csak áprilistól szeptemberig lehet kint ... őrültek ... ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy ő nem állt hóesésben, ő nem ázott bugyiig, ő nem csinálta ugyanezt a gyerekével? Dehogy nem! 

Mindenesetre konstatáltam, hogy én rettenetesen örültem a hónak, s pár éves szinten élveztem Dorkával együtt ... még hangosan is sikogattunk. 

Olyan jó vele átélni ezeket az apró örömöket, újdonságokat és olyan jó gyermeki tisztasággal megállni egy-egy dolog mellett és rácsodálkozni újra a világra!