Dorka "Dotkr" néninél "hűhán"

A cím nem véletlen, kiderül minden a végére!
Tegnap 3/4 1-re mentünk oltásra, a 15 hónapos kötelezőt ejtettük meg.

Apósom jött el velünk "fogóembernek", mert nem volt biztos, hogy Krisz odaér ... és valóban ... csak a második szurira esett be. Nálunk a  fogóember sajnos muszáj, aki olvas/ismer tudja, bármit megcsinálok a gyerekemmel, de lefogni nem akarom/tudom ... főleg nem az injekciónál. Nyilván kiderült már, hogy  Dorkánál a "hűha" a szurit takarja. Nem tudom honnan vette, nem mondtuk neki, nem ijsztegetjük vele, sőt mindig azt hangoztatom, hogy egy kicsit érezni fogja, de ez azért kell, hogy ne legyen beteg. A "hűha" tegnap délutáni nem alvás után keletkezett a kis fejében.

Vissza a "dotkr" nénihez. Megvizsgálta Dorkát vetkőztetés után, majd megállapította, hogy "oltható". Arra már a hetekkel ezelőtti betegsége kapcsán figyelmeztettek, hogy ha oltás napján bármi gondja van a lánykámnak, nem oltják be. Vigyáztunk rá, mint a hímestojásra, gyorsan meg is gyógyult ... csak én nem tudok kijönni a köhögésből azóta sem. Majd első szuri a karjába - Prevenar -, a második a combjába. Az utóbbi volt a három élővírusos MMR. Az elsőnél elhessegette a csúnya szúnyogot, ami megcsípte, egy nyikkanás sem volt, a másodiknál, amikor kivette a tűt a "Dotkr" néni, akkor volt 2 könnycsepp, de a zsiráfos matricával 3 másodperc alatt le lehetett kenyerezni,  meg lehetett vígasztalni.

Elmondták a lehetséges mellékhatásokat: pöttyös lehet és baromi lázas 4-7 nap múlva. Ennyi.  Kell-e rá valami stb ... nem kell kenni semmivel, ha lázas lázcsillapítót kell adni. Gyakor mellékhatások, 10 gyerekből 9-nél tapasztalható a prakszisában. Én már bekészültem ... Dorka a csip-csup oltásoktól is totál láz ... akkor ezzel mi lesz?! Végeztünk, nagyon megdicsérték és kaptunk időpontot a 18 hónapos oltásra. Április 9.

Sétáltunk még egyet, beszélgettünk Krisszel, közben Dorka rohangált hol előttünk, hol alattünk, hol itt-ott, majd elindultunk haza. Otthon totál bágyadtság, élni nem akarás, bújás, ölelés volt, már ekkor éreztem, hogy hőemelkedése van. 37,9. Kakaó és irány aludni, még nem adok neki gyógyszert. 1 órát volt a kiságyában, beszélgetett, dalolászott, leosztotta a játékokat, majd jelezte, hogy kijönne, talán fél órát ha aludt. Jó kedvvel ébredt, sokat evett, rengeteget ivott. Majd olyan fél 5 körül, ahogy felkapcsoltam a villanyt ... nézem a gyereket, baaaaazzzzdddd meeeeeeggggg, hogy nézel ki ööööörrrreeegem, közben folyt a könnyem a röhögéstől - bunkó anya -!!!! Volt egy pöttyös Pankánk. Millió apró pötty a gyerek testén, szabályos szív alakban, továbbra is jó kedvvel. Nem viszketett. 

Aztán ma reggelre elmúlt. Este lázas volt 38,8 - korábban lefeküdt aludni -, de éjfélre az is lement, egy fél adag Panadol Baby-t adtam neki, úgy néz ki ez jobban beválik, mint a Nurofen.

Megbeszéltem Dorkával, hogy anya és apa pénteken elmegy bulizni, majd wellnesezni szombaton, úgyhogy ne merjen lázas lenni, mert ez most nekünk fontos és addig a mamival lesz itthon.

Bólintott, hogy ok, annyira édes volt.

Jó lenne, ha letudnánk ennyivel ezt az oltást ... bár nincs rózsaszín felhő a szemem előtt, csak reménykedek, mert ha lázas- vagy szarul lesz, nem megyünk sehova.

Kérdeztem tőle tegnap délután: "hol voltunk Kincsem?"

- ""Dotkr" - mondja Dorka.

-"És mit kaptál ott?"

- odakap a szájához mindkét tenyerével, közben huncutul vigyorog és mondja, hogy "hűhát".

"Ez nem Azs!"

Vasárnap 7 órától könyörögtem Dorkának, hogy rakjuk be a takaróját a mosógépbe, mert annyira koszos már ... mit koszos, retkes, hogy odaragad mindenhova. Nem engedte, szorította, bújt bele, szeretgette, majd belerakta Zsuzsi babát is, hogy nézzem meg mennyire fázik, nem rakhatom be a takaróját mosni ...

A történethez hozzátartozik - csak hogy teljes legyen a kép - Dorka mindene a takaró. Szent és sérthetetlen. Eddig csak alvás nem volt nélküle, most már a nappaliban való játékhoz is kell, sőt, ha felkel, Zsuzsival és takaróval kell kivenni a kiságyból, ugyanis takaró nélkül nincs reggeli kakaó és nincs élet sem. Autóban alváshoz, pelenkázáshoz, öltöztetéshez, esti kakaóhoz ... nélkülözhetetlen a takaró.

Anyám adott Dorkának lekváros kenyeret múlt héten, amivel csajom bekínálta a takarót is és totál baracklekváros-foltos lett, majd szombaton amikor végeztünk a Tiramisu készítésével - aminek nagy részét ő csinálta úgy, hogy ült a konyhaszekrényen, rakta a mandulás kávéba a babapiskótát és azt tettük bele a jénaiba, majd igaz, hogy a krémből több került pocakba, mint a sütibe, de tökéletes lett - kinyalhatta a mascarpone-s krémes tálat. S mivel annyira nagy szíve van Életkének, megkínálta vele Zsuzsi babát is, amit széthurcolt a lakásban úgy krémestül, mindenestül, majd a takarójával kitörölte a tálat, hogy tiszta legyen - mosogatás végén, ha van affinitásunk és energiánk hozzá, el szoktuk törölgetni a lábasokat együtt. Én tartom, Dorka konyharuhával törli -. Na, ezt most önállóan megoldotta. Most mit csináljak? Basszam le vagy dicsérjem meg? Hát az utóbbi történt és nagyon büszkén hozta a tálat mutatni.

Hát gondoltam, ez jó alkalom lesz a takaró-mosás projektre. Megbeszéltem vele, hogy most már tényleg muszáj kimosni. mert nedves, nem lehet használni. Vitte, próbálta kiteregetni a radiátorra. Na, hát meguntam ... így nem jutunk előre, úgyhogy bementünk a fürdőbe, beállítottam a mosógép elé és mondtam, hogy a köcsög mosógép most pedig elveszi a takarót és galád módon kimossa, mert Mariska - a mosógép - nem szereti a piszkos dolgokat, nagyon haragszik érte ...

Belevágtam raktam a takarót a mosógépbe, gyorsan elindítottam.

A következő történt: guggolt 20 percet a gép előtt és hatalmas krokodilkönnyeket ejtett, miközben Zsuzsi babát szorongatta mutogatott és könyörgött, hogy adja vissza a mosógép a kegytárgyat.

Aztán kiraktam Dorkát a fürdő elé, ott is 20 percet sírt, itt már mondta, hogy "tata -óóó". Sírt, hogy adjam vissza.

Majd ezt is meguntam, kihoztam neki egy másik takarót, amin narancssárga pöttyök vannak, pont mint a lekváros takarón. Mutogattam neki, hogy nézd csak, ez az, ugyanolyan színű és foltos is, itt a lekvár stb ... mire a gyerekem hatalmas könnyáztatta szemekkel és különálló, szemöldökig felérő szempillákkal közölte velem jól tagoltan:

"Ez nem Azs!"

Annyira megsajnáltam, még majdnem egy könnycseppet is elmorzsoltam ... megölelgettem, megbeszéltük, hogy már "nagy kislány" - jó kis szókapcsolat - most a  délelőtti alvásánál ezzel kell betakarózni, mert ez van. Innentől a takaró szót egész délutánig ki sem mertük ejteni a szánkon Krisszel, csak célozgattunk rá, hogy megnéznéd, hogy megszáradt-e stb ... mert egyszer véletlenül Krisz elszólta magát és Dorka egyből ugrott keresni. A délutáni alvására egy kis segítséggel - értsd: anya, hajszárító - megszáradt s onnantól kezdve helyreállt a lelki béke. S még egy kis érdekesség: amíg a takaró nem volt a játszó részen, egy mukkot sem szólt Dorka, pedig folyamatosan nyomja egész nap, most már álmában is. Abban a pillanatban, amikor előhoztuk a radiátorról, miután nagyjából megszárítottam hajszárítóval kikapta a kezemből és beszélgetett neki, ölelte, bújt bele.

Hát így élünk mi.

Mert nincs nélküle élet ... avagy köszönet Dórinak

Dóri, ne haragudj, muszáj kiraknom, így nem nálad kell keresgélnem minden áldott pelenkázós és "éppen rosszban vagyok a világgal és elbújok dünnyögni Maja helye mögé meg különben se szólj hozzám, de ne is nézz rám" alkalommal.

Dóri körömvágós zeneként emlegeti, én a fenti kettőnél használom, de körömvágásnál próbáltam ki először ... a körömvágással eddig sem volt. Kipróbáltam, tényleg hat.

Valami olyan átszellemült, félig mosolyra nyitott ajkakkal totál kedves, aranyos, bájos arccal nézi, hallgatja néma csenben, még akkor is, ha hirtelen nyomom be neki és közben totál őrületben van. Belelazul és olyankor kis angyal.

Van, hogy naponta többször is megnézzük. Jön, bólogat, hogy nézzük meg vagy mondja, hogy "mese".

Tud bűbáj is lenni az én kis őrültem!

Köszönöm Dóri!!

Életke beszól

... na csak azért, mert attól, hogy ellopták a babakocsis kazános bundazsákos játékos dolgainkat, nem áll meg az élet és ma már nem fejlógatva járok-kelek, illetve Dorka is 3 esetből csak 2-szer megy  babakocsit nézni meg van-e ... szóval azért szuper dolgok is vannak:

Bemegyek a fürdőbe pisilni, kezet mosok ... értsd: 15 másodperc.

Mire kijövök Dorka, Maja vizesbödönében áll zoknistul és hangosan sikogat örömében.

Én: - "Ha még egyszer meglátom, hogy beleállsz Maja vizes bödönébe, leharapom a lábad!!!"

Dorka teljes komolysággal: - "Lendben" - értsd:rendben -!

Dorka ebéd után őrülten csuklik. Engedek neki vizet a poharába, megpróbálom neki nyolcvanmilliószor odaadni és elmagyarázni neki, hogy:

-"Dorka, ha iszol ebből, elmúlik a csuklásod!"

Rázza a fejét, tolja el a kezem. Még bepróbálom három milliószor, mire Dorka kilöki a kezemből a poharat, ami csattanik a Földön és hangosan rám szól:

"Neeeem, nem éjteee?" - ugye érti mindenki??!! :))))

Köszönet

Sírva olvastam fel Krisznek Dóri írását és nem is tudod mennyire hálás vagyok neked csajszi!

"Van egy ötletem! Aki olvassa Lizék blogját, és van egy kis ideje, nézzük az apróhirdetéseket. Hátha valaki meglátja.... Kép van róla régebbi bejegyzésben. Szerintem is eladásra fog menni, irhabundával együtt. 

Szerezzük vissza Dorka portékáit!!! 

Itt a babakocsi: http://edeskispotty.blogspot.hu/2011/06/babakocsi.html 

Dóri"

Nagyon meghatott Dóri kedvessége, a ti hozzászólásaitok és tényleg nagyon köszönöm mindenkinek!!!!

Vannak jó emberek, ezt a ti példátok igazolja!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Rendőrségen

Sokat vaciláltam, hogy elmenjek, ne menjek ... nem néznek-e hülyének egy babakocsi, a játékok, az irhabunda és a kazán miatt ... aztán felhívtam egy rendőrismerősömet ... elmentem. Dorkát leraktuk anyósoméknál, Krisz elvitt, be akart jönni ő is, de csak egy embert hallgattak ki, ez volnék én.

Nagyon sokat kellett várni az adatok felvétele után, majd mire sorra kerültem, egy nagyon kedves, nagyon segítőkész, tündéri nyomozónővel hozott össze a sors.

Elmondtam mindent, hogy még ma reggel megigazítottam a zsákot a kocsiban, tehát megvolt, elmondtam, hogy volt valaki, aki hallotta a történéseket, de nem gondolta, hogy baj van ... szóval gyorsan felvette a jegyzőkönyvet, aláírtunk, majd jött a meglepetés: van egy szolgálat, akik ilyen esetekben tudnak segíteni anyagi- vagy tárgyi értelemben egyszer egy család életében. Holnap kapom meg az elérhetőséget és megjegyezte halkan a nő, hogy természetesen az elsőt kérjem először és majd bírálják stb ... stb ...

Nem akarok most pontos összeget írni, tudnék, de kíváncsi vagyok, hogy valóban mennyi lesz ... ha már beszéltem a "jószolgálatossal" és konkrét dolgokat tusok, akkor jelzem úgyis.

Nekem volt egy tippem, ki vihette el Dorka cuccait és ezt el is mondtam ... persze hivatalosan ismeretlen tettes ellen tettem feljelentést. Aláírtam, hogy nem akarok polgári perre menni, nekem csak a Dorka dolgait adják vissza, semmi más nem kell, még a kazánt is leszarom!!!

Fél óra alatt végeztünk, nagyon gyors volt a csaj, hogy minél előbb mehessünk Dorkáért. Mire anyósomékhoz értünk, Dorka már futott elénk, hozta az anorákját és kiabálta, hogy "menni, menni" már nagyon akart ott maradni, ami érthető is, hiszen egész nap ott voltunk. Ő mamabölcsibe és dolgozóba ... már nagyon unta, ahogy én is.

Hazafele Kriszt is osztotta az autóban, sürgette, hogy hazaérjünk, majd amikor a ház elé értünk, jött a következő sokk ...

Nem ... nem ... nem lett meg a babakocsi a többi cuccal együtt, hanem szólt az egyik lakó, hogy ő látta a tolvajokat. Nem tudtam sírjak vagy nevessek ... látta azt, hogy két vadidegen tol egy ismerős babakocsit a lépcsőházban egy kazánnal benne????????!!!!!!!! ... és nem szól??????!!!!!!! Ez már a hülyeség ne továbbja ... itt már tényleg nem tudtam én sem melyik rendezvényen vagyok. Röhögtem a tehetetlenségtől és a dühtől és attól, hogy mennyire ostoba emberek vannak. Ha én láttam volna ... IGEN SZÓLOK NEKIK!!!!! Vagy legalább megkérdezem, hogy merre hány méter.

Aztán ahogy leírta a besurranókat ... azt hittem beszarok - már nem tudok finoman fogalmazni - rájöttem kik lehetnek, aztán tisztult a kép és már tudom, hogy kik azok ... együtt járunk tanácsadásra, együtt homokoztunk nyáron/ősszel ... egy kicsivel idősebb a gyerekük Dorkánál. Csak az a baj, hogy nem tudom hol laknak ... és a nevüket sem. Szóval beljebb vagyunk egy kicsit ... de hogy egy jól szituált családnak mi a fasznak van szüksége a mi/Dorka ezen cuccaira ... el  nem tudom képzelni.
A legjobb sztori mégis ezzel kapcsolatban: egy családtagom mondta, hogy jó hülye vagyok, ha elondom, hogy tudom, ki a tettes, mert akkor nem kapok pénzt ... hát bazd meg ... nekem nem a pénz kell, hanem a gyerek cuccai ... ez már valóban a NO COMMENT kategória.
A rendőrségen nagyon fura volt bent lenni. Egyszerre izgatta a fantáziámat, hogy még nem voltam ilyen helyen, mindent alaposan szemügyre vettem, másrészt nagyon feszélyezett a hely/zet. Sosem voltam még bent, valahogy olyannak képzeltem el, mint a filmekben. Nagy üvegablakos helyek reluxával, rabosítani kívánt célszemélyek bilincsben a folyosón stb ... hát nem ... olyan, mint egy kollégium: millió mini méretű szobában egy asztal egy székkel egy laptoppal, egy fogassal ... ennyi.
De a kávés- és teás csésze mindenhol megvan, mint a filmekben :)

Ellopták ...

Soha semmin nem lepődtem- és botránkoztam meg ebben a szájbabaszott életben, mint a ma történteken.

Az, hogy egy gyerek dolgait ellopják, számomra mindennek a teteje.

Nagyon jól indult a reggelünk. Újra esett a hó, már fél 7-kor lent havaztunk Dorkával és utána indultunk dolgozni, apa elvitt minket. Még előtte, mivel mínusz 17 fokot jósolnak jövő hétre, az irhazsákot, ami eredeti irha, csak úgy mellékesen megigazítottam a babakocsiban - gondolván, berakom majd az autóba, hogy Dorka meg ne fagyjon-, ami a lépcső alatt volt a kazánnal együtt, aztán valahogy fontosabb volt kiérni időben a hóra és nem tettem el. 

Majd Virág bejegyzését olvasva olyan jó gondolatok töltöttek el egész nap ... az én voksom Providence -álmodtam egy világot magamnak és még hazafele is ezen gondolkoztam ... és elterveztem, mindentől függetlenül, hogy rakott krumplit fogok készíteni, hozzá paradicsomlevest betűtésztával, még előtte kimegyünk Dorkával megépítjük az ezredik hóemberünket. Ideértünk a bejárati ajtóhoz, mondom Krisznek, akivel a ház előtt találkoztunk, hogy hozza fel a bundazsákot az irhával együtt, mert kelleni fog ... erre szól, hogy nincs meg ... a babakocsi sincs ... Dorka játékai sem - amiért a fiúk egyenes vonalban pisiltek a játszin: rózsaszín Hello Kitty-s homokozószett - nincs meg a kazánunk sem ... ami egy jó kazán, úgy kaptuk és el akartuk adni egy ismerőnek, aki jött volna érte, mert elromlott a napokban a sajátja. 

Leszarnám nagy ívben, de az, hogy egy gyerek - mindegy, hogy az enyém vagy másé ... mármint a gyerek - dolgait ellopják ... nem bírok túllépni ezen a görény, gerinctelen faszrágó, kibaszott elintézési módszeren. Még ha idejött volna, hogy bazd meg, kellene a cucc, mert nincs, még amilyen hülye vagyok, meg vajszívű ... oda is adtam volna, de az, hogy elviszik ...

Gondolkoztam rajta, mi legyen. Tegyek bejelentés vagy nem ... még mindig gondolkozom. Egy rendőr ismerőssel beszéltem, ő azt javasolta tegyek nyugodtan.

Ja és a legjobb, hogy amikor észrevettük a lopást, elég hangerővel nekiálltam szórni a szitkokat ... és szólt az egyik lakótárs, hogy hallotta a motoszkálást, de nem foglalkozott vele ... hát a motoszkálás igen - egy 50 kilós kazán plusz a többi - ... most erre mi a faszt mondjak ... 

Nagyon bánt, hogy minket, ezzel együtt Dorkát meglopják ... remélem ennél nagyobbat soha a büdös életbe nem fog élvezni az illető.

Dorka így nyomja

Telefonnal felvett, beforgatni nem tudott videó.

A lényeg, hogy Dorka így nyomja egész nap kiegészülve a "pugying" alisas puding és a "táko", értsd: takony szavakkal.

Esti fürdés közben pedig ... és itt hallható a "ááá báfudéj":

Szaróbokor

Nem tudtam ennek a bejegyzésnek finomabb címet adni, ugyanis Dorkának van egy bokra, ahol minden szombaton és vasárnap reggel fél 8 és 9 között intézi a nagy dolgát. Olyan igazi nőiesen: totál vörös fej, hangos, nagy nyögések közepette, hol beroggyantott térddel, hol félig előre dőlve, fenekét kitolva. 

A megfigyelés hetek óta tart. Mindig ugyanoda, ugyanarra nézve, persze premierplán a forgalommal szemben, hogy mindenki jól lássa ... aki arra jár, jól hallja. Egyébként nem írtam volna róla, de hát a történetéhez tartozik.

A házunk előtt van egy bokor, ami bástyásra van nyírva. Próbáltam jelezni felé, hogy a bástya magasabbik részénél teljesen jól elbújhat, de ő nem szeretne, neki így jó. 

Igazából ma reggel vált kissé kínossá a dolog, amikor a szomszéd lépcsőházban afterozó fiatalok az erkélyen állva visítva a röhögéstől figyelték az eseményeket, majd Dorka nagy mosolyok közepette irgum-burgumot mutatva feléjük végezte a dolgát. 

Nagyon drága vagy, szeretlek!!!

Kiskönyv ... téma lezár

Szóval van oltási könyvünk, van TAJ-kártyánk, van lakcímkártyánk és van kiskönyvünk is!

Ma voltunk Dorkával reggel védőnőnél és csodával határos módon nem felejtette el Márta a kiskönyvet, az oltási papírokat, nagyon gyorsan végeztünk, még egy verekedésben is részt vettünk, Dorka konkrétan részese lett véletlenül, anya csak szóban belezte ki a két ketrecharcos nőt ...

Odaértünk a tanácsadóhoz, 3 hónapja voltunk utoljára, totális leélt hellyel találtuk szembe magunkat. Tisztának tiszta, csak alig van hova leülni. mi mentünk volna be először, Dorkáról nagy nehezen leszedtem az anorákot, vissza a csizma, egyszer csak hangos üvöltözés kezdődött, két roma nő ugrott egymásnak. Eleinte őszintén szólva hátra se mertem nézni és azt hittem csak, hogy a szokásos "szuszpulázás" megy ... lassan cigányból perfekt leszek. Dorka lekéretőzött az öltöztetőről/vetkőztetőről, kinek hogy tetszik, de igyekeztem figyelni arra, hogy magam előtt tartsam a gyereket, mert mögöttünk ment a balhé.

Ajtó nyílik, védőnő hív minket, felnézek, hogy induljunk, Dorka már nincs előttem, a két nő egymást tépi, miközben a gyerekem üvölt és sírva félig ülve, félig fekve a padlón ... fellökték ...

Na, ekkor valami oylan őserő öntött el hirtelen, valami olyan mérhetetlen düh és féltés lett úrrá rajtam és lehet ha felnézek még a fejem is gőzölt volna a méregtől ... még magamon is meglepődtem, akkor, ami ott kijött belőlem. Valami eszement mély és kibaszott hangos hang jött elő a torkomból, a védőnő szerint remegtek az ablakok, ahogy odaléptem a két cigányasszonyhoz és mondtam nekik, hogy a gyerekemet fellökték, maguk mocskos, büdös, tetves nem tudom mit mondtam még, de arra tisztán emlékszem, hogy azt is jeleztem feléjük, hogy kiszedem a beleiket és azzal folytogatom meg őket a jó kurva annyukat!!! ... a lábuk alatt van a gyerekem! Közben már elővettem a gázspray-met, de eszembe jutott, ha lefújom őket, abból Dorka is beszlopál, így visszadobtam a táskámban. Elcsendesedett minden az üvöltésemre, Dorka egy nagyot nevetett, felkaptam az ölembe és mivel láttam, hogy nincs már gond, nem ajnároztam agyon, de azt a kis riadt arcot nem felejtem el ... gondolom nem tudta mire vélni a dolgot, a hangot, majd a néma csöndet, a nők kérték sűrűn az elnézést és lehet, hogy nagyon köcsög voltam, de nem tudtam fogadni ... és elfogadni sem. Csak annyit tudtam mondani, hogy takarodjanak a szemem elől, mert nem volt bennem gyilkos hajlam sosem, de most nagyon közel állok hozzá. Nem volt vészes a helyzet, mégis őrült módon féltettem Dorkát.

Aztán a helyzet okán Márta behívta az egy egyik nőt, gyorsan végeztek vele, majd jötünk mi és a másik harcos amazon.

Gyakorlatilag ez már a második verekedős esetünk itt 15 plusz pár hónap alatt, mert az elsőnél még Dorka a pocakomban volt. Márta szerint tarthatatlan már a helyzet és nem is a fiatalok, hanem a meglett asszonyok csinálják a fesztivált. Meg is jegyezte a védőnő, hogy hirtelen azt sem tudta a nagy döbbenettől és a hangszínemtől, hogy melyik rendezvényen van. Próbálok utána járni, hogyan kerülhetnénk át másik körzetbe, de eddig csak az ideiglenes lakcím jött szóba, amitől ódzkodom egyenlőre.

Ha valaki tud esetleg másik megoldást, kérem jelezze, nayon hálás lennék érte!!!

Dorka 12 és fél kiló, 98-as ruhákat hord és megvan az MMR - kanyaró, járványos fültőmirigy gyulladás, rózsahimlő ellen - védőoltásra a behívónk, 27-én kapja Életke a Prevenarral együtt! Védőnő szerint ez nagyon lightos oltás,  mindenki más szerint ez a legdurvább ... na akkor megint kinek van/lesz igaza.

Az oltóanynag élő gyengített kanyaró, rózsahimlő és mumpsz vírusokat tartalmaz.

Kiskönyv mizéria: lezárva ... és megint erős a gyanúm azzal kapcsolatban, hogy jön egy "sikerszériám" vagy ennyire vonzom a hülyéket. Tegnap előtt a TAJ-kártya készítés közben kellett beszólnom, ma emiatt a két barom állat miatt ...

Hihetetlen, de igaz!

Ma beszereztem mindent!!!

Azt hittem, hogy lehidalok, amikor 8-kor benyitottam a belvárosban lévő okmányirodába lakcímkártyáért és háromnegyed 9-kor már a Szabolcska utcában kezemben volt a TAJ-kártya úgy, hogy egy dugót is végigültünk a kocsiban és még postán is voltunk csekket befizetni. Mert tudnillik, csak én nem tudtam, hogy lehet bankkártyával is fizetni az okmányirodában és akkor nem kell elmenni csekket befizetni, majd vissza bemutatni a fecnit és elhozni a kártyát. Ezzel együtt, még így is nagyon gyors voltam.

Annyira jó időben mentem, hogy a belvárosban első voltam, a Szabolcskában meg pofátlan ... de pont leszartam.

Szerencsére senki sem töketlenkedett, az egyik asszisztens csajszi meg is jegyezte, hogy hűűű, mire ez a pörgés tőlem ... á, csak alapjárat főleg úgy, hogy Dorka már csak egyszer kelt éjjel ... igazából nem is kelt, csak nyöszörgött én meg tigrisbukfenccel vetettem ki magam az ágyból és egy indiánszökkenéssel már a kiságya mellett is termettem, mire persze elhallgatott.

Szóval megvan a TAJ-kártya, megvan a lakcímkártya, már elő van készítve a kiskönyv a védőnőnél állítólag, csütörtökön mehetek érte, akkor viszem Dorkát mérlegelésre és aznap meglesznek az oltási igazolások is.

Ja és a legfontosabb: a határozott fellépés ...

(éppen a TAJ-kártyát készítették elő, amikor egy középkorú nő beáll mellém, arrébb lök az 1000 millió köbcentis melleivel és szól az ügyintézőnek, hogy szeretne kérdezni gyorsan valamit, amit itt bekarikázott. Ránéztem a lapjára, vagy 10 karika volt rajta, szóltam neki, hogy ne haragudjon, de nem kérdezhet, mert sietek. Nekiállt volna ágállni sorszám, minden előzetes bejelentkezés nélkül, amikor feltettem a szokásos keresztkérdést: dolgozol? nem ... van gyereked? nincs ... akkor tipli ... leülhetsz oda a székre és ha jön a sorszámod kérdezhetsz öregem!)
... és még egy zárójeles:
(kiskönyv elvesztésének lehetséges magyarázatai. Szám szerint 2 darab van:
1: Árkádban kirántottam a bevásárlás közben, mert közben összeszedtem hogy hol voltam aznap ... csak ott - de hát azt csak visszaküldték volna ...
2.: Kidobtam a magazinokkal együtt, ami a táska-tartós szekrényen volt és elképzelhető, hogy kicsúszott a táskámból a kiskönyv, rápakoltam a rejtvény újságokat a magazinokkal együtt és landolt a kukában.)
Mindegy is már.

Kiskönyv mizéria

Miután tegnap este végképp elszállt minden reményem Dorka kiskönyvének megtalálását illetően, feladtam a keresést. A lakást átólcettig, a garázst teljes egészében átkutattuk. Amikor már a receptes cuccok között és a sütőben sem találtam nem paráztattam magam tovább ... azért még Krisznek elmondtam lefekvéskor, hogy mekkora hülye vagyok ... hogy tudok ilyen ostoba lenni.

Ma reggel felhívtam a gyerekorvosunkat, elmondtam, hogy ököranyu elhagyta a könyvet, most mi van ... mondta - a legnagyobb megdöbbenésemre -, hogy nincs gond, úgyis viszem Dorkát a betegsége okán, majd megbeszéljük a teendőket. 9-re mentünk, fél óra alatt be is kerültünk, addig Dorka felszedett 2 kis pasit és félig egy kis csajt, aki volt vagy 3 hónapos, ám annál nagyobb mosolyokat küldött Dorkának, aki nagy-nagy magyarázatot fűzött a hordozón lógó zsiráfhoz és a helytelen felrakásáról, majd megigazította és mondta, hogy "na, jó". Azt hittem menten megzabálom és amikor körbenéztem, láttam, hogy mind a 20 várakozó a hasát fogva visít a röhögéstől magában persze, mert a kis asszonyt senki sem akarta megzavarni a tevékenységben. Közben kielemeztük az összes beteget, mindenkinek megmutogatta a fülét, a cicijét és a pocakját, majd egy nagy darab bajszos bengát le "nénizett" és szerencsére ezen a ponton már nem lehetett fokozni a röhögőgörcsöt és bekerültünk. 

Megvizsgálta dr. Eszter a gyereket, vírusos megbetegedésére homeós bogyót kapott, mert ezt kértem, illetve a 2 hete tartó hasmenésére is kapott port. Fogzik nagyon, már 11-re emelkedett a szájban lévő fogak száma és ezen kívül még 3 van készülőben. Megbeszéltük a 15 hónapos oltást, aminek feltétele az egészséges gyermek, hiszen 3 élővírust tartalmazó oltóanyagot kap ... 27-ére Dorka már emlékezni sem fog erre a fránya takonykórra. Elismételte ugyanazt, amit Zsu is mondott, hogy ez lórugás, 10 gyerekből 12 egy-két napos nagyon magas lázzal vészeli át, lehetnek pöttyök, hányás stb ... mondtam a dokinak poénosan, hogy Dorka a sima Prevenartól is legalább 39 fokos lázzal tolja az ágyat ... nem tudom ezzel mi lesz.

Majd áttértünk a kiskönyvre. Mondta, hogy maga a könyv nem gond ... azzal nekem se lenne gondom, de a TAJ-kártyájával, a lakcímigazoló kártyával, az összes zárójelentéssel, a státuszvizsgálatokkal és az oltási kis könyvel már gondban vagyok, ugyanis ez így mind egyben volt. Hát itt már csak mosolygott és megjegyezte nagyon halkan, hogy sok mindenkiről el tudta volna képzelni, hogy elhagyja a cuccot, de rólam nem, aki mindig rendesen járatja a gyereket, ha menni kell 10 perccel előbb ott vagyunk stb ... hát ez van.

Holnap okmányirodában kezdek, ami Győr Járási Hivatal lett, azt hittem eldobom az agyam ... lassan visszajönnek a bírák és a hajdúk ... az első, amit meg kell csináltatnom, az a lakcímkártya, mert enélkül nincs TAJ-kártya. Aztán a Szabolcska utcába mehetek TAJ-kártyáért. Mindenhez kell Dorka születési anyakönyvi kivonata, az én irataimmal. Ha ezek megvannak, csütörtökön mehetek a védőnőhöz, aki kiad egy új kis könyvet. Ezzel el lehet szaladni a dokihoz, aki az oltásokat igazolja.

Szóval elméletben maga az ügyintézés nem gáz, majd holnap a gyakorlatban kiderül, hogy őrölnek a bürokrácia malmai.

Apró betű: lakcímigazoló kártya ára: 1000,- Ft, TAJ-kártya: 3000,- Ft, Dorka felbecsülhetetlen.
(és a végére zárójelben: mindenki, akivel beszéltem, azt tanácsolta, hogy még várjak egy kicsit, hátha meglesz ... csak azért nem várok, mert Murphy-törvénye alapján, ha várnék vele csak 2 napot is, tuti akkor lenne gebasz és kellene most rögtön azonnal valami az elhagyott dolgok közül ... és zárójel bezár )

Dorka beszélőkéje és a betegség

Egy hete nagyon rákezdett. Eleinte csak a saját nyelvén kesze-kusza összevisszaságban non-stop nyomta. Töredelmesen bevallom, alig vártam az alvási időket és egy kis csöndet, aztán hallottam, hogy még álmában is fontos közlendője van, így jót mosolyogtam a dolgon.

Aztán pár nappal ezelőtt észrevettem, hogy figyeli a beszélgetéseket és próbál utánozni, így elkezdtük az utánzást, illetve ha a nagy monológja közben elcsípek egy-egy értelmes vagy annak vélt szót, megismételtetem vele és próbálom neki megmutatni, hogy mit jelent.

Az első igazi áttörés a "jepülő" volt. Aztán jött Kristóffal való játék és a "jepülő sáll" mondatkezdemény, amikor is kiigazította a játszópajtást, hogy a repülő nem repül, hanem száll.

Azóta van a "lesüssül" - lecsücsül, Maja neve, minden második alkalommal tiszta, érthető. 

Amit nem tudunk kibogozni, az a "báfudéj", amit mindig akkor használ, ha képzeletbeli játszótársával pöröl és leosztás gyanánt mutogatva hangosan eligazítja. 

Aztán tegnap előtt sétáltunk apástul, aki befordult a parkba, amíg a kebabunk elkészült és Dorka hangosan rákiabált értetlenségében: "Hova mész?"

Az "áphú" lett "apa", ami továbbfejlődött "áphúciká"-vá ... ilyenkor mindig megjegyzem, hogy milyen kis "johadék", mert anyát vagy legalább muttert mondhatna néha-néha ... de semmi.

Judit barátnőmék villám látogatása Hollandiából szerelmet hozott Dorkának Isti személyében, akit csak "iszti"-ként emleget.

Elsők között volt a "ku tya" így, külön. 

Az állathangokat azóta is profin utánozza, kiegészültünk a libával és olyan édesen mondja, hogy "gá-gá", illetve a kánya hangja az ő olvasatában "tár-tár" a kár-kár helyett.

A "ta-ka - hosszú szünet - ó" egyenlőre kétértelmezésű nálunk, hiszen a takaróra és a kakaóra is ezt mondja.

Hozza a mesekönyveket, belekucorodik az ölembe és mesél nekem, miközben fogja a mutató ujjamat és mutogatja az eseményeket vele ... azt még jobban bírom, mikor épp pihiznék a kanapén, a könyv a nappali másik felében van, odajön a mutatóujjamért - szó szerint - megfogja és odavisz/odaviszi a könyvhöz és mutogatja a dolgokat.

Most beteg, anya már nagyon fáradt 2 napi nem alvás után. Holnap megyünk dokihoz. Taknya-nyála egybefolyik, lázas, közben fogzik és hasmenése van. Hozzáteszem: második éjjel nem alszik, nyüglődik, ám mihelyst reggel 7-et üt a vekker, kipattannak a szemei és mint aki túlpihente magát pörög ezerrel ... én meg próbálom utolérni. Megbeszéltük Krisszel, hogy holnap átnézzük a szobáját, mert hogy valami szert dugdos, az biztos. Kizárt, hogy ennyi nem alvás után még nem dőlt ki. Alig eszik, szerencsére van bőven tartalék, így nem féltem, ám az már aggaszt, hogy nem találom a kiskönyvét ... amiben mindene benne volt. Karácsony előtt volt a kezemben, amikor kiszedtem neki az összenövéssel kapcsolatos papírjait, hogy egy debreceni profnak elküldjük és válasz reményében bizakodjunk abban, hogy nem lesz élete végéig ilyen szegénykém ... válasz persze azóta sem jött. Szóval nincs ... úgyhogy holnap felhívom a dokinkat, hogy ilyenkor mi van. Kibaszott lelkiismeret-furdalásom van és nagyon szar embernek érzem magam, hogy pont Dorka dolgát kevertem el. Nagyon sajnálom.

Szilveszter

Most, hogy lement a nagy karácsonyi mizéria, illő lenne a szilveszteri buliról is írni pár sort, hiszen több okból is különleges volt.

Dorkát levittük Vásárhelyre szilveszter délelőttjén, ami eleinte nem is okozott akkorra traumát - csak napokkal előtte már nem tudtam aludni és azt kérdezgettem magamtól, hogy biztos jó lesz-e így - aztán, mikor ott kellett hagyni Dorkát, hazáig sírtam a kocsiban. Legfőképp azért, mert nem viselte meg az elválás, mondhatni nem érdekelte, hogy eljövünk, bőszen intette a pá-t. Ésszel tudtam én, hogy ez így sokkal jobb, mintha hárman tépnék ki visítva a gyereket kezemből ... na de mégis, hogy le se szarja a fejem ... örültem is meg nem is. Hazaérkezés után, mikor beléptem a lakásba, ismét elpityeregtem magam, olyan igazi zokogósat, majd bementem Dorka szobájába. Krisz jött utánam és kérdi, hogy most miért fájdítom a szívem ... mondom csak azért jöttem be, hogy a pelust kidobjam, mert szarszag van ... de most még ez is jó volt. Miután túlléptem a nagy lelki válságon, elkezdtünk készülődni, hivatalosak voltunk egyik barátunkhoz. Olyan hülye az anyai agy, tudtam, hogy Dorka nincs itthon, mégis hang nélkül csináltam mindent. Sőt, megvártam a fél 5-öt, amikor Dorka ébredni szokott, csak akkor porszívóztam fel, még Kriszre is rászóltam párszor, hogy halkabban dumáljon ... tiszta hülye voltam. Főztem, sütöttem, kikészítettem magam, Krisz is elkészült, Juditék is megérkeztek és fél 10-kor lemondták a bulit Gabcsiék, mert rosszul lett a háziasszony. Kaja előpakol, innivalók kirak, lakás feldíszít 3 másodperc alatt és indulhat a zene. Közben átjáró ház volt, hol többen voltunk, hol négyen, hol nem tudtam wc elmenni a tömegtől, hol pangott a lakás, ám szuper buli volt így is. Reggel 7-kor mentek el a vendégek. Összepakoltunk, beszélgettünk, majd le akartunk feküdni aludni, ám ismét beindult a csődület. Mindenki jött újévet köszönteni, természetesen mindenkit fogadtunk. Közben nekiálltam még 2 adag sütit sütni, mert elfogyott mindenünk. Estére elfogyott a nép és 2-kor sikerült ágyba kerülnünk. Dorkáért szerda reggel mentünk, előtte még bementem dolgozni egy kicsit ... aludt, amikor odaértünk, már tűkön ültem, hogy keljen és megölelgethessem. Krisz kérdezte, hogy mi lett volna, ha valami közbejön, mondtam neki, hogy gyalog is elindultam volna. Anyával folyamatosan konzultáltunk. Elaludt, evett, játszik, épp vendégük van stb ... jó volt tudni, hogy minden rendben van vele. A tűzijáték zajától nem féltettem, hiszen a Dózsa pálya közelsége miatt 2-3 havonta rendeznek bulit, ami majdnem az ablakunk alatt szól. A két háztömb pedig baromi jól vezeti a hangot és Dorka még egyszer sem kelt fel rá, emellett már kaptunk ízelítőt előző este, az sem zavarta. 

Szóval megvolt az első több napos különlét és nagyon fura volt itthon lenni. Krisz fogalmazta meg jól: üres a lakás ... olyan rossz, hogy nincs itt egy őrült, aki kéz lóbálva fel-alá rohan a lakásba, miközben sikogat ezerrel.

Jó volt ... így utólag, ha teljesen őszinte akarok lenni, de alig vártam, hogy újra magamhoz öleljem és olyan jó volt ébredés után ismét összebújni. Nagyon kellett a szívemnek-lelkemnek!